A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 52. szám - Tőzsdei harácsolások

A Jü(i. 207 Az 1*71 : XXXIV. t.-c. 37. S-a alapján az ügyvéd halála esetén a leltározási mindenkor a kamara kiküldöttje teljesiti, akár a kir. járásbíróság, akár a kamarai választmány intézkedett az iratok és értékik leltár moll olt i biztosítása iránt. Ax aradi kir. törvényszék ,1893. auguszt. 2. 7,500. sz. a.) Kornay Károly közjegyzőnek hivatalos jelentése, melylyel néha Jonescu Lázár ügyvéd irodájának leltárát beterjeszti, jóváhagyólag tudomásul vétetik és a leltár az iratoknál megtartandó, hol azt az irodagondnok megtekintheti, másolatot vehet, kiküldött kir. közjegyzőnek eljárási díja 5 írtban állapittatik meg s utasittatik Párizs Lajos ügyvéti irodagondnok, miszerint ezen összeget 15 nap s közigazgatási végrehajtás terhe alatt a nevezett kir. közjegyzőnek fizesse meg stb. A nagyváradi kir. itelö tábla (1894. január 5,757. sz alatta az elsöbiroság végzését megváltoztatja akként, hogy a leltározást teljesített kir. közjegyző megállapított díjának fizetésére nézve elsöbiróságilag megállapított kötelezettség alól az irodagondnok dr. Párizs Lajos ügyvédet felmenti. Indokok: Az ügyvédi rendtartásról rendelkező 1874. évi XXXIV. törvénycikk 37. §-a szerint az ügyvéd halála esetében az iratok és értékek leltár melletti biztosításáról az ügyvédi kamara tartozván gondoskodni, habár a törvény kifejezetteu nem rendelkezik is a felett, hogy a leltározást az ügyvédi kamara kiküldöttje teljesiti. okszerűen következik ez a felhozott törvényszakasz második bekezdésében foglalt intézkedésből, a mely szerint akkor is, ha az iratok és értékek zár alá vétele iránt a kir. járásbíróság intézkedett, az ügyvédi kamara választmányának a leltározást átengedni tartozik. Ezekből folvóan helytelen volt ugyan a kir. törvényszék abbeli rendelkezése, mely szerint az ügyvédi kamara megkeresvénye folytán Kornay Károly közjegyző személyében a leltározásra kiküldetni rendehetett, de minthogy amaz intézkedés ellen jogorvoslat nem használtatott s a kiküldött a leltározást tényleg teljesítette, a minél fogva szabálytalan intézkedése az ügy jelen állásában hatályon kivül nem helyezhető ; minthogy továbbá a leltározást teljesített kir. közjegyző díjait jogosan számította ugyan fel és annak megtérítését követelni jogosult, de az abbeli követelés kiegyenlítésére a* ügyvédi iroda részére kinevezett gondnok annál kevésbé kötelezhető, mert ez az elhalt ügyvédet a megbízó felekkel szemben megillethető díjak és kiadások behajtására nem jogosított, sem pedig az elhalt egyéb vagyonjogába nem lépett, ugyanazért stb. A m. kir. Curia (1894. okt. 16.): A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik, mert a másodbiróságnak felfolyamodással megtámadott végzése nem tartozik az 1881. évi LIX. t.-cikk 59. §-ában felsorolt azou esetek közé, a melyek ellen további felfolyamodásnak van helye. Felebbezésben használt sértő kifejezések. A pozsonyi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága dr. S. M. pozsonyi ügyvéd ellen fegyelmi ügyben következőleg határozott: dr. S. M. pozsonyi ügyvéd a pozsonyi kir. törvényszékhez intézett 12,770/891. sz. a. felebbezési beadványában használt sértő kifejezésekért az 1887 : XXVIII t.-c. 3. §-a, illetve az 1874 : XXXIII. t.-c. 73. §-a alapján a fegyelmi eljárás mellőzésével megintetik és rendreutasittatik. Indokok: A dr. S. M. által elleojegyzett beadványban foglalt következő kitételek : »Nem tudjuk, a szomorúság, a sajnálkozás, a szégyenkezés avagy a harag fogja-e el az ember lelkét az ilyen Ítéletek olvasására ? Micsoda szemekkel, micsoda bizalommal tekintsen az ember az olyan bíróságra, a mely igy Ítélni képes«. »Themis asszony, vedd le szemeidről a fátyolt s nézd meg magadnak azon bíróságot, a mely ilyen kijelentéseket tesz !!!« a bíróság irányában nemcsak tiszteletlenséget, de sértést is képeznek s az 1887 : XXVIII. t.-c. 3. §-a rendelkezése szerinti fegyelmi megtorlást követelnének. Minthogy azonban a panaszlott ügyvédet egyrészt az elsőbirósági ítéletnek a legfelsőbb bíróságok által elvetett indokolása, másrészt a periratokból kiderülő az a körülmény ragadta a sértő kifakadásokra, hogy ügyfeleinek perbeli ellenfele F. J. ügyvéd oly perköltség-követelés miatt foganatosíttatott azok ellen végrehajtást, a melyhez a H. J. és neje, valamint E. G. között a 3,418/888. számú kereset alapján folyamatban levő per megszüntetése tárgyában bíróságon kivül létrejött egyezséghez képest E. G.-nek, a kiről az F. J. saját ügyvédi díjai és költségei kielégítésére végrehajtás utján magára ruháztatta, H. J. és neje ellen csakis alaki jogcíme volt, mivel ha az egyezség a per bíróságának az Ítélet meghozása előtt bejelentetik, birói ítéletek sem a per érdemében, sem a perköltségekre nézve nem hozattak volna s ez a kettős körülmény a panaszlott ügyvéd kifakadását, ha nem is mentheti, de enyhébb elbírálás alá utalja, erre való tekintettel az ügy előzményeinél és a per körülményeinél fogva ebben az esetben a fegyelmi eljárás elrendelése mellőzhető volt ugyan, de a panaszlott az 1874 : XXXIV. t.-c. 73. §-a alkalmazásával megintendő és rendreuta^tandó volt. f 1893. december 30-án, 693. sz. a.) A m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa: Igaz ugyan, hogy az 1874: XXXIV. t.-c. 73-ik §-a szerint az ügyvédi kamara^ választmányának csekélyebb kötelességszegések esetében az ügyvédet megintő s rendreutasító határozata elleu nincsen helye föiebbezésnek; mert az ily határozat az ügyvédi kamara választmányának s nem fegyelmi bíróságának a kamara tagjai feletti felügyeleti jogánál fogva saját hatáskörében telt jogerős intézkedését képezi. Midőn azonban fegyelmi eljárás megindítása végett tétetik feljelentés s a panasz nem az ügyvédi kamara választmányának, hanem fegyelmi bíróságának elintézése alá kerül, az ügyvédi kaí mara fegyelmi bírósága a panaszlott és a kamarai ügyész rnegj hallgatása után ekkor is hozhat ugyan oly határozatot, mely sze| rint a feljelentés vagy panasz tárgyát fegyelmi eljárásra alkalmasnak nem találván, az ügyet a választmányhoz teszi át a 73. §-ban körülirt intézkedés végett; ezen esetben azonban már nem a választmánynak, hanem a fegyelmi bíróságnak a 79. §. alapján hozott határozatáról, tehát fegyelmi ügy elintézéséről lévén szó, ezen határozat ellen az imént idézett törvényszakasz harmadik bekezdése értelmében minden érdekelt fél, tehát a kir. ügyész is élhet felebbezéssel. Minthogy pedig a jelen esetben a pozsonyi kir. ítélő tábla által utasított kir. törvényszék részéről fegyelmi eljárás szempontjából tétetett feljelentés s ezen fegyelmi ügyben hozott az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága határozatot: ezen határozat ellen a fegyelmi eljárás szabályai szerint, a kir. ügyész felebbezési jogosultsága teljesen törvényszerű levén: ugyanazért az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának folyó évi 48. sz. a. hozott azon határozata, melylyel a kir. ügyésznek kellő határidőben beadott felebbezvénye visszautasittatott, megváltoztattatok s a kir. ügyész felebbezése elfogadtatván, ennek folytán az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának az ügy érdemében 1893. évi 693. sz. a. hozott határozata felülvizsgálat alá vétetik és egyrészről tekintve azt, hogy a panaszlott ügyvéd felebbezvényében használt kifejezések, mint azt az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága is felebbezett határozatában is elismeri, a bíróságra nézve annyira sértőknek mutatkoznak, hogy e miatt az 1887 : XXVIII. törvénycikk 3. §-ának alkalmazása annál is inkább indokoltnak látszik, mert a panaszon ügyvéd még menteni sem igyekszik nyilatkozatában eljárását s más részről tekintve azt, hogy a felebbezett határozatban felhozott körülmények egyáltalában nem olyanok, melyek indokul szolgálhatnának a fegyelmi eljárás mellőzésére, mert a bíróság nem tetsző ítélete bírálatának semmi körülmények között sem lehet módja az oly kifejezések használata, I minőkkel a panaszloct ügyvéd felebbezvényeiben élt: a felebbezett határozat megváltoztatásával a panaszlott ügyvéd ellen az 1887 : XXVIII. t.-c. 3. §-a alapján a fegyelmi eljárás megindítása elrendeltetik s minthogy vizsgálatnak szüksége fenn nem forog, ugyanő váil alá is helyeztetik. (1894. szeptember 29. 492. sz. a.) Az. 1877. évi XX. t.-c. 28. és 31. §-aiuak rendelkezéséhez képest az elmebetegség és ennek folytán a gondnokság alá helyezés birói nton levén megállapítható : ezen megállapítás szolgálhat irányadónl arra nézve, hogy a jelentkező ügyvéd az 1874. évi i XXXIV. t.-c. 8. §-a értelmében az ügyvédek lajstromába felvehető-e ; avagy nem. A kolozsvári ügyvédi kamara (1894. jul. 21. 336. sz. a): ' L János ügyvéd úr, az ügyvédi lajstromba felvétel iránti kérésének nem adatik hely; mert a kolozsvári kir. törvényszék mint sajtóbiróságnak 1893. július 10-én 4,314. sz. a. kelt határozata szerint orvosszakértők s az igazságügyi orvosi tanács véleménye alapján hivatalosan állapíttatott meg, hogy folyamodó perlekedési tébolyodottságban szenved, ezzel szemben pedig nincs kimutatva, hogy elmebeteg| ségéből kigyógyult. A dr. B Móric által Purkersdorfban [ 1893. augusztus 30-án kiállított orvosi bizonyítvány e tekintetben bizonyitékúl nem fogadható el, mert nem is tekintve, hogy külföldön kelt, teljes bizonyító erővel biró okiratnak nem tekinthető stb. A m. kir. Curia (1894. szept. 7. 8,73t*>. sz. a.): a kamara választmányának határozata feloldatik és utasittatik a kamara választmánya, hogy az illetékes bíróságtól szerezzen felvilágosítást arról, hogy kérvényező elmebetegsége miatt gondnokság alá van-e helyezve avagy nincsen s az eredményhez képest a felvétel kérdésében hozzon új határozatot. Mert az 1877. évi XX. t.-c. 28. és 31. §-ainak rendelkezéséhez képest az elmebetegség és ennek folytán a gondnokság alá helyezés birói uton állapitható meg: ezen megállapítás szolgálhat tehát irányadóul arra nézve, hogy a jelentkező ügyvéd az 1874. évi XXXIV. t.-c. 3. §-a értelmében az ügyvédek lajstromába felvehető-e avagy nem ?