A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 4. szám - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 4. számahoz. Budapest, 1894. január hó 28-án. Köztörvényi ügyekben. A kézbesítőnek az a jelentése, hogy alperes feltalálható nem volt, magában téve még nem szolgaihat alapul arra, hogy a perben hozott ítélet az alperes részére kinevezett Ügygondnoknak kézbesittessék. A kassai kir. itélő tábla: G. Adolfné és K. Jakab fel­pereseknek D. Ferenc alperes ellen 180 frt s jár. iránt a zsadányi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett perét az 1893. évi szep­tember hó 16-án 2010. szám alatt hozott első birósági végzés elleu dr. Lorber Péter ügyvéd mint az alperes részére kinevezett ügygondnok részéről az 1893. évi október hó 24-ikén '2,302 szám alatt közbetett fel folyamodása folytán az 1893. évi november hó 13-ikán tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott. A kir. Ítélőtábla az első bíróság végzését meg­semmisíti és utasítja a kir. járásbíróságot, hogy felperest záros határidő kitűzése és a mulasztás törvényes következményeire való figyelmeztetéssel alperes újabb lakhelyének a bejelentésére esetleg alperes ismeretlen helyen való tartózkodásának hatósági bizonyit­ványnyal való igazolására hívja fel és a felhívás eredményéhez képest vagy az ítélet alperesnek kezéhez való törvényszerű kézbe­sítése iránt, vagy a mennyiben alperesnek ismeretlen helyen való tartózkodása hatósági bizonyitváuynyal igazoltatnék, abban az esetben az Ítéletnek alperes részére kinevezendő ügygondnok kezéhez való kézbesítése iránt intézkedjék, mert a kézbesítőnek az a jelentése, hogy alperes a perben eddig megjelölt helyen fel­található nem volt, magában véve még alapul nem szolgálhat arra, hogy a perben hozott ítélet az alperes részére kinevezett ügy­gondnoknak kézbesittessék. Vagyonközösség megszüntetése. A brassói kir. törvényszók: Felperes M. János 1890. máj. 3-án 2,492. szám alatt beadott keresetének azon zárkérésé­vel, miszerint mondassék ki ité'etileg, hogy a netali 138. számú telekjegyzőkönyvben A. + 1., 2. és 4—40. rendszám alatti ingat­lanokra nézve közte és alperesek között a vagyonközösség meg szüntetésének helye van és alperesek kötelesek megtűrni, miszerint ezen ingatlanok nyilvános bírói árverésen, a fogarasi kir. járás­bíróság, mint telekkönyvi hatóság útján eladassanak és a vételár fel- és alperesek között három egyenlő részben felosztassék, fel­tétlenül elutasittatik. Indokok: Ingatlanra vonatkozó vagyonközösség árverés útján csak az esetben lévén megszüntethető, ha a közös ingatlan egyáltalán, vagy értékének nevezetes csökkenése nélkül, természet­ben fel nem osztható; felperes a vagyonközösség árverés útján leendő megszüntetése iránti keresetével, tekintve, hogy alperesek tagadásával szemben a vagyonközösség árverés útjáni megszünte­téséhez okvetlenül szükségelt fentebb megjelölt feltételeknek léte­zését be nem igazolta (a hitelesített telekkönyvi másolat erre vonatkozólag kellő bizonyítékot nem képezvén) keresetével fel­tétlenül el volt utasítandó még azért is; mert habár kétséget nem szenved, hogy a tulajdonostársak nem kötelezhetők arra, hogy vagyonközösségben maradjanak és ezért a vagyonközösség meg­szüntetését rendszerint mindegyik kérheti; mindazonáltal az álta­lános po!g. tvkv. 830. §-a értelmében a vagyonközösségnek árverés útján való eladás folytán megszüntetésének a másik társtulaj­donosok ellenzése esetében csak akkor van helye, ha az nem alkalmatlan időben s nem a másik tulajdonos kárára tétetik; tekintettel pedig arra, ho«y a válaszirathoz E) alatt mellékelt telekkönyvi kivonat C) lapján 1. sorszám alatt a kérdéses ingat­lanok egy részére az életfogytiglani haszonélvezeti jog özv. E. J. Mészáros javára be van kebelezve, mindaddig, mig a kérdéses ingatlanokra nézve ezen teher fennáll, azok árverés útján való eladá-a folytán kisebb vételár érhető el, mint akkor, ha ezen teher telekkönyvileg törölve lesz; az eladás tehát jelenlegi al­peresek károsodásával történnék; miért is beleegyezésük nélkül a keresetnek már ez okból sem volt hely adandó. (1892. febr. 20. 594. sz.) A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: A kir. törvényszék idézett keletű és számú Ítéletét, a mennyiben ez által a per­költség felperes és egyedül védekezett M. András alperes között is megsziintettetett, a többi nem felebbezett rész érintése nélkül, a kir. ítélő tábla megváltoztatja s felperest kötelezi, hogy említett alperesnek 28 frt per- és 4 frt 50 kr. felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizessen. Indokok: Az elsöbiróságí ítéletnek ama részét, mely szerint a perköltségek a peres felek között megszüntettettek, az egyedül felebbező M. Andrásra vonatkozólag meg kellett változ­tatni s felperest ezen alperessel szemben a költségek fizetésére kellett kötelezni, mert a perben semmi ok sem forog fenn, melynek alapján a teljesen pervesztes felperes a perköltségek viselése alól felmenthető lenne. (1892. jun. 28. 1,255. sz.) A in. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. 1893. okt. 31. 1892. évi 9,627. sz) Telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgáló jogügyletekben a személyek azonosságához kétségnek férni nem szabad. A kérvény elutasítása esetén a bejegyzési illetékként fel­ragasztott bélyegjegyeknek hivatalból kiutalványozása. A szoboszlói kir. jrbság-, mint tkvi hatóság: Debrecen szab. kir. város polgármesterének zálogjog bekebelezés iránti kérelme elutasittatik és az elutasítás a szoboszlói 6,352. számú tkvben feljegyeztetni rendeltetik, mert az említett telekjegyző­könyvben H. Gyuláné, Sz. Juliánná adósnak bejegyzett joga nincsen, hogy pedig adós, a tkvi tulajdonos özv. Sz. Sándorné Sz. Juliannával egy és ugyanazon személy lenne, azt jelzálogos hitelező semmivel nem igazolta, már pépig a tkvi rendt. 81. § a szerint a jogügyletben részt vevő személyek azonosságához a leg­kisebb kétségnek sem lehet férni. A bejegyzési illetékként felragasztott bélyegjegyek pénz­értéke, a 7 frt 70 kr., ezen végzés jogerőre emelkedésekor fog, még pedig hivatalból, folyamodó javára, a debreceni kir. adó­hivatalnál kiutalványoztatni. (1881 : XXVI. t.-c. 13. §. 1893. szept. 18. 2,701. p. sz.) A debreceni kir. itélő tábla: A kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság neheztelt végzése helybenhagyatik. (1893. dec. 5. 6,431. p. sz.) Az 1881. évi LX. t.-cikknek a zárlatot tárgyazó fejezete iireiiykeresetek iránt rendelkezést nem tartalmazván, zárlat eseté­ben a 92. §-ban meghatározott igénykeresetnek helye nem lehet. A zsombolyai kir. jrbság-: Tekintve, hogy felsőbb bíró­ságaink elvi határozatai szerint (curiai döntvény 1,042/83. sz.) zárlat folytán igénykeresetnek helye nincs s tekintve, hogy a zárlat által sérelmet szenvedett személy sérelme orvoslását az 1881. évi LX. t.-c. 216. §. analógiájánál fogva csak zárlat­megszüntetési vagy rendes tulajdonper útján érvényesítheti; tekintve végre, hogy az ily természetű perek elbírálása nem a kir. járásbíróságok, hanem a kir. törvényszékek hatáskörébe tartoz­nak ; mindezeknél fogva a kir, járásbíróságok illetékessége le­szállittatik. A szegedi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzése meg­változtatik, az eljáró kir. járásbíróságok illetékessége megállapít­tatik s ennek folytán ez a bíróság további szabályszerű eljárásra utasittatik; mert a beadott tulajdoni igénykeresetek a zár alá vett, részben függő, részben már leszedett termés birói zár alól leendő feloldását célozzák; az ily tárgyú keresetek pedig, figye­lemmel az 1881. évi LX. t.-c. 92. §-ának rendelkezésére, a végre­hajtás foganatosítására, ez esetben a zárlat teljesítésére illetékes bíróságok hatáskörébe tartoznak. A m. kir. Cuira: A másodbiróság végzésének megváltoz­tatása mellett, az elsőbiróság végzése hagyatik helyben indokainál fogva és azért, mert az 1881. évi LX. t -cikknek a zárlatot tár­gyazó fejezete igénykeresetek iránt rendelkezést nem tartalmazván, zárlat esetében a 92. §-ban meghatározott igénykeresetnek helye nem lehet. (1893. szept. 14. 7,715. sz.) A telekkönyvi tulajdonostár.-ak bármelyike jogosítva vau a többinek hozzájárulása nélkül a közös dolog birtokát annak bir­lalójától követelni. (M. kir. Curia 1893. okt. 18. 7,334/892. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A kt. 151. §-ának az az intézkedése, mely a részvény-aláirás érvényességének feltételéül állítja fel az aláirt részvények névértéke 10°/o-ának az aláíráskor leendő lefizetését, a részvénytársaság ala­kulása alkalmából kibocsátott eredeti részvények aláírására, semmi esetre azonban a részvénytársaság által annak fennállásának tar­tama alatt az alaptőke gyarapítása céljából újból kibocsátott rész­vényekre vonatkozik. A kolozsvári kir. törvényszék: Alperes köteleztetik 950 forint tökét és ennek 1888. évi július hó 17-től járó 6°/0 kamatait és 38 frt 80 krban megállapított perbeli költséget felperes »Er­délyi pinceegylet bortermelők szövetkezete felszámolás alatt« felperesnek igazolt meghatalmazottja kezéhez végrehajtás terhe alatt megfizetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom