A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 51. szám - A tisztviselők fizetésére és illetményeire vonatkozó törvény magyarázatához

A J Indokok: Alperesnek azon kifogása, hogy a kereseti váltón két külön fizetési idő van kikötve, figyelembe vehető nem volt, mert a váltóban foglalt azon kitétel, hogy abban a fizetési határidő a kelettől három hóra van kitéve, azon nap iránt, melynél sem előbb, sem utóbb a fizetés a váltókötelezettől nem követelhető, kétséget fenn nem hagy; ily körülmények között, ezen szabatosan kitett fizetési nap után a következő : »f. évi november 29-én « kitételnek, mely csak a lejárat tévesen kiszámított határnapjának tekinthető, oly hatást tulajdonítani nem lehet, mely a fizetés határitlejét befolyásolná, még pedig annál kevésbé, mert alperes sem vitatja, hogy a fizetés idejére nézve megállapodásellenesen változás idéztetett elő. A mi pedig alperesnek az aláírás valótlanságára vonatkozó befolyását illeti stb. A pécsi kir. itélő tábla (1893. július 10. 3,553. sz. a.): a felebbezett Ítéletet megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja stb. Indokok: Az A. alatti 1892. évi aug. 28-án kelt váltó lejárata így lévén kitéve »kelettől 3 hóra f. évi nov. 29-én bizonytalan, mely napon járt le a váltó : vájjon kelet utáni három hóra, azaz november 28-án, vagy pedig november 29-én, minélfogva a kereseti váltó a váltótörvény 3. §-ának 4. pontjában meghatározott lényeges kelléket nélkülözvén, abból az idézett törvény 6. §-a értelmében alperesre váltójogi kötelezettség nem háramlik. Nem lehet figyelembe venni felperesnek azt az ellenvetését, hogy alperesnek az a kifogása csak a tárgyalás kezdetén adatván elő, elkésett; mert ez a váltóeljárást szabályozó ig. min. rend. 21. §. értelmében és azért is alaptalan, mert a kellékhiány az idézett rendelet 37. §. értelmében hivatalból is észlelendő. De nem lehetett a sommás végzést (melyben a jelenlegi alperes III. r. alperes) egészen sem megsemmisíteni, mert az az I. és II. rendű alperesre nézve jogerős stb. A m. kir. Curia (1894. nov. 7. 1,648. sz. a.): III. rendű alperes L. Józsefre vonatkozó rendelkezései tekintetében mindkét alsó bíróság ítélete és a nagykanizsai kir. törvényszék 1893. március 9-én 1,455. sz. a. hozott sommás végzésével L. Józsefre vonatkozó része megsemmisíttetik, felperes keresete e részben viszszautasittatik stb. Indokok: A mint ezt a II. bíróság helyesen kifejtette, a keresethez A. alatt csatolt váltó, a lejárat szabatos meghatározásának hiánya folytán lényeges kellék hiányában szenved és ezért váltói kötelezettség abból nem származik. Mivel pedig a váltóeljárást szabályozó ig. min. rendelet 4. §-a értelmében az oly okiratra, mely kellékhiányban szenved, alapított kereset hivatalból visszautasítandó, mert az oly okiratból a váltótörvény 6. szerint váltókötelezettség nem származván, ilyenre nézve a váltóbiróság mint ügybiróság hatásköre ki nem terjed; és tekintve, hogy az emiitett ig. min. rendelet 37. §. szerint az a körülmény, hogy a váltóbiróság a 4. §. alkalmazását elmulasztotta, az eljárás megsemmisítését vonja maga után s e részben az, hogy a fenforgó esetben a sommás végzés többek ellen adatott ki és e részben jogerőre emelkedett, annak a kifogásoló féllel szemben való elbírálását nem akadályozza, a sommás végzésnek HL r. alperes L. Józsefre vonatkozó részét s az alsóbb bíróságok ítéleteit megsemmisíteni, felperes keresetét III. r. alperessel szemben az eljárási rendelet 4. §. értelmében visszautasítani kellett stb. A váltó tartalmának megváltoztatása esetében a váltó birtokosát terheli a bizonyítás, hogy a változtatás a váltóadóstól szár. mazik vagy megállapodásszerű. A váltó kellékei nem lehetnek egymással ellentmondásban és ennélfogva nem érvényes az oly váltó, melyen a kelet későbbi, mint a fizetési idő. (M. kir. Curia 1894. okt. 10. 754. sz. a.) Bűnügyekben. A kolozsvári kir. ítélőtábla büntetőügyi teljesülési döntvénye. 2. szám. Az esetben, ha szeszjövedéki kihágás miatt folytatott ügyben az 1888, évi XXIV. t.-c. 88. $-ában irt kihágás a kincstár megröviditésére irányzott szándék hiánya miatt meg nem állapitható, de szabálytalan eljárás fcnforog, ez az 1888. évi XXIV. t.-c. 8j. $-ában irt szabályellenességnek, vagy az I88J. évi XLIV. t.-c. IOI. §-ában érintett kisebb kihágásnak tekintcndö-e ? (Vonatkozással a 851 /1894., 2,461/1894., 176/1894. és 3,058/1394. bf. sz. a. bűnvádi ügyekben felmerült kérdésre). Határozat: Az esetben, ha szeszjövedéki kihágás miatt folytatott ügyben az 1888. évi XXIV. t.-c. 88. §-ában irt kihágás a kincstár megrövidítésére irányzott szándék hiánya miatt meg nem állapitható, de szabálytalan eljárás fenforog, ez az 1888. évi XXIT. t.-c. 87. $-ában irt szabályellenességnek tekintendő. Indokok: Tekintve, hogy azokat a jövedéki kihágási ügyeket, melyekben a pénzügyi bíráskodással felruházott első folyamodáséi kir. O GK 203 törvényszékek az államkincstár megrövidítését célzó szindékot meg nem állapítják és ez okból vádlottat az 1883. évi XLIV. t.-c. 106. §-a alapján a kihágás alól felmentik, de a vizsgálat adatai szerint vádlottat terhelő kisebb kihágásokért (1883: XLIV. t.-c. 101. §.), vagy szabályellenességekért (1888. évi XXIV. t.-c. 87. §.) elbírálják, a kolozsvári kir. Ítélőtábla szervezése óta folytatottt állandó gyakorlat szerint azon elv alapján, hogy a nagyobb hatáskörben a szűkebb benfoglaltatik, felülbírálta; tekintve, hogy a szeszadó-rendszert tárgyazó 1888. évi XXIV. t.-c. oly különleges (speciális) törvény, melynek rendelkezése minden, a szeszadóval kapcsolatos kérdésre, melyet illetőleg ezen törvényben kifejezetten más törvényre vagy szabályrendeletre utalás nem történik, feltétlenül alkalmazandó ; tekintve, hogy az 1888. évi XXIV. t.-c. a benne meghatározott kihágásokon kivül minden egyéb, ezen törvénybe ütköző s külön büntetéssel nem sújtott cselekményt vagy mulasztást szabályellenességnek minősít és ezen törvényhelyekben megszabott büntetéssel sujt, miből következik, hogy szeszjövedéki kihágásokra az 1883. évi XLIV. t.-c. 101. §-ának a kisebb kihágásokat szabályozó rendelkezése, mint a később alkotott és különleges intézkedéseket tárgyazó 1888. évi XXIV. t.-c. által kifejezetten fenn nem tartott törvény ki nem hat; tekintve végre, hogy az 1883. évi XLIV. t.-c. 100. §-a érteimében az adótörvények és szabályok elleni kihágások az egyes adónemekre fennálló törvények és szabályok szerint büntetendők, mihez képest a megrövidített vagy megrövidités veszélyének kitett szeszadó elleni cselekmény vagy mulasztás, a mennyiben az 1888. évi XXIV. t.-cikkben meghatározott kihágásnak nem minősíttetik, csak ezen törvény 87. §-ában érintett szabályellenességnek tartható s a szerint büntetendő : mindezek alapján kimondani kellett, hogy kihágásnak nem minősíthető szeszjövedék elleni cselekmény vagy mulasztás az 1888. évi XXIV. t.-c. 87. §-ában érintett szabályellenességnek tekintendő. Kelt Kolovsvárott, a kir. Ítélőtáblának 1894. évi november hó 28-án tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett a kir. ítélőtáblának 1894. évi november hó 30-án tartott teljes ülésében. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az a körülmény, hogy a kamarai lajstromba való felvételért folyamodó ügyvéd döbbeni kamarájával szemben a tagsági díj fizetése iránti kötelezettségének eleget nem tett és hogy az ellene fegyelmi uton kiszabott pénzbírságot ki nem fizette — figyelemmel arra, hogy e miatt ellene fegyelmi eljárás folyamatba nem tétetett és hogy ez uton az meg nem állapitható, hogy a jelzett fizetési mulasztás képez-e fegyelmi vétséget — a felvétel megtagadása az 1874. évi XXXIV. t.-c. 3., továbbá 65. és 66. §-ai értelmében indokul nem szolgálhat. A szegedi ügyvédi kamara választmánya (1894. jun. 2. 7021. sz. a.): Sch. . . . Géza ó-bessenyői lakos ügyvéd urat ezen kamara tagjai közé felvétel iránti kérelmével elutasítja és figyelmezteti őt, hogy az ügyvédeskedéstől tartózkodjék, mert különben ebbeli működése zúgirászatnak fog tekintetni. Indokok: Folyamodó 1893. ápril 21-én 251. sz. a. felvételét kérelmezvén, a szabadkai ügyvédi kamarától beszerzett lajstromkivonat és vett értesítésből kitűnt, hogy az ottani kamaránál töröltetése után 1891. ápril 25-én 360. sz. ítélettel az 1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt 200 frt pénzbirságra ítéltetett, mely büntetésnek hatálya az 1874. évi XXXIV. t.-c. 102. §-a értelmében csak még f. évi ápril 26-án szűnt meg; másrészt az onnan vett értesülés szerint folyamodó az azon kamarával szemben fennálló kötelezettségének mindeddig sem tett eleget, jóllehet annak kiegyenlítésére több ízben felhivatott; minthogy pedig a felszaporodott 160 frt 60 kr. tagdíjtartozás azt mutatja, hogy a folyamodó a volt kamarájával szemben tartozó kötelezettségeit következetesen elhanyagolta, sőt midőn ezen kamarának háromszori fölhívása dacára tartozásának rendezését nem eszközölte, ezen magatartásában, volt kamarájával szemben fennállott kötelezettségének indokolatlan megtagadása látszik fenforogni, a mi fegyelmi vétséget állapit meg, minélfogva bár az emiitett fegyelmi büntetés hatálya ez idő szerint már megszűnt is, tekintettel az utóbb felhozott körülményekre, folyamodó fölvételi kérelmével elutasítandó volt. A m. kir. Curia (1894. szept. 5. 7021. sz. a.): az ügyvédi kamara választmányának határozata megváltoztattatik és folyamodó az ügyvédek lajstromába felvétetni rendeltetik; mert folyamodó a felterjesztett adatok szerint bűntett avagy vétség miatt nem fenyíttetett, sem pedig vizsgálat alatt nem áll, az a körülmény pedig, hogy ugyanő a szabadkai ügyvédi kamarával szemben a tagsági díj fizetése iránti kötelezettségének eleget nem tett és hogy az ellene fegyelmi uton kiszabott pénzbírságot ki nem fizette, egymagában — figye'emmel arra, hogy e miatt ellene fegyelmi eljárás folyamatba nem tétetett és hogy ez uton az meg nem állapitható, hogy a jelzett fizetési mulasztás képez-e fegyelmi vétséget — a fölvétel megtagadására az 1874. évi XXXIV. t.-c. 3., továbbá 65. és 66. §-ai értelmében indokul nem szolgálhat.