A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 50. szám - A feltételes elítélésre vonatkozó új norvég törvény

366 A J OG. kártérítésre késznek nyilatkozott-e. Az utóbbi esetben az Ítéletet feltétlenül szabhatja, hogy az abban meghatározott kártérítés az ítéletben megállapított határidőn belül szolgáltattassék. 2. §. Ha az elitélt utóbb szándékos büntetendő cselekményt követ el, mely miatt az Ítélet hozatala után három éven belül terheltként oly eredménynyel üldöztetik, hogy fogházbüntetésre, hivatalvesztésre vagy nagyobb büntetésre elitéltetik, ez esetben a felfüggesztett büntetés rövidítés nélkül végrehajtandó. Ha az újabb büntetendő cselekmény nem szándékosan követtetik el, vagy ha vádlottat a fentebb említettnél kisebb büntetésre ítélik, ez esetben, tekintettel mindkét büntetendő cselekmény természetére, az Ítéletben megállapítandó, vájjon a felfüggesztett büntetés azonnal végrehajtassék-e, vagy hogy ennek végrehajtása még továbbra is felfüggesztessék-e. Ha az utóbbi bűnügy a büntetési meghagyásnak elfogadási nyilatkozata által elintéztetik, ez esetben abban az is megállapítandó, vájjon a felfüggesztett büntetés végrehajtandó-e. Ha kártérítés állapíttatott meg a felfüggesztés feltétele gyanánt, akkor az esetben, ha a haláridő ennek megtörténte nélkül lejárt, a büntetés szintén végrehajtandó, hacsak a határidő lejártának oka nem oly körülményekben rejlik, melyek az elitéltnek be nem számithatók. Ha ez utóbbi állíttatik, akkor a kérdés bírói eldöntés tárgyát képezi; ha a biróság az állítást valónak tartja, ez esetben új határidőt állapithat meg vagy a feltételt egészben el is ejtheti. o. i-- Ha a feltételesen fogházbüntetésre elitélt az Ítélet hozatala után három éven belül valamely más, az ítélet hozatala előtt eflfovetett büntetendő cselekmény miatt üldöztetik, mely miatt oly szabadságvesztés-büntetés állapítandó meg, melynél a végrehajtás felfüggesztésének hely nem adatik, vagy nem adható, ez esetben mindkét büntetendő cselekmény után össbüntetés szabandó ki. Ugyanez történik, ha a felfüggesztett büntetés pénzbüntetésből áil és a biróság az utóbb elbírálandó büntetendő cselekmény miatt fegyházbüntetést akar kimondani. Ha mindkét büntetendő cselekmény pénzbüntetéssel büntetendő, vagy ha az egyik fogházzal és a másik pénzbüntetéssel büntetendő, ez esetben a 2. §-ban meghatározott módon a közelebbi körülmények tekintetbevételével megállapítandó, vájjon a felfüggesztett büntetés vegrehajtassék-e, vagy a végrehajtás még továbbra is felfüggesztessék-e. 4. §. Ha a felfüggesztett büntetés a megelőző szakaszok értelmében végre nem hajtatik, ez esetben a büntetés az iiélet hozatala után végrehajtottnak tekintetik. 5„ §. Ha a tárgyalási elnök vádlott előtt oly ítéletet hirdet ki, melyben a büntetés végrehajtásának felfüggesztése mondatik ki, ez esetben köteles a vádlottat a fentebbi szakaszok rendelkezéseire kitanítani és ha az elitélt életének 21. évét még be nem töltötte, ehhez a körülményeknek megfelelő komoly intést és óvást fűzni. 6. §. A büntetés kiszabására vonatkozó törvényes intézkedések a. büntetés végrehajtása felfüggesztésének kérdésénél is alkalmazandók. A mit ezen törvény az Ítéletekre nézve megállapít, az a büntetési meghagyásokra nézve is megfelelőleg alkalmazandó. 7. §. Jelen törvény az esetben is alkalmazandó, ha a büntetendő cselekmény a törvény hatálybalépése előtt követtetett el és ha csak ennek hatálybalépése után képezi ítélethozatal tárgyát. Nyilt kérdések és feleletek. A fizetési meghagyási törvény magyarázatához. E lap 45. számában dr. H e x n e r Gyula ügyvéd úr kérdést intézvén az 1893. évi XIX. t.-c. 10. és 13. §-ai alapján ingatlanokra elrendelt végrehajtásnak a telekkönyvi hatóság által miként történendő foganatosítása iránt; erre S e r 1 y Antal, budapesti kir. törvényszéki biró úr e lap 47. számában azon véleményének ad kifejezést, hogy az ily végrehajtási végzés alapján ha a korlátozás a 13. §. értelmében kimondva van — .hiszen ezt mindig kell kimondani — csak a zálogjog előjegyzésének volna helye, a mely aztán a végrehajtást rendelő bíróságnak ama további megkeresésére, hogy a végrehajtás a fentebbi korlátozás nélkül folytatandó, a telekkönyvi hatóság által mint igazolt bekebelezendő és a végrehajtási jog a végrehajtási törvény értelmében feljegyzendő lenne. Ezen véleményét pedig cikkíró úr analógiából az * 1881. évi LX. t.-c. 230. §-ára alapítja. Szerény véleményem szerint Serly Antal biró úrnak fenti nézete alapjában téves, mer tazon hibás feltevésből származik, hogy az 1893. évi XIX. t.-c. 10. és 13. §-ai értelmében elrendelt végrehajtás csupán biztosítási végrehajtásnak volna tekintendő. Ezen magyarázatot azonban a hivatkozott törvény 10., 13., 15., 16. és 18. §-ai egyenesen kizárják. Ugyanis 1-ször a 10. §. kifejezetten és világosan rendeli, hogy a kézbesítéstől számítandó 15 nap alatt ellenmondással meg nem támadott fizetési meghagvás alapján kielégítési végrehajtásnak van helye ; már pedig kielégítési végrehajtást rendelő végzés alapján ingatlanokra nézve az 1881. évi LX. t.-c. 136. és nem 230. §-a alkalmazandó. Ennek útjában a hivatkozott 13. §. abbeli kitétele, hogy a 10. §. alapján elrendelt végrehajtás foganatosítása csak a követelés biztosításáig terjedhet, egyáltalában nem áll, mert egyrészt ezen csupán a követelés behajtását korlátozó kifejezéssel találkozunk a sommás eljárásról és fizetési meghagyásokról szóló új törvények dacára kimúlni nem akaró 1877. ?vi XXII. t.-c. 26. és 61. §-okban is; másrészt pedig a 13. §. szerint kimondandó korlátozás az adósnak a 12. § ban adott második ellenmondási határidőnek természetes és szükséges folyománya, melynek azonban csak azon célja van, hogy a már foganatosított végrehajtás az ugyanazon szakasz harmadik bekezdése szerint maga idején a biróság által hivatalból kimondandó korlátlan folytathatóságáig szüneteljen. 2- szor. Ugyancsak a 13. §. első bekezdésében a lefoglalt, de el nem tartható ingókra nézve az 1881. évi LX. t.-cikknek a kielégítési végrehajtásra vonatkozó 104. §. és nem a biztosítási végrehajtásról szóló címben foglalt 2-33. §-ára történik hivatkozás. 3- szor. A 15. és 16. §-ok értelmében a fizetési meghagyás alapján kért végrehajtás elrendelésére, foganatosítására és általában a végrehajtási eljárásra, a végrehajtási törvény általános — természetesen a kielégítési végrehajtásra vonatkozó — szabályai alkalmazandók. Végre 4-szer a 18. §. szerint a végrehajtást rendelő biróság azon esetre, ha a végrehajtási végzés alapjául szolgáló fizetési meghagyás hatályát veszti, a végrehajtás beszüntetése, illetve a végrehajtási zálogjog törlése iránt hivatalból intézkedni tartozván, a végrehajtási zálogjognak a hivatkozott törvény 10. és 13. §-ai szerint hozott végzés alapján eszközlendő bekeblezése által jogsérelmet annál kevésbé szenvedhet valaki, miután a végrehajtás, a 13. §. fenthivatkozott harmadik bekezdése értelmében, hivatalból kimondandó folytatására vonatkozó megkeresés nélkül, a telekkönyvi hatóság által amúgy sem folytatható. Ezeknélfogva még csak elképzelni sem tudom, hogy találkoznék telekkönyvi hatóság, a mely a fizetési meghagyás alapján ingatlanokra elrendelt kielégitési végrehajtás foganatosításául a végrehajtási zálogjognak csupán előjegyzését elrendelhetné ; nem képzelem ezt azon egyszerű okból, mert az ilynemű korlátozást a többször hivatkozott 10. és 13. §. értelmében hozamló végzés sohasem tartalmazhat. Reménylem, hogy a fent előhozottak által sikerült kimutatnom, hogy az 1893. évi XIX. t.-c. 10. és 13. §-ai értelmében hozott végzéssel ingatlanokra elrendelt végrehajtás foganatosítása körül a telekkönyvi hatóság teendője nem lehet egyéb, mint az 1891. évi LX. t.-c. 136. §-a szerinti eljárás, illetve a végrehajtási zálogjognak bekebelezése. Ezen alkalomból bátorkodom én is egy kérdést kockáztatni. Az 1893. évi XIX. t.-c. 15. §-a szerint a fizetési meghagyás alapján kért végrehajtás elrendelésére és foganatosítására a községi biróság elé utalt, tehát 20 fnig terjedő ügyekben az 1877. évi XXII. t.-c. szabályai alkalmazandók. Ennek 86. §-a következtében kérdés tehát, vájjon az ingatlanokra intézett végrehajtási kérvénynek elintézésére a fizetési meghagyást kibocsátó biróság, avagy pedig a telekkönyvi hatóság illetékes ? Aleithucr Nándur, nyitg. kir. jártísbiró, csácai ügyvéd. Sérelem.* Egy felfolyainodás után. A birák és ügyvédek régen vitatkoznak gyakorlati foglalatosságuk közben azon thema fölött, hogy »a z ügyvédek költségeiügyek szerint fölvétessenek-e, vagy s e m ?« Az 1427 — 891. psz. végzés intézkedése egyik irányban sem oldja meg a kérdést s miután ez által sérelmet követett el, kénytelen vagyok ellene felfolyamodást alkalmazni. Az ügyvéd, ha két tárgyalást tart meg, ha két végrehajtást foganatosít stb. egy napon — követeli, hogy mind a két ügyben állapíttassák meg úgy a díja, mint a kiadása s e követelését következő okokkal támogatja: 1. Nincs analógia pl. birák és az ügyvédek vállalkozásának és fáradságának díjazása között egyáltalában; mert a vonatkozó ministeri rendelet szigorú meghagyása szerint is a bírákat foglalatosságaik után semmi más díjazás nem illeti, mint rendes fizetésük; ha székhelyökről kiszállanak is több ügyben, ekkor sem illeti semmi, csak a több ügy után megosztva az a tényleges költség, a mi a szükséges élelem, esetleg szállás és felhasznált fuvar címén egyszer felszámitható. A fix fizetéssel ellátott tisztviselő nem ügyek szerint kapja jövedelmét, hanem általában havi díjazás útján és nyugdíja jár. Az ügyvédnek ellenben nincsen fix fizetése semmi, se hetenkint, se havonkint; nincsen semmi nyugdíja; — de van neki foglalatossága után ügyek szerint és csakis ügyek szerint külön-külön megállapítandó jövedelme. Ez az ügyek szerint való liquidatió helyettesíti az ügyvédnél a havi fizetést és képezi alapját a nyugdíjnak. Ha egyenlő factor a biró a perbeli cselekményeknél az ügyvéddel — a mint ez általánosan állítva van — akkor csakis úgy állhat fenn az egyenlőség a Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkes%lSség.