A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 7. szám - A determinizmus a büntetőjogban. A Jog eredeti tárcája

50 A JOGh nek közelebbi igazolására különben a még elmondandók lesznek hivatva. Dr. M akucz Arthur kir. albiró ur a fővárosi bíróságok óriási forgalmára s egy némely vidéki járásbíróságnak, köztük különösen a debreceninek, abból származó nem csekélyebb túlterheltségére hivatkozván, szükségesnek tartom ezt a hivatkozást és összehasonlítást statisztikai adatokkal kellő értékre szállítani le : hangsúlyozom azonban, hogy ezt nem gyerekes hánytorgatásnak, hanem oly defensivának kívánom tekinteni, a melyet a szőnyegen forgó ügy érdeke követel meg. Mindenekelőtt megfordítom a tételt s előtérbe állítom azon ténykörülményt, hogy a volt határőrvidéken elhelyezett járásbíróságok, dacára kevés bírói személyzetüknek, aránylag nem kevésbbé nagy munkaanyagot dolgoznak fel, mint akár a fővárosi, akár a debreceni biróság. Beszéljenek a szamok : Egy volt határcrvidéki járásbíróságnál 1893-ban, amely év, jól megjegyzendő, országszerte lanyha perlekedésről nevezetes, két bíró elintézett 3,132 ügyet, ezek közül az egyik 2,320-at. A két bíró vezeti — a legkisebb segítség nélkül — az összes statisztikai adatokat, a kisebb polgári iktatót, a számadásokat, veszi fel az összes szóbeli pereket és panaszokat, helyettesíti és pedig sűrűen a kir. közjegyzőt, tárgyal és az előadványokat elintézi stb.; úgy, hogy teendőik ily rendkívüli sokaságánál fogva naponként valósággal lebilincselő elfoglaltság közé vannak ékelve és minden idejöket absorbealó lekötelezettség terhe alatt roskadoznak. Beszéljenek a száraz tények : A hivatalos órákat 7-8-tól déli 12—i — '/22-ig, délután 2—3 órától V'26 — 7 óráig tartják, már a szerint, a mint az illető nap jó vagy rosz ómen jegyébe lép. A tárgyalások folyamata alatt naponként ily incidensek (lásd fenébb) fordulnak elő : a) Jön egy panaszos meszsze vidékről, vagy sürgős panaszszal; meghallgattatik ; b) a helyettessel nem biró kir. közjegyző hivatalos távollétében feltűnik a láthatáron szép sorjában 2—3 — 6 váltóóvás és egyéb közjegyzői teendő ; incidentaliter elvégeztetnek ; <r) bekisér a csendőrség, rendszerint csapatosan jó madarakat ; nyomban kihallgattatnak s testi állapotuk iránt is jegyzőkönyvileg kikérdeztetnek, valamint letartóztatásuk; vagy szabadlábra helyezésük felett határozat hozatik s ennek foganatosítása végett az iratok az ügyészséggel közöltetnek ; d) az adóhivataltól letéti kérvény érkezik be (tavaly 166 volt); hogy az összhangzó sorrend betartassék, a bir. let. nyilvántartási naplóba nyomban bevezettetnek s ez az iratokra feljegyeztetik : e) a felek 100 eset közül 90-ben személyesen perlekedvén, ennek a többi között az is a következése, hogy a felebbvitelt rendszerint az utolsó órában jelentik be, vagy a halasztást nem tűrő, végrehajtási cselekményeket kérelmezik, annálfogva kérelmek felett a tárgyalás megszakításával a jegyzőkönyvek azonnal felvétetnek s a végrehajtási kérelem azonnal elintéztetik; /) évenként 700—800 vétség és kihágás fordul elő; ergó a pénzbüntetések s bűnvádi eljárási költségek befizetése nagyon gyakori, melyek ugyancsak a tárgyalás közben átvétetnek ; nyugtáztatnak és elszámoltatnak ; a) a büntető ügyekben beidézett szegény nép segélyre szorulván, naponként 3—4 elkerülhetlen esetben bűnvádi eljárási költségek utalványoztatnak s a kifizetett összegek elszámoltatnak. A szakavatott segédtől és minden támasztól megfosztott két biró magára hagyva, mind a mellett mégis csak elvégzi napi érdemleges munkáját is az utolsó betűig, már hogy minő ^megfeszített, gyorsított és lázas« tevékenységgel, azt dokumentálni felesleges s röviden csak azt említem még meg. hogy egy ilyen volt határőrvidéki járásbíróság az ország 384 járásbírósága közt polgári perek tekintetében ma a 110-ik; kisebb polgári perek tekintetében a 75-ik s vétségek és kihágások tekintetében az 57-ik helyen áll. Ám tessék összehasonlítást tenni a bírói és fogalmazói személyzet dolgában, a fennebbi sorrend alapján s könnyű lesz megcsinálni a kalkulust. A peres ügyek oly természetűek, hogy 2/;-ad részök érdemleges Ítélettel döntetik el. Csak egy kisebb polgári tárgyalási napot hozok fel erre nézve bizonyítékul, melyen 34 tárgyalás közül 12 érdemleges ítélettel, 6 tann hallgatás elrendelésével, 3 megszüntető végzéssel, 2 egyezséggel és 1 makacssági ítélettel fejeződött be. Már szépen megkövetem dr. Makucz Arthur t. albiró urat, engedje meg, hogy kétségbe vonjam, miszerint a zaklatottság csak a fővárosi és a vidéki gócpontok kizárólagos sajátsága volna és hogy azt válaszoljam erre, a mit a cigány mondott a lélek halhatatlanságáról prédikáló tisztelendő urnák: »hiszem uram, hiszem, de meglássa, még se leszen igaz«. A nélkül, hogy kedvezőbben dotált járásbíróságaink iránt a legkisebb rosszindulatot táplálnám, épen kapóra jön a jó alkalom, sóvár szemekkel tekinteni fel a többi között hazánk délibábos, áldott rónájára s ennek közepette a kálvinista Rómára, Debrecen városára, a hol 22,000 egyes bírósági beadványnak hét (7) ahhoz értő jogászember néz a szemébe! (Nálunk ma már 12—13,000-nek kettő.) S Debrecen tősgyökeres magyar város, a hol a nyelvi nehézségek, a TÁRCA. A determinizmus a büntetőjogban. X — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta : MOSCOVITZ IVÁN, Budapesten. Az ember természeti alaphajlamainak egyike az, hogy keresi az igazságot; e hajlam igen régi tulajdonsága az emberiségnek, a mely működött az egyénben és a társadalomban egyaránt mindenkoron; a különbség fázisok szerint csak abban rejlik, hogy hol és miben kereste. Az embert, (ugy az egyedet, mint az összességet tekintve) az élet természetadta körülményei sokszor válságos helyzetekbe sodorták, kizökkent az élet fizikai vagy tár sadalmi processzusának nyugodt, rendes útjából és ingadozni kezdett. Az emberben megvolt az önkénytelen ösztönszerű gravitáció a vágyainak és szervezetének leginkább megfelelő egyensúlyállapot felé. Kezdett keresni valamit, a mi őt ez állapotba visszahelyezze, kezdte keresni azt, a mit igazságnak, illetve közön séges nyelven és helyesebben rendnek szoktunk nevezni. Eleinte, midőn megingott, a fellegek felé kapkodott, valahol, a fölfoghatón kivül, nagyon, nagyon messze, valamely eszményi magasságban vélte azt föllelhetni, a mi létét szabályozandja. Majd lejebb szállt kutatásában és érezve a bizton, reális alap hiányát, iparkodott azt a bizonyos, magasabb erkölcsi rendet a közelivel, avval a mi látható, érezhető, szóval kézzelfogható, kapcsolatba hozni. Összekötötte tehát ezen eszményi rendet a természettel, az emberrel magával és főbb tulajdonságaival és igy alkotta meg az ész- és természetjogot. Ma már ezen fokon is túl vagyunk, a mai tudomány már egészen lent, itt e földön, közöttünk keresi az igazságot a tényekben, a körülményekben és főképen természetünkben és ugy vélem, méltán, bátran mondhatjuk, hogy legalább is közelebb jár hozzá a két előbbinél. A kor irányzatának e hatása meglátszik a tudomány minden ágán és nemén egyaránt. Az első eredmény, a melyet ezen áramlatnak tulajdonithatunk, magának a szoros értelemben vett természettudománynak föllendülése volt. Majd hatni kezdett a társadalmi és gazdasági tudományra s most napjainkban már magukra a jognak egyes ágaira is kezd befolyni. A jog terén az első a büntetőjog volt, a mely részint azért, mert az ember benne mint individium legjobban érvényesül, részint pedig, mert e téren már a statisztika ris megtette a szükséges előmunkálatokat, az új iskolának ajtót nyitott. A büntetőjog fejlődésén is észlelhető ama bizonyos három fázis. Először büntették a rosszat önmagáért, ugy a mint jutalmazták a jót is elvontan, szintén önmagáért, majd kezdtek elösmerni egyrészt emberi jogokat és másrészt társadalmi, illetve állami rendet, (persze, még mindig az erkölcsi jogosultságra való hivatkozással és a büntetőjogot ezen társadalmi rendnek és ezen egyéni emberjogoknak védelmére alkalmazták) felelőssé téve a bűnöst azért, hogy ezen egyéni és társadalmi jogokkal' ellenkezésbe jutott. Csak most, napjainkban kezd felhangozni az új tan, a mely hivatkozva arra, hogy ok nélkül okozat nem létezhetik,'az általános törvényszerűség alapján iparkodik bebizonyítani azt, hogy a bűnös kényszerűség alatt fizikai, azaz belső, vagy társadalmi, azaz külső okok hatása folytán, szükségképen cselekszik, hogy tehát a büntetés alapjául nem szabad egyrészt és nem 'is kell másreszt erkölcsi érveket keresünk; mert bár a morális felelősség hangzatos alapját megfosztja érvényétől, helyébe a társadalmi védekezésben új jogalapot teremt a büntetésnek. Ez az új tan legfőbb tétele. Midőn e tan helyességét vizsgálat alá akarjuk venni meg kell szorosan különböztetnünk a tudományt a politikatol ; az egyikben a tiszta elméleti igazság, a másikban a gyakorlati ^ célszerűség a fő. Igaz, hogy a tudomány legfőbb célja e kettőnek egygyetevésében rejlik, azonban ettől ma még igen távol vagyunk és kötelességünk óvakodni attól, hogy az egyiknek erdeke a másiknak elnyomójává legyen. Ha a gyakorlati célok megakadályoznak a magasabb tudomány fejlődését, éppen olyan kara volna az emberiségnek, mint ha azért, mert a tudománynak experimentumra volna szüksége, odadobnék kísérletül magát a társadalmat es az ember millióinak boldogságát