A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 8. szám - Telekkönyvvezetőképző-tanfolyam fölállítása Budapesten; 1. (r.)

A JOO. 61 meg akkor sem oszthatók be gyakorlatra a tikvek vezetéséhez, ha telekkönyv-vezetői képesítéssel bimak, annál kevésbé tehát akkor, midőn a tlkvi vizsgálatra csak készülnek. Es ekként minthogy a gyakorlat raegkezdhetése egyrészt a tlkvi vizsga sikeres kiállása, másrészt azonban Írnokká való kinevezéstől van a fennálló szabályoknál fogva függővé téve, elvitathatatlan az is, hogy gyakorlati készültséget a vizsgálatra jelentkező (irnok, díjnok) épen semmit sem vihet a vizsgára. Világos e szerint, hogy a vizsgázóval szemben a telekkönyvi vizsga csak elméletinek tekinthető. Nem csoda tehát, ha ily körülmények mellett, a telekkönyvi vizsgá'atra jelentkezők nagy része a lehető legnagyobb bizonytalanságok között áll a vizsgáló bizottság elé s nem marad részére más hátra, mint a véletlen szerencsére biznia sorsát. A vizsgán a hozzá intézett kérdésekre, ha azok nem épen szórói-szóra az általa a tanuláshoz használt könyv szerint hangzanak, zavartan kapkod ide-oda, raig a könyve szerinti kérdésre minden gondolkozás és szóhiba nélkül megfelel. Elkészült az ilyen vizsgázó a rá a g a módja szerint kívülről betanult feleletekkel meglehetősen, a nélkül azonban, hogy azt, a mit kérdeznek tőle s a mit felel rá, alapo san, sőt gyakran bár félig-meddig is értené. Egyébiránt ezen készültsége is inkább csak a tlkvi rendtartásra terjed ki, míg az ezen rendtartással kapcsolatos törvények és rendeletekbe alig tekint bele: mert hiszen tudja, érzi, hogy a kiszabott r ö v i d i d ö alatt az előirt halmaz tananyaggal megbirkóznia a lehetetlenségek közé tartozik; olyan szakemberre pedig, ki az ö részére minden irányban tüzetes felvilágosítást vyujtani s illetve rendszeres tlkvi szakelőadást tartani hajlandó lenne, nem igen bir szert tenni. Az sem csoda tehát, hogy ritka szerencséjének, a véletlen különös szeszélyének lehet betudni, ha átlábal valaraiképen a vizsgán, mert rendes sorsa az ilyen vizsgázónak, különösen az utóbbi időben, mióta a kir. táblák deeentralisatiója következtében a wzsgázó bizoUságok is nagyobb szigorral iáinak el. hogy lecsüggesztett fővei hagyja ott a kir. ítélő táblai helyiséget ; minthogy pedig a fölületes tanulásban már egyszer benne van, a következő évben másodszor is megbukik s örvendhet ha a harmadszori jelentkezéskor talán-talán átlábol — ha átlábol — valahogy an a vizsgán. Könnyen elképzelhető aztán az is, hogy mennyi alapossággal lehet az ilyenektől elvárni a telekkönyvek vezetésénél; nem is szólva arról, hogy végzések szerkesztésével megbízni őket (1880. évi október hó 5-én, 27,602. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet) épen nem lehet. A telekkönyvi intézmény iránt egészen a közelmúlt időig mutatott közöny és illetve a szakképzettség hiánya miatt a z országnak sok helyén romlásnak indult telekkönyveink rend behozása aligha lesz kellőleg biztosítva az ilyen kezekben. En legalább azt vélem, hogy nem lesz. Mert ha a telekkönyvi szakban, ugy az elméleti, valamint a gyakorlati téren éveken át tett beható búvárkodásaim és illetőleg az általam L-ppán, 1891. évben létesített magán »Telekkönyvi Tanfolvam« csak idáig már három, egymásután következő tanéven szerzett közvetetten tapasztalataim azt mondatiák velem, miszerint a telekkönyvvezetőnek teljes szakértelemmel kell bírnia a telekkönyvnek a végzés reüdelkezö részéhez mért határon belül való vezetésénél is: hogy érdemi tekintetben bizonyos fokú bir • ló tehetséget, alaki tekiutetben pedig bizonyos mérvű önállóságot gyakorolhasson : mert ha a szakismeret a telekköuyvvezetőnél csak hiányosan vau meg, vagy éppenséggel hiányzik ; ha a telekkönyvvezetőnek, elbíráló képesség hiányában, egyszerűen a végzések gépszerű foganatosítására kell szorítkoznia; legyenek azok helyesek avagy nem s álljauak elő azoknál a tlkvi rts. |68. § ában részletezett esetek akárhányszor, akkor jaj annak a telekkÖDvvi hivatalnak s illetve jaj később ama lelkiismeretes telekkönyv-vezetőnek, kinek az ekként vezetett telekkönyvnek továbbvezetése jut osztályrészül, de legnagyobb jaj az ilyen telekkönyveknek, melyek ilykép évek, évtizedek során valóságos chaosszá, a uyilvánkönyvek p a r ó d iáivá változnak át. Belföld. A házasságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. (Folytatás.) 62. §. »Az előző 4;. a) pontja alapján nem semmis a házasság, ha azt, a ki előtt kötötték, a közhiedelem az illető kerület polgári tisztviselőjének tartotta, kivéve, ha az ellenkezőt mind a két fél tudta.« A §-t változatlanul elfogadtsk. (i-3. §. »Ha a polgári tisztviselő előtt együtt jelenlévő házasulok személyesen kijelentették, hogy egymással házasságot kötnek s a megkötéstől fogva egy éven át, mint férj és feleség együtt éltek, az 50. §. első bekezdésében foglalt egyéb kellék h ánya miatt a házasság nem semmis.« Joannovics igen messzire menőnek tartja azon intézkedést, hogy a §-ban érintett kellékek hiánya miatt a házasság egy évig a kir. ügyész által meg legyen támadható s ezt csak addig engedné meg, a mig a házasulok a házasság megkötése után az együttélést megkezdették. Polónyi elvileg csatlakozik előtte szóló felfogásához. Szilágyi miniszter utal arra, hogy az itt szóban forgó kellékek hiánya a könnyelműség akkora fokát feltételezi, hogy azt egyéb, mint komoly szándékot tanúsító körülmények, nem pótolhatják. A javaslat ilyennek tckiu'.i azt, ha az illetők egy évig, mint férj és feleség együtt éltek. Szóló indokoltnak tartja a házasfelek érdekében is e rendelkezés fentartását. A bizottság érdemleges módosítás nélkül elfogadja a g-t. 64. §. A 8. §. ellenére kötött házasság seramis. Elenyészik a semmiség, ha a cselekvő képtelen fél a cselekvőképtelenség megszűnte után a házasságot megszűnése vagy érvénytelenné nyilvánítása előtt helybenhagyja. Hogy az együttélés folytatása helybenhagyás-e, azt az eset körülményei szerint kell eldönteni. Hatálytalan a helybenhagyás, ha a felek közt időközben a 15. §. c), 17., vagy a 16. §, akadálya keletkezett, még akkor is, ha ez utóbbi a helybenhagyás idején már megszűnt. A 9., 10—13'. § ok alapján a házasság megtámadható akkor is, ha a 8. §-on alapuló semmiség elenyészett. Teleszky előadó elfogadja á szakaszt, előre jelezve, hogy a házasság megrámadhatása iránt rendelkező szakaszoknál módosítást fog indítványozni arra nézve, hogy a megtámadhatóság rövidebb ideig tartsa függőben a házasság érvényét. Polónyi világos ibban tartja szövegezendőnek a szakaszt. A bizottság érdemleges módosítás nélkül elfogadja a §-t. 65. §. ^>Semmis a hásasság, melyet a 15., 16. és 17. §-ok valamelyikének ellenére kötöttek « A §-t változatlanul elfogadták. 66. §. »A semmis házasságot megszűnése előtt csak akkor lehet semmisnek tekiuteni, ha semmiségi perben annak lett nyilvánítva. A semmis hrzasságot megszűnése vagy semmissé nyilvánítása után, a mennyiben a törvényből más uem következik, ugy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna.« Szilágyi miniszter felvilágosításai után változatlanul elfogadta a bizottság a szakaszt. 67. §. »Semmiségi per indítására jogosítva vaunak : a házasfelek, a kir. ügyész és mindenki, a ki kimutatja, hogy a házasság érvénytelenségétől valamely jogi érdeke függ. Ily per indítására jogosítva van különösen : aj a korábbi házastárs a vele előbb kötött házasság okából, mig ez utóbbi házasság meg nem szűnt; b) a későbbi házastárs, ha saját házasságának érvénye a további házasság semmiségétől függ ; c) mm lenki, ki a későbbi házasság érvényessége iránt jogilag érdekelve van.« Polónyi kifogást tesz a kir. ügyész ingerentiája ellen, a ki törvényeink szerint magánjogi igények védelmére nem hivatott. Szóló a házassági jogot nem hajlandó kiszolgáltatni a bünperekben eljáró kir. ügyésznek. Magát az állami ingerentiát a fenforgó esetekben szükségesnek tartja szóló, de a kereseti jog megindítását az árvaszéki ügyészekre bizná. Szilágyi miniszter utal arra, hogy a közérdekből érvényesítendő semmiségi esetek tekintetében kell, hogy legyen az államnak orgánuma, erre pedig egész állami szervezetünkben nincs a kir. ügyésznél alkalmasabb. A közérdek szempon'jából feltétlenül érvényesítendő semmiségi okok megkiváuják, hogy a felperességgel a leginkább megbízható állami orgánum bizassék meg s erre más államok sem tudtak alkalmasabbat találni, mint a kir. ügyészt Wlassics elfogadja a kir. ügyészt, mert más állami orgánum nem áll rendelkezésre. A §. exemplificativ felsorolásában szóló feleslegeseknek s kihagyandóknak tartja a b) és c l pontot. Komjáthy megjegyezvén, hogy a kir. ügyészi intézmény nem fejlődött a helyes irányban, aggályosnak tartja a kir. ügyész megbízatását, a miből igen sok zaklatás támadhat. Ha nincs más alkalmas közeg, állapittassék meg legalább korlát, pl. felsőbb hatóság felhatalmazásának kikérése. Szilágyi miniszter hangsúlyozza előtte szólóval szemben, hogy a kir. ügyészi kar talentumos s buzgó egyénekből áll s megérdemli a beléje helyezett bizalmat. Nagy súlyt fektet szóló is arra, hog) ezen. új feladatát a legnagyobb körültekintéssel végezze az intézmény s erre való tekintettel a végrehajtási utasításban szorosan meg lesz szabva, hogy megtámadási per mindig csak a leggondosabb előleges vizsgálat ntán indittassék meg s a legkisebb kétely esetében is a főügyész előleges vizsgálata alá terjesztessék az ügy. Ebben az irányban az utasítás és felügyelet körében minden iehető meg fog tétetni. A bizottság változatlanul fogadja el a § t. (Budapest, jan. 12.) 68. §. Cselekvőképességében korlátolt házastárs semmiségi perben perképes. »Cselekvőképtelen házastársakra a törvényes képviselet szabályai alkalmazandók.« Polónyi a >*perképes« szót, a mely nem volt eddig használatban, más kifejezéssel kívánná felcseréltetni.