A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 7. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (1893. október-decemberi tárgyalások.)

A JOO. 27 telheti annak a faárúja értékűnek megtérítését, mely a fuvarozás alatt elkövetett tévedés folytán harmadik személynek kiadatott. Minélfogva mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatásával felperes keresetével elutasítandó volt, stb. Midőn a vételszerzödés értelműben részletekben *alo szállításnál a vételár az átadás napján jegyzett tőzsdei ár, és a felek utóbb a szállítiis batáridejét közös egyetértéssel elhalasztják: akkor a vételár kiszámításának alapját nem az eredetileg megállapított szállítási határnapon, hanem a tényleges átadás napján jegyzett tőzsdei ár képezi. (U. kír. Curia 1893. november 24. 1,785. sz. a.) A csődtörvény 160. §-ának azon intézkedése, hogy a csőd* bíróságnak az egyezség kötéséhez szükséges felhatalmazás tárgyában hozott határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs, kiterjed az egyezség jóváhagyása és a csődbíróság általi megerősítése tárgyában hozott határozatra is. Az ily liatározat elleni felfolyamodás tehát az első bíróság által a csődtörvény 78. $-a értelmében visszautasítandó. (A debr. kir. tábla 1893. november 17.1,735. sz. a.) Bün-ügy ékben. Másnak leendő kézbesítés végett átvett váltónak saját tartozásának törlesztése céljából nem a jogosítottnak való átadása, sikkasztást képez. A. ki a váltót ekképen átveszi os értékesíti, a sikkasztásban segéd. (B. T. K. 69. §. 2. p , 355. §.) A nyíregyházai kir. törvényszók: I. L. Jenő az Ö. Ferenc kárára elkövetett, a B. T. K. 355. §-ába ütköző és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás bűntettében bűnös s ezért a 13. T. K. 358. §-a alapján az Ítélet foganatba vételétől számított hét havi börtönbüntetésre és büntetése elszenvedésétől számított három évi hivatalvesztésre és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére elitéltetik. 11. Seb. Izrael az ellene emelt s a B. T. K. 355. §-ába ütköző és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás bűntettének vádja és következményei alól felmentetik. Indokok: L. Jenő beismeri, hogy az 1889. évi április havában Ö. Ferenctől egy 394 frtról szóló váltót vett át oly célból, hogy azt L. Adolfnak kézbesítse, azonban L. azért nem kézbesíthette a váltót, mert L. Adolf nem volt otthon, s midőn a templomba ment, a váltót több más váltóval odaadta — állításaként megőrzés végett — Sch. Izraelnek, ki azután a váltókat visszaadni vonakodott, azt állítván, hogy neki L. nem megőrzés végett, hanem fedezetként adta át a váltókat. A bizonyítási eljárás során beigazolást nyert, hogy L. körülbelül 500 frttal tartozott Sch-nek; beigazolást nyert az is, hogy L a bukás szélén állott, s midőn L. Sámuel tanú elment L. anyjához, hogy követelésére fedezetet kérjen, L.-né kijelentette, hogy nem adhat, mert a váltók Sch.-nél vannak ; L.-né azt állította ugyan, hogy megbízásból vannak ottan a váltók, ezzel szemben azonban L. Adolf eskü alatt vallja, hogy habár az ünnepek alatt több izben találkozott L. csal, az a váltóról neki mitsem szólott; már pedig ha nem fedezetként adta volna a váltót, ugy L.-nak lett volna legfőbb érdeke azonnal tudatni, hogy a váltót őrizetként helyezte el Sch.-nél s ez azok visszaadását megtagadja. Miután azonban ezt L. nem tette, kétségtelen, hogy a váltókat fedezetként adta át s így cselekménye a B. T. K. 355. §-ába ütköző sikkasztás bűntettét képezi, s tekintettel büntetlen előéletére, akkori szorult anyagi helyzetére, az Ítélet szerint volt büntetendő. Sch. Izrael fel volt mentendő s vád alól. mert ellenében nem nyert igazolást sem az, hogy a váltó célját tudta, sem az, hogy a váltót megbízásból vette át. (1892. évi január hó 25-én, 485. sz.) A debreceni kir. ítélő tábla: A kir. törvényszék ítélete részben megváltoztatik és Sch. Izrael a B. T. K. 355. §-ába ütköző s a B. T. K. 356. § a szerint minősülő sikkasztás bűntettének a B.' T. K. 62. §. 2. pontja alapján bűnsegédként való részességében bűnösnek nyilvánittatik s a B. T. K. 358., 72. és 66. §-ai értelmében a jogerős Ítélet foganatba vételétől számítandó hat hónapi börtönre és további három évre hivatalvesztésre sa politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetik. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Ö. Ferenc sértett azért jelentette fel L. Jenőt és Sch. Izraelt, mert L. Jenőnek a 394 frt 07 krról kiállított váltóját, melyet L. Adolfnak való kézbesítés végett bizott reá, megbízása ellenére Sch. Izraelnek adta át, ez utóbbi pedig eme váltót a tiszalöki takarékpénztárnál értékesítvén, értékét saját céljaira fordította. L. Jenő beismerte, hogy Ö Ferenc 1889. április elején egy S. Salamon kibocsátói és S. Mór elfogadói aláírásokkal ellátott s 394 frt 07 krról kiállított váltót azzai az utasítással bizott reá, miszerint azt L. Adolfnak a tiszalöki takarékpénztárnál elhelyezett 450 frtról szóló váltója fedezése céljából kézbesítse. Beismerte L. Jenő azt is, hogy ezt a reá bizott váltót nem L. Adolfnak, hanem Sch. Izraelnek adta át s eme tettét azzal menti, hogy záros fiókja nem lévén, Sch. Izraelt a kérdéses váltó s egyéb értékpapírjainak csak rövid időn át való megőrzésére kérte fel és állítja, hogy Sch. Izrael az őrizet végett átvett váltót beleegyezése nélkül értékesítette. Sch. Izrael szintén beismerte, hogy L. Jenőtől kezéhez vette a többször emiitett 394 frt 07 krról kiállított váltót, tagadja azonban, hogy tudomása volt arról, miként a váltó az Ö. Ferenc tulajdona és tagadja azt is, hogy L. Jenő azt megőrzés végett helyezte kezéhez s állítja, hogy L. Jenő ezt egyéb értékpapírjaival együtt azért adta neki, hogy biztosítva legyen arra a 100 forintot tevő követelésére, melylyel neki L. Jenő élelmezési díj fejében tartozott és arra az 500 frtra, melyre nézve a L. Jenő anyjáért a tiszalöki takarékpénztárnál váltókezességet vállalt. Azt azonban beismerte Sch. Izrael, hogy a L. Jenő utján kezéhez jutott 394 frt 07 kros váltót értékesítette s azzal L. Lipótné 500 frtos váltótartozását egyenlítette ki. Arra, hogy L. Jenő megőrzés végett bizta Sch. Izraelre az Ö. Ferenc 394 frt 07 kros váltóját, az eljárás nem nyújt egyéb adatot a L. Jenő állításánál, viszont a Sch. Izrael amaz állítását sem támogatja semmi bizonyíték, hogy biztosíték vagy fedezetként adta neki L. Jenő a kérdéses váltót. Arra azonban elégséges bizonyíték forog fenn, hogy Sch. Izrael tudta azt, miszerint a 394 frt 07 krról kiállított váltó az Ö. Ferenc tulajdona és hogy azt Ö. Ferenc milyen célból bizta L. Jenőre. Ö Ferenc sértett ugyanis azt vallotta, hogy a vele üzleti összeköttetésben álló L. Jenőt akkor kérte fel a kérdéses váltó átvételére, mikor ez a Sch. Izrael házánál családja tagjainak jelenlétében ebédelt s vallotta azt is, miként Sch. Izrael is átolvasta a váltót s meggyőződött arról, hogy kiknek a nevei vannak arra reáirva s mily összegről van I az kiállítva. Minthogy Ö. Ferenc eme vallomásának valóságát L. Jenő is bizonyítja; minthogy Sch Izrael is beismer annyit, hogy Ö. Ferenc az 1889. évi húsvét előtt kevés idővel a rendszerint nála étkező L. Jenőt lakásán s ebéd közben felkereste, habár aíról, hogy Ö. Ferenc ekkor és milyen utasítással adta át L. Jenőnek a 394 frt 07 kros váltót, semmit sem akar tudni, s mint állítja, az Ö. Ferenc megérkezésével lakásából eltávozott s igy a közte és L. Jenő között történt dolgokról tudomást sem szerezhetett; mindamellett az Ö. Ferenc és L. Jenő fentebb ismertetett vallomásai alapján bebizonyitottnak kellett tekinteni, hogy Seb. Izrael tudta azt, miként a L. Jenő birtokában levő 394 frt 07 krról kiállított váltó az Ö. Ferenc tulajdona és hogy azt L. Jenőnek más célra fordítani nem szabad, csak arra, melyre a tulajdonos fordíttatni kívánta. Az eljárás adatainak és a feliforgó bizonyítékoknak mérlege! lésével a kir. itélő tábla nemcsak azt találta megállapitandónak, j hogy valótlan a L. Jenő amaz állítása, miként az O. Ferenc | 394 frt 07 kros váltóját megőrzés végett adta át Sch. Izraelnek, hanem megállapitandónak találta azt is, miként a Sch. Izrael amaz állítása is valótlan, hogy L. Jenőtől a kérdéses váltót fedezetül jóhiszeműleg fogadta el: azt találta megállapitandónak, miként i L. Jenő és Sch. Izrael tervszerűen, megelőző egyetértéssel arra törekedtek, hogy az Ö. Ferenc tulajdonát képező 394 frt 07 kros váltót jogtalanul eltulajdonítsák s e céljukat a kérdéses váltó jogtalan eltulajdonításával meg is valósították. Meg kellett ezt állapítani azért, mert L. Jenőnek érdekében állott, hogy 100 frt tartozására Sch. Izraelnek fedezetet nyújtson, ' érdekében állott továbbá anyját L. Lipótnét a tiszalöki takarék; pénztárnál elhelyezett 500 frtos váltójának bepereltetésétől is megmenteni. Viszont Sch. Izraelnek is érdekében állott L. Jenőtől ' 100 frt követelésének kielégítésére alapot szerezni és a L. Jenő anyjáért vállalt 500 frtos váltókezesség folytán reá háruló vagyoni ! felelősség terhe alól menekülni. És minthogy Sch. Izrael beismerte, hogy L. Jenő akkor | adta neki fedezetül a kérdéses váltót és egyéb értékpapírokat, ' mikor az anyja L. Lipótné 500 frtos váltójáért vállalt kezességéből reáháramló felelősségére figyelmeztette s fedezetnyujtásra felhívta ; minthogy a közös érdek kielégithetésében található fel az az ok, mely vádlottakat arra indította, hogy a vagyoni érdekük megóvására alkalmas idegen ingó dolgot, a L. Jenő birlalatában levő 394 frt 07 kros váltót, jogtalanul elidegenitsék : mindezeknél fogva meg kellett állapítani, hogy vádlottak az Ö. Ferenc tulajdonát képező 394 frt 07 kros váltót közös akaratelhatározással tulajdonították el s ennek folytán meg kellett állapítani, hogy a vádbeli cselekmény elkövetésében nemcsak L. Jenő, hanem Sch. Izrael is bűnös. Sch. Izrael cselekményének bűnösségét meg kellett állapítani : a megtartási jog gyakorolhatására alapított védelme dacára is : mert sem az 1876: XXVII. t.-c. 108., sem az 1875: XXXVII. t.-c. 309. §-ának esete nem forog fenn. Az idézett törvények értelmében ugyanis Sch. Izrael csupán adósának s jogos uton birtokába jutott értékpapírjaira élhetett megtartási joggal; de mivel a fentebb felsorolt okoknál fogva Sch. Izraelnek tudnia kellett, hogy ! a kérdéses váltó nem az adósáé, hogy az nem a L. Jenőé, vagy L. Leopolduéé, hanem az O. Ferencé ; mert továbbá ama váltó nem is jogszerű, hanem büiiös uton jutott birtokába : ennélfogva a megtartási jog gyakorolhatását kizártnak kellett tekinteni. A vádbeli cselekmény minősítése tekintetében L. Jenőre : nézve az elsőfokú biróság Ítélete helybenhagyandó volt, mert az idegen ingó dolog az ő birlalatában volt s ö tulajdonította azt el jogtalanul, tettes tehát a sikkasztás bűntettében egyedül ez a vádlott lehetett. Sch. Izrael azonban a sikkasztás bűntettében bűnsegédnek volt felismerendő, mert megelőző egyetértéssel szándékosan előmozdította a sikkasztás bűntettének elkövetését azzal, hogy a L.