A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 49. szám - A fizetési meghagyást törvény magyarázatához

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 49. számához. Budapest, 1894. december hó 9-én. Köztörvényi ügyekben Egy kiskorú fiúnak valamely növel történt nemi közösülése nem oly tény, melyért a Kiskorú atyja rendszerint vagyoni felelősségre volna vonható, hanem esak oly körülmény lenforgása esetében, melynélfogva az elkövetett nemi közösülés tekintetében felelőssége megállapítható. Az orosházi kir. jrbság (1894. febr. 8. 74?. sz. a.): Dr. Perger Elemér ügyvéd által képviselt D. Mihályné, mint kiskorú D. Éva gyámja felperesnek, dr. Haasz Soma ügyvéd által képviselt Sz. Lajos alperes ellen gyermektartás iránti perében a következő Ítéletet hozta : Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok:^ keresetlevél szerint alperes fia a felperes által képviselt D. Évával gyermeket nemzett s a mennyiben a természetes apa gyermekét eltartani köteles, e kötelezettség jelen esetben a kiskorú apáért felelős alperesre hárul. Tekintve azonban, hogy a felelősség alperest feltétlenül csak az esetben terhelné, ha D. Eva és az ő fia közötti állítólagos viszonyt elősegítette, vagy annak létrejöttét a kötelességszerű felügyelet elmulasztása folytán lehetővé tette volna; tekintve továbbá, hogy felperes ezt nemcsak nem bizonyította, hanem bizonyítani meg sem kísérelte ; tekintve végül, hogy a felperes által vitatott nemi közösülés megtörténte jelen per elbírálásánál döntő ténykörülménynek nem tekinthető : ugyanazért felperest a felajánlott főeskü mellőzésével keresetével elutasítani kellett, stb. A nagyváradi kir. itélő tábla. (1894. márc. 20. 928. sz. a.): Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja és ha alperes Sz. Vilmos személyében a főesküt leteszi arra, hogy az 1893. évi jan. 23-án született D. Évának születése előtt és pedig 1892. márc. 23-án és jul. 23-ika közti időben felperessel nem közösült, ez esetben felperest keresetével elutasítja, stb.; ellenesetben kötelezi alperest, hogy felperesnek a kiskorú Éva nevü gyermek tartása fejében havi 5 frtot a gyermek 12 évének betöltéséig megfizessen, stb. Indokok: Felperes keresetének a Sz. Vilmossal létezett benső viszonyra vonatkozó állításait B. István és F. Mátyás tanukkal nem bizonyította ugyan, de minthogy felperes az alperest ennek fia Sz. Vilmos személyében az állított ténykörülményre főesküvel kínálta meg és alperes azt elfogadta, a főeskü megítélendő volt; továbbá minthogy alperes azt beismerte, hogy 5 — 6,000 frt értékű vagyonnal bir, a havi tartásdíj, tekintettel felperes társadalmi állására is, 5 írtban megállapítandó lévén, alperest ezen összegnek az Éva nevű leánygyermek 12 évének betöltéséig leendő megfizetésében marasztalni kellett, mert abban az esetben, ha a főesküt le nem teszi, őt a gyermek nemzőjének kellett tekinteni. Alperesnek azt az állítását, hogy őt a fiáért vétkes gondatlanság és ebből kifolyólag felelősség nem terhelheti, figyelembe venni nem lehetett, mert az apa a kiskorúnak cselekményeiért felelősséggel tartozik. Mindezekuélfogva, stb. A m. kir. Curia (1894. okt. 23. 4,564. sz. a.): A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Egy kiskorú fiúnak valamely nővel történt nemi közösülése nem oly tény, melyért a kiskorú atyja rendszerint vagyoni felelősségre volna vonható. S minthogy felperes az alperes fiával történt közösülésen kivül nem hozott fel oly körülményt, melynélfogva alperesnek a felperessel állítólag elkövetett nemi közösülés tekintetében felelőssége megállapítható volna, felperest a gyermektartásra irányzott keresetével feltétlenül el kellett utasitani, stb. A gyám és törvénytelen atya közt atyaság és gyermektartásra nézve biróságon kivül létesült egyezség esetében a gyámhatósági jóváhagyás szüksége az 1877 : XX. t.-c. 113. §-a értelmében fenn nem forog. Az eperjesi kir. jrbság (1893. szept. 13. 4,834. sz. a.): Szmoligovics Szilárd ügyvéd által képviselt G. Salamon, mint kiskorú G. Róza leánya gyámja felperesnek, dr. Müller Bertalan ügyvéd által képviselt E. Adolf alperes ellen gyermektartás és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Mert a jelen perben 1892. aug. 30-án tartott tárgyalásról 4,741. sz. a. felvett jegyzőkönyv szerint perfelek a jelen per tárgyára nézve biróságon kivül kiegyeztek s mert jelen esetben a gyámhatósági jóváhagyás szüksége az 1877: XX. t.-c. 113. §-a értelmében fenn nem forgott, stb. A kassai kir. itélő tábla (1893. nov. 9. 6,205. sz. a.) : Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja és a kir. járásbíróságot utasítja, hogy a jelen pert érdemileg bírálja el, stb. Indokok: Felperes kereseti kérelme az atyaság elismerésére és a gyermektartási díjnak megfizetésére irányul. TekinUe, hogy atyasági perben első sorban a kiskorú gyermek érdeke védendő meg és ekként a természetes atyaság, valamint a gyermektartási díj iránti kérdés mulhatlanul megoldandó ; az a körülmény pedig, hogy a peresfelek mi módon egyezkedtek ki, a gyermek érdekét, kinek tartásra van szüksége, nem érintheti; ellenben az alperes által fizetett 200 frt esetleg beszámítás tárgyát képezheti és tekintve, hogy az elsöbiróság felperest keresetével csupán a felek közt létrejött egyezség alapján utasította el; ehhezképest a neheztelt Ítéletet megváltoztatni és a kir. járásbíróságot a jelen per érdemi elbírálására utasítani kellett. A ni. kir. Curia (1894. okt. 17. 1,586. sz. a.): A másodbíróság ítélete megváltoztattatik és az elsöbiróság ítélete hagyatik helyb.n az abban felhozott indokokból. Jogerős Ítélet bizonyítékul nem szolgálhat ós joghatálylyal nem bírhat oly harmadik személy ellenében, ki ama perben be nem folyt. Az egri kir. járásbíróság (1892. március 28. 2,938. sz. a.) Galambos László ügyvéd által képviselt C. József, mint özv. Cs. Károlyné engedményese felperesnek, dr. Brünauer Bálint ügyvéd által képviselt özv. Cs. Károlyné alperes ellen 100 frt tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét a csatolt perben 3,870. sz. a. hozott jogerős Ítéletre állapítja, állítván, hogy miután ezen ítélettel beigazoltatott, hogy V. Barnabás Cs. Károlynak az ettől felvett 200 frt kötvénybeli tartozás felerészét kifizette, felperes pedig az egész 200 frt kötvénybeli összeget fizetvén ki özv. Cs. Károlyné, mint n. Cs. Károly örökösének, ezzel beigazolást nyert, hogy felperes engedményezője 100 frtot jogtalanul vett fel. Miután azonban a csatolt periratokból az tűnik ki, hogy V. Barnabás habár a per során azt állította, hogy ő a Cs. Károly irányában fennálló 100 frt tartozását kifizette, azonban ezen állítását nemcsak hogy nem igazolta, hanem igazolni meg sem kísérletté, a per eldöntésének az volt az indoka, hogy habár V. Barnabás köteles lett volna állításait bizonyítani, miután azonban ezt meg nem kísérletté, felperes őt a döntő körülményre főesküvel kínálta meg s V. Barnabás azt elfogadta, az részére egyéb bizonyíték hiányában megítéltetett s a per kimenetele annak le vagy le nem tételétől lett függővé téve, ezen perben hozott Ítélet tehát alperes özv. Cs. Károlynéra jogkövetkezményekkel nem bírhat, nem különösen azért, mert V. Barnabásnak okirattal kellett volna igazolni a kötvény ellenében, hogy ő a kötvénybeli tartozásból 100 frtot kifizetett; tekintve azonban, miszerint oly okiratot nemcsak hogy fel nem mutatott, de a bizonyítandó körülményre még esküjét sem ajánlotta fel, sőt özv. Cs. Károlynét, mint szavatost, perbe sem hivta : ezeknél fogva tehát alperesre nézve azon perben hozott Ítélet az elmarasztalásra jogalapot nem képezhetvén, felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1893. május 12. 4,444. sz. a.) Az elsöbiróság Ítélete megváltoztattatik és alperes, úgy is mint néhai Cs. Károly örököse, köteles felperesnek 100 frt tőkét stb. megfizetni stb. Indokok: A követelés visszteher mellett történt átruházása esetében az engedményező az engedményesnek az átruházott követelés valódiságáért mindig szavatolni tartozik és az átruházásról kiállított okirat ama kitétele, hogy az átruházás szavatosság nélkül történik, csak a követelés behajthatóságára vagy behajthatlanságára nézve értendő. Tekintve, hogy alperes azt a kereseti állítást, hogy az átruházott a csatolt per iratai közt G) alatt eredetben fekvő kötelezvény teljes 200 frt értékét felperestől megkapta, a per során kétségbe nem is vonta, a mit különben az ugyanazon per iratai közt levő B) alatti eredeti engedmény is tanusit és tekintve, hogy ugyanazon per iratai szerint már itélt dolog, miszerint felperes egyetemleges adóstársa, V. Barnabás az átruházott követelésből őt terhelő felerészt, vagyis 100 frt tökét és kamatot még a B) alatti engedményezés előtt alperesnek, illetve jogelőde Cs. Károlynak megfizette: alperes mint engedményező a visszteher mellett átruházott 200 frt követelés V. Barnabás által megfizetett felerészeért felperesnek, mint engedményesnek szavatolni tartozván, ebből folyólag alperes, miután a per során nem is állította, hogy jogelőde, néhai Cs. Károly után a kereseti követelést fedező érté-