A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 48. szám - Felsőbíróságaink hátraléki miseriájának forrása. (1. r.)

Tizenharmadik évfolyam. 48. szám. Budapest, 1894. december 2. Szerkesztőség : V., Rcdolf-rakparl S. sr' Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndók. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvedek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLEIt MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyedévre 1 fit 50 kr. Fél » 9 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalványnya! küldendők. TARTALOM : Felsőbíróságaink hátraléki miseriájának forrása. Irta : Székács Ferenc, curiai biró Budapesten. — Hirlappéldány bemutatásának kötelezettsége. Irta: Eiserth István, lőcsei kir. ügyész. — Átmenet az új törvénykezési bélyeg- és illetékekre. Irta : L a s i t z Pál, pénzügyministeri titkár Budapesten. — Az új sommás törvény 2. §-ához. Irta : Dr. Németh Károly, ügyvéd Győrött. — A m. kir. pénzügyministernek 72.846 1S94. sz. alatt kibocsátott rendelete. — Belföld. (Uj szabadalmi törvény. — Törvényjavaslat a biztosítási jogról) — Nyilt kérdések és feleletek. (A fizetési meghagyási törvény magyarázatához.) (Felelet.) Irta: Ruttkay Aladár, kir. albiró Alsó-Kubin ) — Irodalom. (Az erkölcsi érzés. Irta: Réichard Zsigmond, Budapest. — A magyar nemzet története. Irta: Szalay József, Budapest. — Ilornyik János emlékezete. Dr. K o v á c s Pál jogakadémiai igazgatótól. — Jegyzéknapló ügyvédek, közjegyzők, birák stb. 189"). Szerkesztette : dr. K e n e d i Géza. •— Sommás ügyvitel a kir. járásbíróságok előtt. Kiadta : Fényes Vince, aradi aljárásbiró. — Werbőcy Hármaskönyve. Magyarra fordította : Csiky Kálmán, műegyetemi professzor.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. TÁRCA : Az anthropologiai jelek értéke az elmekórtanban. Irta: dr. S a 1 g ó Jakab, a lipótmezei orsz. tébolyda főorvosa, egyetemi magántanár. MELLÉKLET : Jogesetek tára Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Felsőbíróságaink hátraléki miseriájának forrása Irta : SZÉKÁCS FERENC, curiai biró Budapesten. Minden hatalomban benrejlik valamely központfutó erő, mely a hatalom körét folyton és fáradhatatlanul tágítja és ha kivülről nem éri ellenhatás, — repulsiv erő által vissza nem löketik központjára — következik a katasztrófa, mi azzal idéztetik elő, hogy az erőnek túlságos kisugárzása miatt meggyengül a központi hatalom; az erőfeszítés miatt a hatalom saját feladatának teljesítésére képtelenné válik. A zsinegre akasztott ólomgolyó gyors forgásba hozatván, előbbutóbb elszakítja kötelékét és a végtelen űrbe repül ki; az absolut állami hatalom idegen földterületeket hódit s ha ellenállásra nem talál, annyira terjeng, hogy a hódított területeken állami hatalmát jól gyakorolni képtelenné lesz s a birodalom épen a terület nagysága miatt dől össze ; ha pedig az államhatalom külső korlátok közé szorítva belterjes irányban hat és e kihatása nem ellensúlyoztatik : csakhamar oly feladatok megoldását is hatalmi körébe vonja, melyek helyesen a társadalomnak feladatai közé lennének sorolandók ; sőt be fog hatni a családi körbe is, megfosztván az egyeseket az állam szent nevében még gyermekeik sorsának intézésétől is, elő fogja irni, miként étkezzenek, miként ruházkodjanak, mikor dolgozzanak, mikor imádkozzanak stb. stb. A hatalomnak külterjes túlfeszitése buktatta meg Rómát, tette tönkre a húnok-, tatárok, arabok birodalmát, e miatt oszlott fel Nagy Károly birodalma, ezen bukott el Velence és ez lesz az orosz és az angol birodalmak szétbomlásának oka. Viszont a hatalomnak belterjes túltengése idézték fel a reformatiót és a francia forradalmat; okozták a francia nagy- és a német kis zsarnokok vesztét. Fel lévén ismerve a hatalomban rejlő erőnek ezen öngyilkosságra vezető minősége, az állambölcsek a souverain hatalom hármas felosztásában keresték az orvoslást, egymás ellenében ellensúly gyanánt korlátolván el a törvényhozói, közigazgatási és birói hatalmakat. Ott, hol a jogállam már kiépítve van az állam szekere e három keréken nagyobb rázkódtatások nélkül eldöcög, ha azonban a három kerék nem vág egybe, egyik a másikat megakasztja, vagy épen ennek vágásába ugrik bele : már akkor valóban megbomlik a rend és az államszervezet functiója is. Sajnos, ez utóbbi képet látjuk megvalósítva itthon minálunk. A törvényhozás nem elégszik meg azzal, hogy az igazgatási és birói hatalmaknak irányt adó tőrvényeket alkosson, hanem azt látjuk, hogy a törvényalkotás, mint mellékes cél, félretolatván: a pártok küzdelme nem a törvények célszerű meghozatala körül összpontosul, hanem kisebb-nagyobb leplezettséggel az igazgatási hatalomnak megragadására törekszik. Innen van az, hogy a pártküzdelem e subjectiv irányzata mellett a törvényhozás nélkülözi a maradandó törvényalkotáshoz szükséges tárgyilagosságot és e miatt a kotásai valódi belső értékkel nem bírnak és innen van az is, hogy a törvényhozás feladatának megfelelni képtelen lévén, ugy a közigazgatási hatalom, mint a birói hatalom is kénytelenek törvény hiányában sajátképeni hivatásuktól eltérve és az élet el nem odázható követelményei által kényszerítve, a törvényhozó kötelességét átvállalni. Hogy azután e nem sajátképeni feladat teljesítésében az igazgatás és a bíróságok szintén meg nem felelnek a várakozásnak, azon csudálkozni nem lehet, sőt igen természetes, ha az igazgatás ellenében az önkény, a bíróságok ellenében a jogbiztonság hiánya miatti panaszok minden nap felhangzanak. Nem célja e soroknak a törvényhozás mulasztásait felsorolni, hi?zen elég ráutalnunk arra, hogy Magyarország területén kétféle anyagi magánjog, háromféle büntető eljárás, háromféle sajtóeljárás van érvényben és innen-onnan 30 éves alkotmányosságunk mellett államiságunk a jogegység és a jogegyenlőség rovására még mindig a mai időkbe anachron izmusok ként benyúló elavult osztrák törvények és évszázados harmincadi és más efféle szabályok alapján szolgáltatunk igazfágot és ezt is az ország különböző területein különböző módon, másként a szorosan vett Magyarországon, mint Erdélyben vagy a volt határőrvidéken, Fiúméban és ennek kerületében. Addig a mig ez így marad, csak papiroson áll az unió Magyar- és Erdélyországok között és ne csodálkozzunk azon, ha az erdélyi oláh paraszt nem ismeri a magyar királyt, hanem imperatorról beszél, értvén alatta hol a muszka cárt, hol pedig az osztrák császárt. De azon se csudálkozzunk, ha az ország bíróságai nem képesek hivatásuknak megfelelni. És itt visszatérhetünk oda, a honnan kiindultunk, t. i. a hatalomban rejlő erő túlterjengéséhez, mely kellő korlát hiányában katasztrófához vezet. Itt is nem kell, hogy a bíróságok kettős feladatát, t. i. a sajátképeni birói és a kényszerűségből gyakorolt törvényhozói hivatást az egész vonalon szemügyre vegyük, elég egy futó pillantást vetnünk csak egy térre, t. i. a törvényhozás által végkép elhanyagolt büntető törvénykezésre, hogy belássuk, miszerint a biró a törvényhozás által magára hagyatva és az általa gyakorolt hatalom expansiv ereje által ösztönöztetve nemcsak nem képes a törvénykezést helyes mederbe szorítani, hanem elvégre oda jut, hogy sajátképeni hivatásának gyakorlatában is fennakad. Visszaállíttatván a magyar alkotmánynyai együtt a magyar alkotmányos municipiumok és ezekkel a municipalis bíróságok, a törvény által nem szabályozott büntető eljárásban egy főelv jutott érvényre, t. i. »hogy a nemesi előjogok eltörlésével nem a nemes alacsonyittatott le a nemnemeshez, hanem ez emeltetett fel a nemeshez«. Ebből azután a bíróságok azt a consequentiát vonták le a gyakorlatban, hogy mindazon jogorvoslatok, melyek a nemes embert az 1848. év előtti bűnperbea megillették, megilletnek mindenkit és igy a kir. bíróságok életbeléptetéséig eltelt rövid néhány év alatt a büntető törvénykezés már oda fejlődött, hogy bármely incidens kérdés felvihető volt a hétszemélyes tábláig s hogy ez nem lőn e rövid idő alatt agyonnyomva a restanciákkal, ennek oka leginkább abban volt keresendő, hogy épen a nemesi előjognak kiterjesztése folytán a büntető perek igen nagy része írásbeli per útjára tereltetett, ezek pedig oly lassan haladtak, hogy azon rövid néhány év alatt igen kevés Lapunk mai szama lü oldalra terjed.