A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 10. szám - A végszükségről. (Btk. 8o. §)

38 A JOG emelni, ennek megtörténtét azonban nem bizonyította. A mennyiben tehát az építkezést teljesen befejezni engedte, most már az épület kérdéses részének lebontása iránt felperesnek sommás visszahelyezési per uton fellépni joga nincs, hanem ha azon körülmény, hogy az alperesek házának csurgója a felperes telkéhez közelebb vitetett, a felperes telkére hátrányos, csakis ezen hátránynak alkalmas módon való elhárittatását és ha a kérdéses beépített terület az ó' tulajdonát képezné, azon terület értékének megtérítését követelhetné. Ily körülmények közt felperest keresetével elutasítani kellett, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A megtámadás tárgyává tett biztosítási végrehajtásnak puszta eltűrése egymagában véve a megtámadási jognak feltételeit a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján meg nem állapitja. A szolnoki kir. törvényszék (1893. ápril 15. 1,593. sz. a.) Somogyi József ügyvéd, mint tömeggondnok által képviselt R. Jakab csődtömege felperesnek Czukor Ferenc ügyvéd által képviselt Cz. László alperes ellen végrehajtási jogcselekmény hatálytalanítása és 175 frt, iránti perében következőleg itélt. Alperesnek a szolnoki kir. járásbíróság 4,588/92 sz. végzése folytán 174 frt. tőke és jár. erejéig R. Jakab ellen szerzett végrehajtási zálogjogát vb. R. Jakab csődhitelezővel szemben hatálytalannak mondotta ki és egyidejűleg alperes köteleztetik 175 frt. tőkét stb. felperes tömeggondnoknak megfizetni. Indokok: A csődtörvény 27. rendelkezéséhez képest a végrehajtás ütján szerzett zálogjog hatálytalanítása törvényes előfeltételét az képezi, hogy az adósnak jogcselekményével lényegileg azonos fogalom alá eső végrehajtási kényszer foganatba vételekor az adós fizetéseit megszüntette és erről a másik fél tudomással birt legyen ; így ekként azt, hogy egyes hitelező a közadóstól többé kielégítést vagy biztosítást el ne fogadhasson, ahhoz köti, hogy a közadós fizetésképtelenségének valamely tény által kifejezést is adjon. Minthogy pedig a kereskedő, a mi közadós R. Jakab is volt, fizetéseit kétség kivül megszünteti akkor, ha ellene előbb biztosítási, majd a megítélt követelés alapján kielégítési végrehajtást vezetnek és a követelést ki nem fizeti, hanem eltűri, miként bolti árui és ingóságai bíróilag lefoglaltassanak és hetekre terjedő időn át hagyva, a nélkül, hogy maga ellen a csődöt megkérné, áruit birói foglalás alatt, bevárja az árverés kitűzését, sőt ennek foganatba vételekor nem képes a foglaltatónak teljes kielégitést nyújtani. És a fizetések megszüntetése a közadós eme mulasztásában nyilvánulván, alperes a perben igazolt s a közadóssal szemben felmerült eme tények után a fizetések megszüntetéséről, ha továbbra nem is, de a végrehajtás foganatosítása, illetve az árverés kitűzésekor már kétségtelen tudomást kellett, hogy nyerjen annál is inkább, mert a mai napon eldöntött 4,936. sz. per irataiból kitetszőleg közadós alperesnek egy másik követelésére nézve sem nyújtott a felülfoglalás dacára teljes kielégitést. Ekként ama törvényes feltételek fennállását, melyekhez a csődtörv. idézett §-a a közadós jogcselekményei megtámadhatását köti, a kir. törvényszék bizonyítottnak találván, mi ellen nem hozható fel sikerrel ama körülmény sem, hogy közadós ellen váltói kifogások folytán rendeltetvén a biztosítási végrehajtás, a kifogások eldöntéséig fizetése törvényszerüleg kötelezve még nem volt, minthogy a fizetésképes kereskedőnek módjában áll a végrehajtási összeget a foglalás elkerülése végett birói letétbe tenni, miért is alperes zálogjogát a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kellett kimondani és mert a csődtörvény 33. §-a rendelkezéséhez képest az, a mi a megtámadható cselekmény által a közadós vagyonából elvonatott, a csődtömegnek visszatérítendő s mert alperes maga beismeri, hogy az ezen Ítélet által hatálytalannak kimondott végrehajtás folyamányát képező követelésre az árverés folyamatba tétele előtt és annak abbanhagyása végett közadóstól 175 frt tőke készpénzbeli kielégitést nyert, ezen összeg stb. visszafizetésére kötelezendő volt stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1893. november 16. 6,0fi6 sz. a. az első bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel, hogy a szolnoki kir. járásbírósághoz 4,588. sz. a bemutatott jegyzőkönyv szerint R. Jakab ellen 1892. június 12-én foganatosított biztosítási végrehajtást mondja ki összes következményeivel együtt a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak, egyebekben helybenhagyja stb. Indokok: Alperes ellenvégiratában nem tagadta és igy a pts 159. §-hoz képest beismerte felperesnek a végiratban felhozott azt az állítását, hogy R. Jakab ellen alperes által már előzőleg 1892. május 2-án 270 frt iránt foganatosított biztositási végrehajtás alkalmával R. Jakabnak egész üzlete zár alá vétetett. A per adataiból az is kétségtelen, hogy ugy a jelen perben megtámadott és 1892. június 14-én foganatosított, valamint az előbb emiitett biztositási végrehajtások foganatosítása oly követelések alapján történt, a mely követelések valódiságát és fenállását R. Jakab később eszközölt fizetései által elismerte; minthogy pedig az a kereskedő, a ki valódi tartozása biztosítására üzleti áruinak lefoglalását, sőt egész üzletének zár alá vételét türi, fizetéseit kétségtelenül megszüntette, mert különben a biztositási végrehajtásnak foganatosítását a követelés más módon való biztosítása által elhárította volna; továbbá minthogy alperes mint foglaltató R. Jakab eme fizetésének megszüntetéséről már az érintett előző foglalás alkalmával, de a jelen perben megtámadott 1892. évi június 14-én történt ujabb foglaláskor is tudomást szerzett, mert ez utóbbi alkalommal R. Jakabnak ugyanazon felperes részére 1892. évi május 12-én lefoglalt ingói még foglalás alatt voltak és felülfogtattak; tehát a jelen perben megtámadott biztositási végrehajtásra nézve a csődtörvény 27. §-ának 2. pontjában foglalt feltételek fennforognak, a csődbíróság által meghatalmazott tömeggondnok az 1892. évi június 14-én foganatosított biztositási végrehajtást megtámadni és az ennek alapján R Jakab által a kielégítési végrehajtás elrendelése után és igy bírósági kényszer folytán alperesnek fizetett 175 frt stb., a csődtömeg részére a csődtörvény 33. alapján visszakövetelni jogosítva van. Az első bíróság ítéletét tehát a következményeivel együtt hatálytalanított végrehajtás helyesebb megjelölése által kiegészítve, a per fő tárgyára nézve az itt felsorolt okokból helybenhagyni kellett stb. A m. kir. Curia (1895. január 25. 1593. sz. a.) mindkét alsóbb biróság ítéletei megváltoztattatnak, felperes csődtömegnek gondnoka keresetével elutasittatik stb. indokok: A felperes csődtömegnek gondnoka a perben ki nem mutatta azt, hogy az alperes részéről a közadós ellen a csődnek 1892. október 6-án történt elrendelése előtt majdnem 4 hónappal a B) alatti szerint 1892. január 14-én foganatosított az a biztositási végrehajtás, melyet jelen keresettel megtámad, olyan körülmények között foganatosíttatott, hogy annak a közadós részéről történt puszta eltűrése egymagában véve már bebizonyítaná a közadósnál, mint kereskedőnél fizetéseinek beszüntetését és erről az alperesnek tudomását is. A hitelezőnek a követelésének biztosításakor fennálló joga rendszerint nem foglalja magában egyúttal a kielégítéshez való jogot is, s az alperes a B) alatti foglalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a biztositási végrehajtást a lefoglalt tárgyakra a szoros zár alkalmazása nélkül, azoknak továbbra is a végrehajtást szenvedett közadósnak birtokában való visszahagyása mellett, pusztán a zálogjognak megszerzésével foganatositatta. Az pedig nem tűnik ki a foglalási jegyzőkönyvből, hogy közadósnak összes üzleti árukészlete foglaltatott le. E szerint a közadóst a biztositási végrehajtásnak ellenében történt foganatosításakor az alperes követelésének kielégítésére irányuló kötelezettség nem terhelte, hanem hitelezőjét csupán biztosítani tartozott és hogy a biztosítást nem önként teljesítette, hanem az által nyújtotta, hogy a foglalásnak ellenébe való foganatosítását eltűrte, miután azt az alperes nem olyan körülmények között eszközölte ki, hogy annak következményeként kereskedelmi üzletének további folytatásában is megakadályoztatott, anyagi zavarának nem szolgáltatta olyan tanújelét, mely fizetéseinek beszüntetésével egy jelentőségű lenne. Az a körülmény pedig, hogy az alperes a B) alatti szerint a foglalást részben olyan tárgyaknak felülfoglalásával is foganatosította, melyeket előzőleg ugyancsak ő már lefoglalt, jelentőséggel nem bírhat azért, mert az alapfoglalást az alperes szintén csak biztosításul eszközölte ki s a felperes csődtömeggondnoka be nem bizonyította, hogy a közadós az alapfoglalás alkalmával már fizetését beszüntette, vagy hogy alperesen kivül más hitelező is vezetett volna közadós ellen végrehajtást. Ezekre való tekintettel a megtámadás tárgyává tett biztositási végrehajtásnak elkerülése egymagában véve a megtámadási jognak feltételeit a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján meg nem állapítván, a felperes csődtömeg az annak hatálytalanítására és az annak alapján a közadós részéről és alperesnek utóbb fizetett összegnek visszafizetésére irányuló keresetével elutasítandó volt stb. Tekintve, hogy az egyéni cég ellen nyert sommás végzés alapján a cég tulajdonosa ellen végrehajtás vezethető, ennélfogva nincs helye annak, hogy alperes cég polgári neve alatt ugyanazon váltó alapján másodszor is perbe vonassék. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1892. szept. 16.45,276. sz. a.) dr. Weiszberger Miklós ügyvéd által képviselt lg. K. jun. felperesnek dr. Steinberger Zsigmond ügyvéd által képviselt L. Ede alperes ellen 500 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Az 1892. július 6-án, 39,316. sz. a. hozott sommás végzés hatályában részben fentartatik és alperes L. Ede mint a volt L. és B. cég birtokosa s mint a Budapesten 1891. dec. 20. 500 írtról kiállított váltó elfogadója köteleztetik, hogy felperesnek 20 frt 50 krban megállapított perköltséget 3 nap alatt és végrehajtás terhe alatt fizessen stb. Indokok: Alperes maga beismeri, hogy L. és B. cég a f. évi 38,290. sz. a. kibocsátott és neki még 1892. július hó&2-án kézbesített fizetési meghagyás dacára a kereseti összeget ki nem fizette. Minthogy pedig felperesnek jogában áll a cég marasztaltatása dacára követelését a cég tulajdonosa ellen egyénileg is érvényesíteni; minthogy alperes az által, hogy a cég ellen kibocsátott fizetési meghagyás dacára felperes követelését ki nem fizette, a cégtulajdonos elleni kereset beadására okot szolgáltatott: kétségtelen, hogy a cégtulajdonos ellen indított per költségeit viselni köteles, ehhez képest tekintve, hogy alperes a kereseti követelés fennállása, illetve valódisága ellen kifogást nem tett, a sommás végzés kibocsátása után teljesített fizetés pedig a sommás végzés hatályon kivül helyezésére okul nem szolgálhat, azt hatályában részben fentartani és tekintve, hogy felperes a fizetési meghagyás