A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 5. szám - A napidíjakról

A JOGh 19 és alperes közt már megkötött vételügyletre vonatkozólag csak a vételár összegére nézve levén változtatás indítványba hozva, mert felperes oly okot, melynél fogva a már megkötött ügylettől jogosan elállott volna, fel sem hozott s igy 5. és 6. sz. a. ajánlata csak a befejezett ügylet részleges módosítására tett ajánlatnak tekintendő, a felek közti szerződés egyéb kikötései változatlanok maradtak, s felperes köteles volt a megvett buza átvételének és átadásának eszközlésére haladék nélkül zsákokat küldeni, viszont alperes csak akkor követelhette a vételár fizetését, ha a vétel tárgyát képező búzát vasútra feladja s a feladó vevényeket felperesnek megküldte vagy átadta. Ezután felperes 1891. évi november hó 5-én az I. sz. a. táviratban halasztást kért úgy, hogy a zsákokat másnap (»Morgen«) küldhesse. Alperes kétségbe nem vont állítása szerint ezt a halasztást is megadta; de minthogy zsákokat felperestől még november 7-én sem kapott, az ügyletről € napon elállott s erről felperest értesítette. A mint a peres felek előadásaiból kitűnik, a távírda az I. sz. a. táviratot téves szöveggel továbbította, a mennyiben felperes 1891. évi november hó 9- és nem 6-áig kért halasztást, s a távírda a határidőt jelző szót »Montag« (November 9-e) helyett, »Morgen« (6-ika) szóval cserélte fel. Az a kérdés azonban, vájjon a távirdának tévedése fel- vagy alperes terhére esik-e ? vájjon felperes, a mint azt állítja és bizonyítani is törekszik, még 1891. évi november hó 7-ike előtt s az ügyletről való elállás nyilvánítását megelőzőleg felvilágositotta-e alperest a távírda tévedéséről? jelen esetben közömbös; mert alperesre nézve legkedvezőbb általa elfoglalt azon álláspontot is elfogadva, hogy felperes a zsákokat 1891. évi november hó 7-ig alpereshez juttatni tartozott : a fentebb előadott vázlatból nyilvánvaló, hogy felperes a zsákok küldésében tanúsított késedelme ennek csak átvételi késedelmét állapíthatta meg, de nem egyúttal fizetési késedelmét is; mely a felek közti megállapodás szerint csak akkor állhatott volna be, ha alperes a vétel tárgyát tényleg vasútra adja fel, s felperes a vasúti feladóvevények ellenében sem fizeti meg a vételárt. Maga az átvételi késedelem azonban nem jogosította fel alperest arra, hogy a szerződéstől elálljon, hanem a kereskedelmi tk. 351. §-a szerint csak arra adhatott jogot alperesnek, hogy a vétel tárgyát a vevő felperes veszélyére és költségére közraktárba vagy magánszemélynél elhelyezze, vagy a kereskedelmi tk. 347. §-a értelmében eladja s a késedelemből eredett kárát felperesen követelje, mely jogokkal alperes nem élt. Alperesnek a szerződéstől elállása tehát jogosulatlan lévén, a keresk. tk. 3ól. §-a értelmében sem nem raktározott, sem el nem adott búzát felperesnek, midőn az 1892. évi november hó 8-án a zsákot mégis elküldte, s midőn E) a. okirata, de alperes beismerése szerint is felperes, az árú átadását november 9-én kiküldöttje utján sürgette, köteles volt átadni, s mivel ezt nem teljesítette, maga alperes esett a keresk. tk. 353. §-a értelmében átadási késedelembe, melynek következményeként felperesnek a teljesítés elmulasztásából eredett kárát megtéríteni tartozik. Azt, hogy felperesnek ebbeli kára 300 frtot t^sz, alperes kifejezetten beismerte. Miért is alperest a kereseti kérelemnek megfelelően 300 frt tőkében s ennek a kereset megindításától folyó s nem kifogásolt 6°/o kamatában el kellett marasztalni, az utóbbiban azért is, mert alperes köteles volt felperesnek összegileg nem kétséges kár követelését annak felmerültekor azonnal, de mindenesetre a kereset megindítása idejében megtéríteni. Mert továbbá alperes igy jogosulatlanul vonta el felperestől hosszabb időn át az őt megillető kártérítési összegnek használatát; a miből eredő veszteség felperes kártérítési követelésének további részletét képezi; és mert a pénzhasználat elvonásának kártérítési egyenértékét épen a pénz jogosulatlan elvonásának a késedelmi kamatlábban törvényesen elfogadott ellenértéke adja és határozza meg stb. A m. kir. Curia (1894. január 5-én 1,120/1892. V. sz. a.): A másodbiróság ítélete a benne foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik, stb. Verő a más helyről küldött árút az átadásra kijelölt helyen tartozik megvizsgálni és lia kifogásai vannak, az eladónak rendelkezésére bocsátani. Ha a vevő az árút továbbittatta, az új rendeltetési helyen azt többé nincs jogosítva a rendelkezésre bocsájtani, (M. kir. Curia 1893. nov. 2t. 838. sz. a.) Bűnügyekben. Egy 12 éren alóli leánygyermeken elkövetett nemi fajtalanság a szemérem elleni erőszak bűntettének minősítendő. (B. T. K. 232. §. 2. p. és 233. §-ok.) A pozsonyi kir. törvényszék, mint büntető bíróság (1892. évi március hó 23-án 1,576/892. B. sz. a.) a btk. 233 §-ába ütköző szemérem elleni erőszak három rendbeli bűntettével vádolt L. József elleni bűnügyben következőleg ítélt: Vádlott L. József a btk. 233. § ába ütköző szemérem elleni erőszak három rendbeli bűntette miatt ellene emelt vád és következményeinek terhe alul felmentetik. Indokok: V. Vendel serdületlen korú leánykái, úgymint V. Karolin, Erzsébet és Gizella sértettek nevében a pozsonyi rendőrkapitány előtt szemérem elleni erőszak miatt feljelentést tett, előadván, hogy midőn neje 1891. augusztus 10-én délelőtt 9 — 10 óra tájban a piacról hazatért, a konyhában Gizella leányát az ablakdeszkán felhajtott szoknyákkal, meztelen altesttel ülve találta, vádlott L. József pedig előtte térdelt. V. Gizella mostoha anyja, V. Anna által a gyanús helyzet folytán kérdőre vonatván, előadta, hogy vádlott őt erőszakkal az ablakdeszkára ültette, szoknyáit felfosztotta s nemi részeit nyalta, továbbá hogy ezt már évek óta teszi vele, azonfelül ujjaival nemi részeibe is behatolt s ezért őt pénzzel és cukorral jutalmazta s nővéreivel, Karolinával _ és Erzsébettelis cselekedte, kik hazaérkeztükkör szintén kérdőre vonatván szüleik által, V. Gizella előadását megerősítették. Minthogy pedig V. Karolin, Erzsébet és Gizella az állítólagos fajtalanság idején még 12. életévüket be nem töltötték, s igy akaratnyilvánításra a törvény szerint képtelenek voltak, a fajtalankodás velük szemben erőszakkal elkövetettnek volt tekintendő, s tekintve, hogy vádlottnak ténykedése 3 különböző személy ellen különböző itlőben, különböző akaratelhatározás folytán nyilvánult, a panaszbéli állitások valódiságuk esetén a btk. 233. §-ába ütköző szemérem elleni erőszak három rendbeli bűntettének tényálladékát állapítaná meg, a magánínditvány folytán vádlott ellen szemérem elleni erőszak három rendbeli bűntette miatt a bűnügyi eljárás folyamatba tétetett. Bár a bűnügyi vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint nem nyert igazolást vádlott azon kifogása, hogy V. Vendelt a feljelentés megtételére ellenséges indulat vezérelte volna s bár felmerültek a bizonyítási eljárás során terhelő adatok vádlott ellen, de a bizonyítási eljárás még sem szolgáltatott oly teljes bizonyítékot, melynek alapján vádlott tagadásával szemben bűnössége kétségtelenül megállapítható lett volna. Mert V. Anna terhelő vallomása mint perrendszerű bizonyíték egyedül áll s az általa tanúsított azon körülmény, hogy Gizella leányát 1891. évi augusztus 10-én a konyhaablak deszkáján felhajtott ruhákkal, meztelen altesttel s vádlottat előtte térdelő helyzetben találta, még nem képezi a fajtalanság tényálladékát s legfeljebb gyauuokot képez ez irányban, melyet azonban sem sértettek vallomásai, sem az orvosi látlelet teljes bizonyítékká ki nem egészítenek. Ugyanis mindhárom sértettnek vallomása csak az önön személyén elkövetett fajtalanság mellett tesz tanúságot, melyet azonban meg nem erősit az orvosi látlelet, mely szerint mind három kis leány szűznek találtatott s V. Katalin és Erzsébet nemi részein külső behatások nyomai sem észleltettek s V. Gizella nemi részén észlelt kisebb rendellenességekre nézve nem tehető fel természetüknél fogva, hogy azok az orvosi vizsgálatot 37 nappal megelőző időszakból származtak volna, midőn t. i. vádlott vele állítólag utóiszór fajtalankodott, hanem valószínűleg későbbi vakarás vagy nyomás eredményei, továbbá mert nehezen tehető fel, hogy a már állítólag évek óta űzött fajtalankodást sértettek szüleiknek el nem árulták volna, vagy hogy szüleik a közvetlen közelükben űzött fajtalanságot oly hosszú idő alatt fel nem fedezték volna. Be van igazolva a végtárgyalás adataival, hogy vádlott szivarvégek és bagóért ismételve néhány krajcárt és cukrot adott sértetteknek, mi által meg van erőtlenitve azon feltevés, mintha vádlott bűnös tízeiméiért jutalmazta volna sértetteket s hihető, hogy az 1891. augusztus 10-iki alkalommal is szivarvég vagy bagóért járt vádlott V. Vendel konyhájában. Egyéb esetekre nézve a bizonyítási eljárás V. Katalin és Erzsébetnek a saját személyükön elkövetett fajtalankodásra vonatkozó terhelő vallomásain kivül bizonyítékot szintén nem szolgáltatván, vádlott fenti indokok alapján a szemérem elleni erőszak bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentendő volt. A pozsonyi kir, itélő tábla: (1892. évi december 2)-áu 1,225/B. 1892. sz. a.) A kir. törvényszéknek Ítéletét részben megváltoztatja és L. József vádlottat a V. Gizella sérelmére elkövetett, a btk. 233. §-ába ütköző szemérem elleni erőszak bűntettében bűnösnek mondja ki és őt a btk. 91., 233. és 250. §§. alapján egy évi börtönre, három évi hivatalvesztésre stb. itéli. Indokok: V. Anna tanú a lemeztelenített V. Gizella előtt térdelő helyzetben lepte meg a vádlottat, ki igazolni nem birta, hogy bűnös szándék hiányábaa mily más okból jelent volna meg idegen lakáson az ott felügyelet nélkül visszamaradt gyermekleánynál ; V. Anna tanú a leányának kikérdezésével a vádlott által elkövetett nemi fajtalankodásról tudomást szerezvén, a vádlottat még az nap feljelentette. Minthogy pedig semmi indok sincsen arra, hogy V. Anna tanúnak a V. Gizella előadásával mindenben egyező állításai aggályosaknak vétessenek; minthogy V. Anna és V. Gizella állításai V. Karolin és V. Erzsébet előadásaiban is támogatást nyertek, sőt, minthogy a tárgyaláson maga a vádlott beismerte, hogy meglepetésekor állítólag tréfálva V. Gizellának lemeztelenített alfelére csapdosott, tehát saját állítása szerint is a leányzón szemérmet sértő cselekményt követett el, megállapítandó volt: hogy L. József vádlott a természetszerű közösülésnek, illetve ennek kísérletének kizárásával V. Gizellán házasságon kivüli fajtalanságot követett el. V. Karolin és V. Erzsébet serdületlen korú leányoknak a velők űzött nemi fajtalankodásra vonatkozó állításaik egyéb adatok hiányában a vádba vett tárgyi halmaznak megállapítására nem elégségesek. A büQtetés vádlott eddigi büntetlen előéletének figyelembe vételével lett kiszabva. A m. kir. Curia: (1891. január 9-én 4,910/B. 1893. sz. a.) A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik.