A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 48. szám - Az új sommás törvény 2. §-ához

350 A J OGK A m. kir. pénzügyminiszternek 72,846/1894. sz. alatt kibocsátott rendelete, a törvénykezési bélyegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló 1894. évi XXVI. t.-c. végrehajtása iránt. A törvénykezési bélyegek- és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló és az 1893: XVIII. törvénycikkel egyidejűleg 1894. évi november hó 1-én érvénybe lépő 1894: XXVI. t.-c. végrehajtása iránt a magy. kir. igazságügyminiszter úrral egyetértőleg a következőket rendelem : I. Mindenekelőtt kiemelem, hogy a peres eljárásban lerovandó bélyegekre és illetékekre vonatkozólag érvényes törvények és szabályok a törvény 1. §-a szeriiit általánosságban az 1893 : XVIII. törvénycikkel szabályozott sommás eljárásban is alkalmazandók, s hogy ezektől csakis annyiban kell eltérni, a mennyiben a felmerült perbeli cselekményre vagy iratra nézve a jelen törvény különös rendelkezést vagy módosítást tartalmaz. II. A törvény 2. §-ában ki van mondva az, hogy valamely perbeli nyilatkozat vagy kérelem szóbeli előterjesztése általánosságban nem menti fel a peres felet a szabályszerű illetékkötelezettség alól, ha ez a nyilatkozat vagy kérelem írásban kiállítva vagy beadványba foglalva bélyegilleték alá esik. Ily esetben a felvett jegyzőkönyvön bélyegjegyekben rovandó le ugyanaz az illeték, mely az Írásbeli előterjesztés esetében az irattól, illetőleg a beadvány első példányától járna. Ügyelni kell arra, hogy a szabályszerű bélyegilleték abban az esetben, ha jegyzőkönyv nem vétetik fel, a bírói naplón rovassék le. III. A törvény 3. §-a azt az új rendelkezést foglalja magában, mely szerint azok a jegyzőkönyvi másolatok, a melyek idézésre vagy a perbeli cselekménynek az ellenféllel való közlésére a perrend szerint szükségesek, a szabályszerű jegyzőkönyvi bélyegilleték alá esnek. A mennyiben ez a bélyegilleték az eredeti jegyzőkönyvön rovandó le, az időszakonként tartandó bélyegszemlék alkalmával meggyőződést kell szerezni az e részbeni illetékkötelezettség pontos teljesítéséről. Az illetéki bíjjegyzék 13. tételének IV. 18. pontja után következő jegyzet szerint a több példányban benyújtandó beadványok és ezek mellékleteire vonatkozólag fennálló az a kedvezmény, mely szerint a beadványnak csak három példánya és csak két példányának mellékletei esnek a szabályszerű bélyegilleték alá, míg a többi példányok első íve a felzetekre szabott bélyegilleték alá esik, és a harmadik példánytól kezdve a mellékletek bélyegmentesek : a törvény 3. és 6. §-ai alapján a beadványokat pótló jegyzőkönyvi másolatokra, valamint a jegyzőkönyvekhez csatolt mellékletekre is kiterjesztetik. IV. Hasonlólag új rendelkezést tartalmaz a törvény 5. §-a is, a mennyiben a felebbezés szóbeli tárgyalásáról, úgyszintén a felülvizsgálati bíróságnál az 1893: XVIII. t.-c. 197. §-ának harmadik bekezdéséhez képest és az igazolás kérdésében felvett jegyzőkönyv, ha a felebbvitel tárgyának értéke 50 frtot meg nem halad, ívenként 50 kr., minden más esetben ívenként 1 frt bélyegilleték alá esik, mig a felebbezésnek csupán nyilvános előadásáról felvett, nemkülönben a felülvizsgálati tárgyalásról a fentebbi eseten kívül felvett hivatalos jegyzőkönyv bélyegmentes. A felebbviteli tárgyalásnál felmerülő, a jegyzőkönyvek bélyegkötelezettsége tekintetében törvényileg megállapított erre a megkülönböztetésre különösen figyelni kell. Másrészt az is különösen figyelembe veendő, hogy a törvény 6. §-a alapján azok az iratok, melyek a perrend szerint megengedett esetekben (1893: XVIII. t.-c. 160. és 208. §-ai) a tárgyalási jegyzőkönyv kiegészítő részeként mellékeltetnek, általánosságban nem a mellékleti, hanem íveukint a kiegészített jegyzőkönyv egyes íveitől járó bélyeggel látandók el. V. A törvény 18. §-ában azok a közbeszóló vagy mellékkérdésekre vonatkozó határozatok vannak felsorolva, és pedig taxatíve, a melyek úgy a rendes, mint a sommás és a végrehajtási eljárásban illeték alá tartoznak. E törvényszakasz azoknak a rendelkezéseknek lép helyébe, a melyek eddigelé az illetéki díjjegyzék 48. tét. B. pontjában voltak benfoglalva, megjegyeztetvén, hogy az illeték mérve változatlanul hagyatott, s hogy e törvényszakasz által csakis azoknak az eseteknek kimerítő felsorolása van célba véve, melyekben a rendes Ítéleti illetéktől különböző csekélyebb illeték lerovásának van helye. Szem előtt tartandó egyébként az, hogy a 8. §-ban foglalt rendelkezések által az illetéki díjjegyzék 48. tét. A. pontjának rendelkezései, melyek ezentúlra is érvényben maradnak, egyáltalán nem érintetnek. (Folyt, köv.) Belföld. Uj szabadalmi törvény. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter benyújtotta a képviselőháznak az új szabadalmi törvényjavaslatot. Törvényjavaslat a biztosítási jogról. Biztosítási jogunk régen érzett szüksége folytán Szilágyi Dezső igazságügyminiszter a nyáron megbízta dr. B e c k Hugó kir. curiai bírót a reformjavaslat tervezetének elkészítésével. A Beck Hugó által készített törvényjavaslat most jelent meg a következő cim ajatt: »Törvényjavaslat a magánbiztositási vállalatokról. Előadói tervezet.« A javaslat szövege, az általános és részletes indokolás foglaltatik benne. A törvényjavaslat külön fejezetekben intézkedik a belföldi és külföldi vállalatokról. Jelentékeny intézkedése, hogy minden biztosítási vállalat üzlete minden főágára 300 ezer frt tényleg befizetett biztosítási alapot köteles kimutatni. A külföldi vállalatok a belföldiekkel egy tekintet alá jönnek, de kötelesek a kimutatott biztosítási alapot, a kárbiztositási díjtartalékot és az alkotott nysreség-tartalékot működésük egész tartama alatt ^ s ügyleteinek teljes lebonyolításáig belföldön elhelyezve tartani, sőt a külföldi életbiztosítási vállalatok e díjtartalékot az állampéuztárba letenni. A javaslat legnevezetesebb intézkedése az öszszes biztosítási vállalatok fölött egy állami biztosító hivatal fölállítása, melyek tagjait felerészben a kereskedelmi, felerészben az igazságügyi miniszter nevezné ki. A felügyelet teljesítésére rendelt új hivatal hatáskörét a javaslat részletesen megállapítja s utolsó fejezeteiben átmeneti és büntető intézkedéseket tartalmaz. A javaslat igen kimerítő általános és részletes indokolással van ellátva. Nyilt kérdések és feleletek. A fizetési meghagyási törvény magyarázatához. (Felelet.) A »J o g« folyó évi 45. számában fenti cím alatt felvetett ezen kérdésre: az esetre, ha a bíróság a végrehajtást az adós ingatlan vagyonára elrendeli, figyelmezteti őt az ellentmondás előterjesztésére szolgáló záros határidőre s egyúttal az elrendelő végzés egyik példányát az 1893. évi XIX. t.-c. 15. §-a és az 1881. évi LX. t.-c. 136. §-a alapján az e szakaszban foglalt bejegyzések eszközlése végett a telekkönyvi hatósághoz teszi át, egyben a törvény 13. §-a alapján kimondván : hogy az elrendelt végrehajtás foganatosítása csak a követelés »biztositásáig« terjedhet — mittevő legyen a megkeresett telekkönyvi hatóság »ily« végrehajtást rendelő végzéssel ? — véleményem az alábbi. Megvallom, hogy az 1893. évi XIX. t.-c. az ingatlanra vezetendő kielégítési végrehajtás elrendelése és foganatosítása tekintetében való mikénti eljárásról szűkkeblűén intézkedik s lehet mondani, hogy csak úgy odavetőleg érinti meg azt, hogy ingatlanra vezetendő végrehajtás elrendelése iránti kérvényt az 1881. évi LX. t.-c. rendelkezéseinek megfelelően kell benyújtani. Vagyis a törvény 10. §-a egyszerűen utal az általános végrehajtási törvényre s megengedi a 15 nap alatt ellentmondással meg nem támadott fizetési meghagyás alapján a kielégítési végrehajtást úgy az ingóra, mint az ingatlanra. A felhívott 1893. évi XIX. t.-c. 10. §-a 3-ik bekezdésének 2-ik pontja szerint, az ingatlanra vezetendő kielégítési végrehajtás elrendelése iránti kérvényt az 1881. évi LX. t.-c. rendelkezéseinek megfelelően kell benyújtani. Az ezen §-ban hivatkozott 1881. évi LX. t.-cikknek vonatkozó §-ai pedig a végrehajtási kérvény kellékeit illetőleg a 6. és 8., valamint a 135. §-ok. Ezek értelmében a fizetési meghagyást kibocsátó bíróságnál a kérvény beadatván s a kielégítési végrehajtás az 1893. évi XIX. t.-c. 13. §-ának értelmébeni korlátozással elrendeltetvén, az 1881. évi LX. t.-c. 136. §-a alapján az elrendelő bíróság a kérvény egy példányának megküldésével az illetékes telekkönyvi hatóságot a foganatosítás iránt megkeresi. A korlátozással elrendelt kielégítési végrehajtást elrendelő és a megkereső végzésben pedig megjelölni tartozik az elrendelő bíróság, hogy a megkeresett illetékes telekkönyvi hatóság mit foganatosítson. Az illetékes telekkörjyvi hatóság pedig a végrehajtás érdemi részének elbírálásába nem bocsátkozhatván s pusztán a foganatosítás körüli telekkönyvi akadály fen- vagy fen nem forgásának elbírálásába — köteles azt foganatosítani, a minek foganatosítása iránt megkerestetett. Ezek szerint a feltett kérdésre a felelet egyszerű és csak az lehet: hogy a megkeresett telekkönyvi hatóságnak a teendője abból áll, aminek foganatosítása iránt az elrendelő bíróság megkereste. Már most a kérdés tárgyát az képezheti: vájjon a fizetési meghagyást kibocsátó s a kielégítési végrehajtást is elrendelő bíróság, a korlátozást tartalmazó végzésben, minek a foganatosítása iránt keresse meg az illetékes telekkönyvi hatóságot? Megengedem, hogy ezen kérdés vita tárgyává tehető. Azok, kik a korlátozás mellett elrendelt kielégítési végrehajtást a biztosítási végrehajtással ugyanazonositják, azon véleményben lehetnek, hogy ily esetben az ingatlanra vezetendő biztosítási végrehajtás módjára, a foganatosítandó intézkedés tárgyát az 1881. évi LX. t.-c. 230. §-a értelmében — a zálogjog, vagy a végrehajtási zálogjog előjegyzése, vagy pusztán végrehajtási jog feljegyzése képezi s ennek foganatosítása iránt keresendő meg az illetékes telekkönyvig hatóság. Es megengedem, hogy a foganatosító telekkönyvi hatóságnak ezen intézkedése eléggé biztosítaná a hitelező érdekét, vagyis a törvényhozó 13. §-ában foglalt szavaival élve az intézkedés a követelés biztosításáig terjedne. En azonban, a törvényhozó saját szavait értelmezve, azon szerény véleményen vagyok, hogy miután az 1893. évi XIX. t.-c. 10. §-a határozatlan kielégítési végrehajtásról szól és a hitelező teljes kielégítését pusztán a 30 napi záros határidőbeni ellentmondás előterjeszthetése korlátozza: a korlátozással elrendelt kielégítési végrehajtást ezen speciális jellegétől nem fosztja