A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 46. szám - A csatlakozás mint önálló felebbezés bejelentési határideje az új sommás eljárásban

334 A J O <3h ezen bejelenthetés nem egyértelmű azzal, hogy a bejelentés egyszerűen az ítéletre rájegyeztessék, hanem a 182. §. rendelkezéseiből kifolyólag a 133. §. szerint a bejelentett felebbezésröl külön jegyzőkönyv veendő fel; miből ismét okszerüleg folyományozik, hogy a felebbező ellenfele nincs azon kedvező helyzetben, hogy azonnal és a felebbezéssel egyidejűleg csatlakozását (135. és 141. §.) bejelenthesse, mert sem nem lesheti, sem lesni nem tar tozik, hogy a felebbezés mikor és mily indítványokkal vétetik be a tárgyalásokkal elfoglalt bíró által a külön jegyzőkönyvbe. De jogilag véve a dolgot tény az, hogy a felebbező ellenfele nem tartozik tudni azt, hogy felebbezés adatott be az ítélet ellen, mert ő arra, hogy ezt puhatolja, nincs kötelezve épen azon okból, mivel részére a törvény önálló felebbezési joghatályú csatlakozást biztosit; miből ismét következik, hogy öt hibáján és akaratán kívül a már törvényileg instituált önálló felebbezési joghatályú csatlakozástól megfosztani nem lehet. Az is való, hogy a jog megállapodott elvei szerint a törvénynek első sorban az az értelem tulajdonítandó, melyet a szavak rendszerinti értelmükben kifejeznek; azonban ezen általános szabály mellett megfigyelendő az is, hogy a törvényből nem szakítható ki e szakasz (jelen esetben a 147. §.), hanem ez a többivel összhangban értelmezendő; ha ezt teszszük, akkor a jelen esetben a következő eredményre jutunk : 1. A 135. §. rendelkezése szerint a felebbező ellenfele felhívandó, hogy bizonyítékait, valamint esetleges csatlakozási kérelmét (147. §.) az idézés kézbesítése és a tárgyalási határnap közötti idő első felében közölje. Ezen 135. §. világosan provokál — mert a törvény szövegében zárjel közt van beékelve — a 147. §-ra; tehát épen a vitás esetre a 135. §. azt a rendelkezést teszi, hogy a 147. §. szerint a felebbezési határidőben benyújtandó önálló felebbezési joghatályú csatlakozás, az idézés kézbesítése és a tárgyalási határ nap közötti idő első felében a 141. §. értelmében adandó előkészítő iratban jelentendő be. Lehetetlennek tartom a két (135. és 147.) szakaszt ugy öszszeegyeztetni, hogy köztük az éles ellentét teljesen kiküszöböltessék ; vagy a 135. §., vagy pedig a 147. §-beli enunciatio téves, de a kettő egymás mellett meg nem állhat. 2. A 141. §. szintén teljesen világosan rendelkezik, hogy a felebbező ellenfele új bizonyítékait, valamint neta'.áni csatlakozását az idézési időköz első felében, a felebbezési bíróságnál tartozik előkészítő iratban közölni. A törvény 141. §. kötelezi a felebbező ellenfelét (tartozik) csatlakozását az idézési időköz első felében bejelenteni; e szakasz tehát ép ugy, mint a 147. §-ra világosan hivatkozó 135. §., a csatlakozás bejelentésére nem a 15 napi felebbezési határidőt, hanem az idézési időköz első felét határozza meg és szabja ki. 3. A 147. §-ra provocáló 235. §., valamint a 141. §. világosan meghatározván, hogy a csatlakozás az idézési időköz első felében a felebbezési bírósághoz benyújtandó előkészítő iratban terjesztendő elő: a 147. §-ban vitatott »felebbezési határidő« nem illeszthető be minden aggály nélkül a törvény keretébe, a nélkül, hogy a törvényhozó intentiója alterálva ne legyen; mert: ha a 135. és 141. §. világos rendelkezései szerint a felebbező ellenfele a bíróság felhívása folytán jogosított csatlakozását a tárgyalás és idézés közötti időköz első felében beadni, akkor ezen csatlakozás, a 147. §. rendelkezése dacára is önálló felebbezésnek tekintendő, már csak azért is, mert a biróság intézkedése parancs és ha a fél annak eleget tett, ugyanaz a biróság nem mellőzheti a fél akarata ellenére a csatlakozást, mert ellenkező esetben maga a biróság desavuálná önmagát, mit sem törvényhozó, sem biróság nem akarhat és a mi a jog legcardinalisabb elveivel is ellenkeznék. Ha pedig a 135. és 141. §. szerinti csatlakozás önálló felebbezésnek tekintendő, akkor kétségtelen, hogy a 147. §-ban kitett »felebbezési határidő« aggályos és a törvényhozó intentioival ellentétes fogalom. 4. A ministeri törvényjavaslatban a törvény 135. §-a 130. §., a törvény 141. §-a 186. §. és a törvény 147. §-a 142. §. alatt fordul elő. A ministeri javaslat 130. §-a (törv. 135. §.) provocál zárjelben a 136. §-ra (törv. 141. §.) és a 142. §. (törv. 147. §.) szintén provocál a 136. g-ra (törv. 141. §.) ; még pedig ezen hivatkozás épen a discutált bejelentési határidőre vonatkozik; lehetetlen tehát a törvény 135., 141. és 147. §§. közt a szoros és elválaszthatatlan kapcsolatot meg nem állapítani; miből okszerűen szintén csak az következik, hogy a 147. §-ban emiitett »felebbezési határidő* nem a felebbezési 15 nap, hanem az idézési időköz első fele, mit igazol a törvény 147. §-ában hivatkozott 144. §. is. De evidens a vitatott kérdés abból is, hogy a ministeri javaslat 142. §. (törv. 147. §.) világosan a 136. §-ra (törv. 141. §.) provocál — idézési időköz első fele — nem pedig a 126. §-ra (törv. 131.), hol a felebbezés határideje 15 napban határoztatik meg. A ministeri javaslatban a 142. §-hoz (törv. 147. §.) fűzött indokolás szórói-szóra ezeket is tartalmazza: »A csatlakozás a felebbezési kérelem módosithatásának megfelelően a felebbezési tárgyalás bezárásáig előadható. Meglepetéseknek és a szándékos huzavonának elejét veszi a 136. §. (törv. 141. §.) rendelkezése, a mely szerint a szóbeli tárgyaláson előadandó csatlakozási kérelem az előkészítő iratban a 137. §-ban (törv. 142. §.) előirt követkéz mények terhe mellett az ellenféllel és a bírósággal előzetesen közlendő.« . , íme a ministeri javaslat indokolása szerint is a törvény 135. és 141. §. értelmében az idézési időköz első felében a felebbezési bíróságnál benyújtott előkészítő iratban bejelentett csatlakozás : önálló felebbezési joghatályú. 5. Hogy a 147. §-ban említett »biróságnak« kifejezés a »felebbezési biróság« ra értendő, az szintén kétségtelen a 135. és 141. §. dispositióiból; de igazolja ezt a ministeri javaslat 130. §-ban (törv. 135. §.) provocált 136. §. (törv. 141. §.j, melyben »felebbezési tanács jegyzője« kitétel áll, valamint a 135. §-ban zárjel közt hivatott 141. §. Hogy a törvény 172. és 176. értelmében bejelentett csatlakozás önálló felebbezés joghatályával bir, az kétséget szintén nem szenvedhet az előadottak, valamint a ministeri javaslat 167. és 171. §-hoz fűzött indokolás alapján. Ugyanily joghatályú a 194. §. szerint benyújtott csatlakozás is. Ez is a törvény rendelkezéséből, valamint a javaslat 188. és 189. g-hoz fűzött indokolásból evidens. Megjegyzendő azonban c helyütt, hogy a 201. §. szerint, valamint a javaslat 196. > § hoz fűzött indokolás szerint a felebbezési és felülvizsgálati bíróságok eljárása közt lényeges különbség van * * Ezek felsorolása után nem hagyhatom megemlítés nélkül azon lényeges körülményt, hogy az 1893: XVIII. t. c. nem az anyagi, hanem az alaki jogot szabályozza és ép ez okból az magyarázatot ritkán tűr meg, mert az alaki törvény szó szerint követendő ; azonban ennek dacára : figyelemmel arra, hogy a discussio tárgyát képező 147. §-beli »felebbezési határidö« ellenkezik a törvény 135. és 141. §-nak szintén világos rendelkezéseivel és az ellentét nemcsak magával a törvény szövegével, hanem az annak alapját képező és meg sem változtatott ministeri javaslat indokolásával is kimutatható ; figyelemmel arra, hogy a vitatott 147. §-beli terminus ellentétben van magával az önálló felebbezési joghatályú csatlakozás nagybecsű intézményével és ennek folytán a törvényhozó fenkölt szellemű intentiojával; figyelemmel arra, hogy a discutált »felebbezési határidő« szó szerint vevé és applicalva teljesen illusoriussá teszi az önálló felebbezési joghatályú csatlakozást, mert azt a felebbező szeszélyének, önkényének dobja oda, ki mindig és mindenkor minden sérelme nélkül megakadályozhatja ellenfelét az önálló felebbezési joghatályú csatlakozásban, mi által a csatlakozási elv véletlen, accidenssé lesz, mit a törvényhozó nem akarhatott: Talán még sem volt részemről hiábavaló munka szerény véleményemnek a nyilvánosság előtt kifejezést adni, hogy a kérdés az arra hivatottak elé ez uton is kerülvén, azt bírálat és végeldöntés tárgyává tegyék. Megvallom, hogy az alaki rendelkezéseket magam is szóés betűszerinti értelmezésben szeretem alkalmazni s ezt az eljárást tartom egyedül helyesnek ; azonban ez nem zárja ki azt, hogy tisztán jogi szempontból ne vitattassék meg egy új és szerény cikkem megjelenésekor még életbe sem lépett nagy horderejű törvény oly dispositioja, melyhez aggály férhet. Ha mindezek dacára véleményem téves volna, ugy szolgáljon mentségemül az, hogy a tévedéshez ragaszkodni egyáltalában nem elvem, sem szándékom; továbbá mentsen ki a régi, de nagyon rideg igazságot kifejező bölcs mondás: »Errare hominis est, nullius, nisi insipientis, in errore perseverare!« * * Fenti cikkemet, miként abból kivehető, a »J o g« 44. számának megjelenése után mindjárt irtam és azt a t. szerkesztőségnek szives közlés végett még f. é. november 7-én el is küldtem, nem tudván természetesen akkor azt, hogy az általam felvetett kérdéssel mások is, névszerint a »Jog« 45. számában T a t i c s Péter ur, budapesti kir. itélő táblai tanácsjegyző és dr. F ó t h i Sámuel ur, ógyallai ügyvéd szívesek lesznek foglalkozni. Azon hitben voltam tehát, hogy fenti cikkem a »J o g« 45. számában fog megjelenni, midőn f. é. november 10-én a t. szerkesztőség abbeli szives értesítését vettem, hogy cikkem közlése késedelmet szenved, nagyon indokoltan azért, mivel a »Jog« 45. számában arra vonatkozólag két cikk fog megjelenni, sőt még egy cikk vár közlésre a »Jog« 46-számában, melylyel egyidejűleg cikkem is közzé fog tétetni. Ez indoka, hogy fenti cikkemben csak Vasdényey Géza kir. törvényszéki elnök úrról teszek említést. Fenti cikkemben csoportosítom a főbb érveket a felvetett kérdésben, hol nem késtem egyidejűleg kijelenteni azt is, hogy az 1893: XVIII. t -c. alaki törvényt, eljárást, perrendtartást foglalván magában, az világos tartalma ellenére magyarázatot nem tűr meg azért, mert a törvényhozó az adott esetben (147. §.) ugy akart rendelkezni s igy a rendelkezést be kell tartani ugy, miként az ki van mondva. Ez okból, mivel a cél közös, t. i. hogy a felvetett kérdés tisztáztassék, fölöslegesnek tartom a további discussiot. Azt az egy tényt azonban a két utóbb emiitett cikk után is constatálnom kell, hogy bármily tisztának is látszassék a felvetett kérdés, illetve a 147. §-beli »íelcbbezési határidő«, mit a