A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 48. szám - Hirlappéldány bemutatásának kötelezettsége - Az anthropologiai jelek értéke az elmekórtanban. A Jog eredeti tárcája

346 A JOG. nyert befejezést; de a kedélyes írásbeli perbeszédek és bősé­gesen igénybe vett halasztások mellett vádlottak jól is érez­ték magukat és nem igen volt okuk apellálni. A tönk szélén állott már a büntető igazságszolgáltatás, midiin akir. bíróságok életbeléptettettek. Vakmerőbben keresz­tül vitt ily reformra példát alig lehet találni, ha meggondol­juk, hogy e bíróságok felruháztattak hatalommal ítélni vagyon, becsület és élet felett, a nélkül, hogy akár anyagi törvény, akár pedig az expansióra hajlandó bírói hatalom gyakorlata eljárási tőrvény által megfékeztetett volna. Ily körülmények között némileg a kir. ügyészi intézmény volt az, mi az előbbi állapottal szemben javulást jelentett, azonban a mindenki által szabadon magyarázott elavult törvények, helyi munici­palis szokások zűrzavarába mégis csak az ideiglenes bűnvádi eljárási szabályok, a sárgakőnyv, derített némi fényt. A tájékozatlanság és fejetlenség ezen korszakában úgy­szólván két kézzel ragadták meg bíróságaink e javaslatot és ahhoz alkalmazkodván, csakhamar oly szép lendületet vett a büntető törvénykezés, hogy a tapasztalatlanabbak — kikhez akkor még én is tartozhatni szerencsés voltam — bizalom­mal néztek a jövő elé. De mit kellett rövid idő alatt tapasz­talnunk ? A jogorvoslatokkal való féktelen visszaélés ismét lábrakapott és a sárgakönyvnek 33., 84., 86., 89. §§. abbeli rendelkezései, melyek a felebbezést korlátozták, csakhamar elsöpörtettek a gyakorlat által, a perek menete meglassult és e felső bíróságok a perelőkészítő kérdéseknek is felebbvitele miatt a restantiákban úsztak ismét. Ezt az állapotot a hatalomban szunnyadó expansiv erő okozta. Megtörtént ugyanis, hogy az első biró valamely ügyben valamely hibát követett el, mely hiba valamely módon orvoslandó lévén, a felső bíróság az adott jogesetet látva és csak is ezt nézve, intézkedésének horderejét meg sem gondolva, a sárgakönyvnek fentdicsért egy-egy szaka­szát egy és más esetben félretette és a felebbezés visszauta­sítása helyett kivételesen belebocsájtkozott az akkor előtte fekvő ügybe és a tapasztalt jogsérelmet orvosolta. Ily esetek eleinte csak szórványosan fordultak elő, de rövid 2—3 év alatt annyi praejudicalis eset halmozódott fel, hogy a védői kar, melynek figyelmét e kivételes intézkedések el nem ke­rülték, vállvetve csakhamar odakényszeritette a felső bírósá­gokat, hogy a kivételt szabályul elismerjék. A kivételes ese­tek orvoslásával tehát feladatott egy nagy törvénykezési elv, t. i. a perek előkészítő kérdéseinek nem felebbezhetőségé­nek elve és ismét beállottak ennek szomorú következ­ményei. Végre a törvényhozás is lethargiájából felriadt és oda­dobott a büntető eljárás számára egy-két §-t s ezzel vélte lelkiismeretét megnyugtatni. Az 1880. évi XXXVII. t.-c. 45. §-a már most szentesitette a sárgakönyvnek a felebbe­TÁRCA. Az anthropologiai jelek értéke az elme­kórtanban — A »Jogt eredeti tárcája. — Irta: dr. SALGÓ JAKAB, a lipótmezei orsz. tébolyda főorvosa, egyetemi magántanár. (Vége.) Mindezekkel nem azt akarom bizonyítani, hogy az orvos­tanban és különösen az elmekórtanban nem képzelhetők általános értékű, irányító elvek, mert ilyenek nélkül tudomány sem kép­zelhető. Az összehordott tapasztalati anyag összefüggéstelen halmaz marad mindaddig, a mig általános szempontból kapcsolatba nem hozatnak és a mig az adatok belső összetartozósága nincsen kimutatva. De az empiricus adatok, legyenek azok bármilyen szembe­ötlők, maguk nem bizonyító erejűek; külső, idő vagy helybeli együttjárásukban nincs semmi, a mi egyszersmind belső rokon­ságukat, okozati összetartozóságukat kimutatná. Nem a tünetek együttjárásából lehet az okozati nexust megállapítani, hanem meg­fordítva. Mikor pl. a Tarnowskaja doctornő vizsgálatai alapján kimutatja, hogy a szaglás a normális asszonyok csak 18°/0-ában gyöngébb volt, ellenben gyilkos és tolvajnőknél, valamint prostituáltaknál 20 — 24°/o ban éa a gyilkosnők és prostituáltak lü°/o-ában egészen hiányzott; vagy hogy a hallás gyöngébb volt: a prostituáltak 24°/o, a tolvajnők 32% és a gyilkosnők 46°/o, ellenben a normális nők l4°/o-ában, akkor azzal sem azt nem bizonyíthatja, hogy az érzékek tompasága a bűnös természethez hozzátartozik, sem pedig azt, hogy egészséges érzékekkel asszony * Előző cikk a »J o g« 47. számában. zést korlátoló intézkedései egy részét, az 1883. évi VI. tör­vénycikk pedig már címe szerint is a felebbezés korlátozásá­ról beszél. Ezek után méltán várhattuk, hogy a felső bíróságok mentesittetni fognak az eléjük nem tartozó ügyek terhétől, mert e törvényeknek józanul más értelmet tulajdonítani nem lehetett, mint azt, hogy egy oly felebbezést, melynek beadá­sát a törvény a félnek megtiltja, az első bíróságnak — me­lyet a törvény ép ngy kötelez, mint bárki mást — köteles­sége leend hivatalból visszautasítani, a jogerőre emelkedett határozat szerint pedig tovább eljárni vagy azt végrehajtani és ha e miatt adatnék be felebbezés a felső biró elé,' csak az e kérdésre vonatkozó ügyiratokat terjeszteni fel, de ily címen a pernek húzavonását el nem tűrni. A ki igy gondolkozott, az nem gondolt a birói hata­lomban rejtőzött expansió ördögére, a mely igy szólott: »Te elsőfolyamodási büntető biró! Te nem vagy elég okos, hegy megítéld, vájjon fenforog-e az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 45. g-ának egyik vagy másik esete; oly belátás sem tulajdonítható Neked, miszerint képes légy megítélni, vájjon az 1883. évi VI. t.-cikkben megengedhető jogorvoslatról van-e szó, vagy sem; az idézett törvényszakaszok is csak a peres felet és a felső bíróságot kötelezik. Azért Te, e. f. bíróság, nem is vagy köteles a törvénynek hódolni és egy, a Te né­zeted szerint helyt nem fogható felebbezés beadása dacára eljárásodat folytatni, hanem köteles vagy a további lépéseket azonnal megszüntetni, a csomót összepakolni és szépen a felső fórumra felküldeni! Azt azonban elismerjük, hogy nyolcig tudsz olvasni és a kalendáriumban meg tudod a fekete betűt különböztetni a vöröstől: tehát azt megengedjük, hogy ha a felebbezés 8 napon túl adatott be, akkor — bár erre oly szi­gorú törvény, mint a fentebbiek, nincs is — az ily felebbe­zést már Te is visszautasítsd!« Ezek után pedig az e f. biró kapta magát, a fentebbiek szerint járt el, a perek menete meglassult és a Curia restantiája ugy megszaporodott, hogy maholnap megakad a kerék, a büntetést pedig ifjúkori csín­jainkért mint aggastyánok fogjuk elszenvedni. (Befejező cikk köv.) > Hirlappéldány bemutatásának kötele­zettsége. Irta : EISERTH ISTVÁN lőcsei kir. ügyész. A k . . . . i kir. ügyészség a hozzá beérkező időszaki lapok egynémelyikénél azt tapasztalván, hogy a megküldött köteles pél­dányok az 1848. évi XVIII. t.-cikk 30. §-ának 4-ik pontja rendel­kezése ellenére a bejegyzett felelős személy aláírásával ellátva nin­csenek, a kiadókat és szerkesztőket előbb arra hivta fel, hogy ez irányban a sajtótörvény, illetve az annak kapcsán hozott igazság­nem követhet el bűnös cselekményt, sem végre arról sem adhat elfogailható véleményt, hogy az érzékek tompasága milyen okozati összefüggésben áll a bűnös természettel. Legkevésbé azonban följogosítanak az ilyen, u. n. anthropologiai adatok arra, hogy egy concret esetben belőlük következtetéseket levonjunk. Mert körülbelül ugyanilyen niveaun áll az a sociologiai okoskodás, mely a nőket egyáltalában kizárja a társadalom activ csoportjából azért, mert agymérések azt mutatják, hogy a nő agya átlag 200 grammal könnyebb, mint a férfié. Bármily biztos is, hogy a szellemi működés alapja az agy, még sem állitható, hogy az a 200 gramm átlag-plus épen az, melylyel a mindenféle hivatal viselésére való képesítés kizárólag jár és nem-e pótolható ez a hiány az anyag vagy annak elrendezési finomsága által, vagy egyéb momentumok által, melyek még kevésbé mázsálhatók, mint az agy anyaga. Mert nem tisztán malicia, mely azt a meggyőző­dést érleli meg, hogy a finnemben sem mérvadó minden esetben az agy anyagának nagyobb súlya, melyet hiszen semmiféle qualificatio meg nem kiván. Bizonyára a jóakaró gondviselés intézkedése, hogy a férfiak közül általában a nagyagyúak jobban érvényesülnek a társadalmi actio terén. Ugy képzelhető, hogy a nők activálása esetében szintén csak a nagyobb agysúlylyal birók juthatnának munka­körhöz; föltéve, hogy ugy, mint a férfiaknál, más segitő momen­tumok nem pótolják az agy esetleges súlyhiányát. _ Egyes tünetek ily túlbecsléséből és különösen azoknak mértéken túl való hangoztatásával és a számok ügyes csoporto­sításával nemcsak be lehet bizonyítani, de be is bizonyították, hogy az emberiség legnagyobbjai tévelygők és örültek, hogy mint M o r e a u de Tours mondja: le génié est une névrose, sőt hogy az egész mai nemzedék magán hordja a végelsatnyulás biztos és kimutatható stigmáit. Pedig világos, hogy a vizsgálódásnak ezen módja olyan távol van a tudományos kutatástól, mint az elbiza­kodottság az önmegismeréstől. Kiindulási pontja a szellemes és sensatióra sóvár kutatónak saját becses személye a rendesnek vett szellemének minden extravagantiájával és tökéletlenségével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom