A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 44. szám - Húsz forintig terjedő perek az új sommás eljárásban - Bányajogositvány-alkatrészek, tartozékok és bány-iparművek telekkönyvezése

316 Az egész cikk alapgondolata tulajdonképen nem más. mint hogy megóvassék a felebbezö ellenfele attól az eshetőségtol, mely beáll, ha például a felebbezés a felebbezési határidő utolsó percében jelentetik be, mikor önálló hatályú csatlakozásra nem nyilik alkalma. Azonban tekintve, hogy a csatlakozó azért mulasztotta el a reá nézve is nyitva állott felebbezési határidőt és külön felebbezéssel azért nem támadta meg az Ítéletet, mert ennek jogerőre emelkedését kívánta előmozdítani; tekintve másrészt, hogy a csatlakozással, ha ez önálló felebbezés erejével nem is bir, mégis megvédheti a csatlakozó saját érdekét, a mennyiben a felebbezési határidő után is felsőbb elbírálás alá terjesztheti az Ítéletnek reá vonatkozó kedvezőtlen részét; tekintve végre, hogy a nem önálló hatályú csatlakozásnak a másik fél (elebbezéséhez való teljes függőségi viszonya mellett sem juthat a csatlakozó a felebbezés visszautasítása, vagy visszavonása esetében — megszűnvén az ítélet jogerőre emelkedésének akadálya — kedvezőtlenebb helyzetbe, mint a milyent akkor kívánt, mikor a külön felebbezést elmulasztotta : ezeknél fogva a törvény előlhivatkozott szakaszának rendelkezését, \ilágos értelme ellenére odamagyarázni nem szabad, hogy minden csatlakozás, mely az idézési időköz első felében előterjesztetik, önálló felebbezés erejével bir. A cikk téves magyarázatának hordereje a felebbezés szóbeli tárgyalásának körén túl, a felebbezés nyilvános előadása, úgyszintén a felebbezéci bíróságok Ítéletei ellen haszüált felülvizsgálat eseteiben is fontos következményekkel nyilvánulna, a mennyiben, ha a fél felebbezésében kijelenti, hogy felebbezését szóbeli tárgyalás nélkül kívánja elintéztetni, a 172. és 176. §-ok alapján a felebbezés kézbesítésétől számítandó 8 nap alatt a felebbezési bíróságnál Írásban bejelentett minden csatlakozás, raelylyel egyúttal a szóbeli tárgyalás kitűzése is kérendő, önálló felebbezés hatályával birna; nemkülönben a felülvizsgálati eljárás során a 194. §. alapján az ellenfél ügyvédje által ellenjegyzett válasziratban a tárgyalási időköz első felében előterjesztett minden csatlakozásnak ugyanoly önálló hatályt kellene tulajdonítani, mi által ezen eljárás egyszerűsége megzavartatnék. Ezek után nincs semmi elfogadható ok arra, hogy a törvény idézett rendelkezését szószerinti értelemben ne vegyük, csak oly csatlakozást ruházzunk fel önálló felebbezés hatályával, mely az Ítélet kihirdetését vagy kézbesítését követő 15 nap alatt jelentetett be. >Húsz forintig terjedő perek az új sommás eljárásban. Irta : dr. FRANKFURTER SÁNDOR, miskolci ügyvéd. Csak néhány nap választ el bennünket ;;z 1893. évi XVIII. és XIX. t.-cikkek életbelépésének idejétől. Elméletileg sokan a büntetés végrehajtása enyhébb legyen, egyáltalában hogv szigorúan individualisáljunk s vizsgáljuk meg pontosan, vájjon egyik vagy másik esetben a magánzárka ártalmas-e vagy nem s hogy mikor áll be különösen ez utóbbi eset. Ez azonban csak akkor történhetik, ha a fogh^zorvosnak* egyszersmind a psychiatria terén is előismeretei volnának. Eontos óhaj továbbá az is, hogy a fogház mellett egy intézet legyen a megfigyelendők és tébolyodottak számára. Nehezebb azon kérdés megoldása, mi történjék azokkal, kik még lelki betegek s büntetési idejök már lejárt. Javaslatom az volt, hogy a csendesebb elemek a közönséges tébolydának adassanak át, a közveszélyesek ellenben a fegyház tébolydájában — mely aztán természetesen megnagyobbittatnék — a szükséghez képest hosszabb vagy rövidebb ideig tartassanak vissza. Az összes chronikus eseteknek a tébolydába való utalása igen sok árnyoldallal bir. Az ártatlanul elitélteknél, vagyis olyanoknál, kik már a tett elkövetésekor lelki betegek voltak, de ilyeuekül fel nem ismertetve, a büntetést megkezdették, felvetendő a rehabilitatio kérdése. Igen kívánatos végül a már több államban behozott B c rtillon-féle Signalement anthropométrique, melynek segélyével a gonosztevő azonossága megállapítható. Nálunk is tettek e téren kedvező kísérleteket. Végül mint a büntető anthropologia mai állásáról gyorsan s alaposan tájékoztató munkákat ajánlhatom Baer művét, H a v elock Ellisét és Féré világos és szellemes könyvét; de legkevésbbé szolgálnak e célra Lombroso iratai, melyek egyoldalúan irvák s túlzásaikkal, hamis következtetéseikkel stb., dacára sok jó e?zmének, igen alkalmasak arra, hogy a laikust tévútra vezessék. Felhívom továbbá az olvasók figyelmét T a r d e gondolatokban gazdag könyvére, a »La Crirninalité comparée«-rc, valamint szépirodalmi munkára és pedig Dosztoj ewszki »Memoiren aus dem Todtenhause« című és Claude xMeiu Oukel Benjamin« című művére ; az előbbi a bűntettes lélektau tanulmányának valóságos kincsesbányája, az utóbbi pedig kitűnő socialis s egyszersmind jogi megfigyeléseket tartalmaz. * Ajánlatos az is, hogy a fogház magasabb hivatalnokai is értsenek a psychiatriához, a mi legcélszerűbben a fentemiitett fogházklinikákon történheine. foglalkoztak az új törvényekkel s most már helyén valónak tartom, hogy gyakorlati szempontból is méltányoljuk. Természetes, hogy csak maga a gyakorlat fogja megmutatni az új szabályok életrevalóságát, avagy hiányait, de egyes kérdésekről már előre is nyerhetünk tiszta képet. Egyike a főújitásoknak, hogy a sommás bíróságok hatásköre általánosságban nem az 50 frton felüli, hanem már a 20 frton felüli összegeknél kezdődik és hogy mindenkinek módjában áll a 20 írtig terjedő követelések érdemleges tárgyalását is járásbíróság elé terelni az által, hogy fizetési meghagyás kibocsátását kérelmezi, mely ellenmondás folytán perré alakul és sommás úton tárgyaltatik. Ehhez járul az 1893: XVIII. t.-c. 2. §-ának rendelkezése, mely szerint a kereskedők bármiféle ügyleteiből eredő s fizetésre irányuló perek kivétel nélkül sommás eljárás alá tartoznak 20 frtig is és tekintet nélkül arra, hogy kereskedő-e az alperes vagy nem. Elég, ha az ügylet bármely felet érdeklőleg kereskedelmi ügyletnek tekintendő. Az idézett törvény 1. és 2. §-a 500 frtig csupán a községi bíráskodás alá tartozó ügyeket veszik ki a sommás alól, minthogy azonban kereskedelmi ügyek az 1877: XXII. t.-c. 11. §-ának végpontja szerint (vásári ügyek kivételével) kisebb polgári peruira nem, tehát községi bíráskodás útjára sem tartoznak és minthogy a kereskedelmi törvény szerint kereskedelmi ügylet forog fenn, ha az csak egyik fél szempontjából is annak minősíthető, annálfogva az ily ügyletekből eredő keresetek 20 frtig is csak sommás úton indíthatók. Ha a törvény eme rendelkezéseit figyelembe veszszük s figyelemmel vagyunk arra is, hogy fizetési meghagyást lehet kérni a községi bíróság elé tartozó ügyekben is, akkor kétségtelenné válik előttünk, hogy a községi bíróságok ügyköre a minimumra redukálódik s különösen a járásbirósági székhelyeken, hol élőszóval is lehet a fizetési meghagyás kibocsátását kérni, a községi bíróságnak, úgyszólván semmi teendője sem lesz. Ha még felemlítem, hogy községi bíráskodás alá tartozó ügyekben felebbvitel esetén szintén, a járásbíróság válik illetékessé, akkor nem szorul bizonyításra, hogy a járásbíróságok el lesznek árasztva 20 frtig terjedő ügyekkel. Ezek az ügyek három kategóriába oszthatók : 1. a községi bíróságtól felebbvitt ügyek ; 2. fizetési meghagyásból ellentmondás folytán perré alakú't ügyek 20 frtig; 3. az 1893 :XVIII. t.-c. 2. §-a szerinti sommás perek 20 frtig. Már most elképzelhető az a munkahalmaz, mely járásbíróságainkra az ily ügyekből hárul. Személyszaporitás nélkül képtelenek lesznek feladatuknak, a gyors és alapos eljárásnak megfelelni. Szinte hallom az ellenvetést, hogy a hitelező mindenkor inkább a fizetési meghagyás kibocsátását fogja kérni, mint keresetet indítani. Megengedem, hogy igy lesz, de C3ak a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben, mert ezekben a képviseleti költség, a szükségszerű képviselet esetét kivéve, az ellenfél ellen sem a községi bíróság előtt, sem a fizetési meghagyásos eljárásban fel nem számitható, sőt még akkor sem, ha ellentmondás folytán per keletkezik. (1893: XIX. t.-c. 22. és 17. §.) Másként áll a dolog azokban az ügyekben, melyek az 1893: XVIII. t.-c. 2. §-a szerint 20 frtig is sommás eljárás alá tartoznak. Ezekben, ha fizetési meghagyás kéretik, a képviseleti költség fel nem számitható. (1893 : XIX. t.-c. 22. §.) Ha azonban a hitelező sommás keresetet indít, akkor az ügyvédi képviselet költségei ép ugy megítélendők s megállapitandók, mint a nagyobb összegű sommás perekben. (1893: XVIII. t.-c. ]08. és következő §.) Tekintve már most, hogy a fizetési meghagyás iránti eljárás nem kötelező és a hitelező választhat ezen eljárás és a per közt, bizonyosra vehető, hogy az ügyvéd által képviselt s az 1S93 : XVIII. t.-c. 2. §-a szerint 20 frtig is sommás perúton indítható ügyekben alig fog valaki fizetési meghagyást kérni, hanem inkább a pert választja, hogy költségei megtérüljenek. A ki a gyakorlati élet ügyforgalmát ismeri, bizonyára meggyőződött már atról, hogy az idézett 2. §. szerint sommás útra tartozó és 20 frtot meg nem haladó ügyek száma aránytalanul nagyobb, mint az összes egyéb pereké. Ha a kereskedő minden egyes legcsekélyebb követelését is sommás úton perelheti, akkor a járásbíróságok a beálló munkahalmazzal megküzdeni képesek nem lesznek. Es ezt csak annak köszönhetjük, hogy az 1893: XIX. t.-c. 22. 6 -a a 20 frtig terjedő fizetési meghagyások kéréseért a képviseleti minimalis költség felszámítását sem engedi meg, még ott sem, a hol per útján c költségek felszámításának helye van. -Bányajogositvány-alkatrészek, tartozékok és bánya-iparművek telekkönyvezése. Irta: SIMON ENDRE, nyűg. kir. tszéki biió. 7: (Vége.) , ^zen vlt'^s kérdésben a lőcsei kir. törvényszék, mint bányabiróság ité'etében az olvasztó-hutát, a bányatelekkönyvben részletesen kitüntetett tartozékai, illetőleg alkatrészeivel bányatelek-