A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895 / 16. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben
A JOG 127 hatók: kiterjesztessék a gondnok által képviselt perképes személyekre is; és ezzel kapcsolatosan az, hogy említett kiskorúakkal nocsak a pazarlás, hanem az elmegyengeség és iszákosság miatt kiskorusitottak is egyenlőknek tekintessenek. Szóba hozatott a francia jogszervezetből az u. n. «Beistandsehaft* intézménye is; de a többség azt a gyámság és gondnokság mellett feleslegesnek találta. A családjogból még csak a függőben hagyott s a gyermekek vallásbcli neveléséről szóló 1,508 —1,058. §§. voltak tárgyalandók, a mire nézve a tervezet szerint az egyes országok törvényei érvényesek, s ez el is fogadtatott, a birodalmi törvényalkotást sürgető indítvány ellenében, s elvettetett még amaz indítvány is, hogy a kiskorú, 16. életévét betöltvén, jogosult legyen hitvallását meghatározni. Elfogadtatott azonban a gyámsági jognak azzali kiegészítése, hogy a gyámtól a vallási nevelés akkor is elvonható, ha nem tartozik a gyermek hitfelekezetéhez. (Folyt, köv.) Dr. Szokolay fstvdn budapesti ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. Örökösödési jogeset. (Kérdés.) Özv. A. Mihályné, közjegyzői okiratba foglalt végrendeletet hagyott hátra, melynek 4. pontja szószerint a következőképpen intézkedik: «A harmadik pontiján foglaltak szerint, fiam A. Lajosra eső örökrészre nézve rendelem, hogy nevezett fiam az utánam öröklendő vagyonokat sem el nem idegenítheti, sem nem terhelheti, s ezen megszorítás a reá eső ingatlan hányad átírásával egyidejűleg telekkönyvileg is bejegyzendő. — Fiam A. Lajos bekövetkezendő halála után, az utánam öröklött vagyonokban a korlátlan öröklési jog, az attól származandó törvényes gyermekekre szálland, ezek nem léte esetére pedig az összes öröklött javakat leányom A. Mária férjezett B. Imréné fogja örökölni.* A végrendelet ezen pontja érinti A. Lajos köteles részét, de erről most e helyen nem szólunk, mert ezen része az ügynek még ez ideig nem volt kiadás tárgyává téve. örökhagyó két gyermeket hagyott hátra, jelesen az imént idézett pontban nevezett A. Lajost, ki nőtelen, de nagykorú, és ugyanott nevezett A. Mária férjezett B. Imrénét, ki férjezett lévén, szintén nagykorú. Örökhagyó végrendeletének kihirdetése alkalmából a kir. járásbíróság a végrendelet fennt idézett 4-ik pontja intézkedésénél fogva utasította a községi elöljárókat a haláleset felvétel és leltárnak, valamint a nekik kiadott végrendeleti hitelesített másolatnak az árvaszékhez leendő bemutatására, miután a végrendelet ezen pontja — nézete szerint — árvaszéki hivatalos beavatkozást provokál. A két nagykorú örökös ez alatt egy magán okiratba foglalt egyezséget kötött, melyben a végrendelet 4-ik pontja intézkedését mellőzte, ezen egyezség bemutatása mellett a kir. törvényszéknél, a hagyatéki vagyonoknak — hirdetményi uton — részökre leendő birói átadását kérték. Az örökösödési eljárás tehát egyidőben két helyen a megyei árvaszéknél és a királyi törvényszéknél lett folyamatba téve. Az Árvaszék azon indokolással, hogy «miután a végrendelet 4-ik pontjában csak esetleg a jövőben születendő kiskorúak jogainak megoltalmazásáról van szó, s igy miután a gyámhatóság jelenleg érdekelve nincsen, ezen ügybeni eljárás megindítására jelenleg hivatottnak, illetve illetékesnek magát nem találja» — a végrendelet hitelesített másolatát a kir. járásbíróságnak visszaküldte. Majdnem egyidőben a kir. törvényszék, nevezett két örökös kérelmére, — a kir. járásbíróságról átkért végrendelet 4-ik pontjának intézkedését figyelemre nem méltatva — a hirdetményi eljárást elrendelte, s mert elrendelte, kétségtelenül a hagyaték átadását is elrendelni fogja. Miután úgy az árvaszéki végzés, valamint a kir. törvényszék fennti intézkedése ellen jogorvoslattal csak A. Lajos és A. Mária élhetnek, ezek pedig magán okiratba foglalt egyezségök ellenére — melyben a végrendelet 4-ik pontja intézkedését kijátszották — jogorvoslattal élni nem fognak, örökhagyónak végrendeletében letett, s születendő unokái jogait biztosítani óhajtó akarata ilyképp célt érni nem fog. Kérdés tehát, hogy a végrendelet 4-ik pontjának intézkedése ellenére: 1. köthetett-e a két nagykorú örökös jogérvényesen akként egyezséget, hogy a végrendelet 4-ik pontjának intézkedése érvényesülést ne nyerhessen ? 2. az árvaszék törvényesen, s különösen hivatásszerűen járt-e el, midőn az illetékes beavatkozást magáról egyszerűen elutasította? 3. a kir. törvényszék, a nagykorú örökösök egyszerű kérelme s ahhoz csatolt egyezségök alapján, a végrendelet 4-ik pontjának intézkedése dacára — helyesen rendelhette-e el a hirdetményi eljárást ? s ha igen ? 4. melyek lehetnek azon jogi alapelvek, melyek a fennt mondott eljárást indokolttá teszik? s ha nem, mely mód a törvényszerű és alkalmas, örökhagyó végrendeleti intézkedésének érvényesítésére, s vele a majdan születendő gyermekek (örökhagyó unokái) jogai biztosítására? K. Irodalom. A szavatosság az állatkereskedésben, tekintettel a hazai joggyakorlatra. Irta: dr. Hutyra Ferenc; Budapest 1895. Alig szükges kiemelnünk, mily fontos részét a forgalomnak érinti ép az állatkereskedés hazánkban, mely mint kiválólag földművelési ország, különösen érdekelve van az állatkereskedés körül felmerülhető jogi kérdések biztos megoldásában. Polgári törvénykönyv hiányában az ország azon részében, melyben nem az osztrák törvény van érvényben, kizárólag a birói gyakorlatra vagyunk utalva, mely azonban sem nem elég bő, sem nem elég megállapodott. Erdélyben az osztrák polg. tvk. 922 937. §-ai alapján döntetnek el e kérdések ; de ki tagadhatná, hogy ezen törvényes intézkedések is rég elavultak. Szerző tehát igen hasznavehető munkát végzett, a midőn ezen egész joganyagot igen alaposan és minden oldalról megvilágítva feldolgozta és igy annak rendezésére a törvényhozási anyagot előkészítette. Ismerteti mindenekelőtt a jelenlegi állapotot, a szavatosságra vonatkozó jogi alapelveket, a kártérítés módját, az elévülés kérdését, a csoportosan eladott állatokért való szavatosságot, a szavatossági f ő h i b á k a t, előterjeszti törvényhozási javaslatait és végül közli az idevágó curiai döntvényeket. Az otthon védelme a magyar büntetőjogban. Székfoglaló értekezés, Fayer László egyetemi tanár. Budapest, 1895. Ara 20 kr. Szerzőtől megszoktuk, hogy a mely kérdést tudományosan feldolgoz, azt ki is meríti, annak minden viszonyosságát és kapcsolatát más rokonkérdésekhez teljes világosságba helyezi. Az otthon védelme, vagy a magánlaksértés kérdése, a mint az a magyar büntetőtörvénykönyvben szabályozva van, sok tekintetben nem oly szabatos, a mint ez más törvényhozásokban van. Szerző felette világos előadási modorában megismertet azzal, hol van a praecisitás hiánya és mi dacára ennek a törvény valódi benső értelme. Ismerteti e célból a hazai irodalmat és judicaturát és különösen azon nagyérdekü eszmecserét, mely a « J o g » hasábjain a Curia 3Í. számú döntvénye alkalmából a büntetőjog két nagy tekintélye, bold. Vajkay és Csemegi közt megindult. Végül e kérdésben is kimutatja a magyar 1843 éves javaslat magas és helyes álláspontját, melyet utánzandónak mond a büntetőjog más terein is. Nagy élvezettel fogja minden büntető jogász ez értekezést olvasni, melyet szerző' akadémiai lev. taggá való megválasztása alkalmából székfoglalóul tartott. Társadalmi ellentétek. Irta: K o e r c k Jenő. Bpest, Grill Károly kiadása. Ara 40 kr. E kis füzetkében szerző az alsó, különösen földművelő nép bajaiért melegen érdeklődő, nemes gondolkozású egyénnek mutatja be magát, ki mind a társadalomnak, törvényhozásnak és kormánynak javasol különféle intézkedéseket a nép bajainak megszüntetésére. Vegyesek. Az osztrák igazságügyminiszter rendeletet adott ki, mely szerint a bécsi törvényszékeknél nyitott csődökben a tömeggondnokot sorshúzás utján előre meghatározott sorrendben kell kinevezni. A minister ezen rendelete az alsóausztriai ügyvédi kamara indítványa értelmében adatott ki és Ausztriában nagy megelégedést kelt az ügyvédek közt. Meddő pályázat. A facseti kir. járásbíróságnál üresedésben levő aljegyzői állásra már negyedízben tétetik közzé a pályázati hirdetmény, mivel a megelőző három pályázat jelentkezők hiányában eredménytelen volt. Kimutatás a budapesti kir. ítélőtábla 1895. évi ügyforgalmáról március hó végéig. Érkezett: polgári: 3,974, büntető: 3,^30, összesen 7,504. Elintézésre várt: polgári: 11,072, büntető: 4,855, összesen 15,927. Elintéztetett: polgári: 1,555, büntető: 1,375, összesen 2,930. Elintézetlen maradt: polgári: 5,473, büntető: 1,406, összesen 6,879. A budapesti ügyvédi kamara segélyalapja ismét gazdagodott egy adománynyal. Dr. Elischer Boldizsár tekintélyes fővárosi ügyvéd f. é. március hó 25-én elhalálozván, örökösei: dr. Elischer Gyula egyetemi magántanár úr és neje az elhunyt emléke iránti kegyeletből, a kamara segélyalapja javára 100 frtnyi adományt tettek s ezen összeget dr. Hauer Sándor végrendeleti végrehajtó útján a kamara pénztárába be is szolgáltatták. A kamara választmánya ezért adományozóknak köszönetét fejezte ki. A Magyar Jogászegylet tagjainak a napokban meg fog küldetni dr. Bozóky Alajosnak, a nagyváradi jogakadémia igazgatójájának, nagyobb terjedelmű dolgozata a hallgatólagos akaratnyilvánításról. Igazságügyi kinevezések. A m. kir. igazságügyminister előterjesztése folytán ő Felsége által kineveztettek: Kövessy Ódön battonyai járásbirósági albiró a szegzárdi törvényszékhez biróvá, Bocskor Kálmán dicsőszentmártoni járásbirósági albiró a deési, Koncz Albert erzsébetvárosi törvényszéki albiró az erzsébetvárosi, Antalffy Gábor csikszentmártoni járásbirósági albiró a brassói és