A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 6. szám - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedósi jogköre

46 A JOG. Nyilt kérdések és feleletek. A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedósi jogköre. (Felelet.) I. Ezen lapnak múlt évi 52-ik számában felvettetvén azon kértlés, hogy vájjon az elvont haszon iránti igény érvényesítése a sommás visszahelyezési pernek képezheti-e tárgyát vagy nem ? a »J o g«-nak ez idei 2-ik és 3-ik számában közölt ellentétes vélemények után legyen szabad nekem is igénytelen nézetemnek kifejezést adnom. Szeren}' felfogásom szerint, ha a felvetett kérdést helyesen akarjuk megoldani, a sommás visszahelyezési és az elvont haszon iránti igények jogi természete között ugy anyagi, mint perjogi szempontból szigorú határvonalat kell felállítanunk. Ezen határvonalat, vagyis a kétféle igény közt levő eltéréseket vizsgálnunk kell: a) a cselekvő perelhetöség (acliv legitimatio), b) a per tárgya, c) a kereseti igény jogalapja, d) az itélet hatása, e) a törvénynek ezen igényekre való alkalmazása és f) a gyakorlati követelmények szempontjából. Ad d) A sommás visszahelyezés iránt indított perben bárki felpereskedhetik, a ki valamely dolognak vagy jognak legalább egy évi békés birtokát kimutatni képes. Az egy évig tartó békés birtoklással a kereshetőség köre, miután a birtoklásnak ál vagy valódi, jogszerű vagy jogszerűtlen, jó- vagy rosszhiszemű volta teljesen indifferens, meg vau állapítva : a miből következik, hogy a puszta tények által megszabott eme körön belül a tolvaj a lopott dolog birtokába való visszahelyezést épen ugy kérhet, mint a tulajdonos, a ki a dolgot jogszerű címen birtokolja. Ellenben kártérítést általában s így az elvont haszon megtérítését is csak az követelheti, a ki vagyonában kárt szenvedett; más szóval a ki kimutatni képes azt, hogy az elvont haszon valamely jogszerű címen öt illeti. Ha ezt felperes nem teszi, alperes joggal élhet azon kifogással, hogy az elvoDt haszon nem felperest illeti, tehát kárára nincs s igy pereskedésre nincs joga. Ad b) A sommás visszahelyezési pernek tárgyát az képezi, hogy a birtok, mely a megháboritás folytán megszűnt vagy meggátoltatott, mint puszta tényleges állapot visszaállíttassák. A sommás visszahelyesés tehát csakis a tényleges állapot szabályozására s nem jogviszonyok szabályozására irányul. Ellenben az elvont haszon iránti kártérítési pernek tárgyát az képezi, hogy az elvont haszon, mint valamely dolognak vagy jognak felperest megillető növedéke alperes által megtéríttessék. Itt már nem a már fennállott puszta tényleges állapot, hanem az alperes és felperes közt levő jogviszony szabályozása képezi a kereset tárgyát. Ad c) Essentiális különbség mutatkozik a sommás visszahelyezés iránti és elvont haszon megtérítése iránti követelések jogalapjai között. Az előbbinek alapja az, hogy a békés birtok alperes által megháborittatott A megháboritás tényével a sommás visszahelyezési kereset jogalapja ki van meritve. Az elvont haszon iránti kártérítési keresetnek jogalapját azonban nem állapítja meg azon körülmény, hogy alperes felperesnek kárt okozott, hanem bizonyítandó az is, hogy a károsodás alperesnek gonosz szándéka vagy feltűnő gondatlansága által okoztatott, mert egyéb esetekben csak a valóságos kárnak — s nem az elmaradt haszonnak is — megtérítése követelhető. Kimutatandó tehát, hogy a jogellenes cselekvény elkövetésekor alperesnek szándéka vagy valósággal a kár előidézésére irányult, vagy a jogellenes cselekvénynek káros eredményét közönséges észszel belátta s ennek dacára a jogellenes cselekvényt elkövette. A gonosz szándék és feltűnő gondatlanság a kártérítési kötelezettségre nézve egyenlő hatályú, mert a kettő közötti különbség a kárositási szándéknak valóságos vagy csak valószínű létében fekszik. A sommás visszahelyezésnél azonban teljesen irreleváns azon kérdés, ha vájjon a birtok megháboritása alkalmával alperesnek szándéka akár valósággal akár valószinűleg a birtoklás megakadályozására irányult-e vagy nem? Az ellen pl. a ki csak azon célból járatja nyáját felperesnek vetésein keresztül, hogy azon át saját legelőjére juthasson, épen ugy helye van sommás visszahelyezésnek, mint az ellen, a ki ezen vetésre vizet azon célból bocsát, hogy a birlokos azt használni ne tudja. Ad d) Minthogy az itélet rendelkező része a peres felek között levő vitás jogviszony szabályozása tekintetében a kereseti igény jogalapja által meghatározott körön túl nem terjeszkedhetik, nagyon természetes, hogy a sommás visszahelyezési és az elvont haszon megtérítése iránti perekben az Ítéletek joghatályai között különbségnek kell leeni. Ezen különbség abban mutatkozik, hogy az elvont haszon iránti igény tekintetében hozott marasztaló jogerős bírói itélet folytán felperes az elvont haszonhoz mint vagyonhoz alperessel szemben definitív jogot szerez; ellenben a sommás visszahelyezési perben hozott marasztaló itélet a birtoklás tekintetében csakis a megzavart tényleges állapotot állítja helyre s ennélfogva ezen itélet felperest nem csak nem juttatja difinitiv joghoz, sőt ellenkezőleg, — miután al peres a birtokot rendes per utján felperestől elvonhatja — maga a megháborító és megháborított között levő puszta tényleges állapot is az itélet által csak provisorius módon nyer szabályozást. Ezen nagy különbségnek gyakorlati fontossága azután abban fek saik, hogy a birtok háboritásnak megállapítása egymagában az elvont bauon megtérítése iránti kötelezettséget nem eredményezi, másszoval pusztán a sommás visszahelyezés tárgyában h ozott itélet az elvont haszon megítélésére praei u d i c i u m o t nem képez. Ad c) Az 1868. évi LIV. t. c. 60. § ának rendelkezéséből, mely szerint több követelést egy keresetben lehet összefoglalni, első tekintetre azt lehetne következtetni, hogy a sommás visszahelyezési per keretén belül az elvont haszon iránti követelésérvényesítését a törvény megengedi. Tekintettel azonban arra, hogy - a mint fentebb kifejtéin - az elvont haszon iránti követelés jogalapja a kártételre, jobban mondva más vagyonának elvonására irányzott cselekvénynek szándékosságában vagy feltűnően gondatlan mivoltában fekszik; tekintettel továbbá arra, hogy a szándékosság vagy feltűnő gondatlanság a sommás visszahelyezésnek feltételeit nem képezik : szerény nézetem szerint a sommás visszahelyezés i':s az elvont haszon megtérítése iránti k Ö v e t eléseknem származnak ugyanazon jogalapbóls igy a prts 66. §.á n a k azon intézkedése, hogy »több követelést egy keresetben lehet összefő g 1 a 1 n i« ezekre nem is alkalmazható. Ennélfogva az osztr. ptkv 339. § ában foglalt azon intézkedésnek, hogy »a birtokában megháboritottnak joga van a beavatkozás megtiltását és a bizonyitható kár megtérítését bíróilag követeink, más értelmezés — az 1808: LIV. t.-c-nek, mint később hozott törvénynek derogativ hatályánál fogva -- nem adható, mint az, hogy felperes ezen két s igényét azoknak jogalapjai által meghatározott módon, tehát külön-külön, nem pedig cumulative, érvényesítheti. Ad f) A gyakorlati élet követelményeinek szempontjából álljon itt egy példa. A., a ki a dolog birtokához jogszerűtlenül és rosszhiszeműleg jutott, beperli B.-t, a dolog tulajdonosát, — ki tőle saját dolgát önhatalmúlag elvonta — egy évi békés birtoklás alapján. A biróság A.-t a dolog birtokába sommás utou visszahelyezi s B.-t mint birtokháboritót, a saját dolgából húzott haszonnak megfizetésére kötelezi. Igy aztán a jogszerűtlen és rosszhiszemű birtokos, dacára annak, hogy törvény szerint a már beszedett gyümölcsökre (a hová az elvont haszon is tartozik) sincs igénye, a tulajdonos kárára gazdagodik. S ha a dolog állagát a tulajdonos vissza is perelheti, az elvont hfsznok iránti törvényszerű igénye, mely a sommás visszahelyezéssel egyidejűleg itélt dologgá tétetett, nagyon is problematikussá tétetett. Mindezekből kifolyólag én a P a p p Sándor ügyvéd ur által felvetett kérdésben ,az eddig közölt ellentétes véleményeknek mérlegelése után dr. Berzsenyi Jenő ügyvéd, pécsi tvszki jegyző és Kövér Lajos gyöngyösi kir. aljbiró uraknak álláspontjára helyezkedem és azt tartom, hogy a magas Curiának 5,114 —1893. számú ítélete, a mely szerint az elvont haszon megtérítése iránti igény sommás visszahelyezési perben nem érvényesíthető, törvényes alapon áll. Dr. Varga Antal, erzsébetvárosi kir. tvszéki aljegyző. X II. Szerintem a kártérítés és pedig ugy a »t é n y l e g c s k á r«, mint az »elm áradt haszon* tárgya lehet. A kir. Curia ellenkező határozata ellenkezik a perrendtartással és ellenkezik az igazságügyi politikával. Ellenkezik a perrendtartással, mert annak 66. §-a a) pontja szerint nemcsak ugyanazon jogalapból, hanem hasonnemü ügyletekből eredő követeléseket is lehet egy keresetben összefoglalni. Ellenkezik az igazságügyi politikával, mert miért bíráljunk el egy ügyet két pörben, két költséggel és kétszeres időveszteséggel ? A második per költségeit meg sem ítélném azon felperesnek, ki ok nélkül egy perből kettőt csinált. Lehrtnann \ 'iktor, szolnoki törvényszéki jegyző. S é r e 1 e m.* Croaticae res. A fiumei ügyvédek a magyar ügyvédi rendtartás 38. §-a alapján jogosítva vannak az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt lelek képviseletére. A fiumei ügyvédek jogo&itva vannak a képviseletre Horvát- és Szlavónország bíróságai előtt is. A nem fiumei magyar ügyvédeknek nincs meg ez a joguk és a szűkebb hazán kivül nincs számukra hely. A mi igazságügyi kormányzatunk soha semmiféle lépest sem tett, hogy minden magyar ügyvéd képviselhessen feleket a szent korona kapcsolt részeiben, mint ezt tehetik joggal es helyesen a fiumei kartársaink. Igy történik, hogy el vagyunk veszve, ha a kapcsolt tartományokban kell folytatnunk a képviseleti lépéseket. Néha csomó horvát-szlavón ügyvédhez kell fordulnunk, mighelyet* Ezen rovatban, piogrammunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az eze, IZLfX v ti uem vállalunk- A közlő „evét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.