A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 5. szám - A napidíjakról

L8 A JOG. tott írásbeli végrende'etnél a tanuk együttesen jelen voltak, hogy a végrendelet a végrendelkező előtt is felolvastatott, megmagyaráztatott, általa végakaratának kijelentetett s V. István tauu által irt neve elé kézjegyet tette. Minthogy pedig az 1876. évi XVI. t.-cikknek ugy az 5-ik, mint 6-ik §-ában felhozott végrendelkezésnél mind ezen megkívántató külkellékek megtörténte magán az okiraton, nem pedig annak boritékán igazolandók a tanuk által s minthogy ezen tanuk általi igazolásnak a végrendeletre külön záradék alakjában való reávezetése csakis az 5-ik §. esetében, vagyis akkor, midőn a tanuk a végrendelet tartalmát nem ismerik, — a végrendelkezés módjából kifolyólag — szükséges; mig a 6-ik §. esetében, vagyis akkor, midőn a végrendelkező előtt felolvasandó, a megkívántató külkellékek igazolása magán az okiraton, tehát akár a végrendelet szövegében ennek befejező végpontjában akár a végrendeletre vezetendő külön záradékkal igazolható; s minthogy az örökhagyó által alkotott végrendelet a hivatkozott t.-cikk 6-ik §-a alapján bírálandó el; s minthogy a végrendelet szövegének utolsó pontjában foglalt következő kitétel, u. m.: »Végre kijelentem, hogy jelen végrendeletem előttem és alólirt 7 hiteles tanú előtt felolvastatván, anyanyelvemen megmagyaráztatván, sajátkezű keresztvonásommal megerősítve lezáratott«, a végrendelet érvényességéhez megkívántató külkellékeknek teljes mérvben megfelel : ugyanazért a végrendeletet érvényesnek kimondani s a hagyatéki vagyont alperesnek végrendeleti örökösödés jogcímén megítélni s felpereseket keresetükkel elutasítani kellett stb. A pécsi kir. ítélő tábla (1892. évi május hó 4-én 5,434. sz. a.): A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletének a per főtárgya iránti rendelkező részét megváltoztatja, az örökhagyó L. Józsefné szül. B. Erzsébet által Magyar-Sóroson 1887. évi október hó 14-én alkotott Írásbeli magán végrendeletet érvénytelennek mondja ki. Indokok: Az 1876. évi XXVI. t.-cikknek a jelen esetben alkalmazandó 6. §-ában foglalt határozat és világos rendelkezéséhez képest az, hogy az idézett (6.) §-ban előirt alakszerűségek megtartattak, a »tanuk« által magán az okiraton igazolandó. E kellék pedig a kérdéses végrendeleten hiányzik. Minthogy pedig a jelzett hiány semmi más módon, tehát a végrendeleti tanuk vallomása által sem pótolható: a kérdéses végrendelet az első bírósági Ítélet erre vonatkozó részének megváltoztatásával, külkellékek hiánya miatt érvénytelennek volt kimondandó stb. A m. kir. Curia (1893. évi december hó 14-én 9,179. sz. a.): A másodbiróság Ítélete megváltoztatik s az első bíróság Ítéletének helybenhagyásával örökhagyó végrendelete érvényesnek kimondatik stb. Indokok: Az örökhagyó által Magyar-Sóroson 1887. évi október hó 14-én alkotott írásbeli magán végrendelet, a másodbiróság Ítéletének e részbeni megváltoztatásával érvényben fenn volt tartandó. Mert: a végrendeleti okirat befejező soraiban, habár nem külön záradékban, de magában az okirat szövegében bizonyítva van, hogy végrendelkező az előtte és az aláirott tanuk előtt felolvasott és megmagyarázott okiratot végrendeletének kijelentette és azt kézjegyével ellátta és miután a tanuk az egész végrendeleti okiratot, tehát ennek emiitett befejező részét is aláírásukkal ellátták, ezzel magán az okiraton bizonyították, hogy az érvényes végrendelkezés kellékeit képező felolvasás, kijelentés és aláirás megtörtént, minélfogva örökhagyó végrendeletét, mint az 1876. évi XVI. t.-c. 6. §-ának lényegileg megfelelőt érvényében fentartani kellett, mert habár az a körülmény, hogy a felolvasás a tanuk egyike által történt, külön megemlítve nincs, ez magából az okiratból, mely szerint a végrendelet az örökhagyó és Írástudó tanú jelenlétében alkottatott, szintén kitűnik. Örökhagyó végrendelete e szerint érvényében fentartatik stb. Az eladó szavatossága az eladott mag termőképességéért. A m. kir. Guria: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, indokaiból és azért, mert a kereskedő azért, hogy a tőle megvett árú közönséges rendeltetésének megfelel, a vevővel szemben, tehát azért is, hogy a tőle megvett mag termőképes legyen, szavatossággal tartozik, mert alperesnek a tanuk előtt tett és a per során csak a mag mennyisége tekintetében módosított beismerésével bizonyitva van, hogy felperes az alperestől megvett répamaggal vetette be földjét, mely ténynyel szemben alperes tartozott volna bizonyítani azt az állítását, hogy felperes részben máshonnan szerzett magot vetett, mert továbbá a vetésre használt magnak rossz minősége, úgy az, hogy a répa nem gumósodott, hanem felmagzott, nemcsak a szakértők véleményével, hanem azzal is veendő bizonyítottnak, hogy alperes nem is állította, annál kevésbé bizonyította azt, hogy az illető járásban az évben fagy, rovarok, vagy egyéb okok miatt a répavetemények általában vagy részben nem sikerültek, sőt éppen az a körülmény, hogy más odavalók földjein ugyanakkor kedvező eredmény éretett el, ismét csak az alperestől megvett magnak rossz minőségét igazolja. (1893. máj. 25. 445.) Kereskedelmi, csőd* és váltó-ügyekben. Egymagában a verőnek átvételi késedelme nem jogosítja fel eladót arra, hogy a szerződéstől elálljon, hanem a keresk. törv. 351. §-a csak arra ad jogot eladónak, hogy a vétel tárgyát a vevő veszélyére és költségére közraktárba vagy magánszemélynél elhelyezve, vagy a keresk. törv. 347. §-a értelmében eladja, s a késedelemből eredett kárát verő ellen követelje. A vingai kir. járásbíróság (1892. február 6-án 590/polg. 1892. sz. a.): mint kereskedelmi bíróság dr. Polgár Sándor szegedi ügyvéd által képviselt Szegedi Viktória-gőzmalom a pesti Viktóriagőzmalom fiókja, szegedi cég felperesnek, Kiss Lajos ügyvéd által képviselt N. Sándor varjasi lakos ellen 300 frt tőke és jár. iránt indított sommás perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes beismerte, hogy az ő vételi ajánlata az I. alatti sürgöny alakban érkezett alpereshez, és a szerint világos, hogy az alperesnek elfogadása őt csakis az I. a. tartalma értelmében kötelezheti. Minthogy ezek szerint a felperes a zsákokat 1891. év november 7-ig nem állította alperes lakhelyére s igy nem csak az árú átvételével, hanem ennek kapcsán a vételárnak lefizetésével is késedelembe esett: alperes a keresk. törvény 352. §-a értelmében a vételi ügylettől érvényesen elállhatott. Ezzel szemben felperesnek azon előadása sem vétethetett figyelembe, hogy alperes legfelebb 1891. évi november 8-án állhatott volna el a szerződéstől, mert ha ő 6-án a zsákokat elküldte volna, azok 7-én alperesi lakhelyre érkeztek volna, és mert másrészről felperes maga beismeri, hogy a zsákokat nem 1891. évi november 8-án, hanem 9-én, tehát mindenképen elkésetten állította rendelkezésre alperesnek. Azon körülmény, hogy alperes a B) a. másolatot megkapta volna, — eltekintve, hogy ezen körülmény Sch .... Vilmos vallomásával nem igazoltatott és S . . Miksa vallomásával nem igazolható — azért nem vétetett figyelembe, mert az alperesi elfogadás az I. alatti tartalmához képest történvén, alperes a B) alattinak tartalmához képest kötelezettséget nem vállalt, s illetve a B) a. tartalmához képest a felek közt jogügylet a fenforgó tévedés folytán nem jött létre, és mert másrészről ezen a véletlennek tulajdonítandó tévedésnek alperes részéről való felismerése őt okvetlenül a megkötött jogügyletről való elállásra feljogosította, még pedig annyival inkább, mivel alperes B) a. másola'.nak állítólagos átvételét, tehát 1891. év november 6-ikát követő napon, 1891. évi november 7-én, tehát késedelem nélkül felperest a jogügyletről való elállásáról értesítette, s igy világos, hogy a fenforgó tévedés alperes részéről rosszhiszeműleg nem használtatott fel. Ezen okból azon körülménynek, hogy alperes a B) a. másolatát megkapta-e vagy sem, külön jogi befolyást tulajdonítani nem lehetett, és az ezen körülményre kínált főeskü mellőzendő volt. Azon felperesi védekezés, hogy a fenforgó jogügylet nem fix jogügylet, sem volt figyelembe vehető, mert ugy fix valamint nem fix jogügyletek az eladót, a vevőnek késedelmessége folytán, egyenlő jogosítványokkal ruházzák fel, és csakis az értesítési kötelezettségnek tárgyára nézve különböznek. Ezen okokból felperes keresetével elutasítandó volt stb. A temesvári kir. itélő tábla (1891. május 30 án 2,213/92. sz. a.): az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, kötelezi alperest, hogy felperesnek 8 nap alatt, végrehajtás terhe mellett 300 frt tőkét, ezután járó 1891. évi november hó 20-tól folyó 6°/o kamatot fizessen stb. Indokok: A kereseti vételügylet a csatolt és valódiságukra nézve nem kifogásolt levelezés szerint alperes felek köz1 következőleg létesült: Alperes az 1. sz. a. levélben 1891. évi november hó 2-án ajánlatot tett felperesnek 10 waggon (1,000 mm.) búza megvételére métermázsánkint 10 frt 25 kr. vételáron, s annak kifejezésével, hogy ha az ügylet létrejön, úgy a vételár és a zsák azonnal küldendő (»und im Falle es zum Geschafte koramen sollte, so benöthige ich sofőrt Cassa und Sácke, und wáre mir angenehm, dass Sie noch heute jemanden zur Übernahme mit Cassa und S'ácken senden möchten, oder mir Casse und Sácke abgehen lassen möget«). A levél idézett kifejezéseiből kitűnik, hogy alperes azonnal leendő átvételt kötött ki felperes mint vevő ellenében és kikötötte, hogy az átvétel vagy felperes részéről megbízott és zsákok küldésével egyidejűleges fizetés ellenében vagy pedig zsákoknak és pénznek küldésével történjék. Felperes erre az ajánlatra 2. sz. a. távirata szerint még 1891. évi november 2-ára elfogadólag nyilatkozott ugyan általában véve, de azzal a módosítással, hogy a vételárt a feladási vevények ellenében fizeti (»Acceptiren tausend 1,025. Cassa gegen Recepisse. Dratantwort), mely táviratból kitűnik, hogy felperes alperesnek egyéb kikötéseit elfogadta. Lényegében ugyanezt ismétli felperes 3. sz. a. 1891. november hó 3-An kelt s alpereshez intézett levelében. Alperes a 2. sz. a. táviratra, mely különben a keresk. tk. 319. §-a értelmében új ajánlatnak tekintendő, 1891. évi november hó 3-án kelt 4. sz. a. táviratával tudatta felperessel, hogy módosított ajánlatát elfogadja. 1891. évi november hó 4-én felperes az 5. és 6. sz. a. távirattal és levéllel értésére adta alperesnek, hogy most már csak 10 frt 20 kr. vételárt adhat a buza métermázsájáért, mire alperes a 6. sz. a. táviratban rögtön válaszolt, hogy az ajánlott kisebb vételárt elfogadja, s ismét sürgette a zsákok küldését, (geschlossen ; sendet Sacke) az 5. és 6. sz. a. ajánlatban a fel-