A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 48. szám - Az új sommás törvény 2. §-ához

A Jüö. 351 meg a korlátozás, mely korlátnak megszüntetésére szabott eredménytelen 30 napi záros határidő után a speciális jelleg elenyészvén, amúgy is elesik és a rendes feltétlen kielégítési végrehajtás az általános jellegét nyeri el, illetve tartja meg, vagyis a speciilitÍ9 — a koriáiban nyugszik s ez pusztán a különbség a rendes és a fizetési meghagyás alapjáu elrendelt kielégítési végrehajtás között; a igy nem ugyanazonositható a biztosítási végrehajtással. A felhívott 1893. évi XIX. t.-c. 15. §-a szerint a fizetési meghagyás alapján kért végrehajtás elrendelésére — csak az alakiságot tekintve — foganatosítására s általában a végrehajtási eljárásra, a 10—13. és 16. §-okban foglalt eltérésekkel — a végrehajtásra vonatkozó általános szabályok alkalmazandók. Ezen §. szerint tehát a kérdésben lévő végrehajtás alaki elrendelésénél s foganatosításánál az 1881. évi LX. t.-c. 136. S-a és nem a 230. §-a alkalmazandó. E §. értelmében pedig a kérdéses esetben az elrendelő bíróság megkeresi az illetékes telekkönyvi hatóságot, ahhoz képest, volt-e vagy nem a követelés zálogjogilag bekebelezve, vagy csak előjegyezve — a végrehajtási zálogjog bekebelezése, vagy az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzése, vagy pedig a végrehajtási jog feljegyzése iránt épen úgy, mint a nem fizetési meghagyás alapján elrendelt kielégítési végrehajtás esetében. A kielégítési ingatlanra vezetett végrehajtás foganatosításának első lépése ez s nem több, a további: az árverés csak azután jő, mely ugyan a törvény értelmében hivatalból rendeltetik el, de a/.zal már a speciálitás elenyészvén, a rendes kielégítési végrehajtás módjára csak a jelentkezésre foganatosittatik. E fentebbi nézetemet azzal is vélem támogatni, hogy annál is inkább nem azonosítható a korlátozással elrendelt kielégítési végrehajtás a biztosítási végrehajtással; mert ha a követelés már előbb akár előjegyzés, akár pedig bekebelezés útján megelőzőleg, a fizetési meghagyás kibocsátása s a kielégítési végrehajtás elrendelése előtt biztosítva volt, nem volna értelme annak, hogy ismételten a zálogjog elöjegyeztessék, vagyis tárgytalan lenne ; végrehajtási jog előjegyzéséről pedig szó nem lehetne, a kielégítési végrehajtás biztosítási jellegének tulajdonítása mellett és a puszta végrehajtási jog feljegyzéséről pedig zálogjog nélkül annál inkább nem, miu'án a telekkönyvi rendtartás azt nem ismeri s az olyan megkeresés a megkeresett telekkönyvi hatóság részérőli elutasítást, illetve megtagadást vonna maga után. Azt hiszem, hogy a kérdést feltevő t. ügyvéd úr is fentebbiekben foglalt véleményemen van, miután a kérdés feltevésében maga is az 1881. évi LX. t.-c. 136. §-át hivja fel. Azon vitásnak jelzett kérdésre : vájjon a törvényhozó akarata szerint nem tekinthető-e a telekkönyvi hatóság a törvény 12. §-ának 2. kikezdésében emiitett végrehajtás foganatosítására megkeresett bíróságnak is ? — az én nézetem az, hogy n e m.; Ámbár tagadhatlan az, hogy a törvényhozó az adós javára könnyíteni akart intézkedéseivel az ellentmondás előterjesztése tekintetében ; de mert a 8. §-ban azon általános akaratát fejezte ki, hogy az ellentmondás rendszerint a fizetési meghagyást kibocsátó bíróságnál terjesztendő elő; mert a 12. §-ban pedig szintén csak a foganatosító bíróságról emlékezik meg ; mert a foganatosítás iránt megkeresett telekkönyvi hatóság pedig nem bíróság, hanem csak telekkönyvi hatóság, mint például más közigazgatási hatóság s ennek nevezi maga a végrehajtások tekintetében követendő 1881. évi LX. t.-c. is ; mert továbbá a fizetési meghagyásos ügyek s végrehajtások tekintetébeni kezelésre vonatkozó 1894. évi 745. I. M. E. szám alatt kibocsátott ügyviteli szabályok pedig előírják a C. napló vitelét a megkeresett bíróságnál is s az ellentmondás körüli mikénti eljárást, a bejegyzések mikénti foganatosítását ; már pedig p. telekkönyvi h atóságnak ehhez nincs semmi köze, arra nézve semmi hatáskörrel sem bír s nem bírhat annál is inkább, mivel az ő mindennapi kenyere, miatyánkja csak — a telekkönyvi rendtartás és nem is állana módjában a nála megtett ellentmondásról az előirt alakszerű értesítést megadni úgy, miként azt az ügyviteli szabályok 25. §-ának 2. bekezdése előírja és a mely §. szintén csak bíróságot s nem telekkönyvi hatóságot emlit. Miként fentebb azon nézetemnek, illetve észrevételemnek adtam kifejezést, hogy a végrehajtás foganatosítását illetőleg a törvényhozó szűkkeblűén nyilatkozott: épen úgy természetszerűen az ügyviteli szabályok is azt illetőleg szűkültek. És én maga a törvény és reá vonatkozó ügyviteli szabályok §-ainak egybevetéséből arra a következtetésre jutok, hogy a törvényhozó a §-ok felvételénél inkább szem előtt tartotta az ingókra vonatkozó kielégítési végrehajtás kérelmezését és foganatosítását, citálva egyenesen az 1881. évi LX. t.-c. 104. §-ának esetét, mint az ingatlanra vonatkozó végrehajtást. Az előbbire pedig talán azért volt nagyobb tekintettel, mert a fizetési meghagyás speciális gyorsabb kielégítési módjával megfelelőbbnek látta az ingókra vezetendő kielégítési végrehajtásnak kérelmezését; vagyis azt vélte, hogy a hitelező inkább a fizetési meghagyás gyorsabb kielégítési természetével összhangban álló ingóra vonatkozó végrehajtást fog szorgalmazni, mint az ingatlanra, mely lassúbb, sőt sokszor a különféle terheknél s egyéb akadályoknál fogva nagyon is lassú és költségesebb. Es mert a törvénynek épen az volt a célja, hogy hosszadalmasabb és költségesebb eljárás nélkül jusson a hitelező ahhoz, mihez joga van, és arra számított a törvényhozó, hogy kiváltképen a kisebb követelések, az 1877. évi XXII. t.-c. alá esők tekintetében fog a hitelező a fizetési meghagyáshoz folyamodni, oly ügyek, követelések pedig az ingatlanra vezetendő végrehajtással összekötött nagyobb költségeket meg nem bírják, azokkal összhangban nem állanak, mire vall magának a törvényhozónak azon intézkedése is, hogy az 1877. évi XXII. t.-cikket megalkotta és annak 86. §-ában a korlátozást kimondotta, de meg ezen felhívott törvényt részben az 1893. évi XIX. t.-cikkel érvényben tartja is. A fentebbiekben véltem megfelelni a felvetett kérdésekre. Ruttkay Aladár, kir. albiró, Ahó-Kubin. Irodalom. Az erkölcsi érzés. Irta Reichard Zsigmond Budapest, 1894. Révai Leó könyvkereskedése. A szerző munkájában idegfolyamatokból indul ki, és innen halad az erkölcsi érzés kérdésének megoldása felé. Szerinte számos bármely emberi cselekvénynek vagy érzelemnek élénk elképzelése hasonló idegfolyamatokat támaszt bennünk, mint azon cselekvény tényleges végighaladása. Ezen élettani alapon fejti meg azután a szerző az erkölcsi érzést is. A munka ára egy forint. A magyar nemzet története. Szalay József kiváló munkájából ma jelent meg a második füzet, melynek úgy szövegéről, mint képeiről elismeréssel kell nyilatkoznunk. A szerző előbb a rómaiak harcait a germánokkal tárgyalja, azután áttér a hunok betörésére és Atilla történetére, végül a hatodik fejezetben ama germán népekről szól, melyek hazánkban a hunok elüzetése után uralkodtak, A szöveget ugyanaz az élénk világos előadás jellemzi, a melyet már volt alkalmunk kiemelni és a források felhasználása tekintetében is a legnagyobb lelkiismeretességet kell konstatálnunk. A képek egytől-egyig rendkívül érdekesek és van köztük olyan is, a mely nálunk Magyarországon még sohasem volt reprodukálva. Egy füzet ára 30 kr. Előfizetési ára 1/i évre (6 füzet) 1 frt 80 kr. '/s évre (12 füzet) 3 frt 60 kr. Egész évre (24 füzet) 7 frt 20 kr. Az előfizetési összeg legcélszerűbben Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) kiadóhivatalának Andrássy-út 21. sz. a. küldendő be. A füzetek bérmentve küldetnek. Hornyik János emlékezetére, ki Kecskemét város történetirója volt, a mely érdemeiért őt a m. tud. Akadémia levelező tagjává választotta, a kecskeméti Katona-kör emlékalbumot adott ki. A tartalmas és sok érdekes adatot tartalmazó könyvet dr. Kovács Pál jogakadémiai igazgató szerkesztette. Jegyzéknapló ügyvédek, körjegyzők, birák és bírósági végrehajtók számára. 1895. Szerkeszti dr. K e n e d i Géza. Kiadják Légrády Testvérek. E napló 3l-ik folyama jelent meg s tartalmazza a naptári részen, a teljes igazságügyi címtáron és a horvát és bécsi ügyvédek jegyzékén kívül a jelen év folyamán megjelent fontosabb miniszteri rendeleteket és az ügyvédség körébe vágó felsőbirósági határozatokat. Ára 1 frt. 40 kr. Sommás ügyvitel a kir. járásbíróságok előtt. Ez a címe annak a 280 lapra terjedő könyvnek, a melyben Fényes Vince aradi aljárásbiró az új polgári ügyviteli szabályok járásbírósági részét kiadta. A munka a Sommás Ügyviteli Szabályok §-ainak sorrendében szerkesztve s betüsoros tárgymutatóval ellátva, közli az általános bírói ügyviteli szabályoknak is mindazokat a § ait, melyek a hatályon kívül helyezett járásbirósági polgári ügyvitel helyébe léptek. Közli azonkívül a régi és új jegyzékek és kimutatások mintáit, az összes letéti rendeleteket s az ügyvitelre vonatkozó számos más rendeletet; mindezeket az ügyv. szabályok vonatkozó szabályaihoz beillesztve. Függelékkép tartalmazza még a könyv az új bélyegtörvényt (1894: XXVI. t.-c.) is. Ára 2 frt.; megrendelhető Fényes Vincénél Aradon. Werbó'cy Hármaskönyvét, mely Kolos váry és Ov átfordításában nemrégen a m. tud. akadémia kiadásában jelent meg C siky Kálmán műegyetemi professzor, jogtudományi irodalmunk egyik nagyérdemű munkása is lefordította magyarra. Első tekintetre is kiderül, hogy a C s i k y Kálmán fordítása több szabadságot enged magának a régi kifejezések átültelésében, a ki különben a Tripartitum latin szövegét is közli, a magyar forditás mellett hasábosán s ennek az a haszna van, hogy a fordítást lépten-nyomon ellenőrizni lehet. Ára 5 frt. Vegyesek. A budapesti Ügyvédi Kör közgyűlése. Az Ügyvédi Kör mult hó 29-én tartotta az esztendei közgyűlését dr. Szedenics János elnöklete alatt. Az évi jelentés felolvasása után, felszólalt Enyiczkey Gábor ügyvéd, a ki szerette volna, ha a kör sajnálatát nyilvánítja a budapesti tábla elnökének az uj sommás eljárás alkalmából kibocsátott rendelete miatt, a melyben az ügyvédi kar szólásszabadságát kellemetlenül érintő utasítás van. Dr. Sík Sándor megjegyezte, hogy ő a kar sajnálatát kifejezte a jelentés tervezetében, de a választmány ezúttal kihagyandónak vélte azt. A számvizsgáló bizottság jelentésére a pénztárosnak a felmentést meg-