A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 9. szám - A telekkönyvi jószágtest jogi természete a zálogjognál - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Habár a keresk. törvény 189. és 196. ij-ai értelmében az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjai a törvény vagy alapszabályellenes működésükből származó károkért egyetemleg felelősek, mindazonáltal az érintett felelősség alapján az egyes részvényes nincsen jogositva arra, hogy netáni kárát az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok ellen közvetlenül érvényesíthesse. A zombori kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét a kereskedelmi törvény 189., 195. és 196. §-aira alapítja, azt állítván, hogy a vb. kulai takarékpénztárnak 1,888. évi okt. hó 12-ik napján egy negyedmillió forint passivával történt csó'dbejutását és azt, hogy ekként a felperes 43 drb részvénye értékét vesztette, az alperesek okozták az által, hogy alperesek, mint a nevezett vb. takarékpénztár igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjai a kereskedelmi törvényben és az alapszabályokban körvonalozott kötelezettségüket nemcsak nem teljesítették, hanem azt megszegték, a mennyiben ezen minőségükben a kereskedelmi törvény határozatai és az alapszabályok ellen cselekedtek. Igaz, hogy a kereskedelmi törvény 189. §-a kimondja azt, hogy a részvénytársaság igazgatósági tagjai egyetemlegesen felelnek azon károkért, a melyet a törvény vagy alapszabályellenes cselekményeikkel okoztak, a kereskedelmi törvény 196. §-a értelmében pedig a felügyelő bizottság tagjai egyetemlegesen kártérítésre kötelezvék, ha a törvényben megállapított kötelességeiket elmulasztják. Igaz továbbá az is, hogy a per során kihallgatott K. Gy., Cs. S. és R. Lajos tanuk azt vallották, hogy a vagyonbukott kulai takarékpénztárnál éveken át hamis mérleg készíttetett, hamis nyereség- és veszteség-számla állíttatott össze, hogy ezeket a hamis mérlegeket és számlákat az igazgatóság és felügyelő bizottság jóváhagyván, a közgyűlés elé terjesztette; továbbá bizonyítják a tanuk azt is, hogy a vb. kulai takarékpénztárnál a könyvvezetés rendetlen és félrevezetésre bő alkalmat nyújtó volt, hogy a napi biztosok több esetben csak utólag irták alá a napi zárlatot; hogy az igazgatóság pénzre váltókkal dolgozott; az igazgatóság tagjai kölcsönökben részesültek és hogy az igazgatóság váltókat prolongált a nélkül, hogy ujabb váltókat vett volna; végül, hogy tartalékalap tényleg nem volt, de azért a zármérlegekben ilyen mégis kimutattatott. Abból a körülményből, hogy a kulai takarékpénztárnál hamis mérlegek és nyereség-, veszteség-számlák készíttettek, hogy ezeket a mérlegeket és számlákat az igazgatóság és felügyelő bizottság jóváhagyva, a közgyűlés elé terjesztette és hogy tartalék alap tényleg nem lévén, ilyen mégis kimutattatott, a felperesre, mint részvényesre kár nem háromolhatott, mert a csatolt cégiratok közt lévő mérlegek és közgyűlési jegyzőkönyvek bizonyítják azt, hogy felperes az állítólag hamis mérlegek alapján, akkor, midőn a tanuk állítása szerint a takarékpénztár üzlete 1879. óta mindig veszteséggel végződött évről-évre, 10—14 frtos osztalékot kapott és igy osztalék cimén a befizetett részvénytökénél magasabb összegeket kapott vissza. Nem szolgálhat alapul az alperesek marasztalására nézve az a körülmény sem, hogy a vagyonbukott kulai takarékpénztárnál a könyvvezetés rendetlen volt; továbbá, hogy az igazgatóság pénzre váltókkal dolgozott, hogy az igazgatóság tagja, sőt maga az igazgató is kölcsönökben részesült és hogy az igazgatóság váltókat prolongált a nélkül, hogy ujabb váltókat vett volna; mert felperes egyes határozott eseteket meg nem jelölvén, nem állapitható meg az, hogy vájjon a pénzre adott váltók használatából s abból, hogy az igazgatósági tagok kölcsönökben részesültek, háromlott-e a részvénytársaságra, illetve a részvényesekre kár, valamint az egyes konkrét esetek megjelölése nélkül nem állapitható meg az sem, hogy az érintett cselekményekért, továbbá a hamis leszámolás és a lejárt váltók meg nem újítása miatt alpereseket terheli a felelősség és mennyiben? Mindezeknél fogva felperest keresetével az összes alperesekkel szemben elutasítani kellett. Ezen kivül felperest özv. P. P-né mint néhai P. P. örökösével szemben azért is el kellett utasítani, mert P. P. a vagyonbukott kulai takarékpénztárnak sem igazgatósági, sem felügyelő bizottsági tagja nem volt, hanem pénztárosa volt, a ki mint ilyen, a részvénytársaság ügyeinek intézésében határozólag részt nem vett és ennélfogva a kereskedelmi törvény 189. és 196. §-ai alapján az igazgatóság és felügyelő bizottság cselekményeiért kártérítéssel nem tartozik. A szegedi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Jóllehet a kereskedelmi törvény 18°. §-a értelmében az igazgatóság tagjai a törvény vagy alapszabályellenes működésükből származó károkért a károsultnak egyetemleg felelősek, a 196. § értelmében pedig a felügyelő bizottság tagjai a törvényben előirt kötelezettségük mulasztása esetén szintén egyetemleges kártérítési kötelezettséggel tartoznak; mindazonáltal az érintett felelősség alapján az egyes részvényes nincsen jogositva arra, hogy netáni kárát az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok ellen közvetlenül érvényesíthesse. A kt. 174. és 175. §-aiban felsorolvák azok a jogok, a melyek az egyes részvényest megilletik; a kt. 176. §-a szerint pedig a részvényes a 174. és 175. §-aiban foglalt jogain felül egyéb jogai a részvényesek összesége által a közgyűlésen gyakorolhatja s igy a kt. nem tartalmaz olyan intézkedést, a mely a kt. 189. és 196 . §-aiban megállapított kártérítési kötelezettség érvényesítésére nézve egyes részvényesnek kereseti jogot adna; különben is az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjai nem az egyes részvényes, hanem a részvénytársaság megbízásából járván el, az egyes részvényessel közvetlen jogviszonyban nincsenek; miből következik, hogy felperest, mint a vb. b.-kulai takarékpénztár részvényesét az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok ellen kereshetőségi jog meg nem illeti. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A másodbiróság ítélete a perköltségre vonatkozólag íelebbezett részében a benne felhozott indokokból, a per főtárgyára nézve pedig azért volt helybenhagyandó, mert az egyes részvényes a részvénytársaság igazgatóságával illetve felügyelő bizottságával közvetlen jogviszonyban nem állván, az igazgatóság illetve felügyelő bizottság tagjai a részvényessel szemben felelősséggel nem tartoznak és igy a részvényest ellenük kereseti jog sem illeti meg; mert az egyes részvényes az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjai ellen önálló keresettel csak akkor léphetne fel, ha a törvény az igazgatóságot és felügyelő bizottságot közvetlenül arra kötelezné, hogy az egyes részvényesnek a kt. 189. §-a szerint okozott kárt megtérítse; a törvény azonban ily rendelkezést nem tartalmaz; sőt a 176. és 197. §-ok azon rendelkezése, hogy a részvényesnek jogait a részvényesek összesége a közgyűlésen és pedig az igazgatóság vagy a felügyelő bizottság ellen indítandó perekben a közgyűlés által választott, illetve a törvényszék által hivatalból kirendelt meghatalmazott által gyakorolja, az egyes részvényesnek az igazgatóság és felügyelő bizottság elleni kereseti jogát közvetve kizárja; mert a 174. és 175. §-ok szerint az egyes részvényesnek illetve az alaptőke tizedrészét képviselő részvényeseknek adott kereseti és felléphetési jog a részvényest nem kártérítés iránt és nem az igazgatóság és felügyelő bizottság tagja ellen illeti meg és mert mindezeknél fogva a 189. és 196. §-ok azon rendelkezése, mely az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjait, ha megbízásuk határain túl mennek, ha a törvény határozatai és az alapszabályok ellen cselekesznek és ha a 195. §-ban megállapított kötelességeik teljesítését elmulasztják, minden ebből eredő kárért egyetemleg felelőssé teszi, az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjainak felelősségét egyrészt a társasággal (csődbe jutása esetén a csődtömeggondnokkal) és másrészt harmadik személyekkel, jelesül a társaság hitelezőivel szemben állapítja meg, de nem állapítja meg az egyes részvényesek irányában. (1895 jan. 17. 844.) Ha a kötelező nyilatkozat, melyben bizonyos törzsrészvények jegyeztettek, a kereskedelmi törvény 150. és 151. §§-aiban szabályozott részvény-aláirási iv kellékeivel nem bir, úgy ilyen viszonyból származó 500 frton aluli kereset nem a törvényszék, hanem a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A budapesti kir. törvényszék: Az elsőbiróság neheztelt végzése feloldásával, alperes pergátló kifogása elvettetik s ennek folytán az eljárt kir. jbiróság ezen perbeli illetőségének megállapítása mellett, további szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: Az 1876. évi XXXVII. törvénycikk 150. §-a értelmében a részvényaláirás az alakulandó részvénytársaságnak az alapítók által aláirt tervezetét magában foglaló aláírási iven történik; az 151. §-a értelmében pedig az aláírásnál, a mennyiben a tervezetben magasabb fizetés ki nem köttetett, a részvények névértékének legalább 10 százaléka lefizetendő. E szakasz végpontja szerint az ebben megállapított szabályokkal ellenkező aláírás semmisnek tekintetik. Minthogy az A) a. kötelező nyilatkozat sem tervezetet nem foglal magában, sem az alapitók aláírásával ellátva nincsen s igy a részvényaláirási iv kellékeivel nem bir, minthogy továbbá ezen A) a. nyilatkozat tartalma szerint, alperes mint aláíró az aláírás alkalmával nemcsak hogy nem fizette le a részvények névértékének 10 százalékát, hanem ebben egyenesen ki van kötve, hogy a fizetni kötelezett 500 frt névérték első negyedrésze csak a pozsony-szombathelyi vasút építési engedélye megadása napjától számítandó 30 nap alatt lesz fizetendő, minthogy végre alperes nem is a részvénytársaság vagy az alapitók, hanem az engedélyes vagy jogutóda javára vállalt fizetési kötelezettséget: ezeknél fogva az A) alattiban foglalt lekötelezés a kereskedelmi törvényben szabályozott részvényaláirással egyhatályunak nem is tekinthető. Ily hatályú részvényaláirás hiányában pedig alapitók és részvényaláirók közti viszony nem foroghatván fenn, felperes keresete ily viszonyból származónak és a kereskedelmi eljárási rendelet 6. §-ának 4. pontja alá és igy az összegre való tekintet nélkül a királyi törvényszékek hatásköréhez tartozónak nem minősíthető. Ugyanazért és minthogy a kereseti követelés 500 frtot meg nem halad s igy a kereset összegénél fogva az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-ának 1. pontja értelmében a sommás útra tartozik, az elsőbiróság felfolyamodással megtámadott végzésének feloldásával alperesnek a birói hatáskör hiányára alapított pergátló kifogását