A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 8. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

A JOG 31 azon okból, mivel a bűnvádi átalányból tanudij csak azok számára állapitható meg, a kik napi vagy hetibérből élnek — elutasította; tanú ezen végzés ellen felebbezéssel élvén, azon kérdésre nézve, vájjon az 18b0. évi 2,265. sz. igazságügyministeri rendelet 106. £-ának ama rendelkezése, mely szerint «a tanudij a kir. járásbiró kezelése alatt álló átalányból csak azon egyéneknek fizetendő', kik heti vagy napibérből élnek», a tanúnak tanuként történt beidéztetése által felmerült fuvar és egyéb tényleges kiadásainak a bűnvádi átalányból való kifizetését is kizárja-e? a pécsi kir. ítélőtábla 1894. évi december hó 14-én 3,506. B. sz. a. hozott határozatában kimondotta és a határozattárba felveendőnek rendelte, hogy az 1880. évi 2,265. számú igazságügyministeri rendelet 106. i;-ának rendelkezése a tanú tényleges és szükséges költségeinek a járásbiró kezelése alatt álló átalányból vak) kifizetését ki nem zárja. Inti okok: Bűnvádi eljárás folyamán idézett és megjelent tanú mint ez az 1874. évi március hó 30-án 7,626. sz. alatt a bűnvádi eljárási költségek meghatározása és a bűnvádi átalány kezelése tárgyában kiadott igazságügyministeri szabályrendelet 4. i;-ának intézkedéséből is kitűnik — utazása által felmerült tényleges és szükséges költségeinek megtérítését kérheti és időveszteségért napidijat igényelhet. A hivatkozott szabályrendelet idézett §-a határozottan ki is mondja, miszerint a tanúnak úgy költségeinek megtérítésére, mint a szenvedett idővesztésnek megfelelő napidíj igénybevételére joga van. A későbbi, 1880. évi 2, 65. sz. igazságügyministeri rendelet 106. ij-ának korlátozó rendelkezése tehát, mely szerint tanudij • csak azon egyéneknek fizethető, kik heti vagy napibérből élnek s szerzeményükben csak néhány órai elmaradás által is érezhető hátrányt szenvednek», már ezen szövegezésből is kifolyóan, de szemben az ismételten hivatkozott 7,626 874. sz. igazságügyministeri szabályrendelet 4. ij-ának rendelkezésével is, csakis akkép értelmezhető, hogy a «tanudij» kifejezés csupán az idővesztés cimén igényelt napidíjra vonatkozik s csakis ennek a bőnvádi átalányból való megtérítése esik az eljárási rendelet 106. £-ának korlátozó rendelkezése alá, mig ellenben semmi körülmény közt sem tagadható meg ezen §. alapján az igénybe vett fuvar s egyéb szükséges és tényleg felmerült kiadásoknak a kir. járásbíróság kezelése alatt álló átalányból való megtérítése, ha a tanú eme kiadásait felszámítván, azoknak megtérítését igényli. Kelt Pécsett, 1894. évi december hó 12. napján. A pécsi kir. ítélőtábla büntető tanácsa 2. számú határozatának eme szövege a mai napon megtartott hitelesítő tanácsülésben hitelesíttetett. Kelt Pécsett, 189-1. évi december hó 20. napján. A községi inségi bizottságnak az annak megalakításával megbízott főszolgabíró által kirendelt tagjai a könyöradományok körüli felügyelet körül közhivatalnoki minőségben hatósági teendőket végeznek, az ilyen bizottsági tagnak az a cselekménye tehát, hogy e minőségének tartama alatt az élelmi szerek egy részét eltulajdonította, a hivatali sikkasztást képezi. A rózsahegyi kir. törvényszék (1893. évi december hó 12-én 3,765. sz. a.) Hivatali sikkasztás bűntette miatt vádolt U. Miklós elleni büntető ügyben következő Ítéletet hozott: U. Miklós vádlottat a btkv. 353. S-ába ütköző s a 356. íj szerint minősülő sikkasztás vétségében vétkesnek kimondja és e miatt őt a btk. 358. sj-a alapján a büntetés megkezdésétől számítandó 2 (két) heti fogházra itéli stb. Indokok: A vizsgálat és a végtárgyalás folyamán kiderített tényállás szerint az ^rvavármegyében 1891—1892. évben tartott ínség enyhítése végett a nevezett vármegye törvényhatósági közgyűlése által megyei központi inségügyi bizottság lett kiküldve, a mely bizottság 1891. évi december hó 1-én tartott ülésében hozott s az ügyiratoknál hiteles másolatban levő határozatával az ínségesek részére összegyűlt s ételneműekből állott könyöradományoknak az egyesek közt való szétosztása végett az egyes községekben községi inségügyi bizottságok alakítását rendelte cl s azoknak megalakításával az illető járási főszolgabirák lettek megbízva azzal, hogy ezen községi bizottságok tagjaiul a helyi viszonyokat ismerő, s azok iránt érdeklődő lelkiismeretes egyéneket jelöljék ki. Ezen határozat és megbízás folytán a trsztenai főszolgabíró 1,252/93. kig. sz. a. kelt s az ügyiratoknál elfekvő okirata szerint a felsőzabricai községi inségügyi bizottság tagjául U. Miklós felsőzabricai lakos vádlottat is kijelölte volt, s utóbb a községi inségügyi bizottság kiküldetése folytán a felsőzabricai Ínségek részére jutott s összesen 107 m.-mázsát kitett élelmiszereket AlsóKubinban, a megyei központi ivségügyi bizottságtól átvétetvén, azokat 1891. évi március hó 25-én Felsőzabricára hozta és az előzetes megbeszéléséhez képest K. Ábrahám ottani lakos üresen álló s e célra használatba vett házába rakatta le. Mivel ezen könyöradományoknak a községi Ínségesek közt való kiosztása nem azonnal, hanem csak 1892. év március hó 30-án történt, azok a közbevetett napokon át vádlottnak közvetlen felügyeletére, kezelésére s őrizetére bízattak s ekként az ő birlalatában állottak, ki a raktárnak használt házat elzárta s a kulcsot magához vette, az ételneműeket éjjelenkint őrök által őriztette és 1892. évi március hó 28-án reggel a zsákokból is kiszóratta s igy azok megőrzéséről és kezeléséről gondoskodott. A vádlott tagadásával szemben továbbá a vizsgálat s a végtárgyalás során hit alatt kihallgatott D. szül. M. Róza, M. szül. G. Johanna, idősebb M. Tome János, U. Mária és M. Vendel tanúknak egybevágó és egymást kiegészitő vallomásai által minden kétséget kizáró módon be lett bizonyítva, hogy U. Miklós vádlott a fentiek szerint az ő birtokában volt kérdéses könyöradományokból 1892. évi március 28-án esti 9—10 óra tájban körülbelül VU—l1^ mérőt tartalmazott egy zsák életnemüt jogtalanul eltulajdonított s igy sikkasztási követett el. Vádlott Felsőzabrica község albirája lévén, ezen minőségében a btk. 461. ij-a szerint is közhivatalnoknak tekintendő ugyan, minthogy azonban az előadott tényállás szerint a község inségügyi bizottságok tagjaiul a jelen esetben nem a községi elöljáróságok tagjai, mint ilyenek voltak kijelölendők és lettek kijelölve és minthogj ekként a trszténai főszolgabíró vádlottat nem községi albirói minőségénél, vagyis hivatali állásánál fogva, hanem a kapott megbízásához képest azért jelölte ki a felsőzabricai inségügyi bizottság egyik tagjául, mivel őt a helyi viszonyokat ismerő, azok iránt érdeklődő és lelkiismeretes embernek tartotta; minthogy továbbá ezek szerint a kérdéses könyöradományok a vádlottnak kezéhez nem ennek községi albirói minőségénél, tehát hivatali állásánál fogva jutottak, s ő azok kezelésével, illetőleg őrizetével nem mint községi albiró, hanem mint a községi inségügyi bizottság egyik tagja lett megbízva, minthogy végül az ilyen könyöradományok kezelése és őrizete, illetőleg birlalata különben sem tartozik a községi albirák hivatali hatásköréhez és azon körülmény, hogy a trsztenai főszolgabíró a Felső-Zubrica községi inségügyi bizottság egyik tagjául a vádlottat is, mint oda való lakost kijelölte, szintén nem állapit meg a vádlott irányában s annak részére semmiféle közhivatali állást és hatáskört és nem ruházza fel a vádlottnak a kérdéses könyöradományok kórüli működését közhivatalnoki működés minőségével és jellegével, annál kevésbé, mert a nevezett főszolgabíró a vádlottat a kérdéses életneműek kezelésével és őrizetével nem is bizta meg, hanem csupán a községi inségügyi bizottság egyik tagjául jelölte ki; mindezeknél fogva stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1891 márc. 6. 46. sz. a.) Tekintve, hogy vádlott a tiszti állása által elért közbizalmat használta fel a sikkasztás elkövetésére és hogy a btkv. 358. §-ban meghatározott mellékbüntetésnek a mellőzésére elégséges ok fenn nem forog, a vádlott fogházbüntetését 3 havi tartamra szigorítja és őt egy évi hivatalvesztésre itéli; egyebekben stb. A ni. kir. Curia (1895 január 17. 5,099. sz. a.) a vádbeli cselekményt illetőleg mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik és vádlott a btkv. 462. §-ába ütköző, de a btkv. 92. és 20. SS-ainak alkalmazásával vétséggé minősített hivatali sikkasztás vétségében mondatik ki bűnösnek és ezzel, valamint azzal a változtatással, hogy vádlott a hivatalvesztés és a polg. jogok felfüggesztéséből álló mellékbüntetés helyett a viselt állás elvesztésére ítéltetik, a kir. Ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: A vádbeli cselekmény minősítését illetőleg mindkét alsóbb bíróság rendelkezését megváltoztatni és vádlottat hivatali sikkasztásban azért kellett bűnösnek kimondani, mert a btk\. 161. §-a szerint a közhivatalnokok sorába tartoznak azok is, kik különös megbízatásuknál fogva a hivatkozott szakaszban körülirt hatósági teendők teljesítésére hivatvák; tekintve már most, hogy vádlott a községi inségi bizottság megalakításával megbízott főszolgabíró részéről nyert különös megbízatásánál fogva foglalta el az inségi bizottság egyik tagságát; tekintve, hogy a községi inségi bizottság tagjai a könyöradományok feletti felügyelet körül hatósági teendőket végeznek: ennélfogva vádlott ellen bizonyítottnak volt veendő, hogy ő akkor közhivatalnoki minőségben járt el, mikor a könyöradományok feletti felügyeletére vállalkozott és a könyöradományokra tényleg lel ügyeletet gyakorolt; vádlottnak az a cselekménye tehát, hogy e minőségének tartama alatt az élelmiszerek egy részét eltulajdonította, a hivatali sikkasztást képezi. Mivel pedig a vádlott javára felhozott enyhítő körülmények a btkv. 92. §-ának alkalmazását indokolják és a kir. ítélőtábla által kiszabott büntetés a változott minősítés mellett is megfelelően kimértnek találtatott, a vádbeli cselekményt vétségnek minősíteni kellett. A hivatalvesztés és a polg. jogok gyakorlatának felfüggesztése helyett a btkv. 484. §-a alapján vádlottat a viselt állás elvesztésére kellett ítélni. Egyéb itt nem érintett részekben a kir. ítélőtábla ítélete az elsőfokú bíróság Ítéletéből elfogadott indokoknál fogva hagyatott helyben. Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Ha egészen új döntő körülmények bizonyittatnak, a felebbezésben bár a felebbező nem kéri, szóbeli tárgyalást kell elrendelni. Az eperjesi kir. tszék mint felebbezési bíróságnak R. Ede által K. Péter ellen 150 frt 96 kr. iránt indított sommás ügyre vonatkozólag végzése: a kir. törvényszék mint felebbezési bíróság ezen sommás ügy elbirálhatása végett a szóbeli tárgyalás megtartását rendeli el s e célból határnapúi stb. A törvényszék figyelmezteti egyúttal a feleket, hogy a kitűzött szóbeli tárgyalásra vonatkozólag minden tekintetben, nevezezetesen az új előadásban csatlakozás, a kérelmek megváltoztatása,