A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 52. szám - Tőzsdei harácsolások

:>Oti A JOG. De ettől eltekintve, elutasítandó volt felperes keresetével azért is, mert alperes S. J. és D. L. tanuk vallomásával bebizonyította, hogy F. J., miként ezt az üzletszabályok 59. §-a meg is követeli, Írásbeli meghatalmazással bizta meg S. D.-t az összes, részére megérkező árúk átvételére, ezen Írásbeli meghatalmazás az államvasutakhoz be is adatott s abban az időben, midőn a kérdéses baromfi-árú megérkezett, illetve S. D.-nek kiadatott, a megbízás érvényében fennállott, az visszavonva nem lett. Ekként helyesen adta ki az árút alperes F. J. megbízottjának, felmerült kárkövetelését felperes alperes ellenében jogosan nem érvényesíthette. Azon körülmény, hogy F. J. a VII. ker. kir. járásbíróságnál főesküt tett arra, hogy S. D.-t az árúk átvételére meg nem bizta, alperesnek azon jogára, hogy e perben tanukkal bizonyíthassa, miszerint S. D., F. J.-nek az érkezett szállítmányok átvételére feljogosított megbízottja volt, befolyással nem bír, őt e jogaitól meg nem fosztja, miért is felperesnek azon állítása, hogy a míg nincs bizonyítva, miszerint F. J. az emiitett perben hamisan esküdött, alperesnek megbízási viszony fennállásának bizonyítása meg nem engedhető, figyelembe vehető nem volt. A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletét az elévülésre alapított indokolásánál fogva, mindazonáltal annak megjegyzése mellett, hogy a kt. 390. és 410. §-ai értelmében az egy évi elévülési határidő nem attól az időponttól, midőn felperes az árúnak az átvételre nem jogosított személy részére kiszolgáltatásáról tudomást nyert, hárem az árú elveszésétől, illetve a fenforgó esetben annak jogosulatlan személy részére 1888. évi dec. hó 6-án történt kiadásától számítandó és még azért is helyben kellett hagyni, mert alperessel szemben az elévülést csak az ellene inditott kereset szakithatván meg: a felperes által F. I. ellen inditott per alperes irányában az elévülést meg nem szakította. A m. kir. Guria: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. (1894. nov. 22, 1,497. sz.) A végrehajtási átruházás alapján a végrehajtató önálló váltói jogokat nem szerez, azaz harmadik váltóbirtokosnak nem tekinthető, hanem csakis a végrehajtást szenvedő esetleges követelését érvényesítheti; a miből következik, hogy vele, mint engedményessel szemben, a váltó tartalma szerint kötelezett fél mindazokkal a kifogásokkal élhet, melyek a végrehajtást szenvedő ellen öt megillették. (M. kir. Curia 1894. nov. 20. 1,831. sz.) Bűn-ügyekben. Vádlott panaszost azon ürügy alatt hivta be boltjába, hogy egy uj pár cipőre mértéket vehessen és a mértékvétel alkalmával levetett régi cipőket az azok árával még tartozó panaszosnak többé vissza nem adta, úgy hogy panaszos kénytelen volt a boltból harisnyában eltávozni; vádlott e miatt a zsarolás vétségében bűnösnek kimondandó. Még ki nem fizetett árú visszaszerzése az eladó számára i vagyoni hasznot képez. A budapesti kir. törvényszék (1893. évi május hó 5-én 21,988. sz. a.) zsarolás vétségével vádolt H. János elleni büntető ügyben következőleg itélt: Szabadlábon levő H. János (stb.) a i btkv. 350. §-ba ütköző zsarolás vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért az emiitett 350. §. alapján az Ítélet foganatba vételétől számítandó 14 (tizennégy) napi fogházra Ítéltetik. Indokok: Panaszos H. Lajos a vizsgálat során tett vallomása szerint egy pár cipőt vásárolván vádlott H. Jánostól, azok árával adós maradt. Midőn a vásárlás után nem sokára panaszos vádlottal találkozott és panaszkodott, hogy a cipő már rongyos, H. János őt felszólította, hogy lépjen boltjába, majd ujabb cipőre mértéket vesz. Panaszos be is lépett vádlott boltjába mértékvétel céljából, i cipőit levetette, mire vádlott kijelenté, hogy a levetett cipőket i addig vissza nem adja, míg panaszos azok árát meg nem fizeti és egyszersmind nehogy panaszos valakit az utcáról beszólítson, kivel lakásáról cipőt hozassoü, a bolt ajtaját rázárta. Panaszos kellemetlen helyzetéből csak egy rendőr közbelépése folytán szabadult és akkor is kénytelen volt mezítláb menekülni. Tekintve arra, hogy vádlott beismeri, miszerint a panaszos által bárcsak hitelbe vásárolt, de azért tulajdonát képező cipőt jogtalanul, erőszakkal visszatartotta, tekintve azt, hogy vádlott beismerése szerint kényszeritette panaszost harisnyában távozni, a törvényszék ezen a panaszlott által beismert nyilvánvalóan jogtalan eljárási mód által beigazoltnak találta, hogy vádlott a 350. §-ba ütköző zsarolás vétségét elkövette, miért is őt abban bűnösnek és az ítélet rendelkező részében említett büntetéssel sújtani kellett stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1894. évi január 4-én 7,720. szám alatt.) A kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság Ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. A in. kir. Curia (1894. évi december hó 5-én 3,594. sz. a.) Minthogy vádlottnak meg nem cáfolt vallomásával csak az vehető bizonyítottnak, hogy ő panaszost azon ürügy alatt hivta bs boltjába, hogy egy uj pár cipőre mértéket vehessen és a mértékvétel alkalmával levetett régi cipőket panaszosnak, ki még azok árával tartozott és azok árát a boltban sem fizette ki, többé vissza nem adta, úgy hogy a panaszos kénytelen volt a boltból harisnyában eltávozni; minthogy vádlott a panaszossal szemben erőszakosan tartotta vissza az az által levetett cipőket és jogtalan módon cselekedett abból a célból, hogy magának a még ki nem fizetett cipők visszaszerzésével vagyoni hasznot szerezzen ; minthogy vádlottnak a cselekménye a btkv. 350. § ába ütköző zsarolás tényálladékát megalkotó ismérveket mind magában foglalja : a bűnösséget és a minősítést illetőleg a kir. ítélő tábla ítélete helybenhagyatik. A büntetést illetőleg azonban mindkét alsó bíróság Ítélete megváltoztattatik akkép, hogy H. János vádlott fogházbüntetés helyett, tekintettel büntetlen előéletére és arra, hogy cselekménye feletti megbánásának a tárgyalás során nyilt kifejezést adott, mint nyomatékos enyhítő körülményekre, 10 (tíz) forint behajthatlansága esetére 1 (egy) napi fogházzal helyettesítendő pénzbüntetésre ítéltetik. S ezzel a változtatással a kir. ítélőtábla ítélete a kir. törvényszék Ítéletéből elfogadott vonatkozó indokainál fogva helybenhagyatik. Ügyvédi rendtartási ügyekben Oly esetben, midőn az ügyvédek jegyzékébe felvett ügyvéd ellen a felvétel után merültek fel oly adatok, melyek az ügyvéd felvételét kizárták volna, az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának az ügyvédi jegyzékből való törlés iránt érdemileg kell határoznia. Az eperjesi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága (588. fegy. sz. 1893. augusztus 12.) N Antal alsó-kubini ügyvéd elleni fegyelmi ügyben következő határozatot hozott: Minthogy az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága a községi elöljárói tisztet jelen esetben a gyakorló ügyvédi minőséggel összeférhetlennek tartja, N. . . . Antal alsó-kubini ügyvéd ezennel felhivatik, miszerint jelen határozat kézbesítésétől számítandó 60 napi határidő alatt ügyvédi állásáról mondjon le, ellen esetben elmozdítása iránt az intézkedés azonnal folyamatba fogván tétetni. Eltekintve azon döntő fontosságúnak nem talált körülménytől, tekintendő-e panaszlott községi bírói minőségében élvezett javadalmazása állandó fizetés- avagy honoráriumnak, a fegyelmi bíróság a községi birói állást az ügyvédi állással feltétlenül összeférhetetlennek tartja. Összeférhetetlen az, mert veszélyezteti az ügyvéd függetlenségét azon körülmény, hogy az ügyvéd községi birói minőségében a felettes közigazgatósági hatóságok alantas végrehajtó közege, mert továbbá a gyakorló ügyvéd nem lehet egyidejűleg állandó hivatalos órákhoz kötött rendes községi tisztviselő és mert meg nem engedhető az, hogy az ügyvéd esetleg ama fél ügyvédje legyen — bár más ügyben — mely fél ügyeiben ő igazságot szolgáltat mint községi biró, avagy hagyatéki és más ügyeket rendez. Tekintve azonban az eset ritka voltát, továbbá panaszlottnak községi birói minőségében szerzett kimagasló érdemeit, a fegyelmi bíróság helyénvalónak találta összeférhetetlenségi határozatának közlése mellett Ítélet hozatala nélkül panaszlottat a törlési kérvény beadására záros határidő alatt felhívni stb. A m. kir. Curia (302. fegy. sz. 1894. jun. 9.): Az eperjesi ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata megsemmisíttetik s ugyanaz a fegyelmi bíróság újabb szabályszerű határozat hozatalára utasittatik. Mert jelen esetben, melyben az ügyvédek jegyzékébe felvett ügyvéd ellen a felvétel után merültek fel oly adatok, a melyek az ügyvéd felvételét kizárták volna, az ügyvédi jegyzékből való kitörlés az 1874. évi XXXIV. t.-c. 7. §-ának utolsó bekezdése alapján az elsőfokú fegyelmi bíróság 257/892. és a kir. Curiának ezt helybenhagyó, 1893. június 3-án 235. sz. a. határozata szerint csak rendes fegyelmi eljárás útján lévén kimondható, önként következik, hogy fegyelmi eljárás esetében az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának az ügyvédi jegyzékből való törlés iránt érdemileg kell határoznia. Minthogy pedig a fenforgó ügyben az első folyamodású fegyelmi bíróság a vádlott ellen jogérvényesen elrendelt fegyelmi eljárás és vád alá helyezés ellenére vádlottnak az ügyvédi jegyzékből való kitörlése iránt nem határozott, hanem vádlottat záros határidő alatt az ügyvédi állásról való lemondásra szólította fel s így az első folyamodású fegyelmi bíróságnak határozata a törvény szabályainak nem felelvén meg, ugyanazt megsemmisíteni s azon esetben, ha vádlott községi birói tisztéről le nem mondott volna, esetleg az ügyvédi lajstromból törlését önként nem eszközölte volna, — az első folyamodású fegyelmi bíróságot az ügy állásához képest újabb szabályszerű határozat hozatalára utasítani kellett.