A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 49. szám - Felsőbíróságaink hátraléki miseriájának forrása. (2. r.)

Tizenharmadik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1894. december 9. Szerkesztőség : V., Rudolf-rakpart S. sz. Kiadóhivatal: Y., Rndolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendő!;. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Felsőbíróságaink hátraléki miseriájának forrása. Irta : Székács Ferenc, curiai biró Budapesten. — A sommás eljárási törvény 2. §-a. Irta: Serly Antal, budapesti tvszéki biró. — A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban. Irta : I. Oláh István, Nagy-Mihály. II. dr. Gyarmathy Emo, Nagy-Enyed. III. Nagy István, ügyvédj. Turkevén. — A m. kir. pénzügyministernek 72,846/1894. sz. alatt kibocsátott rendelete. — Belföld. (Az új sommás eljárás keresztülvitele érdekében.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A fizetési meghagyási törvény magyarázata. Irta : Bálint Zsigmond.) — Irodalom. (A perjog általános alapelvei. Irta : dr. Horánszky Béla, győri táblai tanácsjegyzö-albiró. — Röpirat az új bélyegtörvényröl. Irta : dr. Hajdú Dezső. — Uj szövetkezeti törvény. Irta : dr. Nagy Ferenc, egyet. m. taánár.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) ^Felsőbíróságaink hátraléki miseriájának forrása Irta: SZÉKÁCS FERENC, curiai biró Budapesten. y (Befejező közlemény.) íT^ Ép ugy mint az életbeléptetési törvény 45. §-ának hatálya a fentebbiek szerint illusoriussá tétetett, akként bánik el a gyakorlat a sárgakönyv azon intézkedésével is, mely szerint a végtárgyalásra közvetlenül idéző végzés ellen külön jogorvoslatnak helye nincs, mert az idők folyamán érvényre jutott azon felfogás, miszerint a közvetlen idézés a vádhatározattal egyenlő szempont alá esik, ettől csak alakilag különbözik, tehát ez ellen is van helye felebbezésnek. Igaz, hogy a Curia I. és II. tanácsai a többivel ellentétben a legújabb ideig megmaradtak a sárgakönyv álláspontján, azonban az alsóbiróságok a Curia ellentétes gyakorlatának hatása alatt hajoltak a vádlottra nézve enyhébb felfogáshoz, ugy, hogy ma már tényleg a közvetlen idézést rendelő végzések is a felebbezhetők közé sorolandók és ezzel a felebbezést korlátozott legutolsó sorompó is ledőlvén, teljesen vádlott tetszésétől függ, hogy ügyét végitélet előtt hányszor kivánja a Curiáig felvinni s az akták árja minden akadály nélkül hömpölyög a táblákra és ezek révén a Curiára. Azon ellenvetés, hogy a törvény ellenére a Curiáig felvitt közbenső kérdések itt igen könnyedén elintézhetők, — hiszen rendszerint a felebbezés visszautasítása mondatik ki, — csak igen kevés nyomatékkal bir, mert még ha a felebbezés visszautasításáról van is csak szó, még is bele kell tekinteni az ügybe, a megtámadott végzéseket el kell olvasni, megállapítani a számok és nevek egybevetésével, hogy nem másról, hanem csak erről van szó; meg aztán, bármily rövid legyen is a hozandó határozat, csak meg kell azt irni, az ügyet előadni és a határozatot kiadni, ez pedig mind munka és pedig hiába való fáradság, mi által a Curia elvonatik valóságos hivatásának, t. i. az érdemben felebbezett ügyek bírálatának gyakorlatától. E mellett figyelembe veendő az is, hogy közvetlen idézést rendelő végzésnek, vagy pedig a kir. tábla oly végzésének, melylyel a vádhatározat helybenhagyatott, meghozatala, illetve beérkezte után a végtárgyalás határideje ki nem tűzhető, hanem az ügy a felebbezési határidő lejártáig nyilvántartandó; ezzel eltelik 8—10 nap legalább. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy egy helyt nem fogható felebbezésnek a beadásától a felső bírósághoz való felérkezéséig szintén eltelik 8—10 nap; számítsunk a visszautasító végzés felsőbirósági meghozatalára és ennek expediálására együtt csak 21 napot: akkor is már hat hét veszett el; a gyakorlatban ez a hat hét rendszerint 3—4 hónapi tényleges időhaladékot jelent. Kétfokú felebbezés esetén számítsuk e határidőt duplán, vegyük hozzá a közbeeshető szüneti idő által okozott haladékot is: akkor még gyorsaságról beszélhetünk, ha az év elején már közvetlen idézésre megérett bűnügy csak az év végén jut végtárgyalásra. Ez alatt az ügyről való emlékezés elmosódik, a tanuk a szélrózsa minden irányában szétszóródnak, vádlottat elviszik katonának stb. Már most tessék e népséget összeszedni és kényszerű és kelletlen elnapolások után az ügyben alaposan ítélkezni! Idejutottunk a közvetlen idézéssel és az égybehangzó vádhatározatokkal. Már most miként állunk e felebbezést korlátozni szándékozott 1883. évi Vl-ik t.-cikkel ? No hát ez is a kút fenekén fekszik! Ide került pedig szintén azon az úton, melyen testvére, az életbeléptetési törvény 45. §-a oda jutott. Ez ügyekben is a járásbíróságok nem lévén jogosítva kellő időben beadott felebbezést visszautasítani, minden felebbezés elfogadtatik, a mennyiben a járásbíróságok előtti eljárásban minden itélet (most már az erdélyi részekben is) szóval hirdettetvén, elkésetten beadott felebbezésről alig lehet szó. Hozzájárul a bajhoz, miszerint a hirdetési jegyzőkönyvek blanquettjeiben már előre oda lévén nyomatva a fatális formula, t. i.: »a megjelent felek felebbezési jogukra kitanittatván«, a helyett, hogy épen arról taníttatnának ki, hogy az 1883. évi VI. t.-c. 2., 3., illetve 7. §-ai értelmében az adott esetekhez viszonyitva felebbezési joguk nincs, még az eljáró biró hívja fel őket oly felebbezésre, mit a törvény tilt. így azután felebbeznek beismerésben levő vádlottak, mert a büntetést sokalják, vagy időhaladékot akarnak elérni; felebbez a sértett vagy magánvádló vádlott felmentése miatt; felebbeznek mindketten a költségek miatt ; felebbez a szakértő, mert díjait kevesli, felebbez a kir. ügyész is (sajnos akár hányszor), mert a törvényt nem tudja, vagy (mint előfordult) mert a költség az általa kezelt átalányból viselendőnek mondatott ki és nem a felek köteleztettek fizetni stb. stb., holott mindezen felebbezéseket a törvény világosan kizárja. Hogy mily nagy tömeget képviselnek ezen felebbezések, arról meglehetős fogalmat nyújthatok saját előadói könyvemből, a mely szerint nekem az 1893. év folyamán kiosztott 437 ügydarab között járásbirósági volt 95 darab, az 1894. évi október végéig kiosztott 389 darab között pedig már 102. Miután pedig a többi birák is hasonló arányban részesittetnek ez áldásban, a kir. Curiához beérkező 12,000 ügydarab között mintegy 3,090 járásbirósági ügynek kell lenni. Ha már most azt veszszük, hogy 100 ily ügy kőzött, legbővebb számítás szerint, csak 2—3 van olyan, melyben a felebbezésre ok forgott fenn: mintegy 2,900 darabra tehető azon járásbirósági ügyek száma, melyekben a felebbezés visszautasittatik és a mely ügyek törvény szerint az érdemben a kir. Curiához fel sem kerülhettek volna, ha e törvény nemcsak a Curián, hanem a járásbíróságnál is alkalmazást nyer. Ugyanily arányban lehetnek a kir. itélő táblák is terhelve ; szóval: a törvény helytelen alkalmazása miatt és a törvény tilalma ellenére a járásbíróságok előtt tárgyalt ügyek legnagyobb része — az ügyek természete szerint majd a kir. itélő táblákon, majd a kir. Curián — harmadbirósági felülvizsgálat alá jut. Ez a baj pedig már igen komoly, mert rendszerint a felebbezési nyilatkozat egyebet, mint épen a felebbezésnek szóval történő kijelentését, nem tartalmaz és igen ritka eset, hogy a felebbezés akár írásban indokoltassék, akár pedig a felebbezés oka a hirdetési jegyzőkönyvben megemlittetnék. így tehát a járásbirósági ügyeknél nemcsak a felebbezést visszautasító végzéseknek megfogalmazásával stb. módon előálló materiális munkahalmazzal kell megküzdeni, hanem csaknem minden ügy érdemleges vizsgálat alá veendő, mert azt, vájjon 1. túllépte-e a bíróság hatáskörét és 2. vájjon forog-e Lapunk mai szama 1S2 oldalra terjed.