A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 15. szám - Az árverési feltételek kérdéséhez

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 15. számához. Köztörvényi ügyekben. Alperes valamely nöszemélyt a köztük fenállott erkölcstelen viszony további folytatása és palástolása céljából adta felpereshez lakás és ellátásra: ezen erkölcstelen ügylet biróság előtt érvényesíthető kereset alapjául nem szolgálhat. A szolnoki kir. járásbíróság Dr. Kele József ügyvéd által képviselt B. Józsefné felperesnek dr. Wigh Gyula ügyvéd által képviselt K. István alperes elleni 140 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Ha felperes pótesküt tesz azon körülményre, hogy ő N. Esztert alperes megbízásából 1888 szept. végétől 1889 dec. elejéig 10 frt kikötött havi bér mellett tartotta és élelmezte és hogy ezen kikötött élelmezési és tartási dijakban alperes neki semmit sem fizetett köteles alperes a kereseti 140 frt tőkét stb. kifizetni. Ellenkező esetben felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes kereseti követelését arra állapítja, hogy N. Esztert 1888. szept. végétől 1889. dec. elsejéig, tehát több mint 14- hónapon körösztül alperes megbízásából tartotta és élelmezte, alperes neki havonként 10 frtot igért fizetni, de nem fizetett semmit, tehát 140 frttal adósa. Bár alperes határozottan tagadja, hogy N. Esztert a kérdéses időben felperes az ő megbízásából tartotta volna magánál és hogy ő ezért bármi fizetési ígéretet tett volna, hanem N. Eszterrel felperes üzletet csinált és az ennek folytán történt érintkezésért alperes felperesnek megfizetett és ezen előadás valódiságát az erkölcstelen életét bevalló N. Eszter is támogatja; minthogy azonban a hit alatt kihallgatott D. Mihályné tanú határozott vallomása szerint, neki alperes maga mondotta, hogy 10 frtot fizet havonként a leányért felperesnek, minthogy ezen tanú előadása szerint alperes megbízásából hosszü ideig tartotta felperes a leányt magánál és N. Imrér.é, úgy B. Sándorné vallomásai szerint is hosszú ideig tartotta felperes a leányt magánál és alperes a leányhoz járt; minthogy végre maga X. Sándorné, a leány anyja vallomása szerint is alperes vette öt reá arra, hogy leányát felpereshez adja, hová alperes azután járt hozzá, de cserben hagyta: ha nem is teljes, de rész bizonyítást nyert azon körülmény, hogy felperes alperes megbízásából megállapított díjazásért tartotta a leányt a keresetben kitüntetett ideig magánál s ehhez képest a per adatainak megfelelőleg felperes részére az Ítéletben szövegezett pótesküt megítélni, letétele esetében alperest elmarasztalni, ellenkező esetben felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1893. nov. 22. 13,570. sz. a.) a kir. járásbíróság ítélete megváltoztattatik, felperes a keresettel feltétlenül elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy őt alperes arra kérte fel, hogy N. Esztert magához vegye és élelmezze; továbbá, hogy alperes a nevezett leánynak tartásáért havi 10 frtot kötelezett felperesnek fizetni és hogy N. Esztert a felperes 1888. évi szept. végétől 1889. évi december elejéig eltartotta, miért alperes felperes részére összesen 140 frtot tartozik fizetni. Alperes tagadván felperes állításait, felperes tanúkra hivatkozott, azonban a tanúk által nem bizonyittatott, hogy alperes felkérésére vette felperes magához X. Esztert és hogy ennek tartásáért alperes havi 10 frt fizetést kötelezett. D. Mihályné tanú ugyan azt vallotta, hogy előtte alperes beismerte azt, hogy ő a nevezett leányért havonként 10 frtot fizet. Eme tanúinak a vallomásával nincsen bizonyítva az, hogy alperes felperes vitatta fizetést teljesíteni kötelezte és a nevezett tanúnak vallomásából az sem tűnik ki, hogy az alperes részéről állítólag tett beismerésnél felperes jelen volt; ezek következtében felperes részére póteskü meg sem Ítélhető; különben felperes állításai valósága meg van cáfolva N. Eszter tanúnak vallomásával, ki azt vallotta, hogy öt nem az alperes adta a felpereshez, hanem az utóbbi hivta magához; továbbá, hogy felperes őtet testével való pénzszerzésre saját hasznára felhasználta és hogy tanú az alperessel egyedül a felperesnél i tartózkodása alatt beszélt. Ezek következtében felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1895. febr. 27. 1,162. sz. a.; A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy alperes N. Eszter hajadont azért adta felpereshez lakás és ellátásra, hogy alperes azt a nevezett hajadont látogathassa és hogy az alperes és N. Eszter között fennállott szerelmi viszonyt alperes felesége előtt eltitkoltatván, zavartalanul folytathassák, e szerint a felperes és az alperes között állítólag létrejött megállapodás az alperes és N. Eszter között fennállott erkölcstelen viszony további folytatása és palástolása céljából jővén létre, minthogy erkölcstelen ügylet bíróság előtt érvényesíthető kereset alapjául nem Budapest, 1895 április hó 14-én. szolgálhat, a minélfogva felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett, stb. Ha a próbaidő eltelte után a főnök alkalmazottját el nem bocsátja, ügy az alkalmazás már véglegesnek tekintendő. A gazdatisztnek időközönkénti betegeskedése a felmondás nélküli elbocsátásra elfogadható okul nem szolgálhat, valamint az sem, hogy képtelenné válik betegsége folytán az állásával járó kötelességek teljesítésére. A gazdasági főtiszt felmondás nélküli elbocsátás esetén egy évre terjedő készpénzfizetést követelhet, (m. kir. Curia 1895 január 31. 5,8 i5. sz. a.). Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Azon körülmény, hogy az adóssági okiratból az adósok egyetemleges kötelezettsége a kölcsönt nyújtó hitelező irányában ki nem tűnik, annak a kezesnek, a ki fizetni volt kénytelen, visszkereseti jogát nem szabályozhatja, hanem ez jogosítva van egész visszkeresetével a kereseti adósok bármelyike ellen fordulni. A tamási kir. járásbíróság (1892. ápr. 30. 1,303. sz. a.) Dr. Kiss Ernő ügyvéd által képviselt M. József felperesnek dr. Frühwirth Jenő ügyvéd által képviselt P. Pál alperes ellen 223 frt 94 kr. és jár. iránti perében következőleg i t é 11: Alperes köteles felperesnek a kereseti 223 frt 94 kr. tőkét megfizetni stb. Indokok: Felperes azon kereseti állításával szemben, hogy ő és M. István alperesért és P. Ferencért 150 frt kölcsön tőke és jár. erejéig kezességet vállalván, ezen kezességből kifolyólag alperes és adós társa helyett a kereseti követelést kitevő összeget volt kénytelen kifizetni: alperes beismeri, hogy felperes a 150 frt tartozásért kezességet vállalt és hogy a kezességből kifolyólag a keresetbe vett összeget kénytelen volt kifizetni; beismeri azt is, hogy a 1. 0 frtot ő és P. Ferenc együtt mint adósok vették fel, tagadja azonban, hogy egyetemleges kötelezettségben állottak és kifogáskép felhozza, hogy a kölcsönkép felvett 1Í0 frtból őt csak 35 frt illette, mely összeget visszafizetvén, miután kötelezettséget csak ez összeg erejéig vállalt, kötelezettsége megszűnt és így felperes rajta mit sem követelhet. Tekintve azonban, hogy a jogi vélelem azon feltevést erősiti meg, hogy a kezesek, a mennyiben az ellenkező ki nem köttetett, csak az adóstársak fizetésképtelensége esetére vállalnak kötelezettséget, tehát a keresettel szemben az adóstársak egyetemleges kötelezettekként szerepelnek; ezen vélelemmel szemben pedig alperesnek kellett volna igazolni nem csak azt, hogy a 150 frtból csak 35 frt erejéig vállalt kötelezettséget a hitelezővel szemben, hanem azt is, hogy erről a kezesek is tudomással bírtak, mit azonban alperes nem bizonyított; eltekintve még az ifj. K. István által tett azon vallomástól is, hogy alperes felperesnek az egész 150 forint kötelezőbeli tartozás kiegyenlítéséért szavatosságot vállalt, alperest marasztalni kellett stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1892 nov. 29. 5,155. sz. a.) az első bíróság ítéletét annyiban a mennyiben alperest a keresetbe vett 223 frt 94 kr. tőkéből 68 frt 71'/a kr. tőke megfizetésében marasztalta, helybenhagyja, ellenben egyéb részében megváltoztatja és felperest a 68 frt 711/3 krt meghaladó tőkehátralék iránti keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperes azt, hogy a K. Ferenc részére kiállított 150 frtról szóló B) alatt csatolt kötvényt ő és a már elhalt fivére P. P'erenc, mint adósok aláírták és hogy felperes mint kezes Kovács Ferencnek 115 frt tőkét stb., tehát a költségekkel együtt összesen 223 frt 94 krt kifizetett, beismerte; minthogy a Bj alatti kötelezvény egyetemlegességet nem tartalmaz, az vélelmezendő, hogy annak értéke néhai P. Ferencet és az alperest egyenlő arányban terheli. Ennek ellenében alperes tartozott volna bizonyítani, hogy felperes tudta, hogy a kötvényre alperes csak 35 frttal adós, ezt pedig alperes nem is állította, annál kevésbé bizonyította. Ezek szerint felperes 75 frt erejéig tekintetvén alperes kezesének és alperes 35 frtot fizetvén, helyette fizetettnek tekintendő 40 frt tőke hátralék és a költségek, összesen 68 frt 71V, kr., mely összeget alperes a felperesnek megtéríteni tartozik stb. A m. kir. Curia (1894 ápr. 20. 4,131. sz. a.) mindkét alsó bíróság Ítélete akként változtattatik meg, hogy alperes 150 frt 94 krt, mint tőkeösszeget köteleztetik felperesnek megfizetni stb. Indokok: A peres felek megegyező előadásával egyrészt, másrészt pedig a valódiság és tartalom tekintetében nem