A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 49. szám - Felsőbíróságaink hátraléki miseriájának forrása. (2. r.)

354 A J O Gh fenn büntetendő cselekmény vagy sem ? csak az ügy érdemének megismerése után lehet eldönteni. A fentebbiekkel azonban nincsenek kimerítve a birói hatalom túlfeszitésének esetei, mert ime a sárgakönyv 84. §-át, melyet a magyar gyakorlat a sértett fél és magánvádló érdekében már régen félretett, a gyakorlat ez értelemben kezdi megbontani még azon területre nézve is, hol az törvény erejével bir s a megszüntetési határozatok ellen a most megjelölt ügyfelek részéről a 9. sz. döntvény által megvont korlátok között beadott felebbezéseket is kezdi elfogadni. Hogy a hivatalból való felülvizsgálat intézményét a bíróságok szigorúan fentartják, a hatalmi kór kiterjesztésére irányzott törekvésnél fogva természetes. De itt is kezd a birói hatalom féket veszíteni. A mult hó folyamán referáltatott a Curián egy halált okozó súlyos testi sértést tárgyazó, tehát a meghozott véghatározat után hivatalból felülvizsgálat alá kerülendő ügy. Ebben öt egyén vétetett vizsgálat alá, a melynek befejeztével A, B, C és D a B. T. K. 301. és 306. §. alapján vád alá helyeztettek; E. irányában ugyanazon végzéssel és a közvádló indítványával egyértelműleg, a további eljárás megszüntettetett. A—D. vádlottak a vádhatározat ellen felebbezvén, a kir. itélő tábla az ügyet nemcsak a jogorvoslatok alapján, hanem hivatalból, tehát E.-re nézve is felülvizsgálta. Helybenhagyatván az alsóbiróság végzése, már most az ügyben nem lehetett végtárgyalást kitűzni, hanem a kir. itélő tábla által kezdeményezett nyomon haladva, fel kellett az ügyet küldeni a Curiára ennek E) irányában való felülvizsgálata végett. Igaz ugyan, hogy a kir. Curia — igen helyesen — ez esetben 8,464/B/894. sz. végzésével kimondotta azt, hogy a hivatalból való felülvizsgálat, ez intézménynek természete szerint csak az ügynek végső határozattal történt befejezése után foghat helyt [E. irányában is akkor lesz tehát vizsgálandó, vájjon a követett eljárás alapos, célszerű, törvényes és igazságos volt-e ?) és ehhez képest a kir. itélő táblának végzését hivatalból meghozott részében, mint időelőttit, megsemmisítette ; azonban e példa is mutatja, hogy miként törekszik a birói hatalom több és több teendőt hatalmi körébe vonni és ehhez képest semmi biztosíték sincs az ellen, hogy maholnap arra fogunk felvirradni, miszerint a felső bíróságok embernek halálát okozott szándékos cselekmények miatt folyamatba tett ügyeket, mihelyt abban több egyén vétetett gyanúba, mint a hány vád alá került, kétszer fogják felülvizsgálat alá venni: először a vád kérdésében, másodszor ítélet után. Mindezekért pedig a bíróságokat szemrehányás meg nem illetheti. Minden hatalomban meg van az expansiv erő, mely ha kívülről jövő ellenhatás által nem fékeztetik, országok bomlanak, népek pusztulnak. A birói hatalom is, ugyanezen törvénynek lévén alávetve, kívülről jövő ellenhatás hiányában saját magát enerválja s functiója megakad. De nem is ilietheti a bíróságokat a szemrehányás azért sem, mert a fent vázolt bajok épen abból keletkeztek, mert birói hivatását alaposan áhajtotta gyakorolni; igazságtalanságot látott egy esetben, azt sietett a formák áttörésének árán is orvosolni. Ha azzal nem gondolt, hogy ennek mily kihatása lesz az összeségre, e miatt nem vádolható. Az összességről gondoskodni nem a bírónak, hanem a törvényhozónak feladata, a biró — ha sajátképeni hivatása körében működik — egyedül az adott jogesettel foglalkozik és csak ezzel, minden melléktekintet nélkül. A biró — mint ezt C s e m e g i classikus mondása csattanósan jellemezte — nem esküszik arra, hogy nem lesz restancia. Restancia pedig van bőven. Látjuk a kir. Curia havi kimutatásait. Látjuk, hogy az anyag nagy halmazában a tájékozás már-már lehetetlen, a sok perelőkészítő kérdés és járásbírósági ügyek halmaza miatt, melyek természetüknél fogva soronkivüli elintézést igényelnek, a Curia meg van akasztva hivatásának gyakorlatában: az érdemleges ügyek vizsgálatában, melyek e helyzetben néha egy éven túl várnak elintézésre. Ezek sem vehetők elő sorban, mert a hol bűntettekkel vagy vétséggel kihágás is concurrál, ezen ügyek is soron kivül intézendők el, nehogy elévüljenek a biró kezében. Ezeknél fogva a kir. Curia birája is megfosztatik azon nyugalomtól, melyre igénye van, hogy az objectiv szemléletnek, szenvedélytelen vizsgálatnak átadhassa magát, hanem kénytelen az ügyek átvételére nagy időt szentelni, nehogy valamely soronkivüli ügy figyelmét elkerülje; a százat meghaladó, sőt kétszázat megközelítő ügyek között, melyek dolgozószobáját ellepik, kénytelen időről-időre szemlét tartani, a sürgőseket nyilvántartani. Szóval: a Curia birái a kezelői teendőktől, a perjogi előkészítő kérdésektől nem jutnak hozzá, hogy ítélje n e k. A gépezet megakadt. Belátva tehát, hogy itt egy természeti törvény kérlelhetetlen szigorával állunk szemben, mely szerint e bajon maga a bíróság éppen ezen jellegénél fogva segíteni képtelen és a törvényhozás funkciójától várható ellenhatás nélkül a rendes medréből kiáradt törvénykezés nem képes a nemzet malmára hajtani a vizet, hanem erőtlenül szétterülvén, az elposványosodás veszélyének van kitéve: újból és újból sürgetnünk kell a bűnvádi eljárás megalkotását és döngetni kell a parlament kapuján : »Ebredjetek, hagyjátok abba a meddő vitákat; szűnjetek meg a kormányzási hatalom felett versengeni ; erősítsétek az álladalom alapkővét: a justiciát; alkossátok meg a bűnvádi törvénykezés felőli törvényt! De miután ettől előreláthatólag még évek választanak el, miként éljünk meg addig ? Erre a legegyszerűbb mód az lenne, hogy okulva botlásainkon, térjünk vissza oda, hol a hibát elkövettük és fogadjuk el az 1881. évi LIX. tőrvénycikk 27. §-ának igen helyes intézkedését, mely szerint: az elsőbiróság által hivatalból utasítandó vissza a felebbvitel akkor is; ha a felebbvitel a törvény által ki van zárva. Ily megtérést azonban éppen azon lejtőnél fogva, melyre a bíróságok ráléptek és a melyen évek óta rohannak a veszedelem felé, kizártnak kell tartanom. A minden izében konzervatív bíróság saját jelleméből képtelen kivetkőzni és saját tradícióit megtagadni nem tudja. Nem marad tehát egyéb hátra, mint palliativ eszközök után néznünk. Ilyenek volnának: 1. A kir. Curia hozzon döntvényt és mondja kí, miszerint közvetlen idézés mellett végtárgyalást rendelő végzések ellen csak az ügy érdemével kapcsolatban lehet, külön azonban nem lehet helye felebbezésnek. Ezzel tartozik önmagának a kir. Curia, mert kebelében ellentétes nézetek nyilvánultak és az alsóbiróságok is méltán elvárhatják, hogy az uralkodó bizonytalanság mielőbb megszüntettesí ék. 2. Óvakodjunk a hivatalból való felülvizsgálatba az ügynek véghatározattal történt befejezése előtt bocsájtkozni. 3. Az alsóbiróságok igyekezzenek az ítélethirdetéskor a feleket figyelmeztetni, ha oly felebbezéssel óhajtanak élni, mit a törvény tiltván, az előreláthatólag a felsőbíróság által visszautasittatni fog és ha a felek ennek dacára ragaszkodnak a felebbezéshez, vétessék jegyzőkönyvbe az is, hogy a határozat mely része ellen, mely okból történik az, a járásbirósági eljárásban pedig különösen vájjon a felebbezés az 1883. évi VI. t.-c. 2 , 3., illetve 7. §-ának melyik pontjára alapíttatott ? 4. A polgárosított határőrvidéken törvényt pótló ideiglenes bűnvádi eljárási szabályoknak a felebbezést korlátozó szabványaihoz ragaszkodjunk szorosan. 5. Az erdélyrészi területen érvényben levő eljárásban végre fontos okok nélkül ne engedjünk helyt a rendkívüli felülvizsgálatra irányzott kérelmeknek. Mindez pedig keresztülvihető lesz a nélkül, h^gy ebből bármi baj is származnék, mert ha valakit kinek igénye volna arra, hogy sua forma vád alá helyeztessék, közvetlenül idézünk végtárgyalásra, ez nem baj, mert ha ártatlan az illető, akármily módon került a vádlottak padjára, fel fog mentetni. Az sem baj, ha valaki igényt formálni vél megszüntetési határozatra végtárgyalás nélkül; e helyett azonban egy őt mindenképen fényesebben rehabilitáló felmentő ítéletet kap, habár tárgyalás alapján. Abból sem fog baj származni, ha az ügyek hivatalból nem vizsgáltatnak felül kétszer, mert az eljárás közbeneső szakaiban elkövetett hibák a véghatározat meghozatala után is orvosoltathatnak. Nem baj, sőt nyereség lesz, ha a felebbező felek ebbeli joguk hiányára már eleve figyelmeztetve lesznek; az pedig éppen nagy nyereségszámba vehető, ha a felsőbiró a szabatos felebbezési nyilatkozatból az ügy alaposabb áttanulása nélkül első tekintetre látni fogja, vájjon egyáltalán van-e helye felebbezésnek és ha van, mire irányozza figyelmét? Az is nyereség lesz, ha a valóban bűnös kevesebb előzetes formalitások nélkül előbb megkapja büntetését. Azonban az az állapot, melybe felsőbíróságaink, különösen a kir. Curia jutottak, oly súlyos betegség tünete, mit aggodalom nélkül senki sem nézhet és a mit ennek behatása alatt felszólalás nélkül én sem hagyhattam.