A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 7. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1893-ban. (1893. október-decemberi tárgyalások.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 7. számához. Budapest, 1894. február hó 18-án. Köztörvényi ügyekben. Bérbeadó a közvetítő diját, ha a szerződést a közvetítő által szerzett bérlővel megköti, akkor is megfizetni tartozik, lia csekélyebb bérösszegért adta is át bérlőnek a bérletet, mint mely bérősszeg melletti bérbeadás közvetítésével közvetítő oly határozott kikötés mellett lett megbízva, hogy közvetítési díjra csak akkor tarthat igényt, lia a bérbeadás egy előre meghatározott minimális öasieg mellett történhetik, mert a szerződési föltételek megállapítása kizárólag a szerződő felek ténye lévén, annak mikénti megkötésére közvetítő közvetlen befolyást nem gyakorolhat és mert bérbeadónak jogában és módjában áll a szerződést a közvetítő által ajánlott bérlővel meg nem kötni, azt visszautasítani. A nagyváradi kir. törvényszék (1892. február 15-én, 17,711/891. P. sz. a.): Dr. Mihelfi Lajos ügyvéd által képviselt F. Mór felperesnek Babos János ügyvéd áhal képviselt K. Károly alperes ellen 000 frt közbenjárási díj- és járulékai iránt indított perében következőleg itélt. A kir. törvényszék felperest keresetétől elmozdítja stb. Indokok: Alperes beismeri, hogy érkeserüi birtokának bérbeadásával felperest megbízta s közbejárásáért azon feltétel alatt, ha a birtokot évi 7,118 írtért sikerül bérbe adni, 600 frt viijt kötelezett felperesnek fizetni s bárha a tanúvallomásokkal, sőt alperes beismerésével az is igazolva van, hogy a kereseti birtok bérbeadásánál felperes járt közbe, miután azonban magának felperesnek a válaszirathoz A) alatt csatolt okiratával, ennek különösen ezen kitételével: »ha a bérletet 7,148 frtért létesítheti, fizetek önnek 000 frt provisiót« igazolva lett, hogy ezen kötelezés alperes részéről feltételes volt és miután nemcsak a bérbe vevő tanuként kihallgatott V. Béla vallomásaival, hanem felperesnek végirati beismerésével is igazolva lett, hogy a birtokot az A) alattiban kitett évi bérösszegért kiadni nem sikerült s miután az A) alattiban alperes azt is világosan kifejezi, hogy ellen esetben felperes fáradozásáért semmit sem fizet s felperes ezek ellenében a feltétlen hitelezés mellett semmi bizonyítékot fel nem hozott ; s ezen ügydöntő ténykörülményként a válasziratban kínált esküformában meg sem említi, felperest keresetétől elmozdítani stb. kellett. Nem vétethetett birói figyelembe felperes azon érvelése, hogy a 7,148 frt évi bérösszegbe az F) szerint a beruházások értékének évi 1,261 frt törlesztése is bent foglaltatott, a beruházás azonban alperes által a bérlőnek át nem adatott, mert ugyancsak az F) szerint, valamint a B) szerint is magának a földbirtoknak évi bére 5,800 frt lett megállapítva, már pedig felperesnek fent emiitett beismerésével és a bérlő tanú vallomásával igazolva van, hogy a bérbeadással ezen összeg sem éretett el stb. A nagyváradi kir. itélő tábla Í 1892. október 26-án, 2,188/1892. sz. a.): Az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja felhozott indokaiból és azért, mert a közbenjárási díj fizetésének egyik feltételét az képezte, hogy a birtokkal együtt a gazdasági gépek és felszerelések 7,790 frt értékben a bérlő részéről átvétessenek és azok becsértéke hat év alatt egyenlő részletekben törlesztessék és ha alperes a B) alatti okirat szerint módosította is e feltételt annyiban, hogy a gazdasági eszközök, gépek és igavonó jószág alku szerint készpénzfizetés mellett átadatik, ez a módosítás csak az átvételi értékre és ennek fizetési idejére vonatkozóan történtnek tekintendő s felperes abbeli kötelezettségén, hogy ő, a mennyiben a közbenjárási díjra igényt tartott, oly bérlőt tartozott ajánlani, a ki e tárgyak átvételére kész, semmit sem változtat, annál kevésbé pedig, minthogy nem bizonyította felperes azt sem, hogy a gazdasági eszközök és felszerelvényeknek a bérlő részéről át nem vétele, alperes ténye, vagy mulasztása következtében maradt el, stb. A m. kir. Curia (1894. január 9-én, 956/P. 1893. sz. a j : Mindkét alsó bírósági Ítélet megváltoztattatik és alperes 15 nap és végrehajtás terhe alatt köteleztetik felperesnek a kereseti 600 frt tőkét, ennek 1890. december 1-től járó 6% kamatát stb. megfizetni. Indokok: Alperes kifejezetten is beismerte, hogy felperest, érkeserú'i birtokának eladása, esetleg bérbeadásának közvetítésével megbízta, beösmerte azt is, hogy említett birtokát felperes közvetítése mellett tényleg bérbe is adta, azt állítja azonban, hogy a keresetileg követelt közvetítési díjat nem tartozik megfizetni, mert ennek fizetése határozottan ahhoz a feltételhez köttetett; ha a bérlet 7,148 frt bérrel létesíthető, birtokát pedig nem sikerült 7,148 frtért, hanem 1,298 írttal kevesebbért bérbe adni, ez esetben pedig felperes a feltételhez kötött megállapodásból folyólag mit sem követelhet. Alperesnek ezen kifogásai azonban a jelen esetben figyelembe nem vehetők, mert igaz ugyan, hogy az A) alatti levélben kijelentette alperes, bogy a kereseti díjat az esetre fizeti, ha a birtokot 7,148 írttal adhatja bérbe, a mely összegből azonban a B) és F) alattiak szerint, az évi bérre 5,880 frt, a többi pedig a bérlőnek eladandó felszerelvények vételárára esik, való az is, hogy a bérleti szerződés 5,700 frt évi bérrel jött létre ; tekintve azonban, hogy alperes az által, hogy a felszerelvényeket nem adta oda bérlőnek, a szerződést azonban mégis, habár csekélyebb bérért felperes közvetítésével az ez által szerzett bérlővel kötötte meg, maga állott el a kikötött feltételtől; tekintve továbbá, hogy e körülmények már azért sem róhatók felperes hátrányára, mert a szerződés feltételek megállapítása kizárólag a szerződő felek ténye és azokra felperes mint közvetítő befolyással nem is bir; tekintve végre, hogy a mennyiben alperes a felperes által szerzett bérlő ajánlatát előnyösnek nem találta, jogában és módjában állott a szerződést meg nem kötni és a felperes által ajánlott bérlőt visszautasítani, alperes azonban a szerződést a felperes által szerzett bérlővel a felperes közvetítésével mégis megkötötte, ennélfogva a közbenjárás díjazása fejében kötelezett és kiérdemlett díj megfizetésére annál is inkább kellett kötelezni, mert a közvetítési díj kifizetését alperes az A) alatti szerint is csak a bérlet sem sikerülte esetében volna jogosítva megtagadni stb. A közös háztartás céljaira felhasznált árúk vételárát férj és feleség egyetemlegesen tartoznak megfizetni akkor is, ha az árúk megrendelése csak a házastársak egyike által történt is. Agyőri kir. járásbíróság (1892. június 7-én 4,551/92. sz. a.) : Pert József ügyvéd által képviselt F. Adolf felperesnek, nem védekezett H. Sándor I. r. és Krausz Miksa ügyvéd által képviselt H. Sándorné szül. N. Mária alperesek ellen 282 frt 50 kr. s jár. iránti som. perében következően itélt: A kir. járásbíróság alpereseket egyetemleges kötelezettség mellett arra kötelezi, hogy 282 frt 56 kr. tőkét, ennek 1890. évi október hó 1-től járó 6% kamatait stb. felperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessenek meg stb. Indokok: f. r. alperes szabályszerű megidéztetése dacára meg nem jelenvén, a prtás. 111. §. alapján marasztalandó volt. II. r. alperest I. r. alperessel egyetemben hasonlóképen marasztalni kellett, mert habár felperes nem is tudta azt beigazolni, hogy a keresetben jelzett árúkat vagy azoknak csak egy részét II. r. alperes és háztartási célokra vásárolta volna, mégis tekintettel arra, miszerint alperesek, mint közös háztartásban élő házasfelek, még az esetben is, ha a kereseti árúk nem közvetlenül háztartási célokra vásároltattak volna, azok vételáráért egyetemleg felelősek, mert az I. r. alperes nevén álló s mint főszerző tulajdonának vélelmezendő szatócsüzlet az ő közös háztartásuk fentartásának, illetve megélhetésének alapját képezte s így közvetve az árúk végeredményben mégis csak az ő közös céljaikra fordíttattak, de mindettől eltekintve, a dolog természetének megfelelőleg, különösen miután a tanúvallomásokból is kitűnt, hogy II. r. alperes ép ugy tett megrendeléseket, mint I. r. alperes, felperes ily nagyobb mérvű hitelt alpereseknek, egyszerű szatócs üzlet tulajdonosoknak csakis oly módon és mérvben hitelezhetett, ha azok egyetemlegesen felelősek ezek vételáráért:: a kereseti összeg egész terjedelmében volt megítélendő és pedig a K. T. 25. §-a alapján a mennyiség tekintetében felperesnek megítélhető póteskü mellőzésével, mert I. r. alperes a kereseti összeg valódisága, mennyisége és fennállása ellen kifogást nem tett, II. r. alperesnek pedig azon kifogása, hogy az árúk I. r. alperesnek ki nem szolgáltattak volna, figyelembe vehető nem volt, mert jelen esetben a prt. 112. §-a nem alkalmazható, mivel a kereseti árúk I. r. alperes nevére lettek kiszolgáltatva stb. A győri kir. itélő tábla: (1892. október 25-én 4,951/92. p. sz. a.): az elsöbiróság ítéletét I. r. alperesre vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül hagyja, egyéb részében azonban megváltoztatja, felperest II. r. alperessel szemben keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes követelése a D. alatt csatolt részletes számlában felsorolt árúk hitelezéséből származik. Hogy felperes I. r. alperesnek adta ki az árúkat, azt a felperes által kiállított s II. r. alperes által csatolt 2., 3. és 4. •/. alatti számlák igazolják s mert ezzel szemben felperes semmivel sem bizonyította be azt az állítását, hogy az árúk részben II. r. alperes által lettek megrendelve s neki lettek kiszolgáltatva és mert e tekintetben B. Richárd tanú vallomása sem szolgáltat részbizonyitékot, de végre mert felperes amaz árúkat sem jelölte meg, a melyeket állítólag II. r. alperes vásárolt volna hitelbe ; ennélfogva a II. r. alperes által szolgáltatott bizonyíték alapján a kir. itélő tábla azt