A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 38. szám - Az alzálogjogos hitelező kielégítési joga

A JOG. 2G7 rendesen vezetett kereskedelmi könyveinek bizonyító ereje, mert ez a korlátozás a legtöbb esetben illusoriussá teszi, nagyon kevésre, majd nullára szállítja le a törvény által a kereskedőknek megengedett privilégiumot, a törvényhozó intencióinak nyíltan meg nem felel, ad absurdum vezet következéseiben, a tisztességes kereskedőt rosszhiszemű, vagy fizetésképtelen üzletbarátjának vagy adósának önkényére kiszolgáltatja, a már kelletén túl is számos konok hosszadalmas pereket szaporítja. ;x Az alzálogjogos hitelező kielégítési joga. Irta : FRANK LAJOS, ceglédi kir. albiró. A »J o g« rault 1893. évi 35-ik és ismételten ez évi 14-ik számainak mellékletét képező »Jogesetek Tára« közlése szerint, a m. kir. Curia, adott esetben 1893. máj. hó 24-én 11,79G. szám alatt hozott határozatában kimondotta, hogy: »A hitelező a zálogjog megszerzésével megszerezte mindazon jogokat, melyeket biztosítva, követelése tekintetében az első zálogbirtokos bir, ki a jogot tovább zálogosította és ekként a jelzálogból való kielégítés követelésére vonatkozó jogosultságot is és mert a telekkönyvi rendtartás e tekintetben zálogjog és alzálogjog között különbséget nem tévén, a zálogtárgyból való kielégítését közvetlenül is ép oly joggal követelheti az alzálogjog, mint a zálogjog tulajdonosa.« Fontos és a hitelezőkre kedvező elv van e néhány sornyi határozati indokolásban kimondva, a mely elv az alzálogjogot szerzett hitelezőknek követelésükhez való jutásukat jelentékenyen megkönnyíti s a mely elv egyszersmind az 1881. évi LX. t.-c. 122—129. §-aiban szabályozott eljárást — a mennyiben az alzálogjogi bejegyzéssel biztosított követelésre vonatkozik — fölöslegessé is teszi. A kir. Curiának fenti határozati indokolásában kimondott elvet én magánjogunk és tételes törvényeinkből kiolvasni nem tudom s szinte kételkedem abban, hogy a fenti elv magánjogunk és törvényeinkből levont következtetésekkel kellőleg megindokolható volna és épen ezért aggodalmam van arra nézve, hogy a hitelezőkre kedvező elv a gyakorlat terén alkalmaztatni is fog. Alább elmondandóimra figyelemmel közlöm a tényállást — melyből folyólag a kir. Curia a fenti kijelentést tette — a mennyire az a bírósági Ítéletekből kivehető. T. Gergely adós tartozott Baja város közönségének 210 forinttal. Ezen 210 frt követelés biztosítására Baja város javára az alzálogjog bejegyeztetett azon zálogjogra, mely T. Gergely javára a bajai 283. sz. tjkvben felvett I. 291. hr. sz. a. ingatlanra C. 5) alatt bejegyezve van. Baja város közönsége a 210 frt követelésért nem T. Gergelyt, mint egyenes és személyes adóst perli meg, hanem özv. Cz. Imrénét és V. Istvánt, mint a T. Gergely követelésének biztosítására lekötött és jelzálogul szolgáló ingatlan telekkönyvi tulajdonosait. Az elsőbiróság Cz. Imrénét és V. Istvánt a kielégítési végrehajtás tűrésére kötelezte; a másodbiróság azon indokolással, hogy : »alzálogjog alapján a vonatkozó ingatlanból való kielégítés követelésére jogosultság nem származik«, felperest keresetével elutasította ; a kir. Curia a másodbiróság végzését megváltoztatván, az elsőbiróság Ítéletét hagyta helyben indokai alapján és még a fentebb már ismertetett indokok alapján is. Ezek után fenti állitásom támogatására nézve álljanak itt a következők: Az ideiglenes törvénykezési szabályok 21. és 156. §-ai értelmében az osztrák polgári törvénykönyvnek a telekkönyvi rendtartással egybefüggő, tehát ma is érvényes 447. §-a szerint: »A zálogjog azon dologbani jog, mely a hitelezőnek engedtetik a végre, hogy ha a kötelezettség a meghatározott időben nem teljesíttetik, valamely dologból kielégítést nyerhessen. A dolog, melyre nézve a hitelezőt ezen jog illeti, általában zálognak neveztetik.* »A zálogjog azon jog, mely által a hitelezőnek más dolgában oly jog engedtetik, melynélfogva követelésének kielégítését e dologból abban az esetben is követelheti, ha annak tulajdonát az adós időközben másra ruházta át« ; mondja Zlinszky a »Magyar magánjog mai érvényében« című jeles munkájában. Az osztrák polgári törvénykönyv 448. §-a továbbá a következőket mondja : »Zálogul szolgálhat minden dolog, mely forgalomban van. Ha ingó, kézizálognak, vagy szoros értelemben zálognak neveztetik ; ha ingatlan, jelzálognak vagy fekvő zálognak neveztetik.« Ezekből kétségtelen, hogy ha valamely ingatlanra vonatkozólag követelése erejéig zálogjogi bekebelezést vagy előjegyzést nyert hitelezőnek azon dolga, mely neki zálogul szolgál, a melyből követelését kielégítheti, az ingatlan, mely jelzálognak mondatik. Az osztrák polgári törvénykönyv 4ő4. §-a szerint: »A zálogos zálogát, a mennyiben arra joga van, egy harmadiknak ismét elzálogithatja s ennyiben az alzáloggá válik, ha ez utóbbi azt magának át is adatja, vagy az alzálogitást a zálogjogra a nyilvánkönyvekbe beiktattatja.« A fenti esetben mi lesz tehát Baja város, mint alzálogjogos hitelezőnek azon dolga, melyből ő követelésére kielégítést nyerhet ? Az adós T. Gergely által elzálogitott zálogjog, illetve azon követelés, melynek erejéig a zálogjog a bajai 283. számú tjkvben felvett ingatlanra T. Gergely javára bekeblezve, vagy előjegyezve van, mivel a »zálogjog önálló, független jogként nem létezik, hanem mindig érvényes követelésre vonatkozik.«* Ennélfogva az alzálogjogos hitelező kielégítést csupán saját zálogából, tehát az alzálogul szolgáló zálogjogból szerezhet közvetlenül, vagyis a hivatkozott esetben kielégítési alapul fog szolgálni T. Gergelynek azon követelése, melynek erejéig ő zálogjogot nyert. A zálogjog érvényesítésére nézve az osztrák polgári törvénykönyv 461. §-a a következőket irja elő: »Ha a zálogos hitelező a meghatározott idő eltelte után ki nem elégíttetik, jogosítva van a zálog árvereztetését bíróilag kérni, A bíróság erre nézve a törvénykezési rendtartás szabályai szerint köteles eljárni. A mennyiben tehát Baja város követelésének biztosításául az alzálogjog telekkönyvileg bejegyezve van, a most hivatkozott törvényszakasz a telekkönyvi rendtartással való egybefüggésénél fogva érvényben lévőnek tekintendő s annak alapján az alzálogjogilag biztosított követelés behajtása a törvénykezési rendtartást tárgyazó 1868. évi L1V. t.-c. s illetve az ennek 324-474. §-ait helyettesítő 1881. évi LX. t.-c. értelmében történik. Az 1868. évi LIV. t.-c. 387. §-a a követelés lefoglalása esetén a kielégítést a követelésnek átruházása s illetve annak árverés utján való eladásával rendezve s azon esetben, ha a követelés zálogjogi bejegyzéssel biztosítva volt, 390. §-ában elég gyarló szövegezéssel annyit mond, hogy : »Bekeblezett kötelezvény foglalása esetén a jelzálog felülkebelezését hivatalból eszközli a kiküldött.. Az 1881. évi LX. t.-c. a követelésekből való kielégítést 122. és következő §-aiban sokkal tüzetesebben rendezi. A most hivatkozott törvény a lefoglalt követelésnek értékesítését három módon szabályozza ; a 123. §-ban a végrehajtatóra való átruházás, a 124. § ban behajtás és a 129. §-ban árverésen való eladás által. Oly intézkedést azonban a most hivatkozott törvény, hogy az alzálogjogot szerzett hitelező, a jelzálogul szolgáló ingatlanból magából közvetlenül szerezhet, nem ismer. Mivel pedig a 122., 129. §-okban foglalt háromféle kielégítési módozat mindenikénél előfordulhat, hogy a kielégítési alapul szolgáló követelés jelzálogilag biztosítva is van, a mint ez a törvényből kitűnik ; következik, hogy Baja város 210 frtos követelésére nézve a közölt tényállás szerint másképen, mint a 122—129. §-okban szabályozott úton kielégítést nem nyerhet s igy magából az ingatlanból — melyre csak T. Gergelynek van közvetlen kielégítési joga — a fenti törvényszakaszok szerint kielégítéshez közvetlenül nem juthat. Ha nem csalódom, a kir. Curia fentebb közölt kijelentésének következő tétele : »A hitelező a zálogjog megszerzésével megszerezte mindazon jogokat, melyeket biztosítva követelése tekintetében, az első zálogbirtokos bir, ki a jogot tovább zálogosította és ekként a jelzálogból való kielégítés követelésére vonatkozó jogosultságot is«, képezi annak achilesi sarkát; képezi pedig azért, mert a fentebb közölt esetben Baja város, mint alzálogjogot nyert hitelező, T. Gergelynek sem követelését, sem zálogjogát meg nem szerezte — mert hisz nem átruházásról van szó — akkor, a midőn T. Gergely zálogjogát tovább zálogosította, vagyis a mikor Baja város az alzálogjogot nyerte; hanem Baja város T. Gergelynek azon követelésére, melynek erejéig a zálogjog a bajai 283. sz. tjkvben felvett ingatlanra T. Gergely javára bekeblezve vagy előjegyezve van, 210 frt követelésére nézve dologbani jogot — zálogjogot — szerzett, vagyis jogot az elzálogitott kielégítési követelésből s nem az ingatlanból közvetlenül szerezni. T. Gergely tehát midőn jogát tovább zálogosította, azt egyszersmind nem eredményezte Baja városra; Baja város tehát T. Gergely jogát meg nem szerezte, csak ama dologban jogot nyert. Egyébként a kir. Curia hivatkozott indokolásában a tkvi rdtsra felétetett érvelését sem vélem elég szerencsésnek, mert a tkvi rdts általánosságban szól ugyan zálogjog és alzálogjogról, de a zálogjog vagy alzálogjoggal biztosított követelés kielégítési módozatait az osztrák polgári törvénykönyv s illetve a polgári törvénykezési rendtartás és a végrehajtási eljárásnak tartja fönn. Legyen szabad elmondottaim indokolására nézve még hivatkoznom. Zlinszki »A magyar magánjog mai érvényében« című átdolgozott munkájának (III kiadás) 307. lapján, ajelzálogi igény érvényesítését tárgyazó szakasz végpontjára, mely a következőket mondja: »Más jogokra nyert zálogjog s különösen a gyakorlatban leggyakrabban előforduló zálogjog esetén, ugyané szabályok (t. i. a mit a mű a jelzálogi igény érvényesítésére nézve elmond) irányadók s ebben az esetben is a zálogtárgyból, tehát alzálogjognál a jelzálogjogból s nem a jelzálogból (a birtokból) való kielégítés követelhető. A jelzálog tulajdonosa ez esetben harmadik személy, kinek érdekei nem érintetnek s azért perbe sem idézendő és a kielégítés végrehajtás esetén az 1881. évi LX. t.-c. 122., 130. §-ai értelmében történik.« Vagyis ezek szerint, a midőn a másodbiróság (a szegedi kir. itélő tábla) felperest keresetével — azért, mivel az nem az * Dr. Imling Konrád »A végrehajtási törvény magyarázata*, 239. lap.