A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 8. szám - Telekkönyvvezetőképző-tanfolyam fölállítása Budapesten; 1. (r.)

60 A JOG. A német birodalmi perrendtartás az ellentmondást sokkal tágabb keretben engedi alkalmazni, mert minden tárgyalási határnap elmulasztása esetében bármelyik mulasztó fél élhet vele. A tervezet 460. §. szerint igazolással élhet a fél (tehát ugy al-, mint felperes), ha valószín űvé teszi, hogy valamely határnapon (bármely határnapon, kivéve a perfelvételi határnapot) önhibáján kivül nem jelenhetett meg, vagy hogy valamely záros határidőt önhibáján kivül mulasztott el. Az ellenmondásnál nem kívánja a tervezet, hogy a mulasztó fél igazolja, miszerint a mulasztást önhibáján kivül követte el. Akár szándékos, akár véletlen volt a mulasztás az e 11 e n m o n d á s s a 1, minden az előbbi állapotba helyeztetik vissza. Az igazolásnál azonban az önhibán kívüli elmaradás, mulasztás, valószínűvé teendő, mert e nélkül az igazolás nem adható meg. A midőn alperes csak először volt idézve és esetleg az is kérdéses, vajjon tényleg van-e tudomása a per folyamatban létéről: mulasztása sokkal menthetőbb és az ellenmondás utján könnyen orvosolható. A midőn azonban alperes már perbe bocsátkozott és igy tudja, hogy per van folyamaiban, jobban ügyelhet. Itt tehát már csak igazolással hozhatja helyre mulasztását (tervezet indokainak 67. lapja). Tengerjogi kérdések. Irta: dr. ZAREVICH ANTAL, fiumei kir. táblai biró. (A hajó társtulajdonosainak a társasági kötelezettségekért való felelőssége solidaritásához. ) I. A trieszti keresk. te ngeri törvényszék, az ugyanottani főtörvényszék és a bécsi legfőbb törvényszék ismételten egyhangúlag mondották ki egyetemlegesnek a hajú társtulajdonosainak a társasági obligatiókért való felelősségét, ugy subjectiv, mint objectiv tekintetben akkor is, ha a hajónak, vagy a biztosítási összegnek elhagyásáról van szó. Azok a bíróságok határozatainak különösen kiemelendő indokai a következők: hogy a kereset tárgyát képező szolgáltatásokból eredő előnyök a közös dolog javára járnak. (Osztr. polg. tvkv. 1, 016., 1, 041. és 1, 203. §-ai. — Si in communem arcam pecuniae versae sunt; — hogy a hajó anyagilag felosztható nem lévén, annak mindegyik töredéke az egészért felelős (osztr. polg. tkv. 457. §-a) és az egyes karatoknak helyére lépett azok ára, kell, hogy mint az egész hajó, annak egész adósságáért legyen felelős; a mi által a hajó társtulajdonosainak solidaritása igazoltatik; hogy a hajó mindegyik része solidaris a kapitány által felvett tartozásokért; hogy mint a közös zálog természetében áll, hogy ennek mindegyik töredéke az egészért felelős (osztr. polg. tvkv. 457. §-a), ugy a hajó hitelezőjének privilégiuma feloszthatlan természetű lévén, karatra vagy részletekre szét nem osztható: hogy következéskép, ha alperes csupán hat hajókaralnak is tulajdonosa és ezért csak egy negyedét kapná meg annak az összegnek, a melyért a hajó biztosíttatott, a mint az a hat karai, az egész anyagilag fel nem osztható hajóval egyenlően, az egész adósságot biztositá, ugy az egész adósságért kell jót állania azokat a karatokat helyettesítő árnak; hogy a kölcsönért zálogul lekötött dolog mindegyik része annak összeségéért felelős és hogy a biztosító által ki tizetett összeg a hajó egyik részének egyenértékére resolválódik. Mindezek az indokok bizonyára helyesek, de a l e g e g yszerűbb, a legerősebb érv, a mely a hajó társtulajdonosai közt lévő solidaritásnak igazoltatásául hozható fel, és mehet az osztrák bíróságok fur c s á n mellőztek: kétségtelenül az, hogy az egyes tengeri kereskedelmi ügyletek folytatása feltétlen kereskedelmi ügyletet képez (magyar keresk. törv. 258. §-ának 5. bekezdése, egyenlő az osztr. német keresk. törv. cikkének 4. pontjával) és hogy több egyének a kereskedelmi ügyletekből eredő kötelezettségei egyetemlegesek (magyar keresk. törv. 266. §-a egyenlő az osztr. keresk. törv. 280. §-ával); a miből önként következik, hogy a hajó mindegyik társtulajdonosa egyetemlegesen felelős a társasági kötelezettségekért. Ugyanez áll pedig a hajó elhagyása esetén is, m e r t az elhagyás n e m változtatja a k e r e s et tartalmát, hanem csak tőle elvonja az adós egyéb vagyonát. Telekkönyvvezetőképző-tanfolyam fölállítása Budapesten Irta: KRITSA IZIDOR, lippai kir. s. -telekkünyvvezetö. I. Tagadhatatlan, hogy mindenki, kinek akár vagyoni viszonyainál, akár állásánál vagy foglalkozásánál fogva telekkönyvvel s illetve a telekkönyvi hivatallal gyakori érintkezése van. szükségszrűen kell, hogy legalábbis a telekkönyvi rendtartás alapfogalmaival tisztában legyen; annál inkább kell tehát, hogy ismerjék, helyesen értelmezni tudjak e fogalmakat s ezekkel együtt a telekkönyvi szakbavágó összes fogalmakat azok, kik épen a telekkönyvi szakvizsgára készülnek, vagyis kik különös életpályául a telekkönyvvezetői pályát választják. Ennek ellenére azonban általában sokan nincsenek tisztában még magával a »telekkönyv« fogalmával sem. De számosan vannak a telekkönyvi s z a k v i z s g á r a készülők között is olyanok, kik egy évi, önerejükből való tanulás mellett is ott állanak, hogy a legkezdetlegesebb telekkönyvi ismeretekről is alig van szabatos fogalmuk s a telekkönyvi szakkifejezéseket helyesen értelmezni, egymástól kellőleg megkülönböztetni nem képesek.. így pl. a »telekkönyv« meg a »t e 1 e k j e g y z ők ö n y v« (illetőleg betét), a »b i r t o k r é s z 1 e t« meg a »b i rt o krész«, a »jelzálog« meg a »zálogjog«, az »átjegyzés«, az »átvezetés« meg az »átvitel«, a »bevezetés« meg a »bejegyzés«, végül az »átjegyzés« meg a »hozzájegyzés«, valamint még számos más, itt föl nem sorolt, egymással némileg rokonhangzásban levő kifejezéseket részint ugyanazon fogalom alatt állóknak tekintik, részint azok egymástól különböző jelentését nem értik. Pedig világos, hogy e kifejezések mindegyike egy egy önálló külön fogalom alatt áll, s illetve egyik a másiktól különböző jelentéssel bír. Ha már most tehát a telekkönyvi szakvizsgára készülő a legkezdetlegesebb telekkönyvi fogalmakat is csak felületesen érti, a legelemibb telekkönyvi ismereteket ily gyarló módra sajátítsa el: hogyan lehessen azt elvárni tőle, hogy magát a telekkönyvi rendtartást az avval összefüggő törvényeket, nevezetesen: a végrehajtási törvénynek, a törvénykezési rendtartásnak, a magyar magánjognak, illetőleg az általános polgári törvényk ö n y v n e k, valamint a közjegyzői meg a kisajátítási törvénynek a telekkönyvi rendtartással szoros kapcsolatban álló részét, a tagositási, arányosítás i, elkülönítési, illetőleg a birtokrendezési törvénynek a telekkönyvi átalakítást érintő részét, nemkülönben a helyszínel ési meg az átalakítási utasításokat, úgyszintén a telekkönyvi rendtartásra vonatkozó összes ministeri rendeleteket, végül a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886: XXIX. t. -cikket s illetve 'az ezt módosító és pótló 1889: XXXVIII. és 1891: XVI. t. -c i k k e k e t, ugy az ezek végrehajtása tárgyában 1803. évi május hó 26-án, 19, 665. I. M. sz. a. kibocsátott igazságügyministeri rendeletet - a betétek szerkesztésére vonatkozó összes többi r e n d elet e k k e 1 együtt minta telekkönyvi vizsgára előirott tárgyakat, önerőből való tanulás mellett, a telekkönyvi vizsga nélkül kinevezett telekkönyvi irnokok részére kiszabott egy év alatt alaposan elsajátítsa s illetve a vizsgálatra alapos készültséggel jelentkezzék?... Hát ezt bizony nem hogy elvárni, de még csak föltételezni sem lehet. És pedig azért nem, mert a telekkönyvi vizsga tárgyai — a mint fentebb kitetszik — évről évre immár annyira fölhalmozódtak, miként bátran állithatjuk, hogy kiváló észszel megáldott embernek kell annak lennie, ki az ezen vizsgára előirott tárgy akból, önmagától való tanulás mellett — jogvégzettség nélkül — egy év alatt teljes alapossággal előkészülhet. Az ilyenek azonban inkább vonzódnak a magasabb színvonalon álló jogi, tanári, lelkészi, mérnöki vagy orvosi pályához, nem igen jön kedvük a telekkönyvvezetöi pálvára lépni. A telekkönyvi vizsga milyenségét tekintve, nem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy míg a bírói vizsgára —melynek kiállása az elméleti jogi vizsgák s nevezetesen a jogtudományi államvizsga letételétől számított •'! évi joggyakorlatszerzés kimutatása mellett engedtetik csak meg — a szó valódi értelmében: teljes gyakorlati készültséggel lehet jelentkezni: a telekkönyvi vizsga - mely tulajdonképen nem annyira telekkönyvezetői, mint inkább telekkönyvibiró vizsgának felel meg — a vizsgázó részéről tisztán csak elméleti. Hiszen az 1872. évi ápril hó 4 én, 4, 010. sz. a. kibocsátott utasítás 35 ik szakaszának második pontja és illetve az ezt módosító 1874. évi május hó 21-én, l5, 252. sz. a. kelt igazságügyminísteri rendelet is - önként értődő okból — csak telekkönyvezetök vagy segédtelekkönyvezetőknek; illetve telekkönyvi vizsgát sikerrel kiállott telekkönyvi írnokoknak engedi meg a tlkvi bejegyzések teljesítését (vagyis a telekkönyvek vezetését) s ekként a tulajdonkénem gyakorlatszerzést a telekkönyvvezető illetőleg segédtelekkönyvyezető) működési köréből: csak a már vizsgát letett telekkönyvi irnokok kezdhetik meg; díjnokok - az 1889. évi december hó 23. 17, 026. I. M. sz. a kibocsátott igazságügyi ministeri rendelettől mely azonban kizárólag csak a betétek szerkesztésénél alkalmazva lévő vizsgázott szakdíjnokra vonatkozik - eltekintve: