A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 7. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (1893. október-decemberi tárgyalások.)

A J OÖ. 26 fogadta el valónak, hogy a D. alattiban irt árúk csakis I. r. alperesnek adattak át hitelbe. Felperes II. r. alperest azért kérte szintén fizetésre kötelezni, mert a D. alattiban írt árúcikkek háztartási célra lettek vásárolva s ott fogyasztattak el. Kétségtelen az, hogy a házastársak a háztartás gondjaiban egyenlően tartozván osztozni, a háztartás céljaira vásárolt s ott elfogyasztott cikkek áráért egyetemlegesen szavatolnak. Minthogy azonban a felsorolt árúk minőségét és mennyiségét figyelembe véve, magából a D. alatti számlából az világlik ki, hogy a hitelezés nyilván kereskedési célra a 2. 3. és 4. •/. alattiak szerint pedig csakis I. r. alperes részérc történt, minthogy továbbá a nő a férj tartozásáért a törvénynél fogva szavatossággal nem tartozik, minthogy végre felperes azt nem mutatta ki, hogy a hitelbe kiszolgáltatott árúcikkek közül melyek fogyasztattak el az alperes közös háztartásában, ennélfogva II. r. alperes marasztalására semmiféle indok sem lévén felhozható, az elsőbiróság Ítéletét a kir. ítélő tábla e részben megváltoztatta, felperest 11. r. alperessel szemben keresetével elutasította stb. A m. kir. Curia (1894. január 5-én 90/893. P. sz. a.): A másodfokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú hiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Az, hogy a keresetben említett árúcikkeket elsőrendű alperes a másodrendű alperes férje részint közvetlenül, részint a másodrendű alperes közvetítésével megrendelte és átvette, másodrendű alperes irányábau az ő részbeni beismerésével és a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van, valamint az is, hogy II. r. alperes közvetlenül is vett át árúkat. Az esetre, ha azok az árúcikkek megrendeltettek és közös háztartásukban felhasználtattak, azok vételárának megfizetése; tekintetében alperesek egyaránt felelősek. De másodrendű alperes védekezését véve alapul, hogy t. i. az árúk az elsőrendű alperes neve alatt a megrendelés és átvétel idejében Himodon folytatott szatócsüzlet céljaira fordíttattak, a vételár fejében követelt és összegére nézve nem kifogáso t s kifizetettnek nem bizonyított kereseti összegnek az elsőrendű alperessel egyetemleges kötelezettség mellett való megfizetése másodrendű alperest ez esetben is terheli, mert beismerte, hogy ama szatócsüzlet az ő neve alatt folytattatik, hogy az úgy, mint azelőtt is, a közös háztartás fentartására szolgál. Ily körülmények közt pedig mig egyrészről főszerzőnek a férj tekintendő, másrészről másodrendű alperes csak a megtérítés feltételével lehetett jogosított a felperes részéről nyújtott s részben saját közreműködésével kieszközölt hitel előnyeinek igénybe vétele s ebből származóan a felperes vagyonának az általa folytatott üzletbe történt befektetése és közös családi célokra történt felhasználása után, az említett üzletet a maga neve alatt folytatni, de a közötte és elsőrendű alperes közt ienforgó családi viszonynál fogva nem lehet jogosított az üzletet olykép folytatni, hogy mint annak névszerinti tulajdonosa férjével és családjával együtt a felperes kárával gazdagodjék, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Ha a fuvarozó tévedése folytán verőnek nem az általa megrendelt és az eladó által ennek címére leendő elküldés végett fuvarozónak átadott árú, hanem hasonminöségü más árú adatott ki, vevő csakis akkor vonható vagyoni felelősségre, ha bizonyítható, hogy vevő az árúk felcserélése folytán eladó kárára jogtalanul gazdagodott, vagy hogy vevő olyan jogellenes cselekményt követett el, mely által eladó károsodásat okozta. A radnai kir. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság (1892. dec. 8. 2,859. sz. a.): Dr. Steiner János ügyvéd által képviselt M. Mór felperesnek, Czukor Ferenc ügyvéd által képviselt Cz. László alperes ellen 219 frt tőke és jár. iránti sommás perében következőképen Ítéltetett: Alperes Cz László köteles felperes M. Mórnak 219 frt 8:3 kr. tőkét megfizetni, stb. Indokok: Alperes által beismerve lett, hogy K. Ignác konopi lakosnál egy waggon tölgyfa-gerendát megrendelt, hogy azt 13. János címén Keszthelyre küldje K. Jakab vállalkozó részére, mint kinek részére alperes által megrendelve lett; azt is beismerte továbbá alperes, hogy B. János, K. Jakab hídépítési vállalkozónak megbízottja; beismerve lett végül, hogy ezen megrendelés folytán előlegül K. Ignácnak 30 frt lett adva. Alperes által K. Ignáchoz irt s F. és G. alatt a póttárgyalási f. évi 715. sz. jegyzőkönyvhez csatolt levelek még világosabban bizonyítják az alperes által K.-nél rendelt egy waggon tölgyfa-gerendára árúmegrendelést s azon körülményt, hogy K. Ignác értesítőleveleiből alperes a szállítással felmerült cseréről tudomással birt, igazolja különösen a K. Ignáchoz intézett F. alatt csatolt levele tartalma s ugy az F. alatti mint a G. alatti levelek tartalmából beigazoltnak veendő, hogy K. Jakab hit alatt kihallgatott tanú előadása szerint neki a vasútról átvételre kínált kérdéses faszállitmányt alperes rendelkezésére bocsátotta s igy K. Jakab azt át nem vette, mert ellenesetben alperes a K.-hez intézett F. alatti levelében nem tette volna azon kijelentést, hogy azon esetben, ha a miskolci vasúti állomáson volt egy waggon gerendafa-árút nem használták fel, ugy azt K. Ignác rendelkezésére bocsátandja. E szerint alperesnek azon védekezése, hogy nem bír tudomással arról, hogy a kérdéses árút ki vette át, F. és G. levelei tartalma szerint birói figyelembe nem vehető, mert a fentebbiek szerint a faárut ha nem ő vette át, ugy az átvevőt ismernie kell, ha pedig sem alperes, sem más át nem vette, ugy a kérdéses árúnak még most is a miskolci állomáson kellene lennie, azonban a C. alatti szerint a vasut-társulat által mindkét szállítmány kiszolgáltatva lett. A fentebb előadottak folytán felperes részére a kereseti összeg megtérítése alperest terheli egyedül és különösen azért, mert a szállítmányt vagy felperes, vagy K. Ignác rendelkezésére kellett volna bocsátania, ezt azonban alperes tenni elmulasztotta, stb. A nagy várad i kir. ítélő tábla (1883. jun. 23. 420. sz. a.) : A kir. ítélő tábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: Az 1887. évi febr. 28-án tartott tárgyalásalkalmával alperes nyíltan beismerte, hogy a keresetben emiitett időben K. Ignáctól Konopon, K. Jakab hídépítési vállalkozó részére Geszlhelyre, a miskolci vasúti állomáshoz laendö elküldése végeit egy waggon tölgyfa-gerendát rendelt meg s hogy B. János a most nevezett vállalkozónak a hídépítésnél alkalmazottja volt, B perhez C), D), E), 1H) és G) alatt zárt okiratokkal pedig, valamint a kihallgatott tanuk vallomása által igazolva van, hogy a vasúti téves fuvarozás, illetőleg a küldemény szállítólevelének kicserélése folytán, a miskolci vasúti állomáshoz nem alperes által a fentiek szerint megrendelt, hanem felperes által ugyanazon időben M. Vilmos és fiai szegedi cég részére szintén Konopról szállított hasonló minőségű faárúk érkeztek meg. Továbbá, hogy a szállítmány kicserélése folytán tévesen Miskolcra érkezett ezen árúkat alperes utalványosa: K. Jakab, illetve annak alkalmazottja: B. János tényleg átvette és elszállította. Minthogy pedig alperes ezen körülményekről a per adatai szerint s különösen K. Jakab tauu vallomásából kitetszöleg kellőképen értesíttetett, annak ellenére azonban utalványosát a kérdéses árúnak át nem vételére nem utasította, sem az árút a feladó felperes rendelkezésére nem bocsátotta, ellenkezőleg az általa megrendelt helyett felperestől érkezett árúk alperes, illetőleg utalványosa részéről kifogástalanul átvétettek és megtartattak : j kétségtelen, hogy a megrendelése folytán ily módon átvett faárúknak vételára iránt alperes felelősséggel tirtozik. Helyesen határozott azért az elsőbiróság, midőn alperest a mennyiségileg sem kifogásolt kereseti tőke s annak járulékai megfizetésére kötelezte, stb. A m. kir. Curia ('1894. jan. 19. 1,537. sz. a.): Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes azon kárért, a melyet szenvedett annak folytán, hogy az általa a M. Vi mos és fiai cég részére Szegedre feladott faárú a fuvarozás alatt a fuvarozó tévedéséből felcseréltetett alperes részéről K. Jánostól K. Jakab részére megrendelt s ennek címe alatt Miskolcra feladott árúval s ezen árú helyett ki is adatott, alperest csakis akkor vonhatná vagyoni felelősségre, hogy ha vagy azt bizonyította volna, hogy alperes az árúk felcserélése folytán az ő kárára jogtalanul gazdagodott, vagy hogy alperesnek olyan jogellenes cselekményét bizonyította volna, mely az ő károsodásának oka volt. Felperes keresetében maga állította azt, hogy az ő árúja tévedés folytán Miskolcon B. Jánosnak adatott ki, a ki azt Geszthelyre fuvarozta. Arra nézve azonban mi bizonyítékot sem nyújtott, hogy az árúnak átvételénél B. János alperes megbízottjaként járt el, a per adataiból pedig épen az tűnik ki, hogy B. János a K. Jakab alkalmazottjaként, enuek megbízásából járt el az árúnak a vasúttól történt átvételénél. E szerint tehát az esetleg ennek eljárásából felperesre háramlóit kárért alperest vagyoni felelősség nem terheli. De felperes a perben azt sem mutatta ki, hogy az ájú utóbb alperes birtokába jutott, vagy hogy azzal alperes rendelkezett volna. Állította ugyan a tárgyalás folyamán, hogy a B. János által átvett árút alperes tartotta meg és dolgoztatta fel, ezt az állítását azonban alperes tagadásával szemben nem bizonyította be, sőt a per további folyamában a bíróság által ez irányban hozzá intézett kérdésre válaszul azt adta elő, hogy nincs tudomása az árúnak további sorsáról Hogy pedig alperes és K. Jakab között megbízási viszony állott fenn annak az árúnak a szállítására nézve, a mely árú helyett felperes árúját a vasút tévedésből K. Jakab részéie kiszolgáltatta, nem szolgáltathat jogi alapot, hogy alperes vagyoni felelőssége raegállapittathassék akár a fuvarozást teljesítő vasútnak tévedésére, akár a K. Jakab, illetőleg ennek megbízottjának a felperes árúja átvételénél elkövetett eljárásáért. De nem vonhatja maga után alperes kártérítés iránti kötelezettséget az sem, hogy K. Jakab felperes árújának az ő részére történt téves kiadatásáról alperest értesítvén, ez felperest erről értesíteni elmulasztotta, mert nem lévén a per adatai szerint bebizonyítva, hogy alperes felperessel üzleti összeköttetésben állott volna, alperest felperes jogainak megóvása iránt különösen kötelezettség nem terhelte, annak elmulasztása tehát ő reá nézve joghátránynyal nem járhat. Mindezekhez képest felperes alperesnek sem jogellenes gazdagodását, sem olyan jogellenes cselekményét, melyből az ö károsodása származott, be nem bizonyítván, alperestől nem köve-