A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 7. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (1893. október-decemberi tárgyalások.)

Informatio a nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi kincstár által ellenünk folyamatba tett kisajátítási kártalanítási ügyben. A nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi kincstár a létesítendő országos iparművészeti múzeum és iskola czéljaira az 1890. évi április 14-én kötött adásvevési szerződéssel megvette tőlünk a Budapest székes főváros pesti részének 9385., 9386., 9387., 9388., 12093. és 12098. sz. tkkvi betétekben foglalt, összesen 1552'96 D-öl terjedelmű telkeinket 175.000 forintért, tehát D-ólenként 112 forint 68 krért; bár a telkek értéke azon helyen már az adásvétel idejében is nagyobb volt, mégis eladtuk a mondott árért azon telkeket azon reményben, hogy az eladott telekkel összefüggésben levő és 1038'71 O-ölet tevő telkeink az által, hogy mellettük a tervezett nagy közintézet épül, értékükben tetemesen emelkedni fognak, úgy, hogy mi ezen értékemelkedés folytán kárpótolva leszünk azért, hogy az emiitett telkeket olcsóbb áron adtuk el. Történt azonban az, hogy a nagyméltóságú m. kir. vallásés közoktatásügyi kincstár a megvett telkeket az iparművészeti múzeum és iskola czéljaira elegendőnek nem találta ; nem akarjuk itt a nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi kincstárt rosszhiszeműséggel vádolni, de nagyon meglepett bennünket az, hogy az építkezések közvetlen megkezdése előtt jött csak rá arra, hogy a megvett telek a szándékolt építkezésre nem elegendő, holott nemcsak a középitkezéseknél, de még a magánépitkezéseknél is előbb részletes terveket szoktak készíttetni, melyből a szükségelt terület nagysága pontosan megtudható, de a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi kincstár a megvett telkeket elegendőnek nem találván, velünk, az általa megvett telek tőszomszédságában fekvő telkeink egy része iránt alkuba bocsátkozott s midőn az eredményre nem vezetett, kisajátítást kért összes telkeinkre, mely megadatván, ellenünk a kártalanítási eljárást folyamatba tette. A kártalanítási eljárás folyamán a kisajátító közoktatásügyi kincstár D-ölenként valóban nevetséges 55 frt árt ajánlott, melyet azonban mi természetesen elfogadhatónak nem találhattuk és D-ölenként 150 frtot követeltünk. Az ez ügyben megtartott tárgyalás során mi teljes hitelt érdemlő okiratokkal igazoltuk azt, hogy a kisajátítás alá került telkek mellett volt telkeinkből a 7. B. alatt csatolt szerződés szerint még 1873. év márczius 22-én 210 D-ölet 11.495 frtért, tehát négyszögölenként 54 frt 73 krjával adtunk el; igazoltuk továbbá a 10. B. alatti adásvevési szerződéssel, hogy 1873. évi május havában 259 négyszögölet 12.950 frtért, tehát négyszögölenként 57 frt 72 krért adtunk el; igazoltuk végre a 11. B. alatti szerződéssel, hogy 1873. április 24-én 250 négyszögölet 15.000 frtért, tehát négyszögölenként 60 frtért adtunk el, mely telkek az üllői-úttól mind távolabb esnek, mint a kisajátítás alatt levő telkeink; mindezen adásvételek 1873. év elején és épen a bécsi pénzügyi krach idejében történtek, a midőn minden értékek tetemesen leszálltak és akkor történtek, midőn a pesti telkek értéke a mostani értéknek alig V4'^ tette és mégis volt bátorsága kisajátító félnek a 20 év előtt és az eladásra sehogy sem alkalmas időben elért vételárnak megfelelő, sőt annál csekélyebb, négyszögölenkénti 55 frt árt ajánlani. Igazoltuk továbbá, hogy a 7. B. a. szerint általunk 1873. évi márczius 22-én négyszögölenként 54 frt 73 kron eladott telket az akkori vevő a 8. B. a. hiteles másolatban csatolt adásvevési szerződés szerint még 1891. évi február hó 3-án négyszögölenként 95 frt 27 krjával adta el; igazoltuk továbbá, hogy a 6. B. a. szerződés szerint maga a kiI sajátitó közoktatásügyi kincstár 1890. évi április 14-én a tőlünk megvett telkeket 112 frt 68 kron vette; igazoltuk továbbá, hogy ugyanaz a 12. B. és 13. B. a. szerint nekünk a tulajdonába menendő 25 négyszögöl és a tervezett utcza czéljaira fordítandó 150 négyszögölért 15.000 frtot és végre a 14. B. a. szerint a Schick-féle telek mellett maradó és 88 négyszögölet tevő telekrészért 12.000 frtot, tehát négyszögölenként 136 frt 66 krt ajánlott. A megejtett birói és szakértői szemle után a szs.kértők és ezek között kisajátító félnek saját alkalmazott közege előterjesztett adataink és saját tapasztalatuk és tudomásuk szerint, a tulajdonunkat képező telkeknek elsejét, mely a Budapest főváros pesti részének 12.094. számú telekkönyvi betétében foglaltatik, négyszögölenként 125 frtra, a másodikát, mely a 12.095. sz. betétben foglaltatik, négyszögölenként 120 forintra és a harmadikát, mely a 12.097. sz. betétben foglaltatik, négyszögölenként 115 frtra becsülték. Az elsőbiróság, a tekintetes budapesti kir. törvényszék azon indokolással, hogy a szakvélemény — annak tartalmát és indokolását mérlegelve — a törvény rendelkezésének mindenben megfelelő és így az ellen semmiféle aggály vagy kifogás alaposan fel nem hozható határozatának alapjául a i szakértői véleményt elfogadta és annak alapján a kártalanítási árt négyszögölenkénti 125 frt, illetve 120 frt és 115 frtban I állapította meg. Ugy a kisajátító fél, mint az általunk is közbevetett felebbezés folytán azonban a tekintetes kir. itélő Tábla \ 13.718/p. 1893. szám alatt hozott határozatával a kisajátítási árt mindhárom telekre nézve a szakértői vélemény mellőzésével négyszögölenként 100 frtra szállította le; a szakértői vélemény mellőzésének indokául a tekintetes kir. itélő Tábla azt mondja: »habár kétségtelen, hogy a fővárosban a házhelyek árai a legutóbbi években jelentékenyen emelkedtek, még sem tehető fel és a legutóbb történt adásvételekből merített bővebb és számosabb adatok felsorolása nélkül bizonyítottnak el nem fogadható, hogy ily rövid idő alatt a telkek áremelkedése oly rendkívüli lett volna, hogy az ez alkalommal kisajátított ingatlanok, melyek mellékutczában feküsznek, csak keskeny utczai homlokzattal s beépítésre nem igen alkalmas alakkal birnak, oly forgalmi értéket elértek volna, mely az 1890. évi április hó 14-én a kir. kincstárnak szabadkézből eladott s a nagyforgalmú, széles üllői-úton fekvő és széles utczai homlokzattal biró házhelynek négyszögölenként 100 frtot kitett vételárát is meghaladná ; mely vételár a jelenleg kisajátított ingatlanok egyikének 1891. évben birói becsű utján megállapított 65 frt négyszögölenkénti értékénél több, mint felénél magasabb«, ezen egyszerű és mivel sem indokolt feltevés azonban a szakértői vélemény mellőzésére és az általunk követelt kártalanítási ár leszállítására alapos indokul egyáltalában el nem fogadható, mert köztudomású és a szakértők egybehangzó nyilatkozatával is bebizonyított tény az, hogy Budapest főváros pesti részének telkei a legutóbbi 2l/a—3 év alatt értékükben megkétszereződtek s így ha a 8. B. a. szerződést veszszük alapul, az ott 1891. évi február havában négyszögölenként 95 frt 27 krért eladott telek az igazolt értékemelkedés folytán ma legalább is 190 frtot ér négyszögölenként, a mely telek pedig a főközlekedési vonaltól, az üllői-úttól távolabb fekszik, mint a kisajátítás alatt álló telkek s homlokzata a Knezich-utczára van, mely utcza pedig semmi közlekedési eszközzel sem bir.