A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 50. szám - A feltételes elítélésre vonatkozó új norvég törvény

A JOGK 365 is a birtok jövedelműt. Természetes, hogy a hűbéri viszonyok megszűnésével a hűbéri gyámság is elvesztette létalapját és a közönséges gyámsággal hovatovább teljesen egybeolvadt. Mondottuk, hogy a gyámi mundium az atyai hatalomtól, terjedelmét kivéve, keveset különbözött. Ennek oka abbau rejlett, hogy a törzsjogok azon éles válaszfalat, mely a római jogban az atyai, férji és gyámi hatalom, a kiskorúak és serdületlenek, a gyámság és gondnokság stb. között létezett, még nem ismerték. A régi germánoknál az atyai, férji és gyámi hatalmat egyaránt mundiumnak nevezték és ez lényegileg egynemű volt; tulajdonképen mind a három intézmény a gyámság jellegét viselte magán, vagyis minden ilynemű képviseltetés a gyámság egy nemének tekintetett. Sőt a gyámság és gondnokság között az egész középkorban sem találunk különbséget, minthogy a gondnokság is ép ugy a római jog befogadása folytán terjedett el, mint a hogy annak köszönhető a gyámságnak a családjogból való kiválása és igy szigorú elkülönítése is az atyai és férji hatalomtól. Jellemző sajátsága végre a középkori gyámi intézménynek az, hogy benne a végrendeleti gyámság eszméje meg nem honosult. A törvényes (agnatión alapuló) és a királyi főgyámi jogból folyó hatósági gyámságon kivül csak a szerződési gyámságot ismerte a germánság. A gyámság iránti szerződés pedig vagy már előzetesen a házassági egyezménybe foglaltatott bel<\ mely esetleg a két családot kölcsönösen kötelezte a gyárai védelemre; vagy egy másik használtabb mód szerint az atya szerződésszerű ajánlat utján szerezte meg gyermekének a gyámságot. Ujabb lökést adott a középkori gyámság fejlődésének a római jog receptiója. Németországot illetőleg mindenek előtt azt tapasztaljuk, hogy a római jog befogadásával sokat nyert a gyámi tan szabatosság tekintetében. Az atyai, férji és gyámi hatalom összezavarása megszűnik s miután az atyai hatalom és gyámság között a kellő határvonalak meghúzattak, ezen intézmények tovább fejlődése nemcsak hogy különváltan és önállóan történik, hanem a gyámság lassankint a családjogból is kiválik. Egyrészről mindazon kiskorúra kiterjesztetik, ki atyai hatalom alatt nem áll; másrészről pedig a családi gyámság a hatósági és bíró:, továbbá a római joggal befogadott végrendeleti gyámság elterjedése mellett teljesen elenyészik; sőt a családtagok nemcsak azon felügyeleti jogokat vesztik el, melyeket eddig nekik a német szokásjog biztosított, hanem őket a recipiált római jogelvek szerint megillető gyámajánlási jog is puszta kötelességgé törpül alá arra nézve, hogy a gyámság szükségének bekövetkezését a hatóságnak bejelentsék. A családi gyámsággal szűnik meg egyúttal a gyámi haszonvételi jog is. A hatósági gyámság megizmosodására és kiszélesbedésére kétségkívül a római jog volt legnagyobb befolyással, csakhogy ezen befolyást az akkor még egészséges német jognézlet helyes irányban tudta tartani. A királyi főgyámság elvének kifolyása volt ez. mely — mint láttuk — már korábban érvényre emelkedett ugyan, de kifejlődését főleg a római jog segítette elő. A hatósági beavatkozási jog minden irányban megszilárdult. Hatósági rendeléssel iktattatott a gyám tisztébe, akár végrendeleten, akár törvényen, vagy bírói parancson alapult is jogcíme;1 a gyámi vagyon megterheltetése vagy elidegenítése hatósági engedély nélkül eszközölhető nem volt; a gyám szigorú számadással tartozott és a hűtelen gyám elmozdítása nem vádeljárás utján, hanem hivatalból és hivatali vizsgálat alapján eszközöltetett. A jogállam eszméjének teljesen megfelelt, hogy azon hatóság, mely mindezen jogokat gyakorolta, a politikai hatóság volt;'1 azóta a német jogfejlődés is ráklépésekben haladt előre! Való egyébként, hogy a gyámi jogok és igy a vagyon megterheltetése és elidegenítése iránti szabályok is nagyban mérsékeltettek a gyakorlat által, mely a gyám szabadabb mozgását iparkodott elősegíteni és a római jog szelleme dacára a közvetlen cselekvést a gyámnak biztosította és a vagyon elidegenítését sem akadályozta, ha az egyenesen a gyámolt hasznára történt. Megjegyezhetjük végre, hogy a gyakorlat a római jogrendszer sok felesleges cikornyáját akadályozta az érvényesülésben és talán egy egészséges német gyámrendszert is képes lett volna teremteni, ha a további fejlődést az újabb particularis törvényhozások kora más irányba nem tereli. A középkori magyar jog kisebb-nagyobb eltéréssel szinte azokat a viszonyokat tünteti fel, melyeket az eddigiekben ismertettünk. Régibb korban a gyámság nálunk is a családban gyökeredzett s habár már állami életünk kezdetén látjuk a királyi főgyámság intézményét kifejlődni és megizmosodni: mindazonáltal még Verbőczy korában is csak nevezett (végrendeleti) és törvényes gyám hiányáben illette meg a királyt vagy helyettesét a gyámkirendelési jog; mert különben minden hatósági beavatkozás nélkül a legközelebbi rokonra szállott a gyámság és ha ugyanazon ízen többen voltak jogosítottak vagy kötelezettek, mindig a személyes előnyök, a tapasztalat, ügyesség, becsületesség stb. döntöttek a vitában. A család befolyása a királyi főgyámi jog által annál kevésbé korlátoltathatott, mert a király mindaddig, inig a családban férfi tagok találtattak, a jogi cselekvésre kép' A hűbéri gyámságról 1. Hajnik: Egyetem, európai jogtört, Budapest, 1875. 297. I. ' Rcichspolizei ordnong: 1548. 31. §. 2., 1577. 32. §. 2. telén családtagoknak sem személyi, sem vagyoni viszonyaira közvetlen felügyeletet nem gyakorolt; hanem a királyi főfelügyelet csak annyira terjedt, hogy a gyámságra való jog és kötelesség sorrendje a család körén belül a fennálló jogi szabályoknak raegfelelöleg betartassák, a hűtlen gyámok a további káros kezelésben megakadályoztassanak és ha a családban az összes férfi tagok kihalnának, a gyám hatóságilag kirendeltessék. E mellett azonban a gyám a kezelésére bizott vagyont leltár mellett tartozott átvenni ; ezenkívül törvényes zálogjoggal tartozott, felfüggeszthető és birói büntetésekkel volt sújtható. Mint már előzőleg megjegyeztük, a gyámkirendelést vagy maga a király eszközölte, vagy pedig annak teljesítését főtisztviselőire, jelesen a nádorra bizta. A tulajdonképi gondnokság fogalma a Verbőczy féle jog előtt ismeretlen volt; de a tékozlók vagyonára már igen korán zárlatnak (sequestrum) volt helye, melynélfogva az eladósodott birtokos vagyonának kezelésétől elmozditlatott és erre nézve ideiglenesen kirendelt gondnok alkalmaztatott, az adósságok letörlesztése után azonban a vagyonkezelés ismét teljes szabadsággal illethette a birtokost, illetőleg tulajdonost. Mint fentebb már érintettük, a magyar jogra a római jog receptiója elhatározó befolyást nem gyakorolt. Maga Verbőczy is csak a külső formát, sőt azt mondhatjuk, csak a szavakat vette át a római jogból; a tartalmat a fennálló hazai szokásjogból merítette; de épen ezen körülménynek köszönhetjük a magyar gyámi jog bekövetkezett önállóbb fejlődését, mely annak a nyugati iránytól való különválását mindinkább elősegítette. Franciaország e korszakban két részre oszlott. 'A déli részekben a justiniáni jog volt az uralkodó és igy e részekben a francia gyámság is a római gyámság azon alakját öltötte magára, mely Rómában a császárság alatt kifejlődött, hasonlóan a Reichspolizei-Ordnung által Németországban létesített gyámrendszerrel, melytől a déli francia gyámság vajmi keveset különbözött.0 Ellenben északi Franciaországban a helyi jogok, coutumes voltak túlsúlyban, melyeknek tartalmát a régi franc-german szokásjogok képeztek, melyek azonban egymástól is többé-kevésbé eltértek. A pays du droit coutumier folytán az állami gyámság eszméje oly határozott alakban, mint az Németországban történt, Franciaországban nem foglalt helyet; a család továbbra is jelentékeny szerepet játszott s a pays du droit coutumier által biztosított felügyeleti jogot mindaddig gyakorolta, mig nem a code Napóleoni törvényhozás az általános francia gyámi rendszer központjává a családot tévén, annak az ó franc-german jogban birt oltalmi tevékenységét modernebb alakban, teljes mérvben helyreállította. Téves tehát az a nézet, mintha a code Napóleonnak a család befolyására vonatkozó rendelkezései ezen törvénykönyv szerzőinek eredeti eszméjét képezték volna; mert hiszen ezek csupán a régi helyi jogokban foglalt szabványoknak voltak rendszeresebb kifejlesztői. Ezen fejlődés oka egyrészről a közönséges jog és állami törvényhozás majdnem teljes hiányában, másrészről pedig a code Napóleon szerzőinek abbeli törekvésében keresendő, hogy ők a particularis jogok által támasztott igényeket mindenek előtt a törvénykönyvben foglalt engedmények által iparkodtak kiegyenlíteni. (Folyt, köv.) Ausztria és külföld. A feltételes elítélésre vonatkozó új norvég1 törvény.* Az 1894. évi május hó 2-áról kelt törvény (Lovom betingede Strafíedomme), mely f. évi június hó 6-án életbe lépett, léteí sitette Norvégiában is a feltételes elitélés intézményét. A törvény | létesítése dr. Gctz főügyész érdeme, ki két év előtt a norvég büntetőjogászok egyletének évi ülésén e tárgyban előadást tartott* melyben nagy hévvel küzdött ezen intézmény behozatala mellett i és óva intett attól, nehogy könnyedén sújtsák az embereket fog] házbüntetéssel, mert szerinte ezt — a mennyire csak lehetséges — i el kell odázni, mert a szabadságvesztés-büntetés megfojtja a becsületérzést, a jognak .leghatékonyabb oltalmazóját és mert a fogházbüntetés kiábrándítja az elitéltet azon ösztönszerű irtózattól. melylyel a fogháznak falai, ennek rácsozata és lakatai iránt viseltetik, mely irtózatot azonban csakhamar leküzdi, mihelyt csak a fogházban divó gondtalan élettel megismerkedni alkalma nyilik. A sok tekintetben érdekes norvég törvény a Getz és Hagerup által készített törvényjavaslatokon alapszik és a következő intézkedéseket tartalmazza : 1. §. Azon esetben, a midőn a bíróság az ítéletben pénzvagy fogházbüntetést szab ki, rendkívüli enyhítő körülmények fenforgásakor az ítéletben a kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztését is kimondhatja. A bíróság ennek kimondásakor különösen tekintettel legyen vádlott korára és ennek korábbi viseletére, a büntetendő cselekj menynek különös jelentéktelen voltára, a különös enyhítő körül| ményekre, a melyek között a cselekmény elkövettetett, valamint arra is, vájjon a vádlott teljes és őszinte vallomást tett-e és vájjon a sértett félnek megadta-e azon elégtételt és kártérítést, melynek j követelésére ez fel van jogosítva, avagy vagyonához képest ezen • D e r n b u r g : Vormundschaftsrecht. Berlin und Leipzig 1886. s. 10. * Urliyc Andrásnak a »Zeitschrift fiir die ges. Stralrechtsw.« utolsó füzetében megjelent cikke után közli dr. G r u b e r Lajos, budapesti királyi alügyész.