A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894 / 44. szám - A csatlakozásról az új sommás eljárásban
A JOG. 315 miért nem terjesztette ki azt a felebbviteli tanácsok tagjaira is ? Ennek az oka kettő lehet. Vagy nem olvasta azt a cikket, a mi valószínű, vagy pedig az volt a szándéka már akkor is, hogy ezeket a tanácsokat hová-előbb magasabb rangú birákból szándékozik összeállítani, a mi bizonyos . . . Egyébiránt mit pótlékcskodunk, igen tisztelt járásbiró ur ! Hiszen én biztos forrásból — — — remélem, hogy az 1893. évi IV. t.-c. 18. §-ának az a rendelkezése, miszerint >>a törvényszéki birák, járásbirák és ügyészek összlétszámának egy ötödrésze a VII. fizetési osztályba tartozik«, csak átmeneti intézkedés és hogy a miilen ium évének az örömére mindannyian a VII. osztályba soroz t a t unk ! Ug y legyen! Mert hát sebben az emelkedett szellemben g5-öke,reznek az új törvénykezés hajnal hasadásával egyidejűleg felébredő kilátásain k«, hogy a járásbiró ur fenkölt szavaival fejezzem be cikkemet ... A csatlakozásról az új sommás eljárásban. írta: VASDÉNYEV GÉZA, a szabadkai kir. tszék elnöke. A »|og« folyó évi 43. számában közölt egy cikk az 1893: XVIII. t.-c. 117. g-ának azt a rendelkezését: »Ha a csatlakozást a felebbezési határidő alatt a bíróságnak bejelentették, ez önálló fe'ebbezésnek tekintendö«, ugy magyarázza, mintha az abban használt ^felebbezési határidő« alatt a törvény 135. és 141. §-ában körülirt »idézési időköz első fele« volna értendő ; továbbá a 144., 150. és 162. §-ok összevetéséből azt következteti, hogy az önálló felebbezés erejével biró csatlakozás csakis, tehát kizárólag az előkészítő iratban, még pedig nem is az első, hanem a felebbezési bíróságnál volna előterjeszthető. Ez a magyarázat és következtelés azonban elfogadhatlan, egyrészt azért, mert a csatlakozás önállósításának a törvény célzatával ellenkező kiterjesztését eredményezné, pedig a csatlakozás intézményének tulajdonképeni jelentősége nem önállósításán, hanem a felebbezéshez való alkalmazhatóságán alapszik ; másrészt elfogadhatlan azért, mert beleütközik az idézett rendelkezés szószerinti értelmében, mely világosan kifejezi, hogy : 1-ször. Az önálló hatályú csatlakozás bejelentési ideje a ^felebbezési határidő« ; azaz, a mikor míg a csatlakozó is felebbezhette volna az Ítéletet s ez igy összhangzik a 131. és 138. §-ok ama tartalmával, hogy csak a felebbezési határidőig bejelentett felebbezésnek van a megtámadott Ítélet jogerőre emelkedésére és végrehajtására halasztó hatálya. 2 szor. Az emiitett csatlakozás a »biróságnál« jelenthető be, tehát nem kizárólag a felebbezési bíróságnál, hanem az elsőbiróságnál is ; a mi ismét a 138. §. utolsó pontjának abbeli intézkedésével egyezik meg, hogy az Ítélet végrehajtásának elrendelése szempontjából az elsöbiróság bírálja el, vájjon a felebbezés — tehát az önálló felebbezés erejével biró csatlakozás is — a törvényes időben volt-e bejelentve. Ha a csatlakozás ezzel ellentétben csakis az előkészítő iratban, a felebbezési bíróságnál volna előterjeszthető, miként a cikk vitatja, akkor az elsőbiróságnak most jelzett feladata nehézségbe ütköznék, mely nehézség megalkotása a törvényhozás szándékában nem állhatott. Különösen a csatlakozás intézménye behozatalának célja a miniszteri indokolás szerint arra irányul, hogy a felekre nézve nem egészen kedvező ítéletek elleni felebbezések száma csökkentessék ; ha pedig egyik fél mégis felebbez, akkor a másik fél a felebbezési bíróság előtt a felebbezési határidő elmulasztása után is kapcsolatba hozhassa a felebbezéssel az ítéletnek reá vonatkozó kedvezőtlen részét, nehogy a talán még kedvezőtlenebb Ítéletben legyen majd kénytelen megnyugodni. Minthogy pedig a cikkben közölt magyarázat az önálló felebbezés hatályával biró csatlakozás bejelentési idejének kiterjesztése által az ítéletek jogerőre emelkedését és végrehajthatóságát a felebbezési határidőn túl még az idézési időköz első feléig is bizonytalanná teszi, az a magyarázat az előbb emiitett céltól eltérően a felebbezések számának szaporítására nyújt alkalmat s a törvény rendelkezésének helyes értelmezése cimén figyelembe nem jöhet. Úgyszintén abból, hogy a törvény az előkészítő irat bej adására más határidőt szab, mint a felebbezés bejelentésére; továbbá, hogy az előkészítő irat tartalmának körülirásánál külön felemlíti a csatlakozási kérelmet is: még nem következik, hogy a törvényhozó szándéka szerint tiltva volna a csatlakozást i korábban előterjeszteni, mint az előkészítő iratot. Ellenkezőleg a járásbíróság a 134. §-nak a 136. §-al egybeI vetett rendelkezését sértené meg, ha a felebbezési határidőben f bejelentett csatlakozást ép ugy, miként az ítélet ellen használt minden más támadást el nem fogadna s a felebbezési bírósághoz fel nem terjesztené. Ha a felebbezési tárgyalásra szóló idézés : azután a csatlakozónak kézbesittetik, külön előkészítő iratot is '• adhat be s csatlakozása, melyet már a járásbíróság előtt bejelentett, önálló hatálylyal fog bírni. De megtörténhetik az is, hogy a felebbezési tárgyalásra vonatkozó idézés kézbesítése és az előkészítő irattal együtt a csatlakozás bejelentése is a felebbezési határidőn belül történik; ha t. i. az alperes a járásbíróságnál az Ítélet kihirdetésekor azonnal bejelenti a felebbezési s ez a vonatkozó ügyiratokkal a törvényben ily esetre előirt 3 nap alatt felterjesztetvén, a felebbezési bíróság az 5, vagy 6 napon már kézbesitteti az ellenfélnek az idézést. Ilyenkor is önálló hatályt uyer a csatlakozás. kat, az fájdalom, igaz ; itt is talán az állam volna hivatva javításra törekedni. A nagyszámú gyenge elméjű számára külön iskolák, legcélszerűbben pedig külön intézetek alapitandók; még inkább azonban a hülyék és nyavalyatörősek számára ; az utóbbiak könynyen közveszélyesekké válhatnak s többnyire egyúttal szellemileg abnormálisak vagy őrültek. Hogy a hülyék és nyavalyatörősek betegeknek és pedig lelki betegeknek tekintendők s orvosi, nem pedig papi felügyelet alatt kell hogy tartassanak, az magától értetődik. Dacára ennek, kiemelendő ez, mert jelenleg is sokan a papi rendhez tartozók közül hivatottnak tartják magukat arra, hogy a felügyeletet amazok felett gyakorolják, sőt hogy az epilepsia (nyavalyatörési gyógykezelésénél tanácsokat osztogassanak, igy kuruzslókká válnak és a lelki betegek gyógykezelését is magukhoz akarnák ragadni. Ilyen arroganciát, különösen ha kirívó tudatlansággal és ördöngösséggel — úgy mint azt a középkorban képzelték — stb. párosul, a legerősebben meg kell bélyegeznünk. Mit szólnának az illető urak, ha egy laikusnak eszébe jutna a zsoltárok szövegéről bírálatot írni .J De térjünk vissza tárgyunkhoz. Az előzőkből megtudtuk, hogy, fájdalom, manapság sokan már a tett elkövetésekor lelki betegek voltak s mégis a biró álta! nem ismertettek fel ilyenekül s ezért elitéltettek. Még inkább áll ez a betegségi állapotokról, melyek legalább is enyhébb büntető eljárást tesznek szükségessé. Már ebből magából is kitetszik annak szükségessége, hogy a jogász már az egyetemen ismerkedjék meg a biosociologia, büntető authropologia és elmegyógyászat elemeivel, legczélszerűbben külön börtön-klinikákon, a mint azt Lorabroso igen helyesen indokolta s igen sokan óhajtják. Csak akkor fogja a biró állását teljesen betölteni, ha a vádlott egész személyiségébe behatolni képes. Fájdalom, nálunk e téren majdnem semmi sem, vagy igen kevés történt! Némi irigységgel tapasztaltam pl., hogy igen sok belga jogász nemcsak a legnagyobb mértékben érdeklődött az összes vonatkozó kérdések iránt, hanem tekintélyes ismeretekre is tett szert e téren. Természetesen nem kívánhatja senki, hogy a jogász elmegyógyász is legyen, de már az a körülmény is, hogy a lelki betegség főalakzatait ismeri, megkönnyitendi neki az oly nehéz törvényszéki elmegyógyászat terén való működést. Lehetséges, hogy gyakran, ha nincs magával egészen tisztában, szakértőktől fog tanácsot kérni, legcélszerűbben az összes súlyosabb bűntetteseknél és visszaesőkuél; akkor azonban a szakértők Ítéletének feltétlenül hinnie kell, mindenesetre előnyt kell adnia a saját Ítélete előtt. Mert mindeddig a szakértői vélemények a törvény előtj gyakran igen szomorú szerepet játszanak, néha valóságos komédiává alacsonyulnak le, különösen ha több szakértő vitatkozik, a mi oly nehéz dolognál, mint az elmekórtan, igen könnyen előfordulhat. Maga a börtönügy is közelebbi megfigyelést igényel. A hygienia általában megfelelő — sőt néhol a jóból sok is történik de az irány, fájdalom, a régi maradt. Nevezetesen az amerikai Reformatories-nak, különösen a minden tekintetben nagyszerű Elmira Reformatory-nak kellene mintát képeznie s bevezethető is volna nálunk. Itt határozatlan büntetési idő van behozva, a szellemi újjászületés főmozgatóit az iskolai oktatás és a munka képezik, a becsületérzést szellemes intézmények által növelik s a kézimunka stb. az öncél kedvéért műveltetik, nem pedig azért, hogy a fogoly hasznot húzzon belőle. Minden hivatás nélkül lépnek be a fegyencek s irni, olvasni nem tudnak, mint kitanult kézművesek hagyják el a fegyházat jó iskolai műveltséggel s igy meg van a tőke, mely szükséges, hogy tovább küzdhessenek. S mily sok mesterséget, műipart s hányféle tantárgyat tanítanak az Elmirában, mely igy valóságos ipariskolát, sőt bizonyos fokig egyetemet képvisel. Igen művelő hatással van a foglyok által kiadott s az intézetben nyomtatott újság, a »The Summary«, melyet újabban a »The monthly Summary« követett, melyek, mellesleg megjegyezve, a leggyorsabb s legrövidebb értesítést adják az Amerikában és bárhol történő börtönügyi és büntetőjogi újítások felől. A mellett a testet is erősen edzik tornázás és katonai bánásmód által; a gyengék, szellemileg eltompultak massage-fürdőgyógyraódnak stb. lesznek alávetve s az eredmény gyakran csudálatos. Ha az Elmira legutóbbi évkönyvét olvassuk, okvetlenül azt mondjuk, hogy az elért eredmény nagyszerű s a mi fődolog : az intézet szelleme is más, mint a régi rendszerű börtönöké. H a v e 1 o c k Ellis joggal követel külön iskolákat a börtönőrök számára. Ezeknek igen sok a tanulni valójuk, talán nem kevesebb, mint a betegápolóknak s egy kiszolgált katona még távolról sem alkalmas ez állásra ! Szükségesnek látszik továbbá, hogy a gyengébb szervezetű, hibás foglyoknál, mig számukra külön intézetek fenn nem állanak.