A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 38. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1894. évben. Folytatás

268 A J O Gr. egyenes adós, hanem az ingatlan tulajdonosai ellen indíttatott, melyre felperesnek csupán közvetlen alzálogjoga volt — elutasította, nézetem szerint a helyes és törvényes alapra helyezkedett. Ausztria és külföld. } A németbirodalmi magánjogi codiíicatio 1894. évben. (Folytatás.) Az 1,398. §. s azzal kapcsolatos 1,500 §. letárgyalása ulán a bizoitság jan. 29-ki ülésében visszatért az 1,388 — 1,390. §-ra, melyek a házastársaknak az összvagyon feletti végintézkedésének megengedhetőségéről szóltak. Utólagosan inditványoztatott; hogy az egyik házastárs, a másiknak hozzájárulásával (1,390. §.) halálesetre rendelkezés által az összvagyont a folytatólagos vagyonközösség alól kivehette, s ezen tárgy felett akként intézkedhessék, mintha az fentartott vagyon (Vorbehaltsgut) lenne s ily esetben az örökösödésnél a kivett tárgy fenntartott vagyonnak tekintessék. A többség ezen indítványt elvetette, valamint azt is, hogy az 1,384. §-nál hozott azon határozat, mely szerint a folytatólagos vagyonközösségnél, az elhunyt házastársnak az összvagyonbani része ne tartozzék az ö hagyatékához, az általa hátrahagyott fentartott vagyonbani örökösödés azonban az általános örökjogi szabályokat kövesse, hogy ezen határozat azon korlátozó toldalékot nyerje, hogy a közös leszármazókat a fentartott vagyonra nézve a kötelesrészbeni jog annyiban meg ne illesse, a mennyiben az ő részük az összvagyonban, a folytatólagos vagyonközösségnél, ennek azonnali felbontása esetén a kötelesrészt fedezné, ha az elhunyt házastársnak a folytatólagos vagyonközösséghez tartozó része a házassági összvagyonban a hagyatékhoz tartoznék. Azon indítványok, melyek az életbenmaradt házastárs kiházasitási kötelességének szabályozására nézve tétettek, elvettettek oly értelemben, hogy az élő házastárs csak a férjhez menendő leánya irányában köteleztessék az 1,500. §-hozi határozat szerint a kiházasitás teljesítésére. Vonatkozólag a leszármazónak az összvagyonbani részéről való lemondására, azon jogszabály fogadtatott el, hogy ha a lemondás irányában kielégítés biztosíttatott, más egyesség hiányában, a kielégítés a felosztásnál az összvagyonba beszámítandó, és annak a leszármazókat illető felére felszámítandó. Az 1,399. §. 1. kikezdésre, mely a folytatólagos vagyonközösségi összvagyon tekintetében, az életbenmaradt házastárs s a részesülésre jogosított leszármazók jogi helyzetét szabályozza, nem tétettek észrevételek. Az adóssági jótállás kérdésénél azonban eloszlottak a vélemények. Kapcsolatban a folytatólagos vagyonközösségnek az 1,384. §-nál tett szabályozásával, az inditványoztatott : annak elhatározása, hogy az életben maradt s az elhunyt házastársnak minden kötelezettségei a folytatólagos vagyonközösség összvagyoni kötelezettségei legyenek, azonban utóbbi házastárs azon kötelmeinek kivételével, a melyek a házassági vagyonközösség tartama alatt nem voltak összvagyoni kötelezettségek és hogy az életben maradt házastárs a folytatólagos vagyonközösség összvagyoni kötelezettségeiért is annyiban személyileg kezeskedjék, a mennyiben a házassági vagyonközösség alatt személyi felelőssége nem volt megállapítva, de a személyes kezességtől, mely csak a folytatólagos vagyonközösség beállta által állapittatik meg, a leltárjognak az örökösre nézve érvényes szabályai szerint menekülhet. A többség e mellett döntött. Az azonban nem fogadtatott el, hogy az életben maradtnak jótállása az elhunytnak oly tartozásaira is kiterjesztéssé]?, melyek a házassági vagyonközösség tartama alatt nem voltak összvagyoni kötelmek; annak azonban azon jog megadassák, hogy ezen kötelezettségekért az összvagyon jótállása az elhunyt házastársnak a házassági vagyonközös ség összvagyonábani részére szorittassék. Az 1,399. §. 2. kikezdése nem kifogásoltatott, a mennyihen az összvagyonra vonatkozó kényszer végrehajtást és az életben maradt házastárs, és a részesülésre jogosult leszármazók vagyona feletti csőduyitás jeghatályát szabályozza ; azonban azon megállapodással, hogy ezen szabályok a peres csődrendtárba utasíttassanak. Megegyeztek a felett is, hogy a részesedésre jogosított leszármazóknak személyes kezessége az elhunyt vagy életbenmaradt kötelezettségeiért, a folytatólagos vagyonközösség által meg nem állapittatik ; másrészt azoknak kezeskedése az elhunyt tartozásáért, a mennyiben annak örökösei lettek, az általános örökjogi szabályok szerint határoztatik meg. Az 1,400. §. az előbbi határozatokból kifolyó némely változatokkal, ugy az 1,101. §. a bizottság által elfogadtatott. Az előbbi az összvagyoni kötelezettségek közösségét szabályozza az életben maradt házastársnak s a részjogositott leszármazóknak egymás iránti viszonyában. Az 1,401. §. pedig azt határozza meg, hogy az életben maradt házastárs által valamelyik gyermeknek adott kiházasitás az összvagyonnak, vagy az ő terhére esik-e ? Az 1,402. §. rendelkezései az elhunyt s élő házastárs kárpótlási igényeiről s kötelmeiről, szemben az össz- és fentartott vagyonnal, tekintve a folytatólagos vagyonközösség előzetes szabályozását, mint feleslegesek töröltettek. A folytatólagos vagyonközösség felbontásáról rendelkező 1,403—1,405. §§. lényegileg meghagyattak, azon kiegészítéssel, hogy azon felbontás az életbenmaradt házastárs holttá nyilvánítása által is előállhat. Tétettek több indítványok, nevezetesen az, hogy a részjogositott s teljes korú vagy megházasodott leszármazó feljogosittassék, a folytatólagos vagyonközösség felbontását követelni, ha az életbenmaradt házastárs elmebaj vagy iszikosság Fmiatt gondnokság alá helyeztetett, vagy gyámsági védelme (1,727. §.) szükségessé vált, vagy részére ápoló rendeltetett s ezen helyzetnek nem sokára megszűnte nem várható. Továbbá inditványoztatott, hogy a részjogositott leszármazó azon felbontás eszközlésére akkor is jogosult legyen, ha az életben maradt házastárs irányában akként intézkedett, hogy a leszármazó jogosult lenne attól a kötelesrészt elvonni. Ezen inditványok azonban mellőztettek; ellenben elfogadtatott, hogy az 1,405. §. 5., mely szerint a részjogositott leszármazó a felbontásra keresetet támaszthat, ha az életben maradt házastárs felette a szülői hatalmat elvesztette, azon esetekre is kiterjesztessék, midőn azon házastárs a szülői hatalmat a leszármazó felett elvesztette volna, ha az neki megadatott volna. Az 1,406 — 1,407. §§. a folytatólagos vagyonközösség felbontása utáni jogviszonyról és az összvagyon felosztásáról elfogadtattak, azon toldalékkal, hogy a mennyiben a részjogositottak az összvagyon felosztásánál ki nem elégített összvagyoni hitelezőknek jótállással tartoznak, az összvagyonbani részük arányában kötelezettek a kiegyenlítésre, de ezen kiegyenlítési kötelesség a részükre kiosztott tárgyakra szorítkozik. Az 1,408. §., mely a jogosult leszármazók közti felosztási viszonyt szabályozza, helyeseltetett; de az 1,409. §., mely azt fejezte ki, hogy az életbenmaradt házastárs a közös leszármazók részesülési jogaik felett, halál esetére rendelkezhetni jogosult nem lenne, mint nélkülözhető töröltetett. Ezután a bizottság átment a Szerzeményi közösségről (közös szerzeményről) rendelkező 1,410 — 1,430. §§. tárgyalására. Az 1,410 — 1.422. §§., melyek a szerzeményt (Gesammtgut) a férj és nő külön és fentartott vagyona irányában meghatárolják s ezen különböző vagyontömegek jogi viszonyát közelebbről meghatározzák, az előző módositások figyelembe vételével azon eltéréssel fogadtattak el, hogy a férj részéről fentartott vagyon ne engedtessék meg. Azon indítvány, hogy a férj az összvagyon kezelésénél az általános vagyonközösségre nézve az 1,364. §-ban megállapított mértéken túl azon gondossággal tartozik, a melyet saját dolgaiban alkalmazni szokott, nem talált helyeslésre, úgy azon módosítás sem, hogy a férjnek, eltérőleg a törvényes vagyonjogtól, jog adassék a nő hozományához tartozó ingóságok felett a nő hozzájárulása nélkül is intézkedhetni. Az 1,423. §. az adóssági jótállásról ar előző határozatokból folyó módosításokkal elfogadtatott; az 1,424. §. is az összvagyonra vonatkozó végrehajtásról s a csődnek arrai befolyásáról, de utóbbi szabályok a per s csődrendtartásba utasíttattak. Helyeslést nyertek az 1,425, 1,426, 1,427 és 1,428. §§. is, melyek a házastársaknak a rokonok irányábani eltartási kötelezettségéről, melyre az általános vagyonközösségre nézve érvényes szabályok alkalmazandók ; továbbá az összvagyoni kötelezettségekre vonatkozólag a házastársaknak egymáshozi viszonyában létező kiegyenlítési kötelezettségről ; a kiházasitásról a közös és nem közös gyermekek részére és a házastársak viszonyos igényeik érvényesítésének idejéről. Hasonlóan az 1,429—1,430. §§., melyek a szerzeményi közösség feloszlásának okait s a feloszlás utáni jogviszonyt szabályozzák azon uj toldalékkal, hogy nemcsak a férj, hanem a nő holttányilvánitása által is megszűnik azon közösség és hogy valamint a visszatérő férj, úgy a nő is követelheti a szerzeményi közösség visszaállítását. Az 1,430. §. 2, pont második tétele töröltetett, a mely szerint a nőnek azon joga, hogy a férj vagyona elleni csödnyitás által a közösségnek feloszlása esetében a közösség visszaállítására keresetet indíthasson, megszűnjék, ha a kereset nem adatott be a csőd befejezése előtt. Az előbb elfogadott 1,412. §., melynél fogva a férj különleges vagyonát képezzék azon tárgyak is. a melyeket a szerzeményi közösség tartama alatt ajándékozás vagy kiházasitás által szerzett, most azzal egészíttetett ki, hogy ez nem vonatkozik oly szerzeményekre, melyek jövedelemnek tekintendők. A február 6-iki ülésben áttért a bizottság az ingó vagyon és szerzemény közössége feletti szabályok (1,431 — 1,434. §§.) tárgyalására. Az 1,431. §. azon elvet állította fel, hogy ezen közösségre az általános vagyonközösség szabályai nyerjenek megfelelő alkalmazást s^ ez nem kifogásoltatott, valamint az 1,432 s 1,433 §. sem, a házastársak külön vagyonáról és az ingatlan forgalmáról a szerzemény s ingóság közösségének értelmében (1,432) továbbá az egyik vagy másik házastárs örökösödési uton megállapított kötelezettségeinek közösségéről (1,433). Ezekkel kapcsolatosan, miután az 1,351. §-nál hozott határozat szerint az általános vagyonközösségnél kü'önleges vagyon a tervezet értelmében nem engedtetik meg, most határozatba ment, hogy az 1,351. §. 1. pontja ide áthozassék és az 1,351. §. 2, pontja helyett az 1,432. § azon határozata mellékeltessék, hogy az ingók és szerzemények közösség mellett a különleges vagyonra a szerzeményi közösségnél érvényes szabályok nyerjenek alkalmazást. E mellett eltérve a tervezettől (1,431. §. és 1,346. §.) abban lett megállapodás, hogy az ingó vagyon és szerzemény közösségénél a férj részéről fentartott vagyon meg nem engedtetik. Ezen