A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 50. szám - Az igazságügyi válság

Tizenharmadik évfolyam. 50. szám. Budapest, 1894. december 16. )seg: V., Rudolf-rakpart 3. 97.. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndőkA JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. ST1LLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Eíőfízeíésf árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 fi t 50 ki. Fél » 3 » — » E?ósz » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmenteser. postaiitalványnyaí küldendők. TARTALOM: AZ igazságügyi válság.— Még egy szó az 1893: XVIII. t.-c. 2. §-hoz. Irta: dr. Frank Sala, budapesti ügyvéd. — A végrehajtási igényper kérdéséhez. Irta : K U d á s z Kndre, kir. albiró Galgóc. — A gyámság történeti fejlődése. Irta: Somogyi József. — Ausztria és külföld. (A feltételes elitélésre vonatkozó uj norvégiai törvény.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A fizetési meghagyást törvény magyarázatához^ Irta : A 1 e i t h n e r Nándor, csácai ügyvéd.) — Sérelem. (Egy felfolyamodás után. Irta : Lgy kalotaszegi ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Szerkesztőségi üzenet. — Hirdetések. Al El. i KKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a > Budapesti Közlöny«-böl. ^Csődök. — Tályázatok.) A Az igazságügyi válság. A politikai átalakulások, változások, vonatkozzanak akár az állam-szervezetre, akár a kormány-rendszerre, vagy csak kabinet-válságokra is. nem maradhatnak az állami működésre s társadalmi rendre megrázkódtatás nélkül. Ennek kifolyásai legkártékonyabbak, ha általa az igazságügy kezelése közelebbről érintetik. Mert legnagyobb veszedelem minden államra, ha létalapja: a jogbiztosság s természetszerű fejlődése, a mi az igazságügy kormányzásától s ebben a jogszolgáltatás menetétől függ, megtámadtatik, illetve háttérbe szorittatik. Midőn Francziaországban a júliusi napokban a polgári királysággal a doctrinár minisztérium is megbukott, a legelső állami s társadalmi törekvések közt jelent meg az igazságügy átalakítása. Csakhamar elkészült a Crem i e u x -féle törvényjavaslat, a melyben gyökeres jogi reformok terveztettek. különösen a bírósági szervezetben s bűnvádi jogszolgáltatásban ; de mig a nemzetgyűlés akadékoskodott azok létrehozatalában, új állami s kormányválság ütött be s következett a »le petit Napoleon« államcsinja, a mely a szabadelvű jogi reformok útját elzárta; mig az 1870-iki politikai válságok a jogi haladásban és szervezkedésben ujabb akadályokat s nehézségeket teremtettek. Németországban az 1870-iki eseményekkel új korszak vette kezdetét a jogi fejlődésben is. Az egész vonalon megkezdettek a gyökeres jogi reformok; az elavult régi jogrendszerből semmi sem maradt érintetlenül ; a legnehezebb, de legéletbevágóbb feladat, a magánjogi codificatio munkába vétetett ; a bírósági szervezet rendeztetett; korszerű bűnvádi eljárás alkottatott stb. stb. De az el nem maradhatott válságok mellett, itt sem tudtak mindenben s teljesen célt érni. A polgári codex most egy negyedszázad után sem kész még, sőt nem is tudják biztosan meghatározni befejezésének s megvalósításának idejét; a megállapított s életbeléptetett bírósági szervezeten pedig ismét javításokat kell tenni s a bűnvádi eljárást újra reformálni szükséges; a mely részleges reformok a jelenlegi törvényhozás feladatát képezik. Nem lehet tehát eléggé nem óvakodni a politikai válságoktól, főkép az igazságügy kormányzását érintő miniszteri változásoktól. ily válságoktól különösen idegenkedhetünk mi, kiknek még nincsenek consolidált modern jogállapotaik ; de a kiknél éppen a legújabb években kezdettek meg komolyan a gyökeres jogi reformok. Ezeknek s általában a korszerű jogfejlődésünk sorsára végzetes lehetne a mostani kormány-válság az igazságügyi tárcára vonatkozólag. Bármit mondjanak s hozzanak fel a nem jogász politikusaink — különösen felsőbb körökben, igazságügyérünk — Szilágyi Dezső ellenében: az elvitázhatatlan tény, hogy komoly számbavehetőleg ő valódi és pedig a legelső reformer igazságügyérünk, a milyenre nekünk az előhaladott európai codificatio meghonosítása s a jogfejlődés érdekében oly rendkívül nagy szükségünk volt s van folytonosan és állandóan. Ezen — mint jogász és mint államférfiú — kitűnő tekintélyünk, a nem kevéssé hátramaradott jogéletünkben oly nagyszabású reformokat kezdeményezett, részben megvalósított, a melyeket elődei nem megteremteni, de meg kísér le ni sem merészkedtek. Magában magánjogi codificatiónkban is nagy haladás történt ernyedhetetlen buzgalmú vezénylete alatt, különösen a családjogban s itt a házasságjogban, mely az államunkban a valódi jogállamok rendszerére fektetve, a jogbiztosság, jogegyenlőség s a nemzeti jogegység egyik legfőbb alapját képezendi. A büntető codex revisióját is eszközölte, a mire szintén szükség volt, részint a gyakorlati életben felmerült hiányai pótlására, részint az időközben kifejlődött európai jogintézmények és reformoknak meghonosítására. Ezzel kapcsolatban a bűnvádi eljárás tervezeti munkáját is befejezte, a mi évtizedek óta sürgettetik s a mit a jogbiztosság nem csekély hátrányára mindeddig csak egy ideiglenes szabályzat s az ingadozó gyakorlat helyettesitett. Különös gondot fordít a bírósági szervezet javítására, a mely a jogszolgáltatás reformjának s tökéletesbülésének leglényegesebb elemét s teltételét képezi s a minek hiányossága már alakulása kezdetén a 70 es években kirívóan nyilvánult. Ennek orvoslása végett folytonosan a bírói létszám szaporítására törekszik azon fokig, a mely az alapos s gyors jogszolgáltatás igényeit a mai társadalom érdekeivel összhangzásban kielégítheti. E mellett az önálló vizsgálóbírói intézményt behozta ; az ügyészséget is némileg reformálta és megkezdette azon fontos újitás kidolgozását és létrehozatalát, mely a bírósági ügyvezetésben a közigazgatási teendőknek a szorosan vett bírói functióktól való elválasztásában öszpontosul. Ezek közt különösen kimagaslik azon nagy reform művelete, a mely a felebbviteli fórum dece nt ralis ati ójában s újjászervezésében áll régi táblai intézményünknek, mely ósdiságával páratlanul állt az európai bírósági rendszerben, kétségtelenül a tökéletesb jogszolgáltatás tetemes hátrányára. Ennek kifolyásául fog szolgálni — bizton reményijük — a legfelsőbb fórumnak is modern gyökeres átalakítása. És a mii mindenekelőtt kellett volna kiemelnünk, megkezdette a nyugateurópai törvénykezési rendszer legkimagaslóbb s legjótékonyabb intézményének meghonosítását, a közvetlenség behozatalát polgári ügyekben ; a mi hogy teljes s biztos sikerű legyen, — a magánjog codificálásával s ennek létrehozatalával - - az a polgári törvénykezés egész vonalán, a rendes eljárásban is, alapos előmunkálattal terveztetik általa behozatni. Nem feledkezett meg a jogszolgáltatásnak egyik legjelentékenyebb tényezőjéről, az ügyvédségről s ennek korszerű reformjáról sem, a mi külföldön is, nevezetesen Német- s Franciaországban folyvást szőnyegen forog s mielőbbi megoldást követel. Nem azért soroltuk fel és csakis nagyjában mostani igazságügyérünk rövid öt év alatti buzgó s nagy szakavatottságú működésének ezen nyilvánulásait, hogy öt tetteiben dicsőítsük, mert műveletei magok dicsőitik őt: hanem azon okból, hogy felvessük ama kérdést: vájjon mi tog történni a jövőben jogi reformjainkkal; mi különösen az általa oly bölcsen és szakavatottan, kőzszükségeink irányzatában megkezdett reform műveletekkel ? Mi leend ezeknek sorsuk, ha Szilágyi Dezső netán kényfelen lenne róluk kezeit levenni ? Nem palástolhatjuk el, minket a legkomolyabb aggodalmak fognak el, ha arra gondolunk; nem felejthetvén, hogy ily tevéken}', ily magas szellemű Lapunk mai szama lt» oldalra terjed.