A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 17. szám - A sommás eljárás 222. §-ához

A JOG 133 délyezi, a társpénztárakra pedig a kötelező részvétel szintén kimondható ; a szervezést másrészről megkönnyítené az, hogy a bányahatóságok ellenőrzése alatt szervezkedett és működő társpénztárak volnának a szövetkezet alkotó tényezői, sőt épen ezért a szövetkezet a íőbányahatóság kebelbéli ügyosztálya lehetne. A megvitatás szakférfiak érdeklődésére méltó. VIII. A bányatársulatokat a javaslat nagyjában a porosz törvény rendelkezései értelmében szabályozza (153—187. Mielőtt megjegyzéseimet erre megtenném, szükségesnek látom azon kérdés tisztázását: hogy a közös bányatulajdon többi viszonyai mikép lesznek szabályozva? mert a javaslat ezt egészen bizonytalanságban hagyja. Ha ez eljárásban a porosz törvényt követi, akkor igen célszerű lett volna egészen végig mennie annak rendelkezésein ; mert e törvény azt mondja ugyan, hogy «két vagy több birtokos bányatársulatot alkot)) (94. de ezzel csak azt fejezi ki, hogy a bányavállalkozás közössége esetén ez a rendes társasági forma, minden ettől eltérő szervezet kivétel, de szintén megengedett és szabályozott kivétel. Azonban nem az egyedüli és kizárólagos társasági alak, a minővé különben a javaslat sem akarja a bányatársulatot minősíteni, mert a társtulajdonosok csak «alakit hátnak» bányatársulatot, tehát nem kénytelenek azt tenni, hanem a közös tulajdont más viszonyok vagy társasági formák szerint rendezhetik. De hogyan ? nincs részletezve, még annyira sem, mint az osztrák bányatörvényben. Egy bányaműnek többen lehetnek közös tulajdonosai, pl. házastársak vagy testvérek, kik a köztük létező rokonsági kötelék miatt még a társasági szerződést is feleslegesnek tartják, vagy ha ilyet kötnek is, az egészen magánjogi társasági viszony lesz; az első esetben egyszerű közös tulajdoni, a másik esetben szerződéses társasági viszony áll előttünk és mindkettő tisztán magánjogi természetű lehet. Mert még társasági szerződés esetén is befolyással bir a minősítésre a bányavállalat természete, terjedelme; a bányaipar ügyleteit ugyanis a ker. törvény az u. n. viszonylagos (feltételes) vagyis alanyi alapügyletek közé sorozza s ezzel a bányászatnak nem csupán őstermelő, hanem iparos foglalkozási jellegét is megállapítja, bárha ezzel a kereskedelmi jog körét a szokottnál jobban kiterjesztette. De mint feltételes subjectiv alapügylet nemcsak iparszerü folytonosságot kiván, de egyúttal a kisipar körét is meg kell haladnia.58 A társasági szerződéssel szabályozott jogviszony tehát — még ha a vállalkozók iparszerű tevékenységet folytatnak is — marad magánjogi társasági viszony, ha a vállalat a kisipar körét meg nem haladja, mert ekkor ügyletei nem kereskedelmi ügyletek s igy azok, kik azt iparszerüleg folytatják, nem kereskedők. Ellenben, ha e feltétel teljesül, akkor a társaság már a kereskedelmi társaságok alkalmas formái között válogathat, lehet közkereseti, betéti vagy épen részvénytársaság és nincs ok reá, hogy a kereskedelmi társaságok egyszer a bányavállalkozás rendelkezésére bocsátott formáit ismét elvonják a bányászattól, mikor ezek a formák törvényesen szabályozvák s azok közül főleg a nagyobb vállalatok a részvénytársasági alakot előszeretettel választják. Hiszen a porosz törvény is • eltérő végrendeleti intézkedés vagy szerződés eseteiben minden a magánjog által szabályozott viszonyt, u. m. tulajdonközösséget vagy civiljogi társaságot megenged, épen úgy, mint a vállalat kereskedelmi jellege esetében a kereskedelmi társaságok bármelyikének, különösen a részvénytársasági alaknak választását/'9 Egyébiránt a javaslat eredeti szövege is ily értelemben volt szerkesztve és csekély módosítással el is fogadva. Megengedendő volna valamely ingatlan bányatulajdon több birtokosának: hogy kölcsönös jogviszonyaikat a tulajdonközösség iránti magánjogi szabályok szerint rendezzék vagy egyéb — törvény által szabályozott — társasági formát válaszszanak ; avagy a bányatörvény rendeletei szerint bányatársulatot alakítsanak. A 154. és 157. §§-ban használt «cég» kifejezés, mely a bányatársulat nevét jelenti, nem szabatos; a cégnek megvan a törvényes fogalma, az egy név, mely alatt a kereskedő üzletét folytatja és a melyet aláírásul használ; a cég tehát keres1875: XXXVII. t.-c. 259. §• 6. p. "» Porosz b. törvény 133-. 133. §§. L. Klostermann id. m. 235.. 236. 1. kedői név, nem-kereskedőnek nincs cége, hanem neve. Már ped'g a bányatársulatok iparszerü tevékenysége csak az esetben lévén alanyi alapügylet, ha a kisipar körét meghaladja ; azon kisebb fémbányatársulatok, melyeknél az igazgató egyúttal az első munkás vagy művezető, bizony nem folytatnak kereskedői minősítésre vezető tevékenységet s igy ezek jó részének nem cégje, hanem neve van. Különben a porosz jog sem tud a cégről semmit, mert azt mondja : «Die Gewerkschaft führt dem Namen de> Bergwerkes, sofern sie nicht in dem Statut einen anderen Namen gewáhlt hat.» (95. §) A 156., 157. és 159. §§. rendelkezései összefüggésükben a bányatársulat jogi személyiségét emelik ki, felesleges ismételgetésekkel. Hogy a porosz törvényben — a honnét e szöveg átvétetett — oly részletességgel van kidomborítva a bány itársulatok önálló vagyonjogi személyisége minden folyományával együtt, az csak természetes, hisz ott és akkor a jogi személyiség a bányarészek mobilizációjával együtt csak az új törvény által lett megállapítva, a mit több sikertelen indítvány és eszmecsere előzött meg.';u Mig nálunk az 54-ki törvény óta köztudatba ment át: hogy az ily társulatok jogi személyek, hogy a társulati vagyon tulajdonjoga a b. telekkönyvekben annak nevére kebelezendő és az egyes tagoknak a közös tulajdonban való részesedésük az ingó természetű kuxák birtokában nyer kifejezést; továbbá hogy az egyes bányatársak harmadik személylyel közvetlen jogviszonyban nem állanak és a korlátolt felelősség elvénél fogva, a társulat adósságáért csupán a társulati vagyonnal felelős. A szöveg ugyan jó, de egy kis összevonással egyszerűsíthető ilyenformán: A sommás eljárás 222. §-ához. Irta : ARANY SÁNDOR kir. albiró, Bpesten. A «J o g» f. é. 16. számában kifejezett véleménynyel szemben én a budapesti kir. Ítélőtábla állapotát tartom helyesnek és pedig nemcsak azért, mert a 222. §. abban az esetben, ha annak életbelépte előtt elsőbirósági Ítélet van hozva, a kocábbi törvények alkalmazását írja elő és nem tesz kivételt csak a perújításra és a semmiségi keresetre, hanem azért is helyeslem a budapesti kir. ítélőtábla álláspontját, mert rendszerváltozás esetén az átmenet határai szigorúan megvonandók, hogy minden esetre kizárva legyen a korábbi és a későbbi jogszabály összeütközése; már pedig az esetben, ha az igazolással hatályon kívül helyezett ítélet nem a korábbi szabályokat vonná maga után, előállhatna az az eset, hogy egy 50 frtos kereskedelmi ügyben 1894 október 20-án tartott tárgyaláson a pprts 111. §-a alapján hozott és okt. 24-én kézbesített ítélet ellen a marasztalt felebbezést adott be, azt az elsőbiróság kellő időben beadottnak még november 1 előtt ki is mondta, elfogadta és a kir. ítélőtáblához felterjeszteni elrendelte. A marasztalt azonban meggondolta a dolgot és 1894 nov. 4-én igazolási kérvényt is adott be; ennek folytán a prts novella 67. §-a értelmében az elsőbiróság a felebbezés felterjesztését felfüggesztette, az igazolás kérdésében döntött, annak helyt adott és érdemben uj Ítéletet hozott. Eme uj Ítélet ellen most már nem élhetne felebbezéssel ugyanaz a peres fél, a ki ugyanebben a perben már elfogadott felebbezést jogosan adott be. Ilyen controversiára nincs szükségünk, bármily életrevalónak tartom is az uj eljárást és annak az anyagi igazság érvényesülésére hasonlíthatatlanul alkalmasabb szabályait. A perek százezrei lettek a régi perrend szerint befejezve; az a kevés ügy tehát, a melyekben igazolás van folyamatban, bátran sorakozhatik a feloldott vagy megsemmisített határozatok folytán még folyamatban levő «régi perek» csoportjához. Belföld. Tóth Lőrincet, a Curiának nagyérdemű, nyugalomba vonult tanácselnökét Ó Felsége az 1885. évi VII. tc. 5. §-ának alapján élethossziglan főrendiházi taggá nevezte ki legkegyelmesebben. Ezen kinevezés mindenütt, a hol a valódi érdem iránt érzékkel bírnak, a legjobb benyomást tett és az igazságügyminister szerencsés inspiratiót követett, midőn bírói karunk ezen nestorát ily megfelelő kitüntetésre ajánlotta. Következőkben adjuk Tóth Lőrincz érdekes életpályájának rövid ismertetését: Tóth Lőrinc 1814 december 17-én Rév-Komáromban született. Áliután gymnáziumi tanulmányait kitűnő eredménynyel bevégezte, a jogi tanulmánynak szentelte magát, melyen nagy buzgalommal és szorgalommal foglalkozott. 1838-ban ügyvédi diplomát nyert és néhány évig, mint ügyvéd működött, három éven át mint váltójegyző is. 1847— 48-ban Breznóbányát képviselte a pozsonyi országgyűlésen, 1848— 49-ben Rév-Komárom városát a pesti és debreceni országgyűlésen. 1848-ban Tóth Lőrinc Deák Ferenc alatt az igazságügyiminisztériumban elnöki titkár volt; 1848-ban osztálytanácsossá 90 } >