A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 5. szám - A napidíjakról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 5. számához. Budapest, 1894. február hó 4-én. Köztörvényi ügyekben. A ki olyan munka teljesítésére ad megbízást, mely a teljesítő testi épségére könnyen veszélyessé válhatik, s ilyen körülmények között az, ki a megbízást teljesíteni akarja, siilyos testi sértést szenvedett, a megbízó a felmerült gyógykezelési költségeket megfizetni köteles, a mennyiben bizonyítani nem tndja, hogy a testi sérülést elháritbatlan baleset okozta. Fájdalomdíj csak akkor ítélhető meg, ha a sértést szándékos vagy súlyosabb beszámitású vétkesség okozta. A pestvidéki kir. járásbíróság (1891. évi okt. 7. 7,188. sz. a.): Szidon Ignác ügyvéd által képviselt S. Ferenc felperesnek dr. Fried Adolf ügyvéd által képviselt B. Lázár és neje alperesek ellen 270 forint és járulékai iránti perében következőleg itélt: Az esetre, ha felperes pótesküt tesz arra, hogy II. r. alperes öt utasította, hogy a szobában levő pénzszekrényt a helyéből mozdítsa ki és ö ezen utasítás folytán a szekrényt emelni akarván, ez rá esett, köteles II. r. alperes felperesnek %2i/2 havi teljes munkaképtelenségért, naponként 60 krt számítva, 45 frtot és további 5 havi részbeni munkamulasztásért, 30 krt napjára számítva, 45 frt 60 krt, úgy fájdalomdíjért 100 frtot megfizetni. Felperes I. r. alperes elleni keresetével elutasittatott stb. Indokolás: A tárgyalás során kihallgatott W. Ferenc tanú határozottan vallotta, hogy II. r. alperes felperest utasította, miként a szobában levő pénzszekrényt elemelje; igazolja, hogy felperes ezen utasításnak eleget teendő, a szekrényt fel is emelte, ez azonban lábára esett és eltörte. Ezen határozott ténybeli vallomást nem gyengítheti meg D. Ferenc, ugy Cs. Mihály vallomása, melyek már csak azért sem érdemelnek figyelmet, mert míg az egyik a háztulajdonos lovai patkoltatásával az idő azonosságát akarja igazolni, a másik az utóbbi szerint a szerencsétlenség napján kezei alatt levő lovak patkolva nem voltak ; ugyanazért a ténynek megállapítására felperesnek "W. Ferenc tanú vallomása mellé a póteskü ítéltetett oda.. II. r. alperest az utasítására felperes által teljesített munka során beállott lábtörésért felelőssé tette ezen bíróság, mert ugy felperes polgári állásánál és foglalkozásánál fogva azt nem tudhatta, hogy ilynemű szekrények mily szerkezetűek és súlyúak, II. r. alperes, kinek ez tulajdonát képezi, azonban azt tudhatta és tudnia kellett azt is, hogy ily szekrénynek elhelyezésére még két ember sem elégséges, mert a 18 ? kg. súly két ember emelőképességét igénybe veszi; így még hiányzik azon egyén, a ki a vasszerkezezetnek faállványát igazítja és helyre tegye. Ezen felelősség azonban nem csak a lábtörés gyógyítása idejére eső munkamulasztás, hanem a fájdalomdíjak megfizetésére is irányul. Felperes tanukkal és helyhatósági bizonyitványnyal beigazolta, és a dolog természetéből is folyik, hogy a lábtörés öszszeforrása 6 hetet, így teljes munkaképtelensége 2 hó és 2 hetet vett igénybe ; továbbá a kihallgatott tanukkal igazolta, hogy még október hóban is bottal bicegve járt, miből további bizonyítékot arra, hogy a törés idejétől 7 hó 2 hét leteltéig teljes munkaképes nem lett felperes és csak félmunkaképes volt, szolgáltatni az általános, ismert és köztudomású folyományára egy lábtörésnek, feleslegessé vált. A felperesnek megtérített munkamulasztással azonban felperesnek II. r. alperes felperes iránti kérelmét ki nem egyenlítette, mert hisz a munkabért fájdalom nélkül is megkereshette és azon fájdalom, a mely olyneraű testbénulással jár, nem is múlik el, míg a munkaképesség visszatértével a fájdalom még azon idő után is, miként a tapasztalat alapján a tudomány megállapította, gyakran szokott jelentkezni, de tény, hogy a test teljes épsége soha sem áll vissza. Ugyanazért ezen bíróság II. r. alperest a fájdalomdíjnak, mely elég mérsékelten számíttatott fel felperes által, is viselésére kötelezte a megítélt póteskü letétele esetére. Ellenben elutasította felperest I. r. alperes elleni keresetével, mert ez a szerencsétlenség történténél otthon, sem volt, a II. r. alperes intézkedéseinek következményeire hogy egyetemlegességet vállalt, nem igazoltatott, a házastársi viszony pedig még ily esetekben annak kötelezettségét meg nem állapítja stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. május 25. 898. sz. a.): Az első bíróság ítéletének azt a részét, mely szerint a kir. járásbíróság felperest I. r. alperes irányában keresetével elutasította, mint nem felebbezettet nem érinti, egyéb felebbezett részét megváltoztatja, felperest keresetével II. r. alperes irányában is elutasítja stb. Indokok: Megváltoztatta a kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletének a II. r. alperesre vonatkozó részét és felperest II. r. alperes ellen is keresetével elutasította azért, mert a kérdéses szekrénynek helyéből való elmozdítására vonatkozó megbízásnak nem szükségbeli következménye a felperes testépségén történt sérülés és így annak bekövetkezte csakis felperes tényén alapul és miután felperes II. r. alperes irányában oly tényt vagy mulasztást, melyből testi sérülése és ebből folyó kárkövetelése származott, a per során nem igazolt, az I. bír. ítéletnek a II. r. alperes és a per főtárgyára vonatkozó része megváltoztatása mellett felperest II. r. alperes irányában is keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1893. december 9. 8,364. sz. a.): A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az első bíróság Ítélete hagyatik helyben, azzal a részbeni változtatással, hogy felperes részére fájdalomdíj nem ítéltetik és hogy ennek folytán II. r. alperes a felperes részére megítélt póteskü letétele esetében 90 frt 60 kr. kártérítési összeget tartozik megfizetni stb. Indokok: A felperesnek megítélt póteskü letétele esetében bizonyítva lesz, hogy felperes II. r. alperes utasítása folytán teljesített munka közben szenvedte azt a testi sértést, mely felperesnek hosszabb időn át tartott teljes, illetve részleges keresetképtelenségét okozta. Az ezen II. rendű felperes utasítására teljesített munkaközbeu szenvedett testi sértés által okozott kár megtérítésére alperes azért volt kötelezendő, mert II. r. alperes olyan munka teljesítésére adott utasítást felperesnek, mely a kiderített körülmények között felperes testi épségére nézve könnyen veszélylyel járhatott. II. r. alperes ugyanis a helyéről elmozdítandó pénzszekrény súlyát ismerve, tudhatta, hogy annak helyéből való elmozdítása egy ember erejét meghaladja, tartozott volna tehát alperes a szükséges munka-erőről gondoskodni, addig pedig az elmozdításra nézve adott utasítást mellőzni, illetve tartozott volna bizonyítani azt, hogy felperes sérülését olyan baleset folytán szenvedte, mely részéről elhárítható nem volt. Alperes meg is kísérelte a bizonyítást arra nézve, hogy a felperest várakozásra utasította addig, mig kocsisát behívja, de ez a bizonyítás nem sikerült, mert a felperes részéről adott utasításnak és a bekövetkezett szerencsétlenségnek W. Ferencen kívül más közvetlen tanuja nem volt, ez a tanú pedig bizonyította, hogy alperes a szekrény elmozdítására való utasítást magának felperesnek adta. Ha tehát felperes ezt a vallomást pótesküjével kiegészíti, helyre lesz állítva a bizonyítás nem csak a felperes által adott utasítás tényére, hanem kizártnak mutatkozik az az alperesi állítás i>, melynek bizonyítását ő siker nélkül megkisérlette, hogy t. i. alperes megtett minden intézkedést arra nézve, hogy a súlyos pénzszekrény által esetleg bekövetkezhető szerencsétlenség elhárítható legyen. Minthogy tehát ilyen körülmények között II. r. alperes a felperes által szenvedett testi sértés folytán előállott károkért felelős, őt a felperesnek megítélt póteskü letételétől feltételezetten, az első bíróság által, a keresetképtelenség címén okozott kár megfizetésében marasztalni kellett. Fájdalomdíj nem volt ítélhető, mert alperest szándékosság vagy súlyosabb beszámitású vétkesség nem terheli. Az 1876. évi XVI. t.-c. 6. §-a által megkívánt alaki kellékeknek elég van téve akkor, ha akár a végrendelet szövegében, akár a végrendeletre vezetett külön záradékkal a megkívántató külkellékek betartása igazoltatott. A pécsi kir. törvényszék (1891. évi november hó 22-én 7,813. sz. a.) : Beksics Gyula ügyvéd által képviselt ifj. B. Pál és B. Józsefné, szül. Sz. Teréz, mint kiskorú B. Rozália gyámanyja felpereseknek Kenése Kálmán ügyvéd által képviselt ifj. L. János és M. Rudolf ügyvéd, mint néhai L. Józsefné ismeretlen örökösei részére kinevezett ügygondnok alperesek ellen végrendelet érvénytelenítése iránti rendes perében következőleg itélt: A királyi törvényszék felpereseket keresetükkel elutasítja s a Magyar-Sóroson 1887. évi december hó 6-án elhalt B. Erzsébet, férj. ifj. L. Jánosné által Magyar-Sóroson 1887. évi október hó 14-én alkotott írásbeli végrendeletet érvényesnek kimondja stb. Indokok: A felpereseknek az általuk beterjesztett családi értesítővel az örökhagyó utáni kizárólagos oldalági örökösi minősége igazolva lévén, a pert érdemi elbírálás alá venni kellett stb. Alperes a hit alatt kihallgatott nyolc tanujának vallomásával, kik közül csakis Cs. András nejn tud irni, igazolta, hogy az örökhagyó által Magyar-Sóroson 1887. évi október hó 14-én alko-