A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 49. szám - A fizetési meghagyást törvény magyarázatához

A JOG. ?59 életbe. Nevezetesen meggyőződést akar magának szerezni arról, vájjon a gyakorlati élet nem mutatja-e azt, hogy a bíróságok ügymenete az új eljárás következtében a már tett intézkedéseken kivúl újabb intézkedéseket is igényel ? E végből a miniszter mindenekelőtt a budapesti törvényszékhez tartozó járásbíróságok ügymenetének megszemlélését rendelte el s azzal a minisztérium codificáló osztályába beosztott L á nty i Bertalan kir. táblai birót bizta meg, a ki mellé dr. Fodor Ármin, szintén oda beosztott törvényszéki biró rendeltetett ki segédkezés céljából. Mint halljuk, az igazságügymiuiszter, hogy az új eljárás eredményét biztosítsa (mivel kétségtelen, hogy a járásbíróságok munkáját az igen jelentékenyen megszaporította), ezentúl egyáltalán nem fog a kir. táblák mellé jegyzők gyanánt albirákat beosztani, sőt még az eddig beosztottakat is áthelyezi a járásbíróságokhoz. Nyilt kérdések és feleletek. fizetési meghagyást törvény magyarázatához. A fizetési meghagyásokról szóló törvény 18. §-ban foglalt azon korlátozás, hogy »a 10. §. alapján elrendelt végrehajtás foganatosítása csak a követelés biztosításáig terjedhet«, magyarázatát a 12. §-ban találja, mely szerint »az ellentmondás a 10. §ban említett 15 nap eltelte után is előterjeszthető, mindaddig, mig a fizetési meghagyás alapján kielégítési végrehajtást rendelő végzésnek az adós részére történt kézbesítésétől számított 30 nap el nem telt.* Az ezen záros határidőn belül tett ellentmondás ugyanis a fizetési meghagyás végrehajthatóságát megszünteti, a követelés érvényesítését a sommás eljárás alá tereli s birói Ítélettel való eldöntést von maga után. Tehát mindaddig, mig ezen záros határidő el nem telt, voltaképeni kielégítési végrehajtás el nem rendelhető. Az ezen első stádiumban — a záros határidő eltelte előtt — kibocsájiott végrehajtást elrendelő végzés voltaképen tehát nem is kielégítési, hanem biztosítási végrehajtást elrendelő végzés; mely a végrehajtási törvény vonatkozó szakaszai szerint ibgana'osittatik, vagyis az ingókra nézve foglalás és becslés által, az ingatlanra nézve pedig a végrehajtási zálogjog előjegyzése által. S csak ha a fentebbi záros határidő alatt ellentmondás elő nem terjesztetett, vagy »ha a bíróság az ellentmondás következtében megtartott tárgyalás alapján végrehajtható marasztaló Ítéletet hozott«, következik be a második stádium, a tulajdonképeni kielégítési végrehajtás stádiuma; midőn »a bíróság hivatalból kimondja, — tehát ujabb kérelmezés nem szükséges — hogy a kielégítési végrehajtás a fentebbi korlátozás nélkül folytataudó«, azaz most már az árverés is elrendelhető, foganatosítható stb. A mi pedig azon kérdést illeti, hogy vájjon egy-e a végrehajtást elrendelő és foganatosító bíróság, eltekintve attól, hogy a 15. §. a végrehajtásra vonatkozó általános szabályokat teszi kötelezőkké, már az a körülmény is, hogy a 12. §. szerint »a 30 napi határidő alatt az ellentmondás a végrehajtás foganatosítására megkeresett biróságnál is előterjeszthető« s alább a 13. §. 2. bekezdésében : » ! a bíróság hivatalból kimondja, hogy a kielégítési végrehajtás a fentebbi korlátozás nélkül folytatandó s e végből .... a végrehajtást foganatosító bíróságot megkeresi«, tehát általában végrehajtást foganatosító bíróságról szól, nem hagyhat kétséget maga után, hogy a végrehajtási törvény vonatkozó szakaszai által előirt esetekben más itt is a végrehajtást elrendelő s más az azt foganatosító bíróság. Bálint Zsigmond, Budapesten. Irodalom. »A perjog általános alapelvei« című munkára, mely körülbelül 15 nyomtatott ívet fog kitenni, hirdet dr. H o r á n s z k y Béla, a győri királyi tábla tanácsjegyzöje, albiró előfizetést. Munkájának célja a polgári peres eljárásnak alapelveit és azoknak gyakorlati alkalmazását röviden feltüntetni és ekkép azokkal, kiket elfoglaltságuk vagy idegen nyelvekben való járatlanságuk az eredeti források tanulmányozásában gátol, az európai nagyobb államok polgári perrendjeit főbb vonásokban megismertetni. Munkáját akkép osztotta be, hogy a perjogi elvek és azok körül képződő elméletek ismertetése után az egyes államok perrendjeinek erre vonatkozó intézkedéseit közli. Reánk vonatkozólag a Plósz Sándor igazságügyi államtitkár által készített és 1893. évben közétett perrendtartási törvényjavaslatnak tervezetét, Ausztriára vonatkozólag pedig a már parlamenti bizott-'ági tárgyalás alatt lévő perrendtartási törvényjavaslatot ismerteti. A munka 1895. március hó 1-én fog megjelenni, előfizetési díja 2 frt, legkésőbb 1895. évi január hó 15-éig beküldendő a szerzőhöz. Előfizetési cím : Dr. Horánszky Béla, Győr. Röpirat az új bélj egtörvényrőí cím alatt dr. Hajdú Dezső tollából akiuális füzet látott napvilágot az Athenaeum kiadásában. Az új sommás eljárással egyidejűleg életbeléptetett új bélyegtörvény beható kritikai ismertetésén kivül tartalmaza a füzet a reform következtében szükségessé vált új bélyegilletéki táblázatokat úgy a határozatok, mint a felebbezésekre vonatkozólag, A reform által felidézett irodalmi munkásság alig hozott praktikusabb, hasznavehetőbb müvet a felszínre, a melynek égető szükségét jogászkörökben mindenfelé hangoztatták. A röpirat a törvény intézkedéseit összeszedi, csoportokban magyarázza, mindenütt kifejtvén a régi és új bélyegtörvény megfelelő intézkedései közötti különbséget, kiemeli egyszersmind az újnak célszerűségét, illetve hátrányait. Az érdekelt köröknek nagy szolgálatára lesz ez a hézagpótló röpirat, mely az Athenaeumnál valamint bármely hazai könyvkereskedésben 40 krért kapható. Új szövetkezeti törvény. Az igazságügyministeriumban uralkodó rendkívüli codificatorius tevékenység egy ujabb gyümölcsöt érlelt. Alig jelent meg a biztosítási magánvállalatokról szóló törvényjavaslat, már egy ujabb nagyfontosságú törvényjavaslat elkészültét jelenthetjük. Ez a szövetkezete krölszólótörvén yja vaslat, melyet dr. Nagy Ferenc egyet, tanár általános és részletes indokolással ellátva az igazságügyminister megbízásából készített. A kitűnő szerző bizonyára egész tudását fordította e muukára. Visszafogunk még rá térni. Vegyesek. Egy kis birói szeszély. Az V. ker. járásbíróságnál működő egyik albiró urnák az a látszólag jámbor, de a peresfelekre nézve kellemetlen szeszélye van, hogy az u. n. makacssági ítéletek hozatalánál a felperestől az árúvásárlást részletező számla becsatolását követeli. Neki nem elégséges a kereset azon általános kitétele, hogy : »N. N. tartozik meg- és átvett árúk vételára fejében« ennyi meg ennyi forint és krajcárral és nem imponál az 1893. évi XVTIJ. t.-c. 50. §-ának azon intézkedése, hogy: »a határozathozatalnál az alperes elmaradása esetében a felperes szóbeli tényállításai, a mennyiben azok alperessel a keresetben közölve voltak és felperes egyéb előadásai által le nem rontatnak, valóknak tartandók«; azt is kell tudnia, miféle és mily mennyiségű árúkért jár a kereseti összeg. Ha tehát a keresethez számla nem volt csatolva, a felperest, illetve ügyvédjét egyszerűen hazaküldi a számláért s a makacssági Ítéletet csak annak elhozása után hozza meg. Nem tennők szóvá az illető biró ur ezen indokolatlan kíváncsiságát és az eljárásban rejlő secaturát, ha annak alkalomadtán súlyos következményei nem lehetnének és az illető birónak a törvényben való járatlanságát nem documentálná. Ugyanis az új sommás törvény 50. §-a világosan azt mondja, hogy az egyedül megjeleiiő felperes állításai csak az esetben tartandók valóknak, ha alperessel közölve voltak, viszont tehát az új állitások valóknak nem tarthatók s az ilyen új számla alapján hozott makacssági Ítélet ellen az alperes a legsikeresebb felebbezéssel élhet. De sőt ebből az is következik, hogy az alperessel nem közölt állítás, mely a követelés részletezésében rejlik, az alperessel előbb közlendő, tehát a tárgyalás az 54. §. 4. pontja alapján hivatalból elhalasztandó. Arról nem is szólunk, hogy a felperes esetleg hamis számlát csatolhat be, az Ítélet jogerőssé válik s azután a valódi számlát perli, mely újabb perben sem a res judicata, sem egyéb érdsmi kifogás nem lesz emelhető, hanem az adós fizethet másodszor és megújíthatja az első pert, kiszolgáltatván magát a rosszhiszemű felperes önkényének. Az illető biró ur — remélhetőleg — nem veszi rossz néven ezt a szerény felvilágosítást és jövőre engedni fog a saját külön perjogi elveiből! Dr. b. s. Hogy értik nálunk a védelem szabadságát. Ezen cím alatt egy hoszú közleményt olvasunk a »Debreceni kir. táblai értesítőben*, melyben dr. Kardos Samu debreceni védőügyvéd elpanaszolja, hogy védencét Lévi Mátyást Harsányi Gusztáv vizsgálóbíró vizsgálati fogságba helyezte. L. Mátyás ezen határozat ellen a törvényszékhez szóbeli feljebbezést jelentett be és mikor a kir. törvényszék a vizsgálóbíró határozatát — a vizsgálat sikerére való tekintetből — helybenhagyta, további felebbezéssel élt a kir. táblára, meghagyván dr. Kardosnak mint védőjének, hogy őt keresse fel s vele a felebbezés mikénti elkészítése tárgyában személyesen értekezzék. Másnap vagyis november 4-én dr. Kardos jelentkezett H. Gusztáv vizsgáló - biró előtt és felkérte, engedné meg, miszerint védencével L. Mátyással az ő jelenlétében a felebbezési jogorvoslat tárgyában értekezhessék. A vizsgálóbíró ezt azonban kereken s azon egyszerű indokolással, hogy a vizsgálat sikere szempontjából nem teheti, megtagadta. Ekkor, helyesebben másnap dr. Kardos a kir. ügyészséghez fordult. A kir. ügyész dr. Kardost kérelmével szintén elutasította, indokul azt hozván fel, hogy jelen esetben a személyes érintkezésre nézve a kir. ügyész és vizsgáló biró között az egyetértés létre nem jött. Dr. Kardos most a debreceni főügyészhez fordult panaszával. Cserna Vince főügyész másnap utasította a kir. ügyészt, a mennyiben L. Mátyás a vizsgáló biró előtt kijelentette, hogy a letartóztatási határozat eUeni folyamodványát dr. Kardos Samu ügyvéd által kívánja szerkesztetni: engedje meg, hogy dr. Kardos Samu L. Mátyással értekezhessék. A kir. főügyész rendeletét magában foglaló kir. ügyészi leirattal kezében másnap vagyis 8-án délélőtt 10 órakor ismételten jelentkezett H. Gusztáv vizsgáló biró előtt és felmutatván előtte a rendelet eredetijét, ismételten felkérte, hogy engedné meg, miszerint védencével az ő, vagy más birói tag jejenlétébeu a felebbezési jogorvoslat tárgyában értekezhessék. O azonban most is megtagadta a kérelem teljesítését azon indokolással, hogy neki sem a kir. ügyész, sem a főügyész nem parancsol; rá nézve annak rendelete nem kötelező. Erre Kardos azt követelte,.hogy eme határozatát adná ki neki írásban, mire H. Gusztáv vizsgáló biró kijelentette, hogy Írásbeli határozatot csak írásbeli kérelemre