A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 16. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

L26 A JOG odajutottunk, hogy mintegy kétezer fegyházra itélt kiszorult a fegyházakból. Az alább közölt legújabb hivatalos börtönügyi statistika azonban ez abnormis helyzet lényeges javulását tünteti fel. A következő táblázat a törvényszéki és járásbirósági fogházakban letartóztatottaknak egy-egy napi létszámát tünteti fel és pedig elkülönítve évenkint a legmagasabb és a legalacsonyabb létszámot; továbbá külön választva azon fegyházra Ítélteket, a kik fogházakba szorultak. ezek közül volt fegyenc legmagasabb legalacsonyabb legmagasabb legalacsonyabb napi létsz.im napi létszám 1888. év 14,3 íö 12,127 — 1889. « 15,012 12,743 2,569 2,312 1890. « 14.109 11,468 2,484 2,101 189). « 12,993 10,208 2,156 1,748 1,729 1892. « 11,195 8,926 2,156 1,748 1,372 1893. « 10,100 7,883 1,385 864 1894. « 9,796 7.406 927 601 Ezen adatokból első pillantásra kitűnik, hogy rohamosnak mondható az apadás a fogházakban tartott fegyházra Ítélteknél, a mi igen fontos adat, különösen ha egybevetjük az alábbi kimutatással, a mely a fegyintézetekben és a ker. börtönökben letartóztóztatottaknak egy-egy napi átlagos létszámát tünteti fel: 1888- ban 5,186 fegyenc és rab 1889- ben 5,238 1890- ben 5,287 « 1891- ben . . . 5,400 U 92-ben 5,475 1893- ban . 5,358 1894- ben 5,215 Ezen két táblázat adataiból első sorban az következik, hogy a szabadságvesztés-büntetésre Ítéltek száma állandóan csökken, a mi általán a kriminalitás kevesbedésének is tulajdonitható. Evidens továbbá az is, hogy a judikatura a büntetések időtartama tekintetében is nem a szigorúbb, hanem az enyhébb irányzat felé hajlik, a mennyiben a fegyházra Ítéltek mennyisége szintén csökkenőben van. Ugyanis a fogházakban körülbelül másfél ezerrel kevesebb fegyenc tartatik, mint 6—7 esztendővel ezelőtt, s ennek dacára azt látjuk, hogy a fegyházban levők száma is fogyott, noha most már több hely van a fegyintézetekben, mint néhány év előtt, mert időközben körülbelül 3U0 zárkával egészítették ki fegyházainkat. Az első kimutatásban foglalt 601 fegyenc sem azért tartatik jelenleg fogházban, mivel talán a fegyházakból kiszorultak volna,' de csupán azért, mert ezeknek büntetési idejéből már nem sok van hátra s igy átszállításuk nem volna célravezethető, egy részük pedig betegsége miatt kórházban tartatik. Jelenleg nem kívánunk ezen eredményekkel részletesen foglalkozni, de konstatáljuk, hogy mind judikaturánk, mind börtönügyünk végre a normális állapothoz közeledik. Nem új fegyházakra van tehát szükségünk, hanem törvényünk büntetési rendszerének egyéb részeiben való korrekt keresztülvitelére. A vizsgálati fogságban is némi kevesbedés mutatkozik. Ide iktatjuk az adatokat: ezek közül J ' zsg. fogoly volt legmagasabb legalacsonyabb napi lútszám 1889 . . 2,234 1,528 1890 , . . 2,022 1,595 1891 1,898 1,423 1892 . . . 1,811 1,543 1893 1,689 1,46| 1894 1,769 1,447 Ausztria és külföld. Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben.* Az 1,670.$. szabályai szerint a gyám köteles á birlaló papírokat letéti helyen, vagy birodalmi banknál letéteményezni vagy átíratni a kiskorú nevére; a mi a bizottság által a megújítási jegyekre s más rcndelményezett papitokra is kiterjesztetett, az elhasználhatok kivételével. Azon szabály, hogy a gyámbiróság felmentést adhat a letéteményczésről, azon változtatással fogadtatott el, hogy az csak különös okokból engedhető meg. Ily okokból a gyámbiróság más értékpapírok és drágaságok letéteményezését is elrendelheti. Az 1,671. §> a gyámnak ily papírok feletti rendelkezési jogát korlátozza. És ezen mellett az 1,672. mely szerint a gyám kötelezés nélkül is letéteményezheti az értékpapírokat és drágaságokat s a papírokat annak nevére átirathatja s erre az 1,670—1,671. §§. nem alkalmazandók, mint fölösleges töröltetett. Ez történt az 1,673. §-al is, mely ezen müveletek költségeit a kiskorú terhére rójja fel. Ellenben a tervezet kiegészíttetett azzal, hogy a tan- és szolgálati szerződésekhez a gyámbirósági jóváhagyás szükséges, ha a kiskorú egy évnél hosszabb időre köteleztetnék személyi szolgálatokra. Az 1,676. §. is a jóváhagyás * Előző cikkek a «Jop;» 8., 9, 11. cs l í számaiban. szükségtelenségéről, a közös tárgynak osztály végetti elidegenítéséhez és a végrehajtás útjáni eladásokhoz, töröltetett. Az 1,683—1,689. iji?. a gyámbirósági felügyeletről különösen a gyámi számadások tekintetében azon kiegészítéssel fogadtattak el, hogy a hatóság intézkedései végrehajtását a gyám és ellengyám irányában rendbüntetéssel is eszközöltetheti, a mi azonban 300 márkát meg nem haladhat. Azon indítvány nem fogadtatott el, hogy a gyámbiróság, ha a kiskorú 16. életévét betöltötte, ennek kérelmére elrendelhesse, hogy neki a jövedelemből vagy keresetéből bizonyos összeg szabad rendelkezésére kiadassék; a bizottság abból indulván ki, hogy ily fellépés a gyám ellen csak akkor lehet jogosult, ha a gyám határozata hatalmávali visszaélést foglalna magában. Az 1,690—1,693. §§., melyek szerint az apa és anya szülői hatalmuknál fogva az általuk kijelölt gyámot az általános gyámkezelési szabályoktól bizonyos mentességekben részesíthetik; a mit azonban a gyámbiróság a kiskorú érdekeinek nyomós veszélyeztetésénél, hatályon kivül helyezhet: több részről megtámadtattak, de a többség által fentartattak. A gyám és kiskorú közötti felelősségi viszonyt illetőleg, az 1,702. ^ ellenében, a mely azon elven alapszik, hogy a gyámbiró a kötelmei megsértéséből eredő kárért a közhivatalnokokra vonatkozó általános szabályok szerint felelős, az inditványoztatott, hogy ily károkért maga az állam vagy azon közjogi testület, melynek szolgálatában áll, legyen felelős, vagy legalább annyiban, a menynyiben a kiskorú a gyámbiró által nem kárpótoltathatnék. Ez el nem fogadtatott: de másrészt történtek módosítások; nevezetesen a helyett hogy a gyámhivatal a gyám ügyleti képtelenségével megszűnjék, az fogadtatott el, hogy az csak elmebetegségnél álljon elő; és ekkor ha a gyám pazarlás, iszákosság miatt gondnokság alá kerül, vagy gyámsági védelemre szorul (1,704—1,711). A családi tanács intézményét (1,712—1,724. §§.) némelyek egészen kihagyatni kívánták, de a többség fentartása mellett döntött. Az 1,726. s köv. §§. a teljeskoruak gyámságáról rendelkezvén, itt az 1,727. §. volt legtöbb kifogásnak alávetve, a mely a testi hiányokban szenvedőkről rendelkezik, a kik közül a tervezet csak a süketeket, vakokat, némákat rendeli gyámság alá, kik dolgaik ellátására nem képesek; a minek fenforgása felett a gyámsági bíróság határoz, de elrendeléséhez az illető beegyezése kívántatik. A tervezet szerint tehát csak az emiitett hiányok miatt rendelhető el a gyámság; tehát nem különösen a gyöngeelmüség okából. Mindamellett az 1,739. §. szerint ápoló rendelhető vagyoni dolgai ellátása végett olyannak részére, a ki arra testi vagy lelki állapota miatt nem képes; a mivel az ügyleti képesség korlátozása nern jár. Inditványoztatott nevezetesen, hogy az 1,727. §. intézkedése az önrendelkezést kizáró minden testi és lelki hiányokra kiterjesztessék; továbbá hogy az 1,739. g. akkép terjesztessék ki, miszerint egyes ügyek elvégzésére is rendeltethessék gondozó a teljeskorúhoz, ha ez arra testi, szellemi hibái miatt képtelen. Harmadik indítvány volt, hogy az 1,727. kiterjesztve minden testi fogyatkozásra, fentartassék, de a 88. §. töröltessék, a mennyiben ez az 1,727. szerint gyámsági oltalomra szorultakat a 7 évet betöltőkkel egyenlőnek tekinti. E mellett javasoltatott a 14. §-t azzal kiegészíteni, hogy a kiskorusitásnak akkor is legyen helye, ha valaki elmebeli gyöngeség miatt nem képes dolgait ellátni; a 88. $-t pedig akkép megváltoztatni, hogy az elmegyöngeség miatt gyám alá rendelt, az ügyleti képesség tekintetében egyenlő legyen a kiskorúval, ki élte 7. évét betöltötte. Hosszas tanácskozás után a harmadik javaslat nyert többséget. Az azonban már nem helyeseltetett, hogy az 1,727. §-t mélázzál gyöngítsék meg, miszerint az oltalmat szükségelő nagykorú akkor, midőn beegyezését adja a gyámsági intézkedéshez, fentarthassa azt, hogy bizonyos dolgok a gyám által csak az ő beegyezésével végeztethessenek. Fentartatott azon elv is (4,728), miszerint a kiskorúak gyámságára vonatkozó szabályok, a hol az 1,729—1,737. §8. kivételt nem tesznek, a nagykorúaknál is alkalmazandók. Megtartattak a gyámságrai meghívásról (1,729) a nagykorú személyi gondozásának terjedelméről, a gyámhatósági jóváhagyás kellékéről szóló szabályok is, a kiházasitási költségek fedezéséhez és a 4 évi tartamot meghaladó bér- és haszonbéri szerződések megkötéséhez (1,730—1,732). Nagyobb vita fejlődött ki az előleges gyámságról szóló 1,737. §. körül is, melynek helye van, mig a kiskorusitási indítvány el nem intéztetik s melynek következménye, hooy az illető a 7. életévet betöltött kiskorúval egyenlőnek vetetik. A vita főleoa körül forgott, hogy ez a kiskorusitásnak az I. tervezet szerinti eseteire, csak az elmebetegségre és pazarlásra szorittassék-e, vagy a II. tervezet eseteiben, az elmegyöngeségnél és iszákosságnál is. Némelyek pedig az előleges gyámrendelést csak a pazarlás esetében akarták megengedni. A többség a II. tervezet eseteire való kiterjesztés mellett határozott. Az 1,737. §. azonban kiegészíttetett azzal, hogy az előleges gyámság csak akkor rendelhető ha az a személyt vagy vagyont fenyegető jelentékeny veszélyek'elhárítására szükséges. A gondnokságot szabályozó 1,738 1,748. §§ lényegileg megtartattak. Elfogadtatott azon kiegészítés, miszerint a perrendnek 435. §-ában foglalt szabály, hogy a 16. évet betöltött kiskorúak és pazarlók a cselekvényeikben álló vagy észlelésük tárgyát képező tények felett az ellenfél indítványára esküre bocsát-