A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 15. szám - Az árverési feltételek kérdéséhez

A JOG 59 A pécsi kir. ítélőtábla (1894. márc. 29.1 ,:i85. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes kereseti követelését alperes részére kisebb polgári peres eljárás során teljesített ügyvédi ténykedésből származtatván, miután az 1877. XXII. t.-c. 36. g értelmében a kisebb polgári peres eljárás folyamán eljárt meghatalmazott dijai és költségei, kivéve ugyanazon t.-c. 35. $-ának eseteit, melyek azonban a kereseti követelés alapjául szolgáló peres eljárás során fel nem merültek, saját fele ellenében bírói megállapítás tárgyát nem képezhetik és ennélfogva a kereseti követelés megítélésére a jogalap hiányzik, felperes keresetével elutasítandó volt stb. A m. kir. Curia (1895. márc. 7. 11,887. sz. a.) a másodbiróróság ítélete megváltoztattatik, felperes ügyvédnek a kisebb polgári peres ügyben felmerült dijai és költségei külön, •— illetve ezen per utján követeléséhez való joga megállapíttatik és a másodbíróság a per érdemleges megvizsgálására utasittatik. Indokok: Felperes keresetét oly ügyvédi dijak és költségek iránt támasztotta, melyek kisebb polgári peres ügyben teljesített képviseletből erednek. Való ugyan, hogy az 1877: XXII. t.-c. 36. 4; értelmében a meghatalmazott dijainak és költségeinek saját fele ellen való birói megállapítását, kivévén a 35. § eseteit, a kisebb polgári peres eljárásban nem követelheti, és felperes maga sem állítja, hogy a kérdéses munkálatok és kiadások az 1877: XXII. t.-c. 35. $-ában felsorolt esetek valamelyikéből merültek volna fel. Tekintettel azonban arra, hogy az 1874-: XXXIV. t.-c. 54. § általában kereseti jogot ád az ügyvédnek az általa képviselt fél ellen a reá bízott ügyben tett kiadásainak, idővesztességének és jutalomdijának érvényesítésére. Az 1877: XXII. t.-c. 36. §-ának idézett rendelkezése pedig a meghatalmazott ügyvédet nem akadályozza abban, hogy emiitett dijait és kiadásait megbízójával szemben az 1874: 34. t.-c. 58. § végbekezdésében kijelölt bíróság utján érvényesíthesse, ezek szerint pedig felperes kereseti jog hiányából el nem utasítható; ennélfogva a fentiek szerint határozni kellett. Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Ha a félnek eskü alatti kihallgatása rendeltetett el, az a bíróság által közvetlenül idézendő, nem pedig perbeli képviselője által. A m.-óvári kir. járásbíróság : Felperesi képviselő azon kérelmének, hogy felének eskü alatti kihallgatása újból elrendeltessék, helvt adni azért nem lehetett, mert a tényállás a nélkül is kellőleg tisztázható volt, és felperesi képviselő maga sem állítja, hogy felének meg nem jelenése vétlen mulasztásból történt, azon körülmény pedig, hogy fele az eskü alatti kihallgatáson külön saját kezéhez kézbesítendő végzés által nem idéztetett, a kihallgatásnak újból elrendelésére indokul azért nem szolgálhatott, mert az ügyvéd az 1874: XXXIV. tc. 38. §-a, valamint az 1893: XVIII. tc. 7. és 36. §-ai harmadik bekezdése, 130. §. harmadik bekezdése értelmében a feleket minden tekintetben képviselni jogosítva van és cselekményei úgy tekintetnek, mintha azokat a fél maga tette volna s az ügyvéd kezéhez történt kézbesítések az 1868: LIV. tc. 259. §. 2. bekezdése szerint egyenlő joghatályunak vétetvén a fél részére történt kézbesítésekkel, a bizonyítási felvételt rendelő végzésnek a meghatalmazott előtt kihirdetése is úgy tekintendő, mintha az maga a fél előtt történt volna, de azt, hogy a tárgyalás folytán hozott s nyomban kihirdetendő bizonyítást rendelő végzés még ezenfelül magának a félnek külön írásban is kézbesittessék, az 1893: XVIII. t.-c. 118. §-a meg sem engedi (1895. február 18.883. sz. a.) A győri kir. törvényszék: A kir. járásbíróság ezen perben a peres feleknek eskü alatti kihallgatását rendelte el s ebbeli határozatát a felperes képviselőjével és alperesekkel közölte akként, hogy a kitűzött határnapra a felek személyes megjelenésre idéztetnek; eltekintve tehát attól, hogy az eljárt biró a feleknek megidézését rendelte el s a határozatot nem azzal hirdette ki felperes képviselőjének, miszerint ez tartozik megbízóját az eskü alatti kihallgatás határnapjáról értesíteni s igy a mulasztás következménye már ez okból sem volt volna kimondható; de nem volt kimondható a mulasztás következménye azért sem, mert az 1893: XVIII. t.-c. 38. §-ának azon kitételéből: <ha a személyes megjelenésre idézett fél elegendő ok nélkül meg nem jelen», továbbá u. a. törvény 54. §. 2. pontja esetéből, t. i. «ha a meg nem jelent fél a tárgyalási határnapról törvényesen nem volt értesitve», valamint 98. §-ának azon rendelkezéséből, hogy «a felek kikérdezésére a 85. § 1—2. pontja, a 88. és 89. §§. alkalmazandók» vagyis azon rendelkezések nyernek alkalmazást, a melyek a tanúk meghallgatására nézve felállíttattak, a 82. §. szerint pedig a tanú a kitűzött határnapon idézvénynyel megidézendő, az következik, hogy az eskü alatt kihallgattatni rendelt fél a bíróság által közvetlenül idézendő. Minthogy a félnek eskü alatti kihallgatása, ennek személyes jelenlétét, tehát a félnek oly személyes cselekvését igényli, a mely más által nem pótolható s e célból, — minthogy az idézés a bíróság feladatát képezi, — az eskü alatt kihallgattatni rendelt fél nem a képviselője, hanem a bíróság által idézendő meg, annyival inkább, mert a törvény 99. §-a értelmében a kihallgatásra megidézett fél meg nem jelenésének következményei a 64. §. szabályai szerint mérlegelhetők nem volnának, ha a bíróság előtt nem fekszik bizonyíték arról, hogy a fél a kihallgatási határnapról törvényszerűen értesítve lett. (1895. márc. 28. E. 16. sz.) Igényperekben a perköltségekre nézve nem az 1893. évi XVIII. t.-c, hanem az 1881: LX. t.-c. 98. ij.a alkalmazandó. t A ny.-szeredai kir. járásbiróság: ifj. Mátyás János felperesnek, Baruch Jeremiás cég alperes ellen ingóknak végrehajtási zár alóli felmentése iránt folyamatba tett perében következően itélt: A kir. járásbiróság az igényelt ingókat a végrehajtási zár alól fölmenti és végrehajtató céget a perköltségek megfizetésére kötelezi. Indokok: (Az ügy érdemében alperes meg nem jelenése miatt marasztaltatott). A perköltségekre és ügyvédi dijra vonatkozó intézkedés az 1893: XVIII. t.-c. 108., 109. illetve a prdts. 252. §-án alapszik. A m.-vásárhelyi kir. törvényszék nyilvános előadása alapján hozta a következő Ítéletet: A kir. törvényszék a kir. járásbiróság Ítéletét a perköltségekre vonatkozó részében megváltoztatja, s a perköltségeket peres felek között kölcsönösen megszünteti. Az ítéletnek a perköltségekre vonatkozó része ellen az alapon felebbez alperes, hogy az I. bír. helytelenül járt el, midőn alperest az 1881. évi LX. t.-c. 98. §-a rendelkezése ellenére a perköltségek megfizetésére kötelezte, dacára annak, hogy a végrehajtás foganatosításánál sem működött közre, s igy a jelen perre okot egyáltalán nem szolgáltatott. A kir. törvényszék a fent előadottak alapján, tekintettel az 1893: XVIII. t.-c. 229. §-ának rendelkezésére, megállapítja, hogy az elsőbiróság a perköltségek megítélésénél az 1893: XVIII. t.-c. 108. és 109. $-ait alkalmazva, lényeges eljárási szabályt sértett meg, mert az id. törv. 229. §-a első bekezdése szerint a végrehajtási eljárásban felmerült perekre nézve az 1893: XVIII. t.-c. rendelkezései alkalmazandók ugyan, de az id. szakasz 2-ik bekezdése szerint az ily perekre nézve az 1881 :LX. t.-c. különös rendelkezései érvényben maradtak; minthogy pedig az utóbb id. törv. 98. §-a szerint, ha a foglaláskor a fenforgó körülményekből azt lehetett vélelmezni, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonai, a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, ha az igény megállapiltatnék is, kétségtelen, hogy alperes, ki épen a felperes által szplgáltatott bizonyítékok szerint a foglalásnál jelen sem volt, a perköltségek viselésére nem kötelezhető; jelen esetben annál kevésbé, mert az alperes javára eszközölt végrehajtás foganatosítása alkalmával alperes arról, hogy a javára felülfoglalt, felperes által igényelt ingóknak az alapvégrehajtás alóli feloldása iránt felperes igénykeresetet adott be, tudomással nem birt, s őt az igényelt ingók lefoglalásánál rosszhiszeműség nem terheli. Ezek alapján az I. bír. Ítélet megváltoztatásával a perköltségek peres felek között kölcsönösen megszüntetendők voltak. (1895. márc. 22. D. 11. sz.) Az 1868. évi LIV. t.-c. 35. í;-ában foglalt kedvezményt csak bejegyzett kereskedők vehetik igénybe. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Az elsö'birósági végzést helybenhagyja. Indokok: Nem nyerhet alkalmazást az 1868:LIV. t.-c. 35. S-ának második bekezdésében foglalt kivételes intézkedés, mert a keresk. törv. 16. tj-ában intézkedett arról, hogy az a kereskedő, a ki cégét be nem jegyezteti, a kereskedelmi törvényben a kereskedő részére megállapított jogokban nem részesül. Továbbá a 31. §-ában kimondja, hogy csak a bejegyzett kereskedőnek szabályszerűen vezetett üzleti könyvei képeznek bizonyítékot és ezen két törvényszakasz egybevetéséből kitűnik az, hogy a be nem jegyzett kereskedőnek könyvei, tehát azok kivonatai, úgy a könyvek alapján készített számlák, bizonyítékot egyáltalán nem képeznek. Már pedig az sem szenved kétséget, hogy az a számla, a mely a törvénynél fogva bizonyítékot nem képez, alkalmatlan a hivatkozott törvényszakasz szerinti kivételes birói illetékesség megállapítására. Felperes nem bizonyította azt, hogy cégét bejegyeztette és igy az 1868: LIV. t.-c. 35. §-ának második bekezdése a jelen ügyben alkalmazást nem nyerhet. A megtámadási perek illetőségének elbírálásánál az érték tekintetében nem a megtámadandó végrehajtási érték, hanem a követelés, melynek kielégítése céljából a végrehajtás kéretett, mérvadó. A dévai kir. törvényszék: A kir. törvényszék az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a keresetet abból az okból, hogy nem tartozik a sommás eljárás alá, visszautasithatónak nem találja s az elsőbiróságot, a kereset elfogadására és további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 1. pontja szerint a csődtörvényben szabályozott megtámadási keresetek, ha a kereset tárgya 500 frt értéket nem halad felül, sommás eljárás alá tartoznak. A megtámadási perek tárgya a közadós jogcselekménye; a melyet olyan esetben, hol a közadós ellen vezetett végrehajtás megtámadásáról van szó, a végrehajtás foganatosítása helyettesit. E szerint az érték tekintetében nem a lefoglalt tárgyak értéke, hanem az az érték irányadó, a melynek erejéig a végrehajtás foganatosítva van.