A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 15. szám - Az árverési feltételek kérdéséhez

58 A JOG kifogásolt, tehát teljes bizonyító erővel biró kölcsönkötelezvénynyel meg van állapítva az a ténykörülmény, hogy K. Ferenctől P. Ferenc és P. Pál 150 frtot tevő összeget kölcsönképen vettek fel és hogy M. József és M. István ezen kölcsönügylet tekintetében kezességet vállaltak a nélkül, hogy kifejezték volna, hogy az adósoknak csak egyikeért vagy másikaért és a kölcsönösszegnek csak egy része tekintetében akarnak kezességi kötelezettségben állani. Habár tehát a kereseti követelés alapjául fektetett B) alatti okiratból P. Ferencnek és P. Pálnak egyetemleges kötelezettsége a kölcsönt nyújtó hitelező irányában ki nem tűnik, ez a körülmény annak a kezesnek, a ki fizetni volt kénytelen, visszkereseti jogát nem szabályozhatja, hanem ez jogosítva van egész visszkeresetével a kéréseit adósok bármelyike ellen fordulni. Ily körülmények között tehát, tekintve, hogy alperes egyrészt beismerte, miszerint felperes a 150 frtnyi kölcsönösszegből hátralékos 115 frtot, ennek kamatát, a per- és egyéb költségeket és a nyugta bélyegét vagyis összesen 223 frt 94 krt kezesi minőségben fizetett; de másrészt tekintve, hogy a K. Ferenc által folyamatba tett pernek költségei, valamint a végrehajtási költségek, minthogy felperesnek módjában állott kezesi minőségében a hátralékos 115 frt tőke összeget és annak kamatait per nélkül is kifizetni, alperest nem terhelhetik, alperes csak is a 115 frtban, ennek felperes által az 1886. évi febr. 5-től 1890. aug. 21-ig terjedőleg fizetett 8°/0 kamatokért 41 frt 90 krban, vagyis összesen 150 frt 90 krban mint tőkeösszegben volt marasztalandó stb. A hajón alkalmazott személyek járandóságainak megfizetése iránti keresetekre nézve a Code Napol. 433. igában megállapított egy évi elévülési idő a hajótörést szenvedett hajó utolsó útja előtti időből származott fizetés iránti követelésre nézve helyesen számittatik a szolgálat megszűnése napjától folyólag. A francia kereskedelmi törvény (Code Napol.) a magyar tengerparton szokásjog erejével bir és tengerparti kérdésekben állandóan alkalmaztatik. A fiumei kir. törvényszék mint tengeri kereskedelmi bíróság (1892. október 15. 5,539. sz. a.) dr. Randich János ügyvéd által képviselt S. József felperesnek, Barcsics Erasmus ügyvéd által képviselt M. András és társai elleni 423 frank 72 c. és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Az elévülési kifogásnak hely adatván, felperes elutasittatik keresetével, melyben azt kívánta, hogy itéletileg mondassék ki, hogy alperesek kötelesek felperesnek, mint alperesek tulajdonát képezett és elhagyott «Giano» nevű magyar bark konyhamesterének (dispensiero) fizetés hátralék címén tőzsdejegyzék szerint osztrák értékbe átszámítandó 423 frank 74 cent aranyban stb. egyetemlegesen megfizetni stb. Indokok: Tekintve, hogy a tengeri kereskedelmi törvénykönyv (Cod. Nap.) 433. § értelmében a fuvardíj, a tisztek, a matrózok és más személyek fizetései és járandóságai megfizetése iránti keresetek az utazás befejezése után egy év alatt évülnek el; tekintve, hogy felperes a kereseti összeget az A. alatti számla alapján követeli, a «Giano» nevű magyar bark hajtótörése előtti utazásokból kifolyólag, tehát az 1889. aug. 14-ike előtti időre, mely napon a hajó utolsó útjára elindult, a melyen 1889. szept. 12-én elhagyatott; tekintve, hogy felperes keresetét 1891. július 24-én nyújtotta be, tehát a fentidézett §-ban megállapított határidő letelte után, az alperesek részéről emelt elévülési kifogásnak helyt adni és a keresetet elutasítani kellett, mert a Sepich A. kapitány és felperes közti állítólagos elszámolás ha 1889. szept. 25-én létre is jött, alperesekre nézve hatálylyal nem bir és őket nem kötelezheti, mert 1889. évi szept. 12-én (a «Giano» nevű bark elhagyása napján) alpereseknek a kapitány tényeiért való felelőssége megszűnt (teng. t. k. 216. §.) tehát a kapitány megbízása is; az A. alatti számla pedig csak 1889. szeptember 25-én lett kiállítva. Ezen kifogás elfogadása folytán megszűnik annak szüksége, hogy a kifogásolt A. alatti melléklet valódisága és az is megállapittassék, vájjon a hajózási szabályzat (Editto poltaco di navigazione) 31. és 32. §§. értelmében illeti-e felperest fizetés, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1893. aug. 29. 4,576. sz. a) az elsőbiróság ítéletét az elévülésre alapított indokolásánál fogva annyival inkább helybenhagyja; mert alperesek az elévülési kifogást a tengeri kereskedelmi ügyekre nézve a magyar tengerparton szokásjog érvényével biró francia kereskedelmi törvény 433. §. alapján már elleniratukban érvényesítették; mert felperes keresetében maga is azt adván elő, hogy szolgálata 1889. aug. 14-ig tartott, követelése ezen a napon saját előadása szerint is érvényesithetővé vált: az elsőbiróság tehát az elévülés idejét ettől a naptól helyesen számította. A m. kir. Curia (1895. febr. 14. 1,874. sz. a.) a rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek hely nem adatik, stb. Mert az alsóbb bíróságok egybehangzó határozatai ellen csak az id. polg. perrendtartás 335. £-ában felsorolt sérelmek esetében van helye további jogorvoslatnak, — a jelen felülvizsgálati kérelemben foglalt az az egyedüli panasz azonban, hogy az alperesek által érvényesített elévülési kifogás elbírálásánál nem a francia ker. törv. 433. §-, hanem az osztr. polg. törvénykönyv 1,480. §. lett volna alkalmazandó, — tekintve, hogy a francia kereskedelmi törvény a magyar tengerparton szokásjog erejével bir és tengerjogi kérdésekben állandóul alkalmaztatik és mert a fentebb idézett törvény 573. §. szerint a pervesztes fél az ellenfelének okozott költséget megtéríteni tartozik. Bűnügyekben. Zsarolás vádja alól felmentés azon cimen, hogy a cselekmény nem célozta vagyoni haszon elérését. A sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék: W. M. vádliittat a btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségében a btk. 69. {5. 2. pontja s-zcrint mint bűnsegédet bűnösnek mondja ki és ezért egy napi fogházra átváltoztatandó 5 frt pénzbüntetésre itéli. N. M. E. és M. J. vádlottakra nézve az ítélkezést függőben hagyja. Indokok: W. M. vádlott beismeri azt, hogy 1892. évi március havában a N. M. E. kérésére és tollba mondása után a vizsgálati iratoknál 3. n. sz. a. fekvő jkönyvhöz (és 2.) alatt csatolt leveleket irta O. V. azon időben tokaji sótárnokhoz, a mely levelekben noha a vádlott tudta azt, hogy O. V. az állítólag általa nemzett gyermek tartása tekintetében N. M. E.-vel a bíróság előtt kiegyezett és ez utóbbit az egyezség értelmében kielégítette, arra szólította fel O. V.-t, hogy 10—20 frtot küldjön a gyermek tartására, mert ha ezen kérését megtagadja, a gyermeket oda fogja vinni és az irodájába, illetőleg a szobában az ágyába fogja tenni. A vádlott ezen beismeréséhez képest, tekintve, hogy ő az irni nem tudó N. M. E.-nek azon szándékát, hogy ezen követelését jogtalan uton és oly fenyegetéssel, mely nős emberre nézve feltétlenül kényszerítő erkölcsi hatálylyal bir, érvényesítse, a levelek megírása által szándékosan megkönnyítette, ellenében a btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségében a btk. 69. §-ának 2. pontja szerinti bűnrészesség feltétlenül megállapítható lévén, ebben őt bűnösnek kimondani és tekintettel büntetlen előéletére, őszinte beismerésére és arra, hogy cselekményét nem a saját haszna végett követte el, a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett az itélet rendelkező része szerint elitélni kellett. (1893 szept. 28. 5,772. sz. a.) A kassai kir. ítélőtábla: Minthogy a btk. 66. t>-ának rendelkezése a büntetés lefokozását már magában is megengedi és úgy eme törvényszakasz mellett még külön a btk. 92. alkalmazásának a szüksége fen nem forog, ennélfogva a kir. itélő tábla a btk. 92. §-ának a felhívását mellőzi és ezzel a helyesbítéssel a kir. törvényszék ítéletének felebbezett részét tárgyi indokainál fogva helybenhagyja. (1894 január 15. 4,662. sz. a.i A kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával W. M. a vád és következményei alól felmentetik. Indokok: A btk. 350. §-ának és a btk. 1. és 75. §-ban foglalt rendelkezéseknek figyelembe vételével vádlott a vád következményei alól fel volt mentendő, mert az eljárásban nem forog fen azt bizonyító adat, hogy O. V.-hoz, a levelek jogtalan vagyoni haszon szerzése céljából, tehát büntetendő cselekmény elkövetésének szándékából vagy tudatában írattak. (1894 nov. 30. 3,649. sz. a.) Tekintve, hogy csupán kézjegygyei történt aláírásnak, ha az szabályszerűen hitelesítve nincsen, a váltótörvény 104. £-a értelmében váltójogi hatálya nincsen, az ily módon elkövetett hamisítás csak a Btk. 401. és 402. ^-nak súlya alá esik. (M. kir. Curia 1894. évi december 11,824. sz. a.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az 1877: XXII. t.-c. 36 §-ának ama rendelkezése, hogy a meghatalmazott dijainak és költségeinek saját fele ellen való megállapítását, kivévén a 35. esetét, a kisebb polgári peres eljárásban nem követelheti, nem akadályozza a meghatalmazott ügyvédet abban, hogy dijait és kiadásait az 1874: XXXIV. t.-c. 58. §-ának végbekezdésében kijelölt bíróság utján érvényesíthesse. A perlaki kir járásbíróság (1894. febr. 14. 665. sz. a.) Szebenyi Lajos ügyvéd felperesnek B. István alperes elleni 8 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Köteles alperes felperesnek 7 frt 50 kr tőkét megfizetni stb. Indokok: A kiderített tényállás szerint alperes felperest a 147/1892. sz. kisebb polgári peres ügyben képviselettel bizta meg, mely perben felperes a kisebb polgári periratok tanúsága, valamint V. Sándor és W. Ferenc tanuk vallomásai szerint a tanúkihallgatáson megjelent és ezen való megjelenésért napidíj cimén 2 frtot; 2. végrehajtást kérelmezett, e cimen 1 frtot; 3. eskületételi határidőn megjelent, ezen való megjelenésért 2 frtot; 4. végrehajtás foganatosítása és megkísértése alkalmával Murányban megjelent, miért is fuvar és napi dij cimén 5 frtot, összesen 10 frtot számított fel, mely összegből felperes beismerése szerint 2 frt 50 kr. lefizettetvén, alperestől 7 frt 50 kr. ügyvédi dijat és kiadást vett keresetbe, mivel ezen összeg lefizetését alperes nem igazolta, azon kifogását, hogy a megbízás csakis a tanuk kihallgatására volt korlátozva, igazolni meg sem kísérletté, a meghatalmaI zás pedig ellenkezőt bizonyít; ugyanazért stb.