A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 46. szám - A sommás eljárási törvény 2. §-a

332 A JOG, tárgy után 25 frtig terjedő) illeték alá tartozott, akkor az egyezség után az 50 krnyi okirati bélyegen felül azért nem kell a teljes ítéleti illetéket leróni, mert az bélyegekben akkor volt lerovandó, a mikor az ügy az első fokú bíróság ítélete alá bocsájtatott s ha akkor a lerovás elmulasztatott volna, arra vonatkozólag lelet felvételének, nem pedig az egyezség illetékezésének volna helye, ha azonban az első fokú bíróság ítélete után az illeték már elévült volna, akkor az ítéleti illeték a felsőbb bíróság előtt létrejött egyezség alapján is követelésbe vehető, mert az ily egyezség illetékmentességének feltételét az Ítéleti illetéknek már előzetesen történt lerovása képezi. A sommás eljárási törvény 2. §-a. Irta : dr. BERÉNY1 SÁNDOR budapesti ügyvéd. A sommás eljárásról szóló új törvény illetékes szakférfíak szerint sok jó és sok káros következményű intézkedést tartalmaz, a mihez bízvást hozzátehetjük azt a megjegyzést is, hogy sok mindenfélét nem tartalmaz, pedig, ha már reformálunk, akkor kár volt a csizmát megfejelni és a rongyos talpat meghagyni. A jó Isten a megmondhatója, mennyi vitás kérdés fog felmerülni, de egynehány már most, a mézes hetekben előre veti árnyékát. Ezúttal csak egy ilyen kérdésről kívánok megemlékezni, mely szerény nézetem szerint nem is kérdés, de annak hagyta meg a törvényhozás, mert hisz a jogi szaklapok hasábjainak megtöltéséről és a passzionátus törvénymagyarázók szellemi tornájáról szintén kell gondoskodni, mikor új törvény születik. Azonban térjünk a tárgyra. A cselédem egy kiló sót vásárolt Szimon István bejegyzett füszerkereskedőtől s az érte járó 13 krajcárt elmulasztotta megfizetni. A íüszeres föl se szólított a fizetésre, hanem élve az 1893. évi XVIII. t.-c. 2. §-ában foglalt kedvezménynyel, ügyvédje utján a budapesti V. ker. kir. járásbíróság mint sommás bíróság előtt beperelt. Én a tárgyaláson — ha ugyan a bíróság a keresetet hivatalból vissza nem utasitandja — pergátló kifogást szándékozom emelni ugyanazon törvény 27. §-ának 2. pontja alapján, mert nézetem szerint a felperes keresete nem tartozik a sommás eljárás alá, hanem a községi bíróság elé, mely a 20 frton alóli polgári ügyekben ítélni hivatott. Kollégáim egy része le akar beszélni szándékomról, nehogy magamnak még több költséget okozzak. Azt mondják ugyanis, hogy az új sommás eljárás azt a gyökeres változást idézte elő, hogy ezentúl a kereskedelmi törvény 260. §-ában említett mindazon ügyletekből felmerülő keresetek, a melyek a kereskedelmi üzlet folytatásához tartoznak, a kir. járásbíróságok mint sommás bíróságok előtt tárgyalandók. De nemcsak ezek, hanem általában véve az összes kereskedelmi ügyek (a mennyiben nem a törvényszékek hatáskörébe utasitvák) tekintet nélkül arra, vájjon az alperes kereskedő-e vagy sem és az ügylet az alperest illetőleg kereskedelmi ügylet-e vagy sem. Hivatkoznak első sorban a bagatelltörvényre, melynek ll. § a (utolsó bekezdés) a kereskedelmi ügyeket általánosságban kizárja ; azután felhozzák, hogy a kereskedelmi törvény 258-261. §-aiban minősített ügyletek általában véve kereskedelmiek és hogy az a körülmény, mikép a szerződő felek egyike nem kereskedő, vagy egyike sem az, ezen minösitésen nem változtat. Eddig, úgy mondják, a kereskedelmi eljárás megszorítást tartalmazott csupán a tárgyi illetőség dolgában, mert a kereskedelmi ügyek csak akkor tartoztak a kereskedelmi eljárás alá, tehát 20 frton alól is a sommás bíróságok hatáskörébe, ha az alperes kereskedő volt, vagy az ügylet az alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képezett, ámde nézetünk szerint ez a megkülönböztetés nem volt elvi jelentőségű, hanem célszerűségi intézkedés és nem jelentette azt, hogy ugyanazon ügylet lehet kereskedelmi is, meg nem is. Most azonban — folytatják a tanácsadó kollegák — a kereskedelmi eljárást a kir. járásbíróságok nem alkalmazhatják többé s az a megkülönböztetés, mely a kereskedelmi eljárást szabályozó 1881. évi min. rendelet 5. §-ában a peres felek perbeli állására vonatkozott, már fönn nem áll, hanem a kereskedelmi törvény 258. §-ának 1, 2, 3 és 4. pontjaiban, továbbá a 259. §. 1, 2, 3, 6 és 7. pontjaiban, valamint a 260. és 261. §-okban felsorolt ügyletekből felmerülő keresetek 1894. évi november elseje óta akkor is a sommás perutra utasitvák, ha az alperes nem kereskedő és reá nézve az ügylet kereskedelminek nem tekinthető. Következésképen, hogy e felfogást példákkal illusztráljuk, ha az orvos bebizonyithatólag továbbeladás céljából egy cilindert vásárolna barátjától, akkor nemcsak a jó barát perelheti az orvost sommás uton a vételár megfizetése iránt, hanem az orvos is barátját az árú átadása iránt. (258. §. 1. pont.) Ha a cipőgyárosnak bőrt adok át, hogy abból számomra cipőt csináljon, akkor nemcsak az ingó dolog feldolgozását elvállaló nagyiparos lesz perelhető kötelezettségei tekintetében, hanem én is a 3—4 frtnyi munkadíj iránt a járásbíróság előtt. (259. §. 1. pont.) Ha a kereskedő üzlete folytatásához tartozólag elad vagy vesz valamit (260. §.), a vevő, illetve eladó magánembert 20 frton alól is a sommás bíróság előtt fogja perelhetni. (Lásd az én esetemet!) Nagyobb nyomaték kedvéért hivatkozás történik a FodorMárkus-féle új perrendtartás II. kötetének 203. lapjára, a hol az 1893. évi XVIII. t.-c. 2. §-ához az a meglepő magyarázat található, hogy »oly esetben, midőn az ügylet csak felperes részéről képez kereskedelmi ügyletet, 20 frt értékhatáron alól is csak a járásbíróság járhat el és sohasem a községi biróság«. Én azonban mindezek dacára a tárgyalás alkalmával meg. fogom tenni a soraim elején emiitett pergátló kifogást és követ, kezőképen fogok védekezni, illetve támadni a járásbíróság hatás köre ellen: A magyar bírói gyakorlat évek hosszú sora óta következetesen azt az elvet követi, hogy kereskedelmi perről csak akkor végtagok hossza, a hajzat sűrűsége, a többujjasság és még tovább a beszéd némi zavarai, mint a selypités, a rácsolás stb. De az u. n. anthropologiai irány valóságos orgiái csak akkor kezdődtek, mikor az ilyen jelek immunicus gyakorlati célra használtattak, mikor ezen külső jelekhez egyenes következtetéseket fűztek s mikor a logikai következtetést egyszerűen megfordították olyanképpen, hogy a talált stigmatákból a központi idegrendszer rendellenességeire következtettek, de különösen akkor, mikor az elsatnyulás u. n. psychikai tüneteire átmentek. így jutott nagy szerepe az »elsatnyulás« általános fogalmának, mely meg sem állapított határainál fogva befogadhatott akármit; ilyenképen kapott lábra a tulajdonképeni értelméből már rég kivetkeztetett átöröklés fogalma, az »erkölcsi elmezavar«, a ma már monographiai megtiszteltetésben részesült fajtalanság, vagy az elmekórtani élelmesség nyelvén : »psychopathia sexualis« stb. De a klinikai elmekórtanban az említett fogalmaknak és »anthropologiai« jeleknek hatása megtalálja fékező kiegyenlítését. Es végre is, ha nem találja, akkor is csupán tudományos meggyőződés számba megy és ennek vagy annak az adatnak percentuális értékét érinti. Mert hogy az egyik szakember 70°/oban, a másik csak 65°/o, vagy pláne 40°/o-ban találja az átöröklést mint kórokot; vagy pedig az egyik ennyi, a másik annyi esetben lát elmebetegeknél koponya-difformitást vagy ferdén álló fogat, mindez egyrészt az illető szakembernek saját belső dolga és a mi azon fölül benne a tudomány érdeke, az sok mindenféle rostán át idővel kitudódik : mert végre is az igazság győzni fog. Az igazság győzelménél pedig az idő kérdése mellékes. Más az, ha egy konkrét esetben a szaktudomány, hogy úgy fejezzem ki magamat, rögtönitéletet mond, mely rögtönitélet a tudományt csak nagyon távolról érinti, ellenben az esetet, rectissime az embert nagyon közelről, a mennyiben bűnvádi cselekményről és ennek bünhődéséről van szó. De még ennél is súlyosabb complicatiók állanak be akkor, ha ezen jelzett »anthropoiogiai irány« az elmekórtan bilincseit lerázva, einhertritt auf der eigenen Spur, önálló életet folytat és a tényeket elferdítve, vagy mellékes dolgokat könnyű szívvel, de erős szuszszal fölfujva, az igazságszolgáltatást theoremákba beleviszi és a tudományos kutatás gyümölcseit akarja szedni, a mikor még a telek sincsen meg, a hova a fa magját el lehetne vetni. Ilyen gyümölcs pedig az »uomo deliquente«, a vele született mindkét nembeli gonosztevő, ki áll egy kevés átöröklött hajlamból, egy kissé hátrahajló homlokból, egy pár elálló fülből vagy odanőtt fülczimpából, orthognath vagy prognath állkapocsból, egy fölösleges ujjból és sok lopás vagy betörésből. Ha ehhez hozzájárul még egy nagybátya iszákossága vagy egyik unokahugának öngyilkossága és esetleg még egy kis nemi perversitás, akkor olyan ideális deüquens ember áll előttünk, ki a divatos anthropologiai irány szerint veleszületett qualitásai következtében a többszörös gyilkosság előtt meg sem is állhat. Az elsatnyulás mindezen jelei pedig összevéve sem bizonyíthatják a concret eseten sem az egyén veleszületett bűnös hajlamait, sem pedig annak elmekóros állapotát; mert habár el sem akarom vitatni, hogy elmebetegeknél vagy gonosztevőknél ilyen jelek sűrűn kimutathatók, a mit különben az eddigi elfogulatlan vizsgálatok még be nem igazoltak, mégsem áll az, hogy a tételt egyszerűen meg lehetne fordítani és akár egyes ilyen jelekből, akár pedig az ilyennek tömegéből eleve gonosz hajlamokra vagy elmebajra lehessen következtetni. Nemcsak hogy vannak ferde koponyájú tisztességes és okos emberek igen nagy számmal, és rendes koponyájú gonosztevők és őrültek, hanem azonfelül a német satyrikussal, Lichtenber ggel hiszem, hogy minden százezer forintot lopni készülő bármilyen koponyájú tolvaj tisztességes ember marad, ha ötven ezer forintot adnak neki. Azaz : nem csupán a bűnös hajlam vezérli az embert, hanem a bűnös cselekmény célja. Igaz, hogy ez ellen föl lehet hozni azt, hogy a bűnös hajlam kényszerét már az is bizonyítja, hogy a Lichtenberg tolvaja csak a zsákmányfélékért maradna becsületes ember. De uraim, a becsületesség nem kenyérkereset, a lopás pedig az. És hogy mennyire meg van győződve a törvény is a becsületesség gyámoltalanságáról, bizonyítja, hogy a megtalált és visszaadott jószágtól bizonyos magasságú díjat biztosit, pedig Lichtenberg is csakugyan azt akarja. (Folyt, köv,.)