A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 51. szám - A tisztviselők fizetésére és illetményeire vonatkozó törvény magyarázatához

2(H A J O Gr. Az 1S74 : XXXIV. t.-c. 74. §-ának ama rendelkezése, hogy a kamura választmánya a felek kérelme vagy bármely hatóság vagy kir. ügyész feljelentése folytán a kamara kerületében ügyködő ügyvédet a maga igazolására 100 frtig terjedhető birság terhe mellett vagy fegyelmi eljárás fenyegetésével szoríthatja, nem terjed ki arra az esetre, a midőn a fegyelmi bíróság hivja fel az ügyvédet nyilatkozatra valamely ellene tett fegyelmi feljelentés folytán és ily esetben a nyilatkozat beadásának elmulasztása csak a feljelentésben kért fegyelmi eljárás elrendelését vonhatja maga után. A miskolci ügyvédi kantára (1894. május 28. 332. sz. a.) C. Bálint miskolci ügyvéd és kamarai tag ellen az 1874. év' XXXIV. t.-c. 69. §. a) pontja alapján a fegyelmi eljárás elrendeltetik s a szükségesnek mutatkozó vizsgálat megejtése, illetve vizsgáló-biztos kirendelése céljából az iratok a jelen határozat jogerőre emelkedése után a kamara elnökéhez áttétetnek. Indokok: A fegyelmi eljárás a kamarai ügyész indítványához képest, de csak az 1874 : XXXIV. t.-c. (39. §. a) pontja alapján azért volt elrendelendő, mivel panaszolt ügyvéd nyilatkozatát ismételt felhívás és fegyelmi eljárással való fenyegetés dacára sem adta be. A miskolci kir. trvszék btő osztályának 2,832/B. végzésében foglaltak pedig valódiságuk esetén alkalmasak lennének arra, hogy az 1874 : XXXIV. t. c. 69. §. a) pontjában körülirt fegyelmi vétséget megállapíthassák. Az 1874 : XXXIV. t.-c. 74. §. és a 68. §. a) pontja alapján, eltérőleg az ügyészi indítványtól, azért nem találtatott a fegyelmi eljárás szintén elrendelendőnek, mivel az igazoló nyilatkozat beadásának elmulasztása fegyelmi vétséget nem képez s a 74. §. helyes értelmezése szerint csupán azt vonja maga után, hogy a nyilatkozatot beadni mulasztó kamarai tagot a kamarai választmány pénzbirsággal sújthatja, vagy ellene ezen panasz alapján, melyre a nyilatkozat beadandó lett volna, a fegyelmi eljárást elrendelheti. A vád alá helyezési határozat meghozatala előtt szintén eltérőleg az ügyészi indítványtól, azért volt a vizsgálat elrendelendő, mivel csak az által lesz felderíthető azon körülmény, hogy panaszolt ügyvéd a fenyítő feljelentést csakugyan C. Lajosné megbízása és utasitása nélkül adta-e be Z. Lajosné ellen stb. A m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa (1894. okt. 13.) 413. sz. a.) : Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata nem felebbezett részeiben érintetlenül marad, felebbezett abban a részében pedig, a melylyel a fegyelmi eljárásnak az 1874. évi XXXIV. t.-c. 74. §-a alapján is kért elrendelése mellőztetett, helybenhagyatik ; mert az 1874 : XXXIV. t.-c. 74. §-a szerint az ügyvédi kamara választmánya az ügyvédet igazolásra fegyelmi eljárás fenyegetésével is szoríthatja s ily esetekben, a mennyiben az ügyvéd igazoló nyilatkozatát be nem adja, az iratokat a mulasztásnak fegyelmi megtorlása végett a fegyelmi bírósághoz átteheti ugyan, de a 74. §-nak e rendelkezése nem terjed ki arra az esetre, a midőn a fegyelmi bíróság hivja fel az ügyvédet nyilatkozatra, valamely ellene tett fegyelmi feljelentés folytán, mert ily esetben a nyilatkozat beadásának elmulasztása csak a feljelentésben kért fegyelmi eljárás elrendelése lehet. A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság döntvénye. 56. szám. Van-e földadó - elengedésnek az I88J. évi XLIV. t.-c. 4g. és jo. §-ai alapján liclye abban az esetben, ha a szántóföldekre vonatkozólag elemi csapásként jelentkező tartós szárazság a bevetett földeknek termését, egész határokat magukban foglaló nagyobb területeken nem teljesen, hanem csak egyharmad, vagy kétharmad részben oly módon és időben semmisiti meg, hogy az illető földek azon évben már újabb veteményezés által jövedelmezőkké általában non tétethetnek. (Az 1893. évi 7292. számhoz.) Határozat: Földadó-elengedésnek az 1883. évi XLIV. t.-c. 49. és 50. §-ai alapján abban az esetben is van helye, ha a szántóföldekre vonatkozólag elemi csapásként jelentkező tartós szárazság a bevetett földeknek termését egész határokat magukban foglaló nagyobb területeken nem teljesen, hanem csak egyharmad vagy kétharmadrészben semmisiti meg oly módon és időben, hogy az illető földek azon évben már újabb veteményezés által jövedelmezőkké általában nem tétethetnek. Indokok: Az 1883. évi XLIV. t.-c. 49. § a kimondván, hogy »elemi csapások által okozott károk rendkivüli eseteiben adóelengedésnek van helve«, ilyen elemi csapásnak jelenti ki C. bb.) alatt a szántóföldekre nézve »az oly tartós szárazságot, mely egész határokat magokban foglaló nagyobb területeken a bevetett földeknek termését oly módon és időben semmisiti meg, hogy az illető földek azon évben már újabb veteményezés által jövedelmezőkké általában nem tétethetnek«. Az ezt követő 50. §. az adóelengedés alapjául szolgáló vizsgálatok megejtésének szabályozását a m. kir. pénzügyministerre bizván, az adóelengedés mérvére nézve általános elvként azt mondja ki, hogy »az elemi csapás által sújtott földrészlet után járó adó egyharmad részben, kétharmad részben vagy egészben eleno-edtetik, ha a termés hasonló mérvben semraisittetett meg.« A két szakasz most idézett részeinek egybevetéséből tehát következik, hogy szántóföldekre nézve az ott körülirt káros eredményt előidéző tartós szárazság adóelengedési alapul szolgáló elemi csapás ; hogy továbbá ez alapon a sújtott földrészlet adója abban a mérvben engedtetik el, a melyben annak termése megsemmisült. A törvény ily világos intézkedésével szemben a m kir. pü. közigazg. bíróság támaszkodva az 1883. évi XLIII. t.-c. 14. §-ában nyert jogára, a kérdésben forgó esetre vonatkozólag nem fogadhatta el a m. kir. pénzügyminister által az 1883. évi 73,662. (7. §.). 1885. évi 45,055. (140. §.), 1888. évi 60,074. (1889. évi Pü. Közi. 2. sz.) és 1890. évi 7,505. sz. a. (1890. Pü. Közi. 4. sz.) kiadott utasításokban, illetőleg körrendeletekben elfoglalt azt az álláspontot, hogy adóelengedésnek a fennebb körülirt tartós szárazság okozta elemi kár címén csak abban az esetben van helye, ha a sújtott szántóföld termése egészen vagy teljesen megsemmisült, mert a »megsernmisités« szónak azt az értelmét, mintha t. i. az a termés egész elpusztulását jelentené, az 50. §-ban ugyané szónak adott értelem egyenesen kizárja, a hol t. i. az világosan a részleges elpusztulás megjelölésére használtatik. Már pedig miután fel nem tételezhető, hogy ugyanazon törvény ugyanazon tárgyra vonatkozólag használt egy bizonyos szó alatt hét egymásután következő szakaszban különböző fogalmat kívánt kifejezni: a »megsemmisités« szónak azt az értelmét kellett elfogadni, a melylyel mind a két szakaszban megállhat, mert a törvény-magyarázat szabályai szerint fel kell tenni, hogy ha a törvényhozó e szónak ugyanazon tárgyra vonatkozólag két különböző értelmet kívánt volna tulajdonítani a két egymást követő szakaszban : akkor ezt világosan ki is fejezte volna, tehát a fenforgó esetben is, hogy ha a törvényhozó a »megsemmisttés« szóval az 1883. évi XLIV. t.-c. 49. §-ában a termés teljes elpusztulását czélozta volna kifejezni, akkor az 50. §-bau, midőn ugyané szó a termés részleges elpusztulásának megjelölésére is használtatik, világosan ki kellett volna fejeznie, hogy itt más értelem tulajdonítandó e szónak, mint az előző §-ban. Minthogy pedig a fentebb idézett utasításokban, s illetőleg körrendeletekben az, hogy tartós szárazság okozta kár — mint elemi csapás — csak a termés teljes megsemmisülése esetén tekinthető adóelengedési okul, csakis a törvény 49. §-ában használt »megsemmisités« szónak az 50. §-ból igazolható értelem figyelmen kívül hagyásával tulajdonitott értelmezésén alapszik s azokban más érv nem foglaltatik : ez okokból a m. kir. pénzügyi közig, bíróság a törvénynek ily megszorító értelmezését magáévá nem tehette. Mindez okoknál fogva ki kellett mondani, hogy földadóelengedésnek az 1883. évi XLIV. t.-c. 49. és 50. §-ai alapjáu abban az esetben is van helye, ha a szántóföldekre vonatkozólag elemi csapásként jelentkező tartós szárazság a bevetett földeknek termését egész határokat magukban foglaló nagyobb területeken nem teljesen, hanem csak egyharmad vagy kétharmad részben semmisiti meg oly módon és időben, hogy az illető földek azon évben már újabb veteményezés által jövedelmezőkké általában nem tétethetnek. Kelt Budapesten, a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak 1894. évi november hó 26-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak Budapesten, 1891. évi december hó 3-án tartott teljes tanácsülésében. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Zsigmond Ágoston e., nagy-kanizsai tszék, bej. 1895 évi febr. 1, félsz. febr. 18, csb, Nábráczky Lajos, tmg. Stiedler Lajos. — EadÓ József e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. 1895 évi jan. 22, félsz, febr. 21, csb. dr. Istvánffy Lajos, tmg. Moses László. — KÖlligsbaum Ármin e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. 1895 évi jan. 22, félsz, febr. 21, csb. dr. Reichard Zsigmond, tmg. dr. Weiszberger Miklós. — Mándl Dávid e., besztercei tszék, bej. 1895 évi jan. 26, félsz. febr. 14, csb. Tamás Károly, tmg. Brecher József. — Duha Gerö e., zilahi tszék, bej. 1895 évi febr. 8, félsz. márc. 3, csb. Szabó Béla, tmg. Veverán József. — Csorna Imre e., m.-szigeti tszék, bej. 1895 évi jan. 15, félsz, jan. 30, csb. Szép Géza, tmg. dr. Kökényesdy. Pályázatok : A zombori tszéknél jegyzői áll dec 29-ig A török-becsei jrbságnál jegyzői áll. dec. 30-ig. — A debreceni Ítélő tábla kerületében több joggyakornoki áll. - A temesvári Ítélő tábla kerületében egy joggyakornoki áll. dec. 28-ig. — A fogarasi jrbságnál a 1 b i r 6 i áll dec. 30-ig. - Az egri tszéknél a 1 b i r 6 i áll. dec. dü-ig. — A szilágy-csehi jrbságnál albirói áll. dec. 31-ig.— A szombathelyi tszéknél jegyzői áll. dec. 31-ig. - A kalocsai tszéknél aljegyz o i all. dec. 31-ig. — A nagyváradi Ítélő tábla kerületében hét ioggyakornoki áll. dec. 31-ig. _ A jászberényi közjegyzői áll. 1895 evi jan. 4-ig. - A zala-egerszegi tszéknél jegyzői áll. 1895 jan l-ig.— A szegedi itelo tábla kerületében hét joggyakornoki áll. 1895 évi Ín"" iJÍ& ~ a' Ílé15 tábla kerületében több joggyakornoki all. 1895 ev. jan. l-ig. _ A pozsonyi tszéknél b i r ó i áll. 1895 évi jan. 1-ig. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társaság«-nál. (Hold-utca 7. sz.)