A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 50. szám - A gyámság történeti fejlődése. 2. (r.)

364 A JO Gh hinuiink, hogy akkor, a mikor a fentebb ismertetett módon rendelkezett, a kérdésnek végleges megoldását akként vette célba, hogy a vételár iránt az öröklési kérdésnek tisztába hozatala után s az örökösödési eljárás eredményéhez képest fog intézkedni. Ebben pedig implicite benfoglaltatik az a rendelkezés is, hogy a lefoglalt ingóságokat helyetesitö vételár bizonytalan ideig s csak feltételesen marad továbbra is birói zár alatt. A t. tanácsjegyző albiró úr rendelkezését még ilyen értelemben sem tudnám elfogadni. Mert a végrehajtási igényper birája által az ingatlanokra feltételesen kötelezhető végrehajtási zálogjog nótájára annak kimondása, hogy a lefoglalt ingóságok feltételesen és bizonytalan ideig birói zár alatt maradnak, az igénylő tulajdonostársaknak a legtöbb esetben helyre nem hozható sérelmét vonná maga után. S e szempontból a kielégítési alapnak ingó vagy ingatlan minősége szerinti különbözőségét figyelmen kivül hagyni éppen nem lehet; mert mig a feltételesen bekebelezett végrehajtási zálogjog ;i tulajdonos, illetve örököstárs érdekeit nem sérti s esetleg töriiltetvéu, még csak nyomot sem hagyott maga után, addig a lefoglalt ingóságok a tulajdonos, illetve örököstársnak rendelkezése alól is elvonhatok. De az ilyen értelmű rendelkezés merőben ellenkeznék a végrehajtási törvény rendelkezéseivel is, melyek szerint ugyanis végrehajtási zálogjogot csak az ingatlanokra lehet feltételesen is szerezni. A kir. táblai ítéletnek rendelkezését tehát kell hogy helyesnek elfogadjuk s úgy látszik, sőt meg vagyok győződve, hogy az ellcnnézetet is csak ama döntő körülménynek figyelmen kivül hagyása tévesztette meg, mely szerint felperesek a lefoglalt ingóságokra egészben igényelték s hogy közöttük s a végrehajtást szenvedő örököstársak között az öröklési kérdés még tisztába hozva nincsen. Mert természetesen ha a felperesek a végrehajtást szenvedő örököstársuknak a hagyaték iránti igényeit a végrehajtási igényper során elismerik, semmi akadály nem áll útjában annak, hogy végrehajtató a bár osztatlan hagyatékot képező ingóságokból a végrehajtást szenvedő elismert jutalékának értéke erejéig kielégíttessék. A gyámság történeti fejlődése * Irta: SOMOGYI JÓZSEF. • W-^' Ily körülmények között, dacára, hogy az agnatusi kötelék még meg nem szűnt a gyámság alapját képezni és a cognatusok csak később, Justiniánus törvényhozása folytán hivattak meg a gyámságra, a gyámul kirendelendők személyi képességeit, különösen a vagyonkezelésre vonatkozólag, szigorúan mérlegelték s a kik a gyámi teendők ellátására képtelenek voltak, vagy annak tartattak, a gyámságból a törvény alapján egyszerűen kizárattak, mig viszont a jobbgyámajánlási jog, mely szerint a gyámságra kötelezett az által menekülhetett a gyámság terhe alól, hogy magánál alkalmasabb személyt hozott javaslatba s melynek segélyével sok visszaélés történt, a legközelebbi agnatusokra szoríttatott vissza. Mert e korban már súlyos terhekkel és nagy felelősséggel járt a gyámi hivatal és kiterjedt a gyámolt személyére és vagyonára egyaránt. Tartozott a gyám gyámoltjáuak személyét minden jogsértés ellen megvédeni és a bíróságok előtt ép ugy, mint a jogügyletek kötésénél, képviselni és nevelésére felügyelni. Még nagyobb terhet képezett azonban a vagyonkezelés, mely kiterjedt nemcsak a vagyonnak külső kezelésére, hanem a gyámolt gazdasági és jogi képviseltetésére is. A gyám működésére és a kezelés helyességére a már emiitett gyámhatóságok ügyeltek fel s intézkedtek panasz esetében. A gyámság a közhivatal s polgári kötelesség jellegét öltvén magára, annak terhe alól csak törvényes okok alapján lehetett menekülni; a gyámhatóságok intézkedési joga azonban annyira kiterjedt, hogy ha a megindított vizsgálat folyamán oly mulasztások vagy visszaélések merültek fel, melyek a gyámolt jogait vagy érdekeit sértették vagy a gyám a gyámság vitelére képtelennek bizonyult, az ily gyámokat hivatalától elmozdíthatták. Ily esetekben azonban gondoskodni tartoztak arról, hogy a gyámi folytonosság meg ne szakadjon és a gyámolt érdekei védtelenül ne maradjanak. Az elmozdított, vagy törvényes okokból felmentett gyám haladéktalanul új gyámmal pótoltatott. Hogy pedig a gyámi viszony kizsákmányolásának és a törvényes intézkedések büntetlen kijátszásának eleje vétessék, arról is több módon gondoskodtak a ri'maiak. Ilyen többek között a senatus consultum ad orationem divi Marci et Commodi azon intézkedése, mely a gyámnak a gyámleánynyal kötendő házasságát tilalmazza s mely által eleje vétetett annak, hogy a gyámleány nőülvevése által a gyám a számadás kötelezettsége alól menekülhessen. Ezen tilalom kiterjesztetett a gyára atyjára, törvényes és törvénytelen fiaira, közös patria potestas alatt álló fivéreire, unokáira és minden örökösére, süt még a tiszteletbeli gyámokra is. Ilynemű tilalmakon és a gyám által tett hüségeskün kivül a gyámi felelősség illusoriussá válását megakadályozni voltak hivatva. Továbbá a leltár és a biztosíték, mely a végrendeleti gyámoktól ép ugy megköveteltetctt, mint azoktól, kik a hatóság részéről rendeltettek ki. A gyámok egyébként a gyámoltaknak engedett actiók alapján perbevonhatók voltak, gyámoltjaikat jelzálogilag biztosítani tartoztak és ha híítlen* Eföző közlemény a 45. számban. ségük kiderült, még becstelenekké is váltak, a mi valóban elrémítő ítélet volt Rómában ! A mit azonban a rómaiak az általános természeti jogelvek, a ius naturale követelményekép állítanak szemünk elé, azt első sorban és kiválólag az állam érdekében iparkodnak megvalósítani. Az államnak jónevelésü és vagyonos polgárokat nevelni, ez volt főcélja a római gyámságnak. Es a rómaiak ezen princípiumhoz következetesen tudtak ragaszkodni; minden útat-módot felhasználtak arra, hogy a gyámok régi jogainak fokozatos korlátolása, azok kellő ellenőrzése és felelősségük szabályozása által az állami beavatkozás és igy az állami főcél öregbittessék és biztosittassék. Ámde az eredményt teljessé csak a hatóságok egyenes és közvetlen beavatkozása tehette volna; ez azonban minden időben hiányzott a rómaiaknál. A felügyelet hivatali beavatkozást igényel: már pedig a gyámhatóságok megfelelő szervezetének hiánya miatt ez lehetetlenné vált. Mert Rómában a közigazgatás a törvénykezéssel elvá!as/,thatlanul egybefüggött; a közigazgatási jog fogalmával a rómaiak nem bírván, e közigazgatási természetű ügyeket a magánjog köréből kivonni és önálló hatósági szervekre bízni nem tudták. A praetores tutelares ^ nevű magistratusok ép oly szervezettel bírtak és ugyanazon formák és jogelvek szerint Ítéltek, mint a többi magistratusok. A család jelentősége tetemesen fokozódott a középkori törzsszerkezet korában. A törzs a nemzetiségekből s ezek ismét a családokból alakultak, mely utóbbiak jogközösséget és független jogi személyiséget képeztek. Az egyes személy jogállása azon viszony vlapján Ítéltetett meg, melyben valamely családhoz állott; ha családja nem volt, jogképességgel sem bírt. A családé, mint tulajdonképi jogi személyiségé volt a vagyon, de viszont ő nyújtott védelmet a családtag részére. Ezen védelmet hivták a régi germánok mundiumnak (Munt die Hand) s ebben a család minden fegyverképes tagja tartozott részt venni. Ehhez képest a család önálló tagjai csak fegyverképes egyének lehettek; ellenben mindazok, kik fegyverképességgel nem bírtak, a család mundiuma alá helyeztettek s mint ilyenek, teljes jogképességgel nem bírtak. Míg az atya élt, a családi védelmet az atyai mundium alakjában a család önálló tagjainak hozzájárulása mellett az atya gyakorolta. Ha azonban az atya elhalt és a családban fegyverképtelen tagok — a fegyverképesség korát el nem ért egyének, őrültek, bambák, süketnémák, vakok, bénák, gyógyíthatatlan betegségben szenvedők, kezetlenek, lábatlanok, öregek, hermaphroditák — maradtak, ezek gyámi mundium alá helyeztettek. Ezen gyámság pedig, terjedelmét kivéve, az atyai hatalomtól keveset különbözött : 1 a gyára a gyáraoltat minden ügyében képviselte, cselekedett helyette és kezelte vagyonát; ezért azonban őt a gyámolt vagyonának használata és haszonélvezete illette,'2 a mi a közép korban általános szabály s ez alól csak hazánkban találunk kivételt. A gyámság mindig a legközelebbi atyafit illette, csak kivételkép az anyát és rokon hiányában a nemzetség fegyverképes fitagjait. Azonban, a mint általában a germán világnézlet elütött a rómaitól, ép ugy különbözött a középkori gyámság főalakja, a mundium is a római legitima tutelától. Ez utóbbi családi magánjog volt, az pedig inkább családi védelmi kötelesség, mint jog, vagy hatalom. Mint ilyen felfogva, nem a gyám érdekeit szolgálta, hanem határozottan kedvezett a gyámoltnak és bár a hűbéres lovagi nevelését, melyen a hűbéri viszony sarkalt, biztosítsa, másrészről pedig a kiskorúság idejében a lmbérrel járó hadi és egyéb szolgálatokat a kiskorú fegyver- és jogképtelenségének ürügye alatt veszendőbe menni ne engedje. Nyilvánvaló tehát, hogy a hűbéri gyámság egyenesen a hűbérúr érdekéből létezett s minthogy a hűbérúr a gyámság tekintetében is ugyanazon jogokkal élhetett, mint maga a király, a közönséges jog szabályai csak lassankint éreztethették hatásukat ezen gyámsággal. Egyébként a fejlődés itt is elkerülhetetlenné vált, főleg pedig akkor, midőn a hűbérúr a gyámságot a kiskorú hűbéres rokonaira kezdte átruházni; ennek folytán a legközelebbi atyafira szállott a jog, (de sohasem a kötelesség) hogy a kiskorút képviselje, helyette a hűbéri szolgálatokat teljesítse, nevelését irányozza stb, de egyúttal a frank-german uralkodó elvnek megfelelöleg élvezze 1 A gyámnak a gyámolt felett gyakorolt joga igen közel állott az atyai hatalomhoz. Egyes esetekben jogosítva volt a gyám gyámoltját szolgaságba adni, sőt régibb időben halálbüntetéssel sújthatta; a férj pedig férji hatalma alatt lévő nejét nem ugyan önkényüleg, de alapos okból megölhette. Végül régi törvényekben nyomai vannak annak is, hogy a gyám gyámleányát, ha jónak látta, saját akaratából férjhez adhatta. R. Z e 11 c : Reform der Vormundschaftsgesetzgebung. Berlin, 1«70. 7. 1. 3 A gyámnak a gyámolt vagyonára vonatkozó örökösödési jogát egyedül a longobard jogtételek igazolják; azon körülmény azonban, hogy a gyámot az árvavagyon haszonélvezete illette, nemcsak a Fries-jogokból tűnik ki, hanem érvényben volt e jug a szászoknál, burgondoknál és nyugoti gótoknál is. Ezért a gyam a gyámoltat táplálni és ruházni tartozott. Igényt tarthatott továbbá a gyám a bánatpénzre, mely a gyámolt jogainak sértéséből származott. Végül a ferj az addigi gyámtól formaszerüleg volt kénytelen nejét megvásárolni és pedig régibb időben a vételár szabad egyezkedés tárgyát képezte, utóbb azonban az összeg törvényileg állapíttatott meg, pl. a szász jog szerint •JM schillingben (golidi). R. Zelle: i. m. 6—7. J • Hk. 1. 115. 2. §.