A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 17. szám - A bányatörvényjavaslat. Bírálat és ismertetés. Folytatás

132 OG az alzálogjogos hitelezőhöz, és pedig az osztr. polg. törvk. 455. §-ában foglalt törvényes intézkedésnél fogva. Úgy érvelnek, hogy az alaphitelező megszűnt követelése helyébe lép az alzálogjogos hitelezőnek ki nem elégített követelése, hogy az alzálogjogos hitelezőnek alzálogjoga zálogjoggá leszen az alapkövetelés összege erejéig. Én ezt az érvelést nem tartom sikerültnek, mert nem áll elvi alapon. Én részemről az alzálogjog hatályának csak oly meghatározását tudom elfogadni, a mely magának az alzálogjognak a lényéből folyik, a mely tehát nem lehet egyes esetek szerint különböző, hanem mindig egy és ugyanaz. A miből az következik, hogy el kellene ismerni az alzálogjogos hitelezőnek azt a jogosultságát, hogy közvetlenül a jelzálog tulajdonosa ellen érvényesíthesse dologbeli igényét. Azt lehetne ellentvetni, hogy ily módon az alzálogos hitelezőnek adósa a közte és az alzálogjogos hitelező között fennforgó személyes kötelmi viszonyból eredő kifogásoktól megfosztathatnék; de ez a körülmény az alzálogos hitelező dologbeli jogosítványára kihatással nem lehet. A jelzálog tulajdonosának szabadságában áll, a mennyiben kételyei vannak, az alzálogjogos hitelező kielégítésére szükséges összeget birói kézbe tenni. Hogy visszatérjek arra, a miből kiindultam, ismételnem kell azt, hogy az alzálogjogos hitelezőnek ama joga az általánosan elfogadott elmélet és gyakorlat szerint tényleg elismerve nincsen. És miért nincsen? Miért nincs neki megadva a jus distractionis. És ha tovább kérdezem, hogy miért nincs neki megadva a jus distractionis ? Nem találok kielégítő feleletet. Én a m. k. Curiának idézett elvi határozatát csak méltányolni tudom, ha nem is tartom teljesen korrektnek az indokolást. A jeles irónak, Exnernek, a ki különben szintén azt állítja, hogy a nyilvánkönyvi alzálogjoggal bíró hitelezőt a tételes jog szempontjából nem lehet feljogosítottnak tartani arra, hogy közvetlenül a jelzálog tulajdonosa ellen érvényesíthesse dologbeli igényét — szavaival fejezem be soraimat: «És ist eine bedauerliche Lücke im Gesetze, welches das pignus pignoris trotz dem theoretischen §. 454. des. a. Gb. praktisch verkümmert. Die Praxis könnte abhelfen, indem sie dem Afterhypothekar die Hypothekarklage seines Verpfánders gewáhrte, natürlich unter der Voraussetzung der Fálligkeit sowohl der Haupt- als der Afterpfandschuld, was rechtlich durchaus unbedenklich wáre.» )vA bányatörvényjavaslat.* ^ Bírálat és ismertetés. Irta: dr. SÍPOS ÁRPÁD kir. jogakad. tanár Nagyváradon. V (Folytatás). A IX. fejezetnek a társpénztárakról szóló rendelkezése (139—152. §§.) a bányamunkások segélyezésének nehéz problémájában a régi társládák szervezetének alapján áll, több oly jó szándékú intézkedés behozatalával, mik a társpénztárak fejlődésének kedveznek s a tapasztalt visszaéléseknek útját vágják, így : az adó és illetékegyenérték alóli mentesség, a járulékok pontos, a munkásra úgy, mint a tulajdonosra kötelező megállapítása, a munkabérekből a társpénztári járulékokra eső illetmény kölcsön cimén való visszatartásának vagy kölcsön vételének tilalma, megannyi haladást jelentő intézkedések. A mi megjegyzésem van, az nem a társpénztárak kötelező természete ellen irányul, mert ettől a francia (belga) jog rendszerének megfigyelése megóvhat mindenkit. «Nagy hiba a kormányban a szorgos atyáskodás, mondá a kormányfő az 1810-ki törvény előkészítő vitáiban, és ma az európai állam fők alattvalóikkal szemben már nem az atya, hanem a valóságos földi gondviselés szerepét akarják játszania; a jeles francia bányajogiró e megjegyzése bármily szellemes, az önsegély hiányos szervezetét nem képes szépíteni.56 A segély meghatárolása, a segélypénztárak céljainak szabados korlátolása kétségtelenül szabadságot jelentenek, de egyúttal azt is, hogy egyes vállalkozóknál csak betegsegélyzési pénztárak (caisses de secours) alakulnak s csak nagyobb vállalatoknál képződnek baleseti segélypénztárak is «Caisse de prévoyance» elnevezése alatt. Az elaggott, munkaképtelenné vált bányászokról, azok özvegyeiről és árváiról azonban nincs gondoskodva; azután ez is csak a szénbányászatnál van, hol a balesetek gyakoriabbak. Figyelembe veendő végül az is, hogy a bányatársulatok és tulajdonosok hozzájárulásra nincsenek kötelezve, s ha mégis participálnak, ezt csak alapszabályaik nyomán vagy a társadalmi nyomásnak engedve teszik s igy valóban nincs mit csodálkozni azon, hogy ily szabadság mellett az ottani segélypénztárak állapota nem áll arányban a bányászat fejlettségével.56 A francia jog ez intézménye nem * Előző cikkek a «Jog» 3., 5., 7., 9., 11., 13., 15. és 1G. sz. 56 Férand-Giraud «Code des mines et des mineurs» III. k. 384. lap. í6 Férand-Giraud u. o. III. k. 387. s k. 1. közlött kimutatásai. kielégítő, lehet azonban a gyakorlati alkalmazás módját illetőleg abból is okulni, a mire később is visszatérek. A segélyintézmények kötelező felállítása, a céloknak, a rész/étel módjának meghatározása mindenesetre jobb eredményeket szül s ezért az osztrák társpénztári intézmény (melyet a javaslat követ) és a porosz legényegylet (Knappschaftsvérein) szervezete sokkal egészségesebb fejlődést mutat; föltéve, hogy szintén egészséges alapon fejlődő bányászattal és a törvény erélyes végrehajtásával állunk szemben. Mert különben a rendelkezések a papíron maradnak; a porosz legénységi pénztárak szintén 1854-től kezdve kötelezők a bányavállalatokra és már 10 év előtt közel 2i millió márka tőkével rendelkeztek,67 a mi azóta csaknem megkétszereződött. Hol maradt tőle az osztrák és még inkább a magyar társládák fejlődése! A javaslat a segélyezések eseteit elég kimerítően határozza meg; ezek : a gyógyítás, temetési járulék, a munkaképtelenek életfogytiglani segedelmezése vagy végkielégítése és az elhalt társpénztári tag özvegyének, árváinak segélyezése (144. {?.); természetesen a társpénztár erejéhez mérten. Erre fedezetül szolgál: a társpénztári tagok bérének legalább 4°/0-a és a vállalkozó részéről ez összegnek legalább 50°/0-a ; e minimum is leszállítható, ha az alapszabályszerű segélynyújtás biztosítva van (145., 146. §§.), a mi régi, virágzó (pl. kincstári) bányaműnél elő is fordulhat. A hol azonban a segélyek összegei táblázatokra fektetett biztositástani számolás alapján nincsenek alapszabályilag meghatározva, ott a társpénztár összes bevételeinek legalább 10 százalékát köteles tőkésíteni, mig az az évi kiadások tízszeresét el nem éri. (149. §.) A javaslat ebben a régi rendszert követi, t. i. a jelenlegi munkások járulékainak félretételéből akar tőkét képezni, hogy a jövő nemzedék terhein könnyítsen. Ez az u. n. tőkefedezeti rendszer, melyet a német munkásbiztositási javaslatok és törvények elvetettek, a helyett a járadékbiztositási rendszert vévén alapul. Mert a kérdés az, hogy az évi segély részben tőkegyűjtés s annak kamatai által biztosittassék-e ? a mostani munkásosztály járulékainak félretétele, esetleg saját segélyezésének csökkentése által könnyítsen a jövő nemzedék terhein P Hiszen még kezdő, de életképes vállalatnál is a segélypénztár terhei kezdetben rendszerint kisebbek, tehát a tőkeképződés úgyis bekövetkezik; folytatni ezt következetesen a jövő számára akkor is, a midőn a segélyezések terhe rendszeressé válik, nehéz is, igazságtalan is. Azt a 10 százalékot tőkésítés helyett a munkások baleset elleni biztosítására volna célszerűbb fordítani, a mi ha egyesekre bekövetkezik, a segélypénztárt a munkaképtelen élethossziglani segélyezése vagy végkielégítése cimén nagyon igénybe vehetné, holott biztosítás esetén a biztosítási összeg megtérítése e terhet tetemesen megkönnyíti. Ha pedig a balesetnek halál a következménye, akkor az özvegy és árvák segélyezése volna kisebb teher ; ha az elaggottság vagy elbetegedés folytán beállott munkaképtelenség eseteit leszámítjuk, a segélyezési címeknek közel fele nyerne ez által könnyítést (144. §. 3., 4. p.). A francia segély- és baleseti pénztárak sem a tőkefedezeti alapon működnek s talán ezért kevesebb a panasz, mint a mennyi elégtelen eszközeik és szervezetük mellett támadhatna. A balesetek elleni biztosítási dij sem volna igen magas, mert nálunk a szerencsétlenségek a fémbányászatnál ritkák, sőt a szénbányászatnál sem gyakoriak, mert a művelés nem hatolt oly mély rétegekbe, mint a külföldön. Fölvetem az eszmét — a nélkül, hogy positiv javaslatot akarnék tenni —: hogy a tőkefedezeti rendszer eszméjének elejtésével a segélyezések fedezete nem volna-e tisztán a járulékrendszer alapján előállítható? hogy a balesetek elleni biztosítás nem volna-e előnyösebb a társpénztárakra és munkásokra egyaránt, mint a tőkegyűjtés? hogy ha magántársulatokban nincs elég biztosíték, nem lehetne-e a kölcsönös és közvetlen biztosítás eszméje alapján egy országos szövetkezetet felállítani, melybe minden társpénztár köteles volna belépni és bányahatóságilag (munkásjegyzékei, könyvei alapján) igazolt tagjait évi bérük erejéig baleset ellen biztosítani? Röviden : alakitható-e egy közvetlen és kölcsönös biztosításra országos szövetkezet balesetek ellen, minden társpénztár kötelező részvétele és minden tag biztosítása mellett? Jogalkotási nehézség nincs, mert a kereskedelmi törvény a kölcsönös biztosítást szövetkezetek alakjában (223. §.) engePorosz b. t. 165. s k. §§. V. ö. K I o s t e r m a n n id. m 273., 74. j.