A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 8. szám - A determinizmus a büntetőjogban. A Jog eredeti tárcája. (Vége.)

58 Ezen ítélet hozatalára és az ellene emelhető ellenmondásra ex esetben a perfelvételi határnapnak alperes részéről való elmulasztása esetére megállapított szabályok alkalmazandók (474. §.). Ha a szóbeli tárgyalás nem kötelező, nem obligatorius, azaz ha a törvény nem irja elő parancsolólag a tárgyalás megtartását —thabár a felek meghallgatásáról intézkedik is — s ennek folytán a bíróság tárgyalást rendelt, akkor nem oly fontos és lényeges, vájjon megjelentek-e a felek, mert nem forgott fenn okvetlenül szükség a tárgyalás kitűzésére, mert a vitás kérdés tárgyalás nélkül is elintézhető lett volna. Az egyik vagy másik fél elmaradása mindenesetre kihatással fog lenni a hozandó határozatra, minthogy azonban itt nem forog fenn valóságos mulasztás, makacssági Ítéletről szó nem lehet; pl. a tervezet 443. §. szerint birósági hivatalnokokat, ügyvédeket, törvényes képviselőket a per bírósága elmarasztalhatja ama költségek megtérítésében, melyeket a feleknek nyilvánvaló vétségük által okoztak. A határozat az illetőnek előleges szóbeli vagy Írásbeli meghallgatása után a folyamatban levő pertől elkülönítve hozandó meg. A tervezet 450. §. sorolja fel azon eseteket, a midiin sem a meg nem jelenő felperes, sem a meg nem jelenő alperes ellen makacssági Ítélet nem hozható, mert egy hivatalból figyelembe veendő perbeli előfeltétel hiányzik. Ha tehát vannak köztekintetek, melyeknél fogva a perfelvételi határidőben a felek meg nem jelenése dacára makacssági Ítélet hozatala megtagadandó, szükségszerüleg kell, hogy ezen köztekintetek a közbeszóló vitáknál és tárgyalási napoknál is figyelemben részesittessenek és hogy a felek meg nem jelenésének következménye ne legyen makacssági ítélet; pl. a tervezet 420. §. szerint, ha az ítélet tényállásába hibák és homályosságok csúsztak be, kiigazítási kérelemnek van helye. A biróság a kiigazítási kérelem felett szóbeli tárgyalás után bizonyítási eljárás nélkül határoz. A kellően értesített feleknek, vagy egyiküknek elmaradása a k é r e 1 e m elintézését nem gátolja. Minthogy itt oly kérdések eldöntéséről vau szó, melyekre a felek dispositiója, önrendelkezési joga nem hat ki s habár a törvény parancsolólag irja elő, hogy szóbeli tárgyalás tartandó s dacáia annak nem jelentek meg a felek, makacssági ítéletnek nincs helye. Nincs makacssági ítéletnek helye a tervezet 291. §. esetén, kitűzött tárgyalás elmulasztása esetén sem. A kiküldött vagy megkeresett biró előtti mulasztás sohasem oly mulasztás, mely makacssági Ítéletet vonna maga után, mert a kiküldött, illetve megkeresett biró nincs azon helyzetben, hogy makacssági Ítéletet hozzon. ítéletet egyedül a per b i r óságavan hivatva hozni, még pt a tervezet 402. §. szerint csak azon biró, ki az Ítéletnek alapul szolgáló szóbeli tárgyaláson jelen volt (a mennyiben a bizonyítási felvétel megkereseti vagy kiküldött biró előtt történt, a tervezet 247. §. szerinti eljárásnak van helye). Nézzünk egy pár példát: A tervezetnek 261. §. és következő szakaszai szerint s z á madási, vagyonelkülönitési és hasonló perekben előkészítő eljárásnak van helye, mely a főügy tárgyalásától elkülönítetten, kiküldött biró előtt folyik. Ha valamelyik fél az előkészítő eljárásra kitűzött határnapon meg nem jelenik, a kiküldött a megjelent féllel tárgyal és a meg nem jelent felet a tárgyalás folytatására hivatalból megidézi, a megjelent féllel felvett jegyzőkönyv máso'atának áttétele mellett. A mennyiben a fél ismét nem jelennék meg, a jegyzőkönyv más, latával közölt tényállítások nem igényelnek bizonyítást. Ha a kihallgatásra megidézett fél meg nem jelent, avagy a vallomástételt egészben vagy részben, úgyszintén az eskü letételét megtagadta, a biróság a 277. §. szabályai szerint (bizonyítékok szabad mérlegelése) hoz határozatot (385. §.), makacssági ítéletnek nincs helye. Általában elvként kimondható, hogy a makacssági eljárásnak alapelvei nem alkalmazhatók a bizonyítási felvételre és e végből tartott tárgyalásokra. Ez igen természetes is, hiszen a bizonyítás felvétele a biróság ténykedése ^és nem a peres félé. Egyik vagy másik peres fél elmaradása nem akadályozza a bizonyítás felvételét, ha az csak általában ily körülmények között lehetséges (289. §). Ha a bizonyítás felvétele nem foganatosítható, mert pl. sem a felek, sem a tanuk nem jelentek meg, az ügy a 484. §. szerint nem szünetel, de a tervezet 290. g. intézkedéséhez képest az ujabb határnap hivatalból kitűzendő. Ugyanezen elv érvényesül akkor is, ha a bizonyítási felvétel csak részben volt foganatosítható. Ha a bizonyítási felvétel foganatosítva lett, két eset lehetséges ; vagy a per bírósága előtt lett foganatosítva a bizonyítási eljárás és akkor a szóbeli tárgyalás folytattatik a tervezet 447. ás illetve 448. §. alkalmazása mellett, vagy pedig megkeresett, illetőleg kiküldött biró foganatosította a bizonyítási felvételt és akkor a szóbeli tárgyalás folytatólagos kitűzése a perbíróság dolga. II. A mulasztásnak más következménye van a felperesre és más az alperesre nézve. A tervezet 448. §. szerint a perfelvételi határnap elmulasztása alperesre nézve azt vonja maga után, hogy a biróság ellene felperes kérelmére a kereseti jogállitás és kérelemhez képest marasztaló ítéletet hoz. A biróság nem vizsgálja meg a kereset tényei ő a d á w a i t é s azoknak a kereseti j o g á 11 i t á s o kh o z való viszonyát, de a kereseti jogállitás a kérelemhezképest hoz Ítéletet, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a biróság törvénybe ütköző, vagy absolute lehetetlen kérelemnek is helyt adjon. A -t48. §. második bekezdése szerint részit élettel mondható ki a mulasztás következménye, ha az alperes a kere-e're csak részben nem nyilatkozik, vagy több követelés közül, melyek egy keresetben érvényesi t v é k, nem valamennyire nyilatkozik. A gyakorlati életben igen szokásos a makacssági ítélet elnevezés t,noha ez nem legális kifejezés). A mulasztás követkézTÁRCA. /\A determinizmus a büntetőjogban. ^ — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta . MOSCOVITZ IVÁN, Budapesten. V (Vége.) Így tehát maga a társadalom is organizmus lévén, a mikor az ember létének törvényeit kutatjuk, két szervezet, egy magasabb és egy alsóbbrendű testnek, az egyénnek és a társadalomnak természetadta szabványait kell kutatnunk. Az ember életét, tetteit, minden működését az egyéni szervezet és a szociális összesség e törvényei szabályozzák föltétlen kényszerűséggel, a mely mellett az erkölcsi felelősségnek tere nem marad E kényszerűség uralma alatt állanak még azon életműködések is, a melyek, mint pl. az akarás, a gondolkodás stb., a szabad megfontolás és szabad akarat létezésének tévhitét leginkább szokták felkölteni. Az emberi egyed maga nem más tehát, mint fizikum, környezete, a társadalom, ismét nem más, mint emberek és tárgyak, tehát ismét fizikum, llenue és körülötte egyaránt csupa determináló tényezőt lelünk, nincs tehát helye az olyan megalkuvásnak, a mely egynehány ily tényezőt elösmer, méltányolja a flagráus kórtüneteket, egyben-másban a társadalmikényszert stb., de mindemellett föntartja a felelősség elvét és mintegy szembeállítja a jóért küzködő erkölcsi lényt a reáható külső nyomással. Ez a megalkuvó teória, a mely részint nyíltan, részint leplezetten minden mai büntetőjogban predominál, a mely főképen a beszámítást kizáró és enyhítő okok terén visz nagy szerepet, homlokegyenest ellenkezik az általános törvényszerűség tételével, illetve magával a tudományos törvény fogalmával. Ha elösmerjük azt, hogy az ember egyedi és társadalmi életében törvények uralma alatt áll, ha elösmerjük, hogy azt a bizonyos szabad, erkölcsi lényt nem tudtuk megtalálni, hogy nem ösmerünk embert, a ki ne függene fizikai és társadalmi körülményeitől: akkor adjuk föl a konzervatív büntetőjogi fölfogásnak érdekében való fölösleges tusakodást és no keressünk a kiszorított felelősségi elvnek visszabúvó' hátulsó ajtót. A determinizmus fogalma sokkal általánosabb, mintsem hogy részlegesen lehessen elösmerni, ha magát a tételt nem tudjuk megcáfolni, el kell azt fogadnunk minden alkalmazásában. Ha determinált az egyik bűn, akkor a másik is az : ha determinált a bűn, akkor determinált minden emberi cselekmény, még maga a bírói Ítélet is. Ez a föltétlen el , vagy el nem fogadás lehet egyedül és kizárólagosan a tudomány álláspontja, hogy azután a mai fokán álló tudomány mit bizonyít helyesnek, ez, ugy gondolom, ho"-y kétségtelen. De éppen akkor, ha nem akarjuk kockára tenni ezen iskola ^ tudományos értékét, különösen kell óvakodnunk azon hibáktól, a melyekbe a félig fejlett tudományszakok művelőit elhamarkodásuk szokta sodorni. E hibák két legföbbike az apriorisztikus tételek és rendszerek alkotása és a tannak tökéletlen primitív alakjában a «-yakorlatra való alkalmazása. ° A pozitív kriminológia természeti lényekkel foglalkozik ; eszköze a természettudományi módszer; már ' pedig a természetben nincsenek osztályok, az emberek nincsenek olyan csoportokba beosztva, a melyeknek tagjai megegyező tulajdonságokkal ruházyak fel es éppen azért apriori meg- vagy elitélhetők, valamely kivételt és mdividualizálást nem ismerő és a csoport összes tagjaira egyaránt alkalmazható tétel szerint. A természet, a melyben foglaltatunk, nem rendszer, nincs valamely vezérelv szerint szimmetrikus csoportokra osztva, hanem szervezet, a melynek legkisebb elemei, sejtjei is mutatnak individuális vonásokat. Szóval : nekünk egyedekkel és esetekkel kell dolgoznunk, L ™ÍLa- « 76 • ™.nde£yikének különböző sajátságai vannak es különböző megítélés alá esnek. Különben is ma még e tudomány olyan állapotban van, a melyben meg csak a legáltalánosabb, a legfőbb és legszembe; ' u igazságokat•állíthatja fol. Ott, a hol milliókkal van dolgunk, ott sem 50-60, céltudatosan kiválogatott esetből, sem