A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 9. szám - A telekkönyvi jószágtest jogi természete a zálogjognál - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

A JOG 35 elvetni és az elsó'biróságot további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. (1895 január 26-án E. 31.) A ki valamely kereskedői cégnél az esteli órákban, illetőleg éjjel könyvvivöi munkát végez, kereskedősegédnek nem tekinthető, kiérdemelt bére tekintetében nem tartozik a birói út igénybe vétele előtt az iparhatósághoz fordulni. (A budapesti kir törvényszék 1895 jan. 26. E. 3.) Ha a váltó nincs telepitve, kamat a lejárattól azon esetben is jár, ha fizetés végett adósnál be sem mutattatott. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsöbiróság Ítéletének felebbezett részét megváltoztatja, a sommás végzés hatályát a kamatra vonatkozólag is fentartja. Indokok: Felperes az által, hogy a váltót alperesnek lejáratkor be nem mutatta, kamatkövetelési jogát el nem vesztette, mert a váltó tartalma szerint alperes elfogadó a fizetést magánál a felperesnél tartozott teljesíteni: ennélfogva felperesnek a lejárattól a tó'ke kifizetése napjáig, vagyis 18yl. évi május hó 15-ig követelt kamathoz való kereseti igénye kétségtelenül jogos; ugyanazért alperest, az elsöbiróság Ítéletének e részben megváltoztatása mellett, az emiitett kamatban marasztalni kellett. (1893 március 16-án 2,323. sz.). A kir. Curia: A másodbiróság ítélete a benne foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik. (1894 dec. 28-án, 1893. évi 863. V. sz.). Bűnügyekben. A tárgyalási elnököt discretionalis jog illeti meg a kir. ügyészszel szemben. A szegedi kir. itélő tábla: A tárgyalási elnöknek az az intézkedése, melylyel a vádhatóságot képviselt kir. alügyész irányában rendreutasitást, a kir. alügyész semmiségi panasza szerint pedig rendbirsággal való fenyegetés mellett megintést alkalmazott, hatályon kivül helyeztetik Indokok: A tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak szerint a tárgyalást vezető törvényszéki elnök a tárgyalás tényleges megkezdése előtt az ülést az elmaradt védőügyvédnek felkerestetése végett öt percre felfüggesztvén, a mikor a bíróság tagjai helyeiket újra elfoglalták, a terembe belépő kir. alügyészt a megjelenése körül állítólag tapasztalt késedelem miatt kérdőre vonta és mert a kir. alügyész arra utalt, hogy az ülés felfüggesztésének tartamául megjelölt idő le nem telt, őt rendreutasította, illetve a kir. alügyész semmiségi panasza szerint rendbirsággal való fenyegetés mellett megintette. Kétségtelen ugyan, hogy a tárgyalási elnök jogosítva van a kir. ügyészt, kinek jelenléte nélkül a tárgyalás meg nem tartható, megjelenésre felhívni és a mennyiben meg nem jelenése folytán a tárgyalás megkezdésében késedelem állana elé, ebben az irányban intézkedni, valamint kétségtelen, mert a dolog természetéből következik az is, hogy a tárgyalás folyama alatt a rendnek és a bíróság méitóságának megfelelő illemnek fentartása szintén a tárgyalást vezető elnököt illeti. Ámde a közvádlóval szemben a tárgyalási elnöknek intézkedési joga akár a megjelenésben való késedelmezés esetében, akár abban az esetben, ha a kir. ügyészség tagja a tárgyalás rendjét vagy a bíróság tekintélyét sértő magaviseletet tanusit, nem terjed tovább mint arra, hogy a visszaélést és pedig ha az a tárgyalás folyamán történt, előre bocsátott figyelmeztetés eredménytelensége esetén ennek megállapítása után az azt elkövető kir. ügyészségitagfelettes hatóságának tudomására hozhatja. A kir. ügyészség ugyanis az 1871: XXXIII. t.-c. 5.§-a szerint a bíróságtól független hatóságként szervezve lévén, ezzel a szervezettel és függetlenséggel nem férne meg annak megengedése, hogy a tárgyalást vezető elnök a neki alá nem rendelt közvádlóval szemben akár rendreutasitást, akár pedig megintést alkalmazhasson; ezt az utóbbit annál kevésbé, mert a megintés jogát az 1891: XVII. t.-c. 60. §-a szerint csak a felügyeleti hatóság, még pedig csak az 1871: VIII. t.-c. 29. ij-ában megállapított alakszerűségek megtartásával gyakorolhatja. A tárgyalási elnök ezekhez képest és miután a semmiségi panasz tárgyát képező eset a tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint is nem a tárgyalás folyama alatt, hanem ennek megkezdése előtt történt s igy még figyelmeztetésnek sem volt volna helye, a vádhatóságot képviselő kir. alügyészhez intézett rendreutasitással, illetve megintéssel jogkörét nyilvánvalóan túllépte, miért is az ebben az irányban tett intézkedését hatályon kivül kellett helyezni, annál is inkább, mert ha a tárgyalási elnöknek jogköre az emiitett intézkedés tételére ki is terjedne, annak a fenforgó esetben helye nem lehetett, miután a tárgyalási elnök felterjesztő jelentésében sem vonja kétségbe a kir. alügyész amaz állításának alaposságát, hogy a tárgyalási terembe való belépésekor a tárgyalás felfüggesztésének tartamául kitűzött idő még le nem telt .... (1892. évi április hó 4-én, 1,227. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla Ítéletének az a része, melylyel a bűnvádi ügyben eljárt szabadkai kir. törvényszéknél tátott végtárgyaláson elnökölt kir. törvényszéki elnöknek a vádhatóságot képviselt kir. alügyész ellen alkalmazott és megintést képező intézkedését hatályon kivül helyezte, megsemmisíttetik . . Indokok: A szabadkai kir. törvényszéknél . 1892. évi február hó 10-én tartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint a vádhatóság azon indokból jelentett be semmiségi panaszt s azt Írásbeli beadványban is indokolta, hogy a tárgyaláson a vádhatóságnak a törvényszéki elnök által kerestetett és előhívott képviselője dr. Sélley Barnabás kir. alügyész ur késedelmes megjelenését szóvá tevén, miután a kir. ügyész órájának elővételével azzal utasította vissza az elnöki figyelmeztetést, hogy az ülés ujrafelvételéig engedett »öt percnyi szünet még nem telt el, tessék az elnök úrnak azt betartani», mire az elnök »ne tessék velem feleselni s ezennel rendre utasítom«-mai felelt. Tekintve, hogy a fenálló törvényes gyakorlat szerint a nyilvános végtárgyalások alkalmával, a tárgyalási teremben és az eljárás céljaira szolgáló mellékhelyiségekben az elnök gyakorolja a hatósága körébe eső úgynevezett ülés-rendőrségi hatalmat; tekintve, hogy e hatalomnak, a mig ez a dolog természete által vont határok között gyakoroltatik, a végtárgyaláson jelen levő mindegyik személy egyaránt alá van vetve; tekintve, hogy ezen hatalom discretionalis lévén, sem fegyelmi sem büntető hatalmat — a rendbüntetését is ide értve, — nem képez és az ezen kizárólag az ülés elnökének hatalmából kifolyó elnöki cselekedetek és intézkedések, mint az ülés zavartalan menete és a hely, valamint a birói eljárás méltóságának fentartása és biztositása szempontjából adott hatóságnak szükséges gyakorlata, — a mennyiben e körben maradnak — felülvizsgálat tárgyát nem képezhetik; tekintve, hogy a bírósággal vagy annak tagjával szemben, vagy pedig bármely fél vagy tanú ellen használt sértő kifejezés miatti rosszalás ezen elnöki hatóság körébe esik; tekintve, hogy a jelen esetben a végtárgyaláson elnökölt törvényszéki elnök nem lépte át az ülés rendőri hatóságát azzal, hogy a midőn a — nézete szerint későn érkezett kir. alügyészt késedelmezésére figyelmeztette s ez az ülésileg egybegyűlt bíróság élén ülő elnöknek — a fentebb kiemelt szavakkal visszatorlóan felelt — az elnökkel való nyilvános feleselés megengedhetetlenségét ezen szavakkal: »ne tessék az elnökkel feleselni* kötelességszerűen érvényesítve — a vele nyilvánosan feleselt alügyészt rendreutasította; tekintve, hogy a kérdéses elnöki intézkedés — a kiemeltek folytán a kir. tábla felülvizsgálatának tárgyát nem képezhette volna; tekintve, hogy a szegedi kir. itélő tábla, midőn mindazonáltal az elnöki discretionalis hatalom gyakorlatának felülvizsgálatába belebocsátkozott, hatalmának körébe nem tartozó ügyet vont bírálata és rendelkezése alá; tekintve, hogy a bíróságnak oly dolgok feletti rendelkezése, melyek hatósága körébe nem tartoznak, semmis és megsemmisítendő ; a kir. tábla Ítéletének az elnök általi rendre utasítást megsemmisítő rendelkezését e helyütt meg kellett semmisíteni . . . . (1892. évi december hó 2-án, 5,374. sz. a.) Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Ha a kereset főtárgyára nézve felülvizsgálatnak nincs helye, úgy a perköltségre nézve is, miután az a per főtárgyának járulékát képezi, ki van zárva a felülvizsgálat. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság, a felülvizsgálati kérelmet visszautasítja és S. I. alperesi ügyvédet arra kötelezi, hogy a m. kir. államkincstár részére 5 frt bírságot 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen; mert felperes keresetét 103 frt 40 krra leszállított hátralékos vételár megfizetése iránt indította, már pedig az 1893. évi XVIII. t.-c. 181. §-ának határozott rendelkezése szerint felülvizsgálatnak nincs helye, ha a kereset tárgyának értéke járulék nélkül 200 frt értéket meg nem halad; nem változtat a törvény eme világos rendelkezésével szemben az a körülmény sem, hogy a felülvizsgálati kérelem az id. törvény 206. §-a alapján a felebbezési bíróság ítéletét csupán a perköltség viselésének kérdésében támadja meg, mert a perköltség a per főtárgyának járulékát képezi, miből folyik, hogy az a felülvizsgálati kérelem meg vagy meg nem engedése szempontjából a kereset főtárgyával egy tekintet alá esik. Minthogy pedig ezek szerint a felülvizsgálati kérelem oly ítélet ellen nyújtatott be, a mely ellen a törvény a felülvizsgálatot kizárja, ennek következtében az idézett törvény 205. §-a értelmében a felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző ügyvédet pénzbirsággal kellett büntetni. (1895. évi január 31-én, G. 8.) Helytelen idézés. A budapesti kir. keres k. és váltótörvényszék: A felülvizsgálati kérelemnek azért kellett helyt adni, mert az elsőbiróságnak alperest marasztaló határozata azon alapszik, hogy szabályszerűen idézett alperes a tárgyalásra való megjelenést elmulasztotta, holott alperes szabályszerűen meg nem idéztetett. Ugyanis alperes a kezéhez jutott s a felülvizsgálati kérelemhez C) alatt csatolt idéző végzés szerint az elsőbiróságnak Budapest, Papnövelde-utca 8. sz. I. emelet 7. ajtószám alatt levő hivatalos helyiségébe idéztetett, tehát nem arra a helyre, vagyis az említett háznak I. emelet 2. ajtószám alatti helyiségébe, a hol az ügy fel.hivása tényleg megtörtént, a tárgyalás megtartatott s a határozat