A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 4. szám - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre

14 A JOG-. Indokok: Alperes a keresethez A-/, alá eredetiben mellékelt részvényaláirási nyilatkozat és illetve azon lévő névaláírásának valódiságát beismerte, ennélfogva az abban elvállalt fizetési kötelezettsége alapján, tekintve azt, hogy a keresetileg követelt hátralék díj befizetését nem igazolta, a kt. 168. es 169. §-ai értelmében a díjhátralék és annak el nem évült késedelmi kamatainak, felperes mint az erdélyi pince-egyletnek a B"/. a. jegyzőkönyvi kivonattal igazolt jogutódja részére leendő megfizetésére kötelezendő volt. Alperesnek a kereseti követelés ellen emelt azon kifogása, hogy a részvéuydíj fizetését borral ígérte teljesíteni s hogy így pénzfizetést követelni felperesnek joga nincs, tekintetbe vehető nem volt, mert a valódinak elismert A) alatti okmány 3. pontja szerint igaz ugyan, hogy a fizetés történhetik készpénzzel, faj-, vagy asztali borral, de miután alperes fizetési kötelezettségét saját beismerése szerint is a törvényes határidő alatt egyik módon sem teljesitette és így választási jogával nem élt, felperes az A) alatti okmány alapján a hátralék részvénydijnak készpénzbeni befizetését követelni jogosult. Alperesnek azon kifogása sem volt tekintetbe vehető, hogy miután az aláirt részvényre 10%-ot nem fizetett be, a kereskedelmi törvény 151. §-a értelmében részvényaláirása semmis, mert a hivatolt törvényszakasz 10% be nem fizetésének az a következménye, hogy az oly részvény, melyre aláíráskor befizetés nem történt, az alakuló közgyűlésnél figyelembe nem vehető, azonban a társulat megalakulása után az aláirt részvény-befizetés az aláírótól a keresk. törv. 168. §-a alapján követelhető. Nem vétethetett figyelembe alperesnek azon további kifogása sem, hogy miután a részvénydíj tartozását nem fizette ki, részvénye és abból folyó kötelezettsége megszűnt, mert a részvényérték be nem fizetésének kizárólagos jogkövetkezményéül alapszabályilag a részvény értéktelenné válta megállapítva nem lett, hogy pedig felperesi jogelőd részvénytársaság az alapszabályokban előirt azon jogával élt volna, hogy alperest, mint késedelmes részvényest a részvény aláírásából származott jogától megfosztotta volna, felperes tagadása ellenében nem bizonyította be. A jogutódlás és a követelés átruházása tekintetében alperes által felhozottak ellenében felperes a B-/. alá bemellékelt közgyűlési jegyzőkönyvvel perrendszerűleg beigazolta, hogy a felszámolás utján feloszlott erdélyi pince-egylet részvénytársaságnak minden vagyona terheivel és követeléseivel, köztük a kereseti követelés, adásvétel következtében felperesre ruháztatott és hogy a kereseti követelést épen azon jogalapon behajtani jogosult, mely alapon nevezett részvénytársaság azt behajthatta volna. Az átruházás jogosultságának elbírálása pedig, miután az ezt elhatározó közgyűlési határozat a maga idejében és helyén megtámadva nem lett, nem tartozik jelen per keretébe, ugy az alperes által felvetett osztalék és érték kérdése sem, miután ezek felett a társulat közgyűlése van hivatva határozni. A kolozsvári kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert ama ténykörülménynyel szemben, hogy alperes a keresethez A) alatt mellékelt és valódinak elismert részvényaláirási nyilatkozat 3. pontja értelmében a részvényfizetést készpénzzel vagy borral teljesíthette, tekintve, hogy alperes a fizetési kötelezettség alóli felmentését mivel sem igazolta, alperesnek a kifogása, hogy a hátralékos fizetést csak borral lett volna köteles törleszteni, annyival kevésbbé volt figyelembe vehető, mivel felperes követelési jogának ek énti szabályzásából nem tűnik ki s a késedelmes részvényes kizárása az alapszabályok 3. tételének g) pontja értelmében az erdélyi pince - egylet részvénytársaságának, mint felperesi jogelődnek jogában állott ugyan, de azt minden esetben gyakorolni kötelessége nem volt, annak ellenkezőjét pedig alperes be nem bizonyította. A m. kir. Curia: A kolozsvári kir. itélő táblának ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kt. 151. §-ának az az intézkedése, mely a részvényaláirás érvényességének feltételéül állítja fel az aláirt részvények névértéke 10%-ának az aláíráskor leendő lefizetését, a részvénytársaság alakulása alkalmából kibocsátott eredeti részvények aláírására vonatkozik. Nem alkalmazható tehát az a fenforgó esetben, melynél alperes az A) alattival a már megalakult »Erdélyi pince - egylet Kolozsvárott« részvénytársaság által, annak fennállásának tartama alatt az alaptőke gyarapítása céljából újból kibocsátott részvényekre teljesitette az aláírást. Az A) alatti részvényaláirási nyilatkozatnak 3. pontja szerint alperesnek fenn volt ugyan tartva a választási jog, az általa jegyzett 10 darab részvénynek névértékét, a megfelelő ellenértékű bornak szállításával törleszthetni, de miután a törlesztési részleteknek határideje előzetesen meghatároztatott, az alperesnek állott feladatában bebizonyítani azt, hogy a kikötött határidőben megfelelő értékű bor tényleges átadásának felajánlásával a törlesztést természetben teljesíteni kész volt és annak teljesítését felperes tagadta meg. Alperes azonban arra a döntő ténykörülményre nézve, hogy a törlesztési határidőkben a törlesztési részleteknek megfelelő értékű borral tényleg megkínálta volna a társaságot s ez annak átvételét megtagadta, a perben bizonyítékot nem szolgáltatott. E szerint alperes a törlesztés módozatára nézve elvállalt kötelezettségének megfelelően, választási jogát nem érvényesítvén, most már a készpénzzel való fizetésnek teljesítését meg nem tagadhatja és felperes mint az alperessel kötelmi viszonyban állott részvénytársaságnak a B) alatti szerint jogutódja az alperes által jegyzett 10 darab részvény névértéke 50%-ból még hátralékos összeg megfizetését alperestől a B) alatti alapján követelni jogosítva van. (1893 jun. 9-én, 68:1.) A részvénytársaságok nem kötelesek a felügyelő-bizottság éri jelentését eredetiben bemutatni. A budapesti kir. itélő tábla: A budapesti keresk. és váltótörvényszék azon végzését, mely szerint az évi mérleg megvizsgálása tárgyában tett felügyelő-bizottsági jelentés a felügyelőbizottság tagjai által leendő aláírás végett visszaadatni rendeltetett, megváltoztatta és ezt az intézkedést mellőzte. Indokok: A keresk. törvény tüzetesen meghatározza azokat az okmányokat, melyeket a részvénytársaságok az illető kir. törvényszékhez eredetiben vagy hiteles másolatban bemutatni tartoznak; minthogy pedig ezek között az okmányok között a felügyelő-bizottságnak a közgyűlés elé terjesztendő évi jelentése nem foglaltatik, ennélfogva a részvénytársaságok a felügyelőbizottság évi jelentésének eredetiben való bemutatására nem kötelezhetők, miért is az elsőbiróság végzésének neheztelt részét megváltoztatni s annak azt az intézkedését, mely szerint folyamodó részvénytársaság az egyszerű másolatban bemutatott felügyelőbizottsági jelentésnek a felügyelő-bizottság tagjai által leendő aláírására s ily alakban leendő bemutatására utasíttatott, mellőzni kellett. (1893. október 5. 4,069. sz. a.) Habár a váltónak az a birtokosa, ki a váltó lényeges kellékeinek kitöltésére a váltótörvény 93. § a értelmében jogosítva van, a hiányzó lényeges kellék beírásánál tévedésből elkövetett hibának kiigazítását is rendszerint jogosult eszközölni, mégis ezzel a jogával csak addig élhet, a inig a váltót óvatolás utján, vagy biróság előtt nem érvényesítette, ellenben a inár kitöltött váltónak megóvatolása után a váltónak azon alakján, melyben az óvatolva lett, a váltókötelezettek beleegyezése nélkül többé nem változtathat. (M. kir. Curia 1893. május 31. 556 sz. a.) Bejegyzett kereskedő a könyvkivonati követelést kereskedő ellen a k. t. 31. §-ában meghatározott 10 éven belől perelheti a könyvek vitelének helyén. A ptrts. 35. §. 2. bekezdésében meghatározott illetőség nem szémélyhez kötött jog, hanem a könyvkivonati követeléssel jár, tehát igénybe vehető a bejegyzett kereskedő jogutóda által is. A czég feloszlása vagy kitörlése nem változtat ezen illetőségen, mert a könyvkivonati követelésekre nézve megállapított kivételes birói illetőség addig áll lenn, a mig a keresk. könyvek bizonyító ereje tart, erre nézve pedig a cég feloszlása és a cégjegyzékből való kitörlése befolyással nincsen. (A budapesti kir. itélö tábla 1893. szept. 7. 3,417. sz. a.) Bűnügyekben. Felmentendő vádlott a lopás vádja alól, ha az elvett dologhoz némi joga volt és nem e jog maga, hanem .annak terjedelme vitás. (B. T. K. 333. §) A pestvidéki kir. törvényszék: P. Mihály és P. Mária férjezett K. Jánosné szabadlábon levő vádlottak mind a ketten bűnösöknek mondatnak ki a B. T. K. 333. §-ába ütköző s a 334. §. értelmében bűntettet képező, azonban a 92. §. alkalmazásával minősített lopás vétségében és ezért a B. T. K. 340., 341. §§-ai alapján, a 92. §. felhívásával, az ítélet foganatba vételétől számítva egyenként egy havi fogházra és ennek kitöltése után egy évi tartamban hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetnek. Indokok: Az eljárás adatai szerint P. András 1889. évi április havában elhalálozván, az ennek hagyatékához tartozó ingatlanok hátrahagyott özvegye P. Andrásné született K. Borbála és ettől származott két kiskorú gyermekei birtokában maradtak. P. Mihály és P. Mária férjezett K. Jánosné vádlottak, mint néhai atyjuk P. Andrásnak első feleségétől származott törvényes gyermekei az emiitett hagyatéki ingatlanokhoz szintén örökösödési joggal bírnak ; de mostoha anyjukkal a hagyatékra nézve kiegyezni vonakodnak, mivel ennek haszonélvezeti jogát elismerni nem akarják, a törvényes eljárás pedig meg van nehezítve a miatt, mert az ingatlanok még mindig az örökhagyó édesatyja nevén vannak telekkönyvileg felvéve. Ily körülmények között P. Mihály és P. Mária néhai atyjuk hagyatékában mostoha anyjukat folytonosan háborgatták ; az ingatlanokat már egy izben önhatalmúlag elfoglalták, ugy, hogy özvegy P. Andrásné kénytelen volt ellenük sommás visszahelyezési keresettel élni s dacára, hogy eme keresetét megnyerte s az ingatlanok birtokába bíróilag visszahelyeztetett ; dacára továbbá, hogy a nevezett vádlottak a birtokháboritástól az ítéletben kifejezetten is eltiltattak: mégis mult 1891. évi szeptember havában — mint maguk is beismerik — a hagyatéki