A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 46. szám - A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban

A JOG. 333 lehet szó, ha legalább az alperes kereskedő, vagy az elbírálandó ügylet az alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képez. A bagatelltörvény, mely az 1881. évi kereskedelmi eljárást megelőzte, midőn a kisebb polgári peres eljárás köréből a kereskedelmi ügyeket egyszerűen kizárta, csakis ezen megszorítással érteimeshető és értelmezte a gyakorlat is. Ha nem igy volna, akkor az 1881. évi miniszteri rendelet, mely nem általában utalja a kereskedelmi ügyeket a kereskedelmi eljárás alá, 5. §-ával törvényt helyezett volna hatályon kivül, a mi el nem képzelhető. Ha tehát a korábbi bagatelltörvénynek az volt az értelme, hogy a kereskedelmi ügyek csak akkor nem tartoznak a kisebb polgári peres eljárásra, midőn az alperes kereskedő, vagy az elbírálandó ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügylet és ha a kereskedelmi eljárást szabályozó későbbi rendelet 5. §-a csak ezen elv fixirozását tartalmazza, akkor a rendelet hatályon kivül helyezése után is megáll és megmarad a régi magyarázat. Hiszen ellenkező esetben 1894. november elseje előtt az 50 frton alóli kereskedelmi ügyek, ha nem is a kereskedelmi eljárás alá, de a járásbíróság mint sommás polgári bíróság hatáskörébe tartoztak volna olyankor, midőn csak a felperes volt kereskedő, vagy az_ ügylet csak felperesre nézve volt kereskedelminek tekinthető ! És pedig azon egyszerű okból, mert a szerintem helytelen magyarázat értelmében az összegre való tekintet nélkül minden kereskedelmi ügy ki volt zárva a bagatell eljárás alól s imigy ezen ügyek egy részében a járásbíróságok (és törvényszékeké mint kereskedelmi bíróságok jártak el, a többiekben (t. i. mikor csak a felperes volt kereskedő vagy az ügylet csak a fölperesre nézve volt kereskedelmi) ugyancsak a járásbíróság (és törvényszék) mint köztörvényi polgári biróság birt volna tárgyi illetőséggel, ha mindjárt a per substratuma egy krajcár volt is. Ugy tudom azonban, hogy ez nem igy volt s hogy a kereskedelmi ügyekből származott 50 frton alóli perek - kivéve azokat, melyekről a kereskedelmi eljárás rendelkezik s melyeket egyéb törvényes intézkedés vont ki a bagatellbiróságok hatásköre alól — sohasem tartoztak a sommás perutra, holott ezt a kereskedelmi eljárást szabályozó eljárás egyáltalában nem zárta ki. Látható ebből, hogy nem a kereskedelmi eljárás 5. §-a volt az oka, hogy az 50 frton alóli kereskedelmi ügyek egy része a bagatellbiróság elé tartozott, hanem az 1877. évi .XXII. t.-c. 11. §-ának általam helyesnek tartott értelmezése, következéskép a kereskedelmi eljárás hiányában sem magyarázható ezen 11. §. másképen. A helyzet ma csak annyiban változott, hogy az értékhatár 50 frtról 20 frtra szállott alá s hogy a kereskedelmi ügyek azon részében, melyek eddig a kir. járásbíróságok mint kereskedelmi bíróságok elé tartoztak, ugyanazon bíróságok, mint sommás bíróságok előtt fognak tárgyaltatni, de ez az utóbbi intézkedés pusztán formális, mely a járásbíróság ügybirósági természetét szünteti meg Budapest kivételével. Bővült továbbá a járásbíróságok hatásköre az által, hogy néhány ügy a törvényszékek bíráskodása alól elvonatott. Minket azonban nem ez a degradáció, hanem az a fokozás érdekel, mely a 2G frton felüli ügyeket a sommás perutra terelte, a 20 frton alóliakat ellenben a régi hatáskör alatt meghagyta, fönmaradván a régi megkülönböztetés, mely a 20 frton alól levő (azelőtt 50 frton alóli) kereskedelmi ügyeket a felek perbeli állása szerint két osztályba sorozta. Minthogy pedig én a 13 krajcár értékű sót háztartási célokra vásároltam, ezen összeg tőlem csak a bagatellbiróság utján követelhető, dacára annak, hogy maga az ügy — kereskedő részéről történt eladás — a k. t. 260. §-a értelmében kétségtelenül kereskedelmi ügylet, mert én mint alperes nem vagyok kereskedő és az ügylet részemről nem kereskedelmi ügylet. Minderre azt fogja felelni a felperes képviselője: ő megengedi, hogy az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-a kereskedelmi ügyek alatt a peres eljárás szempontjából csak azokat értette, melyekben az alperes kereskedő, vagy az alperes részéről feltétlen kereskedelmi ügylet forog fenn. Megengedi továbbá, hogy ezen magyarázatnak megfelelően az 1881. évi kereskedelmi eljárás is azért emeli ki, mikor tartozik valamely kereskedelmi ügy a kereskedelmi, illetve a sommás biróság hatáskörébe ; ámde épen abból látszik, hogy az új törvény a kereskedelmi ügyleteket kivétel nélkül el akarta venni a bagatell eljárás alól, mert a kereskedelmi eljárásnak 5. §-ából csak a bevezető részt vette át, ellenben egyszerűen kihagyta abból azon megkülönböztetést: »ha alperes kereskedő, vagy e nélkül is, ha az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képez.« Csakhogy ez az okoskodás is téves. Mert ha a kereskedelmi eljárás 5. §-a csak kifejezésre juttatta a bagatelltörvény 11. §-a utolsó bekezdésének értelmét, akkor a 11. §-nak a magyarázatot tartalmazó rendelet más okból történő hatályon kivül helyezése folytán ma sincs más értelme. Hogy pedig a törvényhozás a 20 frton alóli ügyek körül semmi változtatást nem intendált, az kitűnik egyrészről abból, hogy ez irányban sem a ministeri indokolásban, sem az igazságügyi bizottság jelentésében egy árva szót sem találunk, pedig ugyancsak nagy reform volna ez, ha volna. De kitűnik másrészt abból is, hogy a kereskedelmi eljárás 5. §-ának azon látszólagos korlátozása (»ha az alperes kereskedő vagy . . .«) eredetileg benne volt a ministeri javaslat 2. §-ában, mikor azonban az igazságügyi bizottság a javaslat 2. § át módosította s a jelenleg érvényes törvényszakaszt megfogalmazta, a kérdéses szavakat minden ok és cél nélkül kihagyta, nem gondolván arra, hogy ez által téves magyarázatoknak fog tért adni. A módosítás oka pedig kifejezetten az volt, hogy az eredeti szöveg továbbra is a járásbíróság mint kereskedelmi biróság elé utasította azon ügyeket, melyek eddig is oda tartoztak, holott az igazságügyi bizottság, majd az országgyűlés is a járásbíróságoknak ezen ügybirósági természetét megszüntetni kívánta s a »kereskedelmi biróság« megjelölésnek Budapesten is csak administrativ jelentőségét tartotta fenn a felebbvitel szempontjából. Mindezekből, úgy vélem, világos, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. a 20 frton alóli ügyek eddigi hatáskörét egyáltalában nem érinti és nem is foglalkoztam volna a kérdéssel oly hosszasan, ha olyan elsőrendű munka, a minő a Fodor -Márku s-féle perrendtartás, a kétségtelen tévedést tekintélyének erejével nem terjesztené. Elvégre is én mint kenyérkereső ügyvéd épen nem bánnám, ha a biróság a pergátló kifogás elutasításával rajtam a port igy elverné, hogy határozata azontúl döntvényszámba menne, de eszembe jut az a szegény munkás a szomszédomban, a kire bizonyára a törvényhozó is gondolt, mikor az 1877. évi XXII. törvénycikket megalkotá. rA csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárás ban. * Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. A t. szerkesztőség szives engedelmével bátorkodom még a következő adatokra szorítkozni a fenti cím alatt általam a »Jog« 43. számában felvetett kérdés felvilágosítására és indokolására. Mindenekelőtt köszönettel tartozom és ezt e helyütt ki is fejezem Vasdényey Géza urnák, a szabadkai kir. törvényszék elnökének, hogy kegyes volt az általam felvetett kérdést szives figyelemre méltatni és szerény véleményemmel ellenkező álláspontot foglalni, mert ekként alkalom nyújtatott a kérdés több oldalú és alaposabb megvitatására. Az 1893 : XVIII. t.-cikknek egyik igen lényeges és kétségtelenül nagybecsű ujitása a csatlakozás intézménye, melynek célja az, hogy a felebbező ellenfélnek mód és alkalom nyujtassék igazait a felebbezési biró«ág előtt akkor is érvényesíteni, ha a felebbezési határidőben külön felebbezéssel nem élt. A felebbező ellenfele két indokból csatlakozhatik ellenfelének felebbezéséhez, nevezetesen : vagy azért, mivel a felebbező, az ellenfélre különben egész terjedelmében kedvező ítéletet új tényállítások és bizonyítékok (132. §.) alapján támadja meg, mely okból a felebbező ellenfelének érdekében áll azokat szintén új tényállításokkal és bizonyítékokkal (135. és 141. §.) megerőtleniteni, a végből, hogy az ítélet fentartassék ; vagy pedig azért, mivel a külön felebbezés beadását (bejelentését) a maga idején elmulasztván és ellenfele felebbezéséről hivatalosan tudomást szejezvén, ő is akarja az Ítéletnek rá nem kedvező részeinek megváltoztatását (módosítását, helyesbítését) kieszközölni. Ha felebbezés egyáltalában nincs, akkor az ellenfélre teljesen közömbös, az egész eljárás, mert neki jogerős kedvező határozata van; ellenben ha már felebbezés van, akkor már az Ítélet jogerőre emelkedése és — a 177. §. kivételével — végrehajthatósága úgyis félbe van szakítva és ezen a csatlakozás egyáltalában semmiféle változtatást nem tesz. Helyesen mondja a ministeri javaslat indokolása, hogy a csatlakozásnak célja az is, hogy az ítéletek elleni felebbezések száma csökkentessék ; mert a felebbező, még ha új ténykörülményeket és bizonyítékokat is hozott fel, tudja, hogy ellenfelének a törvény megadja a módot és alkalmat, hogy azokat megerőtlenitse; igy tehát ok és alap nélkül felebbezni nem fog ; vagyis az ellenfél épen azért nem fog külön felebbezéssel élni, mert a törvény biztosítja részére a csatlakozást s igy célt fog érni, más különben kettős felebbezés is adatnék be ugyanazon ügyben. A 131. §. tisztán a felebbezés (nem pedig a csatlakozás) felebbezési határidejét határozza meg; ha pedig a törvényhozó ezen határidőt a csatlakozásra is kiterjeszteni akarta volna, ugy ennek nyíltan kifejezést ad a 131. §-ban. Anomáliát és következetlenséget látok abban, hogy a törvényhozó a felebbező önkényétől tegye függővé az ellenfélnek önálló csatlakozhatási jogosultságát; hisz akkor önálló csatlakozásról csak mint véletlen esetről lehetne szó; mert a felebbező mindig bevárhatja a 15 napi felebbezési határidő utolsó momentumát, a nélkül, hogy ő rá bármiféle jogsérelem következhetnék, csak azért, hogy ellenfele a felebbezéshez ne csatlakozhassák; mely okból kár lett volna törvényileg rendelkezni az önálló felebbezés joghatályával biró csatlakozásról. Való, hogy az ítélet kihirdetésekor is benyújtható, vagy bejelenthető (131. §.) a felebbezés; megfigyelendő azonban, hogy * Ezen tárgyról még három dolgozat érkezett be, melyeket legküzelébb közlünk, melyekkel a vitát befejezettnek kell nyilvánitannnk. A szerkesztőség.