A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 47. szám - Az anthropologiai jelek értéke az elmekórtanban. A Jog eredeti tárcája - Az árverési vevő meddig kérhet birtokbahelyezést?

338 A JOG. kezöleg feltétlen önállással s biztos szemmel kell, hogy bírjon. Ötödször — ismételve legyen mondva — a perenkivüli és administrativ ügyeknek is kezelője ám, egy szóval, már én csak őt tartom a jövendő jogszolgáltatás tengelyének. Ha ez a tengely elég erős, akkor bizvást nyugodtak lehetünk a reá rakott teher felől, nem fog összeroskadni alatta. S ha ez a tengely körül van véve a kellő pántokkal, ép ugy nyugodtan kelhet útjára az egész jármű. Már hogy mindennek hol rejlik a nyitja, azt bízzuk a döntő faktorokra, a kik tudni fogják, mit kelljen tenniök. Trencséni Csák ur azonfelül még arra is kész, hogy a jobb és gyakorlottabb járásbirákat a járásbíróságoktól elvegye. E 11 e nkezöleg, oda kell hatnunk, hogy ezek helyükön áldozatok árán is megtartassanak, mert csak ilyen járásbirák lesznek képesek a reájuk bízott tömérdek ügyet jól kidolgozva, oda hatni, hogy azokból a felsőbb bíróságokhoz mennél kevesebb jusson. Ha ezt keresztül nem viszszük, persze hogy elönti a törvényszékeket az az áradat, melyben most a kir. táblák és a kir. Curia úsznak. Ugy vélem, ez az igazságügyi kormányzatnak is egyik irányelve. Hogy az igen tisztelt cikkíró ur egy helyt tapasztalt járásbirákat sejtet, más helyt meg a jövő járásbiráinak érdemeit ab ovo desavouálja, az lehet Trencséni úrtól megszokott hamiskás eszmemenet, de következetes aligha. Az 1891. évi XVII. t.-c. idézett §-ai indokolásának mérlegében az egyik serpenyő tagadhatatlanul Trencséni Csák ur felé billen, de hisz ép a körül forog a vita, hogy a mérleg hibája reparáltassék s legalább is helyreálljon az egyensúly. Azt a félig nyilt, félig a sorok közt olvasható támadást az új törvény ellen, melyet Trencséni Csák ur cikke magában foglal, ezek szerint inkább pajkos rombolási vágynak, mint komoly elvi harcnak a rovására kell Írnunk. A görög ikonoklastáktól kezdve a legújabb időkig akadtak mindig ilyen rombolók s Courbet és társai pláne a dicsteljes Vendome-oszlopot döntötték meg. így tesz Trencséni Csák ur is, azzal a különbséggel, hogy be sem várja a szobor felépítését, hanem mindjárt az alapot döngeti. Lelke legyen rajta — — — »ha lehet.« Végül meg kell jegyeznem, hogy Trencséni Csák ur gondolatjeles nagyszabású kijelentését, hogy az igazságszolgáltatás terén csak egy ember igazán pótolhathn, a kinek megnevezése felesleges, nem értem. Szomorú volna, ha a szerénytelenség vádjával illethetnénk azokat, a kik szivük egész hevével csüggenek egy-egy eszmén s ezt — a mennyire csekély tehetségük és idejük engedi — terjeszteni és megvédeni készek. Még szomorúbb volna, ha az eszmékharca kenyér-harccá és oda fajulna, hogy egy ilyen vád bélyegét süthessük azok homlokára, a kik a »hass, alkoss, gyarapits« jelszóval ugyan, de máskülönben egészen békességesen előretörnek. TÁRCA. y Az anthropologiai jelek értéke az elmekórtanban — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta: dr. SALGÓ JAKAB, a lipótmezei orsz. tébolyda főorvosa, egyetemi magántanár. A mint a koponvaforrna eltéréseiről nem lehet a szellemi műveletekre következtetni, ha csak ezen eltérések nem olyanok, hogy a szellemi életet egyáltalán egészen kizárják; ép úgy nem állitható, hogy ezek bűnös hajlamokat vonnak maguk után. És úgy a mint még kevésbbé állitható, hogy az elmebeteg család minden tagjának elmebetegnek kell lennie, ép úgy az sem áll, hogy a szellemi abnormitások talajából eredő descendentia már eo ipso maga is abnormis és abnormitása bűnös cselekményekben nyilvánulna. Mert először is az átöröklés momentuma és annak értéke nagyon ingadozó. Valószínű ugyanis, hogy az epileptikus anya szellemileg abnormis gyermekeket fog szülni, de az is csak nagy fokban valószínű. Ellenben, mint egy mélyebben gondolkodó psychiater mondotta, egy nagynénitől örökölhet az ember 100,000 frtot, de elmebetegséget nem. Ha egy családban elmebetegségbe esik az egyik nőtestvér gyermekágyban és ennek fivére paralysist acquirál, mi a klinikai fölfogásnak eleget teszünk, hogy ezt följegyezzük; de ha tovább megyünk és a két megbetegedés között oki kapcsolatot állítunk és mind a kettőre fölveszszük az átöröklés hajlamát, mint számbavehető okot, akkor a józan tapasztalaton túlmegyünk, mert az egyiknek elmebeli megbetegedésétől jóformán a többi család immunisálását várjuk, a mire pedig az elmekórtani észlelés nem tanitott soha. De még nagyobbat vétünk, ha a családban előfordult elmebetegség kapcsán már annak többi tagjait is a priori sub specie hereditatis tekintjük. Másodszor pedig és ez a mi tárgyunkra nézve sokkal fontosabb, mivel lehet támogatni azt a fölfogást, mely az abnormis * Előző cikk a »J o g« 46. számában. A Trencséni Csák ur sziporkázó élcében rejtegetett szűrt ennélfogva legkevésbé vehetem magamra én s kérem, szíveskedjék arra felpróbálni, a kire ráillik s ha ilyent nem talál, maga tartsa meg. Az árverési vevő meddig kérhet birtokbahelyezést ? Irta : dr. GRABER KÁROLY ügyvéd, Budapest. Ezen cím alatt dr. Stricker Adolf ügyvéd úr a »J o g« 41. számában bírálat tárgyává tette a kir. Curiának f. évi január 19-én hozott teljes tanácsülési döntvényét, helytelennek és a végreh. törv. 181. §-ába ütközőnek tartva e határozatot. A birtokbahelyezés kérdése oly fontos része a végrehajtási jognak, és ezen végrehajtási cselekvény oly lényeges előfeltétele az ingatlanok forgalmára vonatkozó jogbiztonságnak, hogy igen érdemes e kérdést lehetőleg minden oldalról megvilágítani, és a vita felvétele által tisztázni. Kétségtelen tény, hogy a végreh. törv. a birtokbahelyezés kérdését igen hiányosan és mondhatni igen pongyolán oldotta meg. A törvény nyilt kérdésnek hagyta fenn nemcsak a birtokbahelyezéshez való jognak véghatáridejét, melyre nézve a t. cikkíró i úr a Curia döntvényében foglalt törvénymagyarázattal egyet nem ért, és mely kérdésre alantabb részletesebben óhajtok reflektálni; de nyilt kérdés maradt a birtokbahelyezéshez való jog előfeltétele az árverési vevő részéről, nevezetesen ha ő az árverési feltételek teljesítésében késedelmes, de sőt a közigazgatási és bírósági hatóságoknak enged alternatív hatáskört, a mi a jogszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztása folytán már magában elvi hiba, eltekintve attól, hogy a közigazgatási hatóság segédlete eredményre legritkább esetben vezetett és ezért a gyakorlatban nem nagyon vétetett is igénybe. Ámde dacára a törvény említettem hiányosságának, a kir. Curia teljes tanácsülési döntvényét a birtokbahelyezés jogának véghatárideje tárgyában helyesnek és a törvény szellemének megfelelőnek kell elismernem és ezen döntvényt egyáltalán nem tartom ellenkezőnek a törvény 181. §-ának rendelkezéseivel, mint ezt a t. cikkíró kimagyarázni akarja. Tudva levő dolog, hogy ama kérdés, meddig kérheti az árverési vevő a megvett birtokba való behelyezését a kir. táblák decentralisatiója óta nemcsak ellentétes határozatokra, de sőt ellentétes teljes tanácsülési döntvényekre adott alkalmat. A kassai és szegedi kir. táblák a t. cikkíró által helyesebbnek talált álláspontja az volt, hogy a birtokbahelyezés a tulajdonjog bekeblezésének jogerős elrendelése után is kérhető, a debreceni kir. tábla ezen, az árverési vevőt megillető jog véghatáridejét a tulajdonjog bekeblezési végzés jogerőre emelkedése időpontjára teszi és a kir. Curia teljes tanácsülési döntvénye ez utóbbi álláspontot tette magáévá. lelki állapotokat és a bűnös cselekményekre való hajlamot belső rokoni összeköttetésbe hozza ? Első látásra természetes kapocs a kettő közt nem lelhető. A bűncselekmény és az elmebaj vagy tágabb értelemben véve: az abnormis lelki állapot incommeusurabilis két dolog és összeköttetésük csak összehasonlító fontolgatás utján állapíttathatott meg. És pedig létrejöhetett a két fogalom összeboronálása vagy ugy, hogy a bűnös cselekményt egyáltalában rendellenességnek, abnormisnak veszik, tehát doctrinaer-theoretikus úton, vagy pedig ugy, hogy a tapasztalatból merítve azt mondják : az elmebetegek veszélyes vagy törvénybe ütköző cselekedeteket is visznek végbe; ez, hogy ugy mondjam, az elmebetegség jellegző kiegészítéséhez tartozik. Es miután ez igy van, azért a bűnös cselekmények hátterét, az abnormis lelki állapotot kell kutatni. Lényegben ugyan hasonlít egymásra a két fölfogás, de formára nézve az egyik inkább aprioristikus és keresi az általános elvhez a casuistikai bizonylatot; a másik az észlelésből látszik kiindulni és az észlelés eredményeiből megalkotja az elvi megállapodást. Llogy az első, általánosító tétel nem felel meg a tényeknek, azt e helyen bizonyítani talán fölösleges is. Egy megjegyzést azonban kockáztatnék és ez az, hogy az emberi szervezet és az emberi társadalom összehasonlítása, ha több akar lenni egy szellemes apercuenél, az anthropomorphismusnak határozott túlhajtása. Mert mig az első egy olyan szétdarabolhatatlan egész, mely részeinek physikai és vegyi tulajdonságainak összeműködéséből áll és functióiban ezekré visszavezethető, addig a második egy olyan agglomerátum, melynek részei egy bizonyos előre kitűzött célra, hogy ugy mondjam, szerződésileg összeálltak és ezen cél elérésére közreműködnek, de nem a nélkül, hogy egyéniségüket, bár a megállapodott cél által megszorítva, hangsúlyoznák és érvényesítenék. Ha a ha-.onlat boncolását tovább viszszük, akkor azt kell mondanunk, hogy az emberi szervezet betegsége olyan rendellenesség, mely a physikai és vegyi erők megzavartatásából ered, a^ bűnös cselekmény pedig az a rendellenesség, mely az emberi társadalom egy részének öntudatos és akart szerződésbontásából