A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 52. szám - Tőzsdei harácsolások

A J O Gr. 377 Tőzsdei harácsolások**. Irta: dr. BACK FRIGYES, Budapest. A fenti cím alatt a »Pesti Hirlap« egyik mult számában egy vezércikk jelent meg, mely a legnagyobb figyelmet érdemli nemcsak azon körülmény miatt, mert egy actualis, fontos kérdés egy elterjedt napilapban szakszerüleg tárgyaltatik, hanem azért is, mert oly vád emeltetik egy az állam által elismert és folyton ellenőrzött intézmény : a tőzsde és a tözsdebiróság ellen, hogy ezen vádakkal szemben a hallgatás ép oly jogosulatlan és talán könyelrnü, mint maga ezen vádnak emelése. Tagadhatatlan tény az, hogy miként minden szabadság szolgaságra, a gyengék elnyomására vezet, ugy a korlátlan üzletkötési szabadság is a tájékozatlanok, hívatlanok, különösen a könnyelműek tévútra vezetésére szolgál gyakran és pedig annál gyakrabban, minél nagyobb,az ellentét az üzleti »rafineria« és az üzletbeni járatlanság közt. Es minthogy ez egyesek károsodására (sőt esetleg, ha más kóros társadalmi tényezők is hozzájárulnak, pl. játékszenvedély és bizonyos ipari vagy más foglalkozási ág ] angása, stb.) elősegítheti még a pauperismus terjedését, nagyon is indokolt, hogy az állam, mint a jogrend és ennek szerintünk alapját képező anyagi boldogulásnak legfőbb őre, a bárhonnan is kiinduló veszély ellen megtegye a kellő óvintézkedéseket. Tagadhatatlan tény az, hogy a tőzsdei ügyletek által sokan a nyomor örvényébe sodortatnak '; tagadhatatlan, hogy a budaresti árú- és értéktőzsde ő felsége a király nevében gyakran oly ügyleteket hagy itéletileg jóvá, melyek az erkölcsi bíró előtt semmiesetre sem számithatnak ily elbánásra. De azért azt mondani, hogy a differenz-üzleteket, vagy a tözsdebiróságot el kell törölni, az ép oly nevetséges, mintha pl. valaki azt állítaná most, hogy az idén az ország legkülönbözőbb pontjain is kisebb-nagyobb vasúti szerencsétlenségek fordultak elő, azért az államnak be kell szüntetni az Ö3szes vasúti közlekedést; vagy ha valaki azt mondaná, hogy az iszákosság megakadályozása céljából tiltsa be az állam a" szeszégetést! A tőzsde-intézmény, melynek nyomai már az ókorban az egyiptomiaknál és a rómaiaknál is feltalálhatók és a mely a középkorban a német hansa-városokat nagygyá és boldoggá tette, az újkori a modern mezőgazdaság- és kereskedelemnek leglényegesebb postulatuma. Ez utóbbi állitásom bővebb bizonyításába nem akarok bocsátkozni, csak kérdem: épülnének-e vasutak, alakulnának-e nagy bankok, ha nem volna tőzsdei piac, a melyen ezen vasutak és bankok részvényei eladatnának és vétetnének? '\ agy még tovább megyek; mit csinálna az állam, ha nem volna oly piac, a mely az ő kölcsönkötvényeit árúba bocsátaná és kínálná, urbi et orbi ? Ljabb időben két lényeges reformtervről értesültünk; az egyik Franciaországban talált állami kezdeményezésre, a másik Németországban. A francia orvosság, mely tagadhatatlanul nagyon radicalis, abban áll, hogy a jogsegély tagadtassék meg teljesen az árkülönbözeti üzletektől. Eszünkbe juttatja azonban ezen reform az angol I. Károlyt, ki a szegénykérdést ugy akará megoldani Londonban, hogy a szegényeket összefogdostatta és a Themsébe dobatta. A német »védgát« pedig abban állna, hogy a mult évi börze-enquete határozmányai törvényerőt nyernének és ezen hozandó törvény szerint csak azok köthetnének tőzsdei, árkülönbözeti üzletet, a kik valamely tőzsdei listába (Börsenregister) fel vannak véve. Azt hiszszük azonban, hogy egy ily törvény megalkotása roppant szerencsétlen experimentum volna, mert nevetséges kudarcra vezetne. És pedig azért, mert nagyon is könnyű egy ily törvényt kijátszani, mert mi sem könnyebb, mint egy ilyen »register«-be felvétetni. Mert pl. észszerűen fel nem tehető az, hogy csak bejegyzett kereskedők, vagy hites tőzsdei alkuszok vehetők fel ily listába, vagy hogy túlmagas díj lefizetéséhez volna a felvétel íűzve és ha még e két körülmény fenforogna is, ugy a leleményesség, a színleges kötés és átruházás segítene az elsőn, a játékszenvedély túlíenne a másik akadályon. Azonkívül azt hiszszük, hogy a század végén büntetendő egyesek miatt nem szabad büntetni egy egész osztályt és hogy legkevésbé sem tehetne az állam azzal az intézménynyel, a melyre ő maga annyira gyakran rászorul. De segíteni kell és pedig mielőbb és minél erélyesebben a dolgon és pedig — azt hiszszük — leginkább magának a tőzsdének jól felfogott érdeke szempontjából. Szerény véleményünk szerint pedig ugy, hogy a jelenlegi tőzsdebirósági hatáskör és szervezet teljes fen tartása mellett a jogsegély szorittassék meg és pedig kétféle módon. 1. Hogy a tözsdebiróság is csak kereskedők és alkuszok közti ügyletekből kifolyólag Ítélje meg az oly árkülönbözeteket, a hol a tényleges szolgáltatás már eleve ki volt zárva. 2. Hogy a tőzsdei miniszteri biztos, kinek a tőzsdei bíráskodásra amúgy is felügyeleti joga van, szigorúan őrködjék, hogy az 1868 : L1V. t.-c. 10. §.* minél szigorúbban alkalmaztassak a tözsdebiróság által. A rendes birósági praxis, mely ugyan e téren nálunk ép oly ingadozó, mint Németországban, eddig is árkülönbözeteket csak akkor itélt meg, ha a tényleges szolgáltatás (effectiv-üzlet) nem volt kizárva. Dacára annak, hogy ez által körülbelül implicite ki van mondva, hogy az ily tőzsdei üzlet szerencsejáték, helyesnek tartjuk az ez irányú bírósági gyakorlatot, mert abban a bíróban, * »Ha a polgári per folyama alatt merülnek csak fel valamely büntetésre méltó cselekmény jelenségei és azon cselekmény elitélése nélkül a polgári kereset tárgya felett határozatot hozni egyáltalában nem lehetne, ez esetben a per a polgári eljárás felfüggesztése mellett a bűnös cselekmény előzetes kiderítése és elitélése végett hivatali ól tétetik át az illető bűnvádi birósághoz.* is történhetik, melyek távol állanak a terhelt ártatlanságának elismerésétől. Támogatta ellenzését azzal, hogy a kártalanítási igénynek kiterjesztése mellett megcsökkennék az állampolgárok bátorsága bűntények felfedezésére és feljelentésére, mert bár a kártérítés az állam terhét képezi, annak a javaslatok értelmében visszkereseti joga van azok ellen, a kiknek hibájából a bűnvádi eljárás folyamatba tétetett és hogy kiszámíthatatlan az az anyagi teher, mely ily kiterjesztés következtében az államkincstárra nehezednék. A hosszú és élénk vita azzal ért véget, hogy a Senatus osztva a kormány felfogását, a kártalanításhoz való igényt csak a revisió folytán ártatlanul kiállottnak tekintendő büntetés esetében állapította meg. Nincs ok a senatusnak ezen elhatározását megelégedéssel fogadni. Való ugyan, hogy a mely országban codificált bűnvádi eljárás szabályozza a bűnper menetét, ott némi biztosítékok vannak legalább abban az irányban, hogy a birói belátás túlnagy határok között ne mozoghasson és hogy minden gyanúsított csak törvényes ok alapján fosztassék meg az eljárás tartamára szabadságától. De a legtökéletesebb perrendtartás sem zárhatja ki a birói tévedéseknek lehetőségét, pedig a kártalanításhoz való jog megállapításának szüksége éppen ebben a lehetőségben rejlik, ezen jog megállapításának célja a birói tévedéseknek lehető reparálása. Es azért csodálkozom azon, hogy M., a ki elvben helyesli a képviselőháznak álláspontját, melylyel a felmentést egymagában elegendő alapként fogadta el a kárlalanitási igény megállapításakor, a kérdés gyakorlati megvalósításának nehézségei miatt csupán a correctionalis eljátásban hajlandó a kártalanítási jogot revisio nélkül megállapítani, ha a felmentésben a gyanúsított egyén ártatlansága megállapittatott. Azt az aggályát, hogy mivel a jury felmentő verdictje nem indokoltatik, enuélfogva az a terheit ártatlanságának megállapítására ki sem terjeszkedhetik, még lehet méltányolni, mert elhárítása alig leküzdhető nehézségekkel jár, ha csaknem akarnák Bo v i c r L a p i e r r e-nek a képviselőház bizottsága elé terjesztett és fennebb ismertetett indítványát megvalósítani. Ellenben kissé erőltetettnek tetszik az az aggály, hogy mivel sem a vizsgálatot illetőleg az elsőbirósági eljárást megsemmisítő birói arrét, sem a vizsgálóbíró által kibocsátott ordonnance de non lieu nem állapítanak meg bizonysággal birói tévedést, mert ily határozatok sohasem képeznek itélt dolgot és a beszüntetett eljárás új bizonyítékok alapján bármikor feleleveníthető, a vizsgálóbíró beszüntető határozata pedig nem is indokoltatik : ennélfogva azon határozatok alapján a kártalanítási igényt megállapítani nem lehet. Mert a vizsgálóbíró beszüntető határozata ellenében legutóbb érvényesített aggály megszűnik, ha szabályként állapittatik meg, hogy az ordonnance de non lieu is indokolandó ; ez semminemű rendszerbeli változtatást szükségessé nem tenne. A mi pedig az itélt dolog hiányára alapított kifogást illeti, az teljesen való ugyan, de a kártalanítási jog megállapításával semmi lényeges kölcsönhatásban nincs. Minden birói határozat, a legritkább kivételektől eltekintve, csak históriai valóságot állapit meg. Ez azonban nem szolgálhat indokul arra vonatkozólag, hogy a birói határozatok jogok és kötelességek kútforrásai ne lehessenek, mert ezen az alapon minden birói Ítélettől, a mely nem absolut hatályosságú indokokon nyugszik, a végrehajthatóságot meg kellene tagadni Ha a birói arrét a vizsgálatot minden következményeivel együtt megsemmisíti, ha a cour d'appel az elsőbirósági eljárást hatályából lépteti, mert meggyőződése szerint sem vétségnek, sem kihágásnak tényálladéka fenn nem forog, ha a vizsgálóbíró ugyanazon meggyőződés által vezéreltetve megszüntető határozatot hoz: akkor ezzel a birósági kijelentéssel egyszersmind megállapítást nyer, hogy a szabadságában megszorított egyén büntetendő cselekményt nem követett el, ennélfogva — a mennyiben nem maga okozta büntető úton való üldöztetését — ártatlanul állta ki szabadságának 1 megfosztását. Hogy utólag a tényállás változott színben kerülhet nap! fényre és az eljárás újrafelvételét teheti indokolttá, az nem állhat S útjában, hogy a korábbi birói határozatnak a fogva tartott egyén I kártalanítására vonatkozó következményei is levonassanak. Mert hasonló gondolatmenet mellett az új bizonyíték alapján megindított perújitási eljárás során felmentett egyén részére sem volna kártalanítás adható, mert nincs kizárva, hogy az érvényesített új bizonyíték hamis volt, valamint hogy a perújításnak két ellenmondó ítéletre avagy hamis tanúvallomásra való alap-tá^a